Az agykutatás legújabb eredményei a vezetés és a coaching szolgálatában – Beszámoló Marcia Smythe előadásáról
Marcia Smythe a NeuroLeadership Csoport európai vezetője. ICF okleveles coach több mint 1500 coaching órával a háta mögött. Tapasztalt üzleti mentor; a Middlesex University által akkreditált posztgraduális „NeuroLeadership” programban is diplomát szerzett. Emellett mestertréner, akinek szakterülete a coaching készségek, a kommunikáció, a változáskezelés, valamint a személyes motiváció és kiválóság. Coaching, mentori és tréneri tevékenysége mellett Marcia egy BBC televíziós sorozatot is vezetett az önbizalomról, a viselkedésváltozásról és a coaching segítségével elérhető eredményekről. Együtt dolgozik közönségével; interaktív, dinamikus, eredeti és lelkes stílusban közvetíti számunkra az idegtudomány legfrissebb kutatási eredményeit. Mielőtt coach és mentor lett volna, Marcia több mint 30 éves igazgatósági szintű tapasztalatra tett szert; olyan szervezetekkel dolgozott együtt, mint a Hertz Corporation, a PWC és a Times Newspapers. Az állami és a magánszektorban, Európában és globális helyszíneken egyaránt dolgozik.
Január közepén járt Magyarországon Marcia Smyth, s tartott előadást a Coaching Határok Nélkül rendezvénysorozaton. Az előadás elején – ráhangolódásként és bemelegítésként – rámutatott, hogy az emberek többsége érdekes dolgokról szeret kommunikálni, ám ez korántsem biztos, hogy hasznos is. Majd felelevenítette bennünk a tanulási folyamat mindenki által jól ismert lépéseit a tudattalan inkompetenciától kezdve a tudatos inkompetencián, majd a tudatos kompetenciát át egészen a tudattalan kompetenciáig.
Majd a következő ábrán be is mutatta, hogy a coaching hol helyezkedik el a probléma és a megoldás, valamint a megmondás és kérdezés tengelyek alkotta koordinátarendszerben, s rámutatott a pozitív gondolatok és a gondolkodás fejlesztése segítségével létrejövő változásra. (2. ábra) A folyamat rövid bemutatásakor a Grow-modellt vette alapul, kiemelve, hogy abból hiányzik az „Insight”-elem. A megszokott gondolati utakon azután gyakran ügyfeleink, vagy mi magunk is járjuk saját köreinket, pedig agyunk képes elhagyni ezeket a megszokott és bejáratott utakat.
Az emberi agyat Marcia így jellemezte:
1. az agy kapcsolatépítő eszköz;
2. két agy soha nem egyforma;
3. az agy mindent szigorúan „behuzaloz”, amit csak tud;
4. az előbbiek miatt igen erős, a huzalok által vezérelt előítéletek és berögzült gondolatok jellemzik;
5. a régi és hibás „huzalozást” igen nehéz lebontani;
6. ámde könnyű új huzalokat kiépíteni.
Épp emiatt van, hogy azonos dolgok más-más asszociációt juttatnak eszünkbe, gondolataink eltérőek a realitásként érzékelt világról. Az agyunk az őt ért ingerek hatására gyakorlatilag pillanatonként rajzolja és szerkeszti újra gondolati térképét. Az egyes agyi területek összehangolásáért a homloklebeny, ez az igen törékeny és érzékeny agyterület a felelős. Az új ingereket a halántéklebeny alakítja emlékezetté, azaz tudássá. Az emlékképeket az agy megfelelő területein szétszedve tárolja, s azok felidézésekor elemeiből illeszti össze újra. Az agy felépítéséről, működéséről, az agy és az elme viszonyáról kiváló összefoglalók olvashatók (http://hu.wikipedia.org/wiki/Agy). Prekoncepcióink, előítéleteink, s az, hogy tudjuk, mitől is működik a világ az előzőleg említett „erős huzalozásnak” köszönhetők. De ugyanez a funkció teszi lehetővé, hogy a korábban tanultakat ismét fel tudjuk idézni, s emiatt nem felejtünk el például biciklizni.
S mivel agyunk pillanatonként rajzolja újra az érzékelések alapján a gondolati térképet, a pillanat hatása, érzelmei és az egyént ért benyomások hatása igen erős.
A hatékonyabb gondolkodás érdekében a középpontban a megoldás áll. A 3. ábrán látható „Tervezés” és „Vízió – azaz elvárt eredmény” koncentrál a megoldásra.
Marcia Smythe kitért arra is, hogy az emberi agyban az limbikus rendszer részét képező amigdala dolgozza fel a tapasztalt ingereket, érzelmi reakciókat. A negatív érzelmeket keltő ingerektől ösztönösen távolodunk (Fuss!). Ez az adrenalin-szint emelkedésével és a dopamin-szint csökkenésével jár, s ilyenkor gyorsabban cselekszünk, nagyobb erőt vagyunk képesek kifejteni. Meglepő, hogy ez a reakció a gyakoribb. A kellemes, pozitív érzelmeket kiváltó ingerek odafordulást, jó érzést nyújtanak, ilyenkor a cselekvés lassabb, gyengédebbé válunk, és a reakció is rövidebb ideig tart. Mind az adrenalin, mind a dopaminszint emelkedik, előző csak kis mértékben.
Ami tehát megállapítható, hogy az agy szociálisan érzékeny, s ezt EQ és IQ kutatások bizonyítják. A kollektív intelligencia is inkább szociális alapokon nyugszik, s a szociális fájdalom megélése azonos a fizikai fájdalom tüneteivel.
Az érzelmeinket azonban külső hatások is befolyásolják (Ezek: a helyzetmegítélés, a biztonság, az önállóság, a kötődések, a fair bánásmód), sőt, saját tapasztalataink, érzelmi emlékeink is befolyásolják a saját helyzetmegítélésünket. Marcia így magyarázza az öt területet:
A kutatások azt mutatják, hogy a saját helyzetünkről alkotott percepció erősen meghatározza saját, másokhoz fűződő kapcsolatainkat illetve máshoz fűződő viszonyulásunkat. Az agy jósol: a bizonytalanság terheli a limbikus rendszert, így a biztonságot részesíti előnyben. Az agy szeret előrelátó lenni, és meghatározni a jövőt. A választás lehetőségének érzete drámaian hat a stressz szintjére. Az emberi kapcsolatok alatt a barátok és ellenségek, a bizalom és a bizalmatlanság, a kapcsolódás melletti vagy elleni döntés kérdéskörét érti, melyben az ellenségként való felfogás az alaphelyzet. S hogy ezek a külső hatások mire is vannak hatással? Az előítéletekre, a gondolkodásra, a memóriára, a szociális együttérzésre, a munkamemóriára, az immunműködésre, az együttműködésre és a változtatás képességére.
A fenti öt külső hatás következménye kihat a lelkesedésre, a vezetői gyakorlatra, a szervezeti változásokra, a motivációra, az ösztönzésre, a munkavégzésre és a csapatok együttműködésére.
S hogy agyunk mikor képes jó megoldásokra találni? Amikor csend van, befelé figyel, az ember inkább boldog, s épp nem a probléma közvetlen megoldásán töri a fejét. A 4. ábra a probléma tudatosításától kezdve a megoldásig mutatja az érzelmeket.
A Marcia által bemutatott coaching-modell a sokak által ismert és alkalmazott módszereken alapszik. A kérdezéstechnika gyakorlatilag a szokásos: míg a coachee a problémáját tartja fókuszban, addig a coach az ügyfelére figyel. A The Dance of Insight elnevezésű modellt az 5. ábra mutatja.
A beszélgetésre való engedélykérést a jelenlegi helyzet tisztázása, a helyzetábrázolás és az erre irányuló kérdések majd az összegzés követik. A második fázisban az alternatívák feltárására került a hangsúly, szintén a helyzetábrázolás, tisztázás, kérdezéstechnika, majd összegzés segítségével. A harmadik fázis az energiák mozgósítása, ahol a munkamódszer azonos. Az előadó meggyőződése szerint e mentén körkörösen emelkedve érhető el az ügyfél által kívánt eredmény.
(A cikk az előadó ábráit tartalmazza.)
