Az ember kozmikus mivoltának helyreállítása sosem volt sürgetőbb, s láthatóan olyan időket is élünk, ahol ez az igény azokban is megszületik, akik nem tudják világosan megfogalmazni mindezt, csupán belülről érzik, hogy az élet és az ember több annál, mint, ahogyan megtanulták azt.
Az integrál pszichológia például felismerte, hogy személyiség és lélek nem azonos. A tudomány kijelentette, hogy a kozmosz élő, és a benne zajló folyamatok eltéríthetetlenül az élet kialakulásának biztosítására törekednek korántsem véletlenszerű módon, hanem egy nagyon is szervezett, és tudatos elv mentén. Tudható, hogy az üzleti gyakorlatba is átszivárogtak azok a nézetek és módszerek, melyek számításba veszik az érzelmi intelligenciát és az intuíciót, de akár beemelik a kollektív tudatot is, a hálót vagy mezőt, mely tárolt információival segíthet minket a saját belső fejlődésünkben.
A Bardo filozófiája- Sárvári György szakmai és személyes tapasztalatai lepárlásaként- is komplexen, sokkal jobban kitágítva, túl a három dimenzión értelmezi az embert és helyét, szerepét a létezésben, magában a teremtésben.
Hangsúlyt fektet a szív alapú,- s ezáltal az érzés alapú- létezésre, ahol az érzéseket újraértékeli és proirizálja a régi iskolákhoz képest. Középpontban tartja az intuitív működést, mely feltételezi azt a belső világot, ahol a személyiségfejlődés egy olyan érettségi fokon áll, ahol bátran vállalja a vezetettséget egy színesebb, játékosabb és boldogabb létezési élményért cserébe. Aki ezeken a szinteken játszik, egy kalandos utazásban vesz részt, ahol nem megakasztja az élet áramását, hanem feloldódik abban, s annak örök változatosságában.
A következőkben Sárvári György értelmezésében szeretném visszaadni azoknak a túlhasznált szavaknak a valódi és mély jelentését, melyet mára a közhasználat mellett, sok esetben a politikai korrektség jelensége is tovább torzított.
Érzékenység
„Az érzékenység vállalása nehéz és félelmetes feladat. Olyan megnyílás, ahol az információ szüretlenül áramlik be a lélekbe, felemelő és megterhelő egyaránt. Látszólag könnyebb az elzárkózás, a bezárulás, a lélek levágása a testről, mert nincsenek felvérző sebek, nincs fájdalom. Az elzárkózás ára azonban a tetszhalott állapot. Az áramlásban, a folyamatosan változó energiatérben benne maradni csakis nyitottan, a sebezhetőség vállalásával lehetséges. Aki megkíméli magát a fájdalomtól, az elveszett. Talán képes fenntartani egy státuszt, megőrizni egy pozíciót, de a csodák elkerülik, a fejlődése leáll.”
Az együttérzés
„Az érzékenység párja az együttérzés, a másik emberrel való együttrezgés. Sokan úgy gondolják luxus, pedig elengedhetetlen feltétele az éber jelenlétnek. Ennek a kikapcsolása életveszélyes, mert teljes intimitás-képtelenséget és kiszáradást eredményez. Nem lehet úgy szabályozni a lelki kapcsolódást, hogy csak akkor fogadjon be valaki érzelmeket, amikor biztonságosnak, vagy fontosnak ítéli azt meg. Az együttérzés elvesztése leszakadás az emberek közötti hálózatról, a kollektív tudattalan felhőjéról. Individuális szigetként nem lehet teljes életet élni.
Szemben az önérvényesítés és a gátlástalan énképviselet erőszakosságával, az együttérzés azt jelenti, hogy önmérsékletet gyakorolok, és ha szükséges, akkor nem élek sem a hatalmammal, sem az erőmmel. Képes vagyok átélni a környezetem szomjúságát, elveszettségét vagy örömét. Tudok bővelkedni, vagy nélkülözni a homeosztázis egyensúlyának megfelelően.”
Érzéketlenség
„Az érzéketlenség egyirányú látásmód. A gyenge ember a saját elégtelenség érzése miatt kiterjeszti az én-védelmét és a világot átszínezi az érdekeinek megfelelően. Az érzéketlen ember csak olyan információt akar befogadni, ami megerősíti őt magabiztosságában, illetve elutasít minden olyan visszajelzést, külső képet, ami csökkentértékűségére emlékezteti. Ilyen a nárcisztikus ember is, aki ebben a formában észlelési rendellenességtől szenved. A sérült személy csak a pozitív, megerősítő információ felé tud megnyílni.
Aki megrögzötten meg van győződve a maga igazáról, de nem mutatja meg a saját érintettségét és nem igazán kíváncsi a másik helyzetére, az egy merev, védekező-támadó működést hoz létre, ahol érzelmi kapcsolódás (a racionálitás mögött) nem lehetséges. Az érzéketlen ember vitatkozni tud, de valódi találkozásra képtelen.
Ha a kérdező nincs benne a kérdésében, nem jelenik meg a reakcióiban, nincs kiegészülés, valódi együttműködés. Ha a győzelem és az érdek felülírja az együttérzést, személytelen egymás mellettiség, tompaság és rejtőzködés jön létre. Szörfözöm, elveszem amire szükségem van és továbblépek. „
Életerő
„Az életerő a belső nyitottság folyamatos megújítása a külvilág, a teljes rendszer felé, amiben élünk. Másképpen szólva olyan befogadó jelenlét az élet áramlása felé, ami a kontroll elengedésével is jár. A félelem és a kontroll rengeteg energiát emészt fel. Ha valaki alkalmazkodásban és kifelé figyelésben tölti élete jelentős részét, elveszíti az életerejét. Kimerül és elfárad. Azt is mondhatnám, hogy az életerő ajándék, amelyet a nyitottságunk fenntartásával érdemlünk ki. A kulcs a kapcsolódásban van, ami azonban nem magától értetődő és nem állandó. Az életerőt nem birtokolhatjuk, nem konzerválhatjuk és nem konstans. Az áramlásba visszakapcsolódni éppoly nehéz, mint őszinte kapcsolatot fenntartani a környezetünkkel. Ha feladjuk önző, egyéni kívülállóságunkat, van esélyünk a töltődésre.”
A Nő és a Férfi
„A nő és a férfi bennünk él. Talán fontos, hogy ebben az életünkben férfiként vagy nőként jelenünk meg, de bármelyik formát is választjuk, csakis a belső egyensúly fenntartásával növekedhetünk. Az egyensúly azonban nem statikus, hanem a gyógyító dinamika megértése és megújítása önmagunkban. Nincs férfi női principium nélkül, és nem létezik valódi nő, ha elnyomja magában a férfi pólust.
Mindannyian rendelkezünk női és férfi oldallal, kiegészítő dinamikával. Mindkét erő bontakozik a lelkünk mélyén.
Aki férfiként vagy nőként megtagadja a férfi vagy női oldalát és elnyomja az ellenpólust magában, pont a tagadásával, a félelmével ad energiát az elnyomott, árnyékos résznek. A visszaszorított elem a mélyben, a sötét oldalon kezd növekedni és tudattalanul vonja hatalma alá a személyiséget. Ha valaki elfojtja magában (vagy elfojtják kívülről benne) a nőies részt (a befogadó, átölelő, gyengéd, kiegyenlítő, szépség iránt vágyódó, finoman érzékeny, támogató, közvetítő, holisztikus látású részt), akkor ott erőteljes, de háttér-feminin tulajdonságok bontakoznak ki. Rejtett dominanciaigény, vallási megszállottság, a nyílt erő utáni beteges vágy, kerülőutak keresése, bonyolult érvelés, manipulatív magatartás a viselkedésben és a megjelenésben.
Ha valakiben elnyomják, vagy ő maga utasítja el magában a félelmei miatt a férfias elemet (határozottság, nyílt erő, egészséges győzni akarás, racionalitás, indulati energia, egyszerűség, direktség, teremtő erő), akkor mindez kerülőúton, rejtve, tudattalanul és erőszakosan vagy manipulatívan fog megjelenni. Spotkocsi-imádat, női – férfi skalpgyűjtés, tejesítménybe menekülés, indokolatlan agresszív dühkitörések, erőfitogtatás, támadó – védekező magatartás, túlzott dominanciaigény, hatalmi megszállottság, egyeduralomra való törekvés, ragaszkodás az elismeréshez…
A női oldal elutasításával megfosztjuk magunkat a kiegészítő együttműködés örömétől, az odaadás szépségétől és a holisztikus látásmódtől. A férfi oldal dominanciája egyoldalú racionalitást eredményez.
Az egyik oldal torz elnyomásából gyakran fakad félelem az azonos neműektől, illetve erre vezethető vissza a homofóbia.
Mindez azt jelenti, hogy büntetés nélkül nem tudjuk kikerülni a szembenézést lelkünk dinamikai törekvésével. Az elnyomott rész primitív módon a háttérből birtokba veszi és hatalmába keríti egész személyiségünket és elvonja a gyógyító életerőt tőlünk.
Fontos, hogy felismerjük és átéljük a bontakozó oldalunk lendületét, és ne erőszakoljuk meg magunkat szabályokkal, elvárásokkal, vagy félelmekkel. A férfi és a női rész bontakozásának szabad átélése lesz később a stabil én-erő alapja. Megkerülni, lerövidíteni, átugrani lehet ezeket a fontos dinamikai szakaszokat, de ennek súlyos ára van. A legfontosabb, hogy aki nem képes a belső egységet kialakítani önmagával, az állandó külső megerősítést fog keresni, és élete ámokfutássá válik.”
