„… Istennők pedig vannak – minden nőben…”
… így kezdi könyvét a neves amerikai pszichiáter Jean Shinoda Bolen (Bennünk élő Istennők Studium Effektive Kiadó, 2008) Ma, a 21.század második évtizedében már számos megállapítása nem kérdés, része a hétköznapi életünknek. Ezek sorában az is, hogy a nő számos archetípust hordoz magában. Személyisége összetett és bonyolult, a különböző életszakasziban más és más archetípust azaz istennő típust jelenít meg, akár tudatos ebben, akár nem. Elengedhetetlen hogy keresse és ismerje meg önmagát szabadon és függetlenül, legfőképpen függetlenítve magát a mindenkori társadalmi elvásároktól, tudva, hogy ha ezt az utat bejárja, élete célját felismeri, önálló és független erős személyiséggé válva élete célját beteljesíti. Miközben egyre szélesebb körben találkozunk a nőiség és a női lét kérdéseivel, számos mozgalom és fórum ad teret a különböző társadalmi kérdéseknek.
Mégis a hétköznapokban, a családi és üzleti szférában az idő mintha megállna, mintha nem haladna….
Munkám során nap, mint nap érzékelem az egyéni és magánéleti, és a szervezeti- üzleti életben tapasztalható nehézségeket és ezek következményeit. Az életútban való elakadást, amikor felborul az addigi rend és megszokott élet és sokszor egyik pillanatról a másikra minden szétesik …. Ezek azok az élethelyzetek amiket senki sem vár és mindannyian elkerülni próbálunk, de ezek azok amik könyörtelenül bekövetkeznek, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk velük…..
Gyakran akkor kapunk észbe és vesszük észre, hogy elfeledkeztünk önmagukról, amikor valami összedől az életünkben… amikor jön valami nagy nehézség, vagy éppen valami nagyon váratlan esemény. Az eszmélés fájdalmas, általában az. A különböző életek dramaturgiája és díszletei eltérnek, mindenkié más. Egy valamiben azonban mind hasonlítanak: ez pedig a Felejtés. A tény, hogy valahol valamikor elfeledkeztünk önmagukról. Elfeledtük és látszólag el is veszítettük az eredeti, útra bocsájtó vágyakat, célokat… a lángot…és így lassan elfelejtünk élni, úgy igazán, szívből, megengedve az életet.
A legnagyobb nehézséget éppen a „megengedésben” látom. Nincs tere, nincs kultúrája annak, hogy engedjük meg létük és személyiségünk belső mozgatórugóit, belső hívásait érvényre juttatni. Pedig ezekben a „belső hívásokban” a személyiségünk és önvalónk kifejeződését tapasztalhatnánk meg, vagyis nőiségünk és női természetünk egyedi, csak ránk jellemző megnyilvánulásait. Ha nincs a megengedésnek tere, ha nincs helye és kultúrája akkor a személyiség, a nőiség nem tud fejlődni, nem tud tapasztalni és főként, nem képes tudatosan szemlélni önmagát, azaz fejlődni. A szabályok, a társadalmi keretek és elvárások idővel ránk nőnek, magunk is azt gondoljuk, hogy tulajdonképpen „ jó ez így nekünk..” mindez minket szolgál….. és amíg nem jön valami váratlan, valami felforgató és megrázó ez többnyire így is marad.
Izgalmas és nagyon változó világban élünk, egyre gyorsabban és egyre váratlanabb helyzetekkel találkozva. „Mit tegyek…?!” – hangzik el gyakran a kérdés…. Ilyenkor mindig lassítani próbálom az ügyfelem, hagyva és megengedve, hogy „az legyen ami van”. Elfogadva és elmerülve az adott problémában, nem keresve a kiutat, nem keresve rögtön a megoldást. Először és lefőképpen látnunk kell önmagunk úgy, ahogy vagyunk. Aztán látnunk kell az életünk abban a formában ahogy „ itt és most” van. Nem szépítve és nem rejtve azt, ami fáj. Csak ezen az úton jöhet és történhet változás, mégpedig gyökeres és visszafordíthatatlan módon. Megerősítő és átformáló erővel.
A megengedés ereje felszabadító. Visszavisz önmagunkhoz, segít kapcsolódni ahhoz, akik vagyunk. Segít abban, hogy önmagunk, mi magunk lehessünk az életünk középpontjában, az életünk rendezőjeként. De ezen az úton van még egy fontos szereplő, akiről gyakran szintén elfeledkezünk, mégpedig a Szívünk. A szívünk mindig pontos és azonnali visszajelzést ad, túl pontosat, gyakran túl gyorsan és túl egyértelműen. Mégis, az önmagunkba és önmagunkhoz vezető úton a szívünk hangja és ereje az útmutató. Nőként ebben a küldetésben kiemelt szerepünk van.
Ideje van érezni, tudatosan megélni mindazt, amit a szívünk és a testünk jelez. Ideje van a szív terében mérlegelnünk cselekedeteink, gondolataink és létünk kérdéseit. Nőként, megengedve és felszabadítva életünk, cselekedeteink, döntéseink és érzéseink. Megengedve önmagunknak, hogy azok lehessünk akik vagyunk, egyedi és összetéveszthetetlen jelenléttel élve az életünk.
Sarkadi Tünde
Gestalt coach, vezetés fejlesztő. Gestalt módszertannal dolgozik az egyéni, csoportos és szervezeti munkái során. Azt tapasztalja, hogy a Gestalt rámutat a nehéz vagy elakadt folyamatokra, vagyis azokra a pontokra ahonnan sok esetben maga a probléma is ered. Szereti azt a pillanatot, amikor a feltárást és felismerést követően belső erőforrásokat szabadítunk fel megújulást, természetességet és szabadságot hozva a megrekedt és élettelen folyamatokba. „… a változás akkor jön létre, amikor teljességgel azzá válunk, akik vagyunk…” (Arnold Beisser– A változás paradoxona) Közgazdász diplomát a Budapesti Gazdasági Főiskolán szerzett; Gestalt módszertant a Flow Coaching Schoolban tanult. 2013 óta a Flow Coaching School mentortanáraként az egyéni és csoportos fejlesztési folyamatokat támogatja. ARPe© és GPOP© nemzetközi minősített tanácsadó, tagja a Magyar Gestalt Egyesületnek.
