Napjaink egyre inkább a mobilitásról, rugalmasságról és nyitottságról szólnak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte bárhol élhetünk. Nem igazán gátol semmi abban manapság senkit, hogy egy idegen országban kezdjen új életet.
Szakmailag és magán emberként is igen sokat tehet hozzá fejlődésünkhöz egy-egy külföldön töltött év. Ám a költözés, az újratervezés, újrakezdés nem mindenkinek megy egyformán. Ha optimális esetet veszünk, akkor az ember tudja, hogy hová készül és nagyjából azzal is tisztában van, hogy mi vár rá. Azonban még a legkiszámíthatóbb helyzetekben is bekövetkezhet a krízis.
Az új élet külföldön olyan felfordulást képes okozni, hogy az egészséges és stabil személyiség is gyakran kibillenhet az egyensúlyából, ha pedig egy labilis karakter éli át a változások ilyen intenzív szintjét, annak legtöbbször biztos kudarc a vége.
A legkedvezőbb szerződéssel külföldre érkezők esetében is kétséges az, hogy mikor és hogyan lesz az új munkaerő kiegyensúlyozott és produktív, ahogy az is kérdéses, hogyan tud egy egész család újra jól funkcionálni?
Éppen ezért vannak cégek, akik direkt erre a helyzetre coaching üléseket nyújtanak, más esetekben ezt a szolgáltatást független, külföldieknek létrehozott szervezetek bonyolítják (expatriate coaching). És persze olyan is van, hogy az embernek egyedül kell boldogulnia a kulturális sokk okozta hullámvölgyekkel.
Mégis a kulcs-készségek legfontosabbika a rugalmasság, elfogadás, kitartás, a reális helyzet felmérés, a szociális élet kialakítása és a jól meghatározott cél, célok. Ezek hiányában minden helyzet nehezebb lesz annál, mint amilyen lehetne.
Saját magam példájából kiindulva elmondhatom, hogy Európán belül is lehetnek kulturális eltérésekből adódó nehézségei az embernek, illetve például egy muzulmán kultúrában is találkozhatunk teljesen rokonszenves nézetekkel.
A sikeres beilleszkedés titka a személyiségben rejlik tehát, nem pedig az új ország paramétereiben.
Edzői és coaching-munkáim során sok olyan külföldivel dolgozom, akik Kairóban élnek 3-5 éves meghosszabbítható munkaszerződéssel. A helyzetük nagyon hasonló, mondhatni klasszikus: a férfiak dolgoznak, a feleségek pedig a családi életet tartják egyensúlyban. A család minden tagja keményen megdolgozik a harmóniáért és bár kívülről sokszor csak a pozitívumok látszanak, belülről látni ezeket az expat családokat teljesen más.
Elmondható, hogy a nők azok, akiknek nehezebb. Ők azok, akik jobban igénylik és igénybe is veszik az életvezetési programokat. Az új élet kialakításának klasszikus stádiumairól sokat olvashatunk mostanában, hiszen a probléma valós és sokakat érint.
E szerint az első hónapok lelkesedését gyorsan követheti a letargia, kétségbeesés, mely gyakran vezet oda, hogy az ember teljesen kibillen a szerepeiből. És ez így van jól. Ugyanis mindenképp kiesünk a szerepeinkből. Ha ezt megértjük, ha megtanuljuk magunkat definiálni és nem pedig a szerepeink által meghatározni magunkat, akkor az első nagyon fontos lépésen túl is estünk.
Az állandóság, mely nagyon sok embernek a biztonsággal egyenlő minőség, a folyamatos új lesz.
Amikor családdal költözik az ember, sokkal nehezebb és ugyanakkor sokkal könnyebb is átvészelni az ismeretlen okozta mélypontokat. Nehezebb, hiszen szülőként extra felelősség van a vállon: az új élet sikeres kimenetelének elérése. De sok család arról számol be, hogy egymást húzva-biztatva valahogy mégis könnyebb, mert erőssé és kikezdhetetlenné válnak.
Ugyanakkor, ahogy már említettem, az anyák, nők azok, akik a legnagyobb változást élik át. Dolgozó emberből kizárólag anyává válni, elveszíteni minden támogatást nyújtó barátot, családtagot, okosan kezelni a férjek új és gyakran sokkal hosszabb munkanapjait, újra kialakítani egy működő családi rutint nagyon megterhelő.
Olyannyira koncentrált helytállást igényel ez a nőktől, hogy nem csoda, ha elérkezik a krízis, mely szerencsére nagyon jól orvosolható és általában egyébként szintén tipikus.
Mivel az új szerepet automatikusan elkezdi gyakorolni az ember, csak később, néhány hónap elteltével tűnik fel az, hogy minden fogódzkodó eltűnt. Valójában viszont nem tűntek el, hanem egyszerűen kicserélődtek.
Így azok a problémák, hogy egy keresetből él a család, vagy az, hogy a nők a szakmájuk hiányában hirtelen nem tudják magukat újradefiniálni, feleslegesnek élik meg a tevékenységeiket, nem tudnak mit kezdeni a szabadidő-többlettel, magányosnak érzik magukat, mind egyszerre robbanhatnak fel.
A megoldás egy részt az, ha hasonló problémákat már átélt nők közösségére bukkanunk, másrészt pedig, ha kommunikálunk és bevonjuk a férjeket, illetve a szűkebb helyi környezetet.
Mivel az expat közösségek kicsik, akár egy kisváros, a segítség általában gyorsan érkezik.
Ez a segítség pedig teljesen mást jelent minden nő számára. Van, akinek egy barátságot, van, akinek egy személyi edzőt, van, akinek egy részmunkaidős elfoglaltságot, van, akinek jótékonykodást és van, akinek tanulást. A mélypontot felismerő nők többsége proaktiv és nyitottan áll a megoldások feltérképezéséhez. Általában ezek a krízisek éppen ezért minimalizálódnak és jól kezelhetők.
A javulás fontos eleme a kommunikáció, az elköteleződés a megoldás megtalálására és a szocializáció. Az a tény is megfigyelhető, hogy az első krízist jól kezelő családok általában még sok sok évig folytatják ezt az életformát.
És bár a problémák minden új országban megismétlődnek, már egy fajta rutinná lesz a folyamat és egyedül is képesek kezelni a mélypontokat azok, akik eleinte mindezt segítség bevonásával tudták csak megoldani. Gyakorlatilag beáll a családi élet az állandó változásra és emiatt lesz újra biztonságot adó a ritmusa.
A változások egyéb hozadéka a sikeresen beilleszkedő családoknak és főleg a nőknek, hogy sokan felismerik a második esély lehetőségét. Elkezdenek új témákban tanulni, kutakodni és teljesen más szabadidős programokba, illetve munkákba belefogni.
Tehát az okos, felkészült és kitartó nőknek rengeteg újat is képes adni a költözködő életmód, amiből persze az egész család profitál, hiszen a kiegyensúlyozott anya a boldog család egyik alapja.
A változás tehát jó. Csak esélyt kell neki adnunk. Ha elutasítóan és zárkózottan állunk hozzá, az új életünk automatikusan megreked. Sokkal hasznosabb inkább szemléletet váltani és várakozással telve közeledni minden új élethelyzethez, így biztosan fel fogjuk ismerni a kínálkozó lehetőségeket és pozitív fordulatokat.
