Éppen tíz év telt el, hogy Budapesten a Magnet Házban „A szupervízió és a coaching etikai aspektusai” címmel műhelybeszélgetést tartottunk szűk körben, szupervizorok és szupervizor-coachok. A találkozó mottója: „Az etikának a világ feltételévé kell válnia, ahogy a logikának is” Wittgensteintől származó idézet volt. A mottó ma is érvényben van, de már vannak pozitív jelek. Egyre többen beszélnek olyan a helyzetekről, amit szürke zónának is hívhatnánk. A coach szakma kreatívan fejlődik!
Ha megnézünk egy átlagos coachot és a képzettségét, akkor azt látjuk egyre többen újabb és újabb megközelítésben szereznek coach képzettséget és nyernek iskolázottságot, business coaching, team coaching, executive coaching, life coaching, sport coaching.
Ez örvendetes, ámde ezzel együtt egyre több kérdés is megjelenik a tevékenységük során (tapasztalati óraszám hiánya, az esetszám alacsony volta, hiányos elméletek. stb.). Éppen ezért tapasztalatom szerint, egyre többen érdeklődnek az etika iránt, mint a „finomhangolás művészete” iránt, mert a törvényi keretek, a szakmai irányok elfogynak és a coach egyedül marad…. és sajnos ma nincsenek fórumok, ahol nyíltan őszintén lehetne beszélgetni ezekről kényes kérdésekről, dilemmákról.
Az ilyen helyzetekben az etikai szemléletben végzett coach tevékenység felértékelődik. Az etikai tudatosság nemcsak a klienst, hanem a coachot is védi szakmai bizonytalanságától, segítve a nehéz döntési helyzetekben a dilemmák feloldását. Az etikai kódexek segítenek abban, rendszerszintű elvek mentén döntsünk.
A coach tevékenység kereteit alapvetően három pillér határozza meg: törvényi szabályozottság, szakmai szabályok, etikai megfontolások, és ezek egymásra épülő, egymást átfedő „védelmi” rendszert alkotnak. Nézzük a három pillér összehasonlítását:
| Szempont | Törvényi keretek | Szakmai szabályok | Etikai megfontolások |
| Forrás | Állam Jogszabályok, törvények | Képző intézmények, szakmai kamarák, módszertani központok | Hivatásrendi közösségek Kódexek |
| Szerep | A társadalmi rend fenntartása | A szakszerűség és minőség biztosítása | Az értékrend és az emberi méltóság védelme, bizalom |
| Jelentőség | Minimumkövetelmény | Technikai útmutatás | Morális iránytű |
| Szankció | Jogi büntetés | Kamarai kizárás, engedély bevonása | Szakmai hitelesség Szakmai hitelvesztés |
A coachingban ez a három szint azért fonódik össze, mert a bizalom a szolgáltatás terméke. Ha a coach megszegi a törvényt, bűnhődik; ha a szakmai szabályokat, hiteltelenné válik; ha az etikát, elveszíti a kliens bizalmát és a szakmai közösség támogatását.
A törvény kényszerít, a szakma szabályai irányítanak, az etika pedig súlyoz és mérlegel. A coach tevékenysége, akkor a leghatékonyabb, ha ez a három réteg harmóniában van.
A jog a társadalmi minimumot rögzíti: mit kell tenni, míg az etika a szakmai és emberi maximumot keresi: mit érdemes tenni. Az etika nem a szabályok betartása, hanem a felelős döntéshozatal ott, ahol a „térkép” véget ér. A protokollok általános esetekre készülnek, az etikai értéke ott lép be, ahol az egyedi helyzet és az emberi méltóság fontosabbá válik, mint a sablonmegoldás. A saját jellemednek kell garanciát vállalnia a döntésért.
Az etika ott kezdődik, ahol a törvény és a szakmai szabály már nem ad egyértelmű választ. Megjelenik a szürke zóna. A legfinomabb réteg. A finomhangolás.
Az etikai szemlélet strukturált gondolkodást ad, segít elemzési keretet adva az ellentmondásos helyzetek (például információhiányos döntések) feloldásához. Segít megőrizni a szakmai integritást, és védelmet biztosít a mindennapi munka során. Közös értékrendet teremt a kollégák között. Erősíti a szakmai közösséghez tartozást. Az etika a coachingban nem egy szabálygyűjtemény, hanem egy folyamatos éberség.
A napjainkban egyre terjedőben lévő mesterséges intelligencia szintén izgalmas kérdéseket vet fel mind a három szinten: törvényi keretek, szakmai szabályok, etikai megfontolások szintjén, és itt is van tennivalónk bőven.
Nézzünk néhány példát a dilemmákat adó helyzetekről:
- A cég fizeti a vezető coachingját (megrendelő), de a folyamat során kiderül, hogy az ügyfél (coachee) titokban a felmondását tervezi.
- Az ügyfél látványosan szorong, és a coaching ülésen mély gyermekkori traumákról kezd beszélni.
- A HR osztály kötelező jelleggel küld el egy munkavállalót coachingra, mert „problémás a viselkedése”. Az ügyfél dühös és ellenáll.
- A coach azon kapja magát, az ügyfél értékei: pl. kirekesztő nézetek, mélyen taszítják őt.
Az izgalmas az, hogy először mit szólítanak meg bennünk ezek a helyzetek, és innentől kezdve egy másik fontos területre jutunk, a coach önismeretéhez.
Az önismeret alapfeltétel. Ha a vakfoltok, előítéletek, saját megoldatlan konfliktusok megjelennek a coach folyamatban, akkor ezek torzíthatják a folyamatot. A kellő önismeret segít abban is, hogy a coach ne vonódjon be érzelmileg túlzottan, és meg tudja tartani a szakmai határokat.
Leszögezhetjük: Elégséges etikai ismeretek és kellő önismeret nélkül a coach szakma nem művelhető.
Arra bátorítanék pozícióban lévőket, és azokat, akik tehetik, hogy szervezzenek dilemmamegosztó fórumokat, hogy ne egyedül kelljen megküzdeni ezekkel a kérdésekkel. Az őszinte párbeszéd önmagában is értékteremtő, szolgálja a szakma integritását, és inspirálóan hat a szakma jövője szempontjából is.
Vizsolyi Ákos
Teológiai tanulmányaimra építve mentálhigiénés szakemberként és szupervizorként dolgozom. Szupervizor és coach tapasztalatot szereztem a szociális szféra, az államigazgatás, az egészségügy, a pedagógia, valamint a kkv-szektor területén. Közel harminc éve kísérem leendő szupervizorok szakmai fejlődését hazai képzéseken és műhelyekben; többek között a HIETE, az IBS, az EHE és a Sapientia programjaiban.
Szupervíziós ars poeticám: „Senki ne maradjon egyedül a munkájával kapcsolatos kérdésekkel, dilemmákkal.”
