A legtöbb konfliktus nem ott kezdődik, ahol hangosan kitör… hanem ott, ahol csendben félrecsúszik egy üzenet. Amikor nem merjük nyíltan kifejezni, mire van szükségünk. Amikor azt hisszük: „úgyis tudja a másik, mire gondolok”. Vagy amikor nem azon a csatornán hallanak bennünket, amelyiken beszélünk – így az igényünk, gondolatunk nem talál utat a másikhoz.
A kommunikációs gát félreértést eredményez, ami konfliktust okoz, feszültséget generál, beszűkít és maszk mögül közvetítjük a sérelmeinket, ami még inkább eltávolít bennünket egymástól. Van, aki menekül, van, aki begubózik és egy csöndes zugban ostorozza magát… más pedig támad és hibáztat.
A kliensek jelentős része akut stresszhelyzetben kopogtat az ajtómon, mert az addigi problémamegoldó mintáik már nem működnek. Megfogalmazódik bennük a válás, karriermódosítás, munkahelyváltás eshetősége, ugyanakkor a háttérben a félelem és az önértékelés hiánya húzódik meg.
Itt jön képbe a PCM® (Process Communication Model): egy olyan eszköz, amellyel ügyfeleink közelebb kerülhetnek önmagukhoz és könnyebben alkalmazkodhatnak másokhoz. Egyfajta szótár különbözőségeink megértéséhez, híd a sokszínűség elfogadásához, szócső igényeink kifejezéséhez, GPS a kommunikációban.
Röviden a PCM®-ről
A PCM® Taibi Kahler PhD által kidolgozott személyiségmodell, amely 6 típus mentén írja le, hogyan gondolkodunk, kommunikálunk, miként érzékeljük a világot, mi motivál bennünket és hogyan reagálunk stresszhelyzetben.
Gondolkodó, Elvhű, Mozgató, Harmonizáló, Álmodozó, Lázadó
Mindannyiunkban jelen van mind a hat típus, mérhetően, eltérő arányban és sorrendben. Ezek együtt alkotják személyiségünk épületét. A modell bemutatásakor érdemes a ház analógiájával élni, ami jól szemlélteti, hogyan „épülünk fel”: a földszinten helyezkedik el a „bázisunk”, ami már születésünkkor meghatároz minket. A szintek sorrendje hét éves korra alakul ki. A szintek között „lifttel” közlekedünk, így férhetünk hozzá az adott személyiségtípus élményeihez.
Mindegyik típusnak vannak erősségei és gyengeségei, pozitív jellemzői, illetve stresszhelyzetben felbukkanó lehetséges negatív magatartásformái.
Ha nem kapjuk meg azt a fajta egyedi pozitív figyelmet, amelyre szükségünk van, a lift elakad: stresszesek leszünk, „maszkot” veszünk fel, konfliktusba kerülünk, előre megjósolható negatív viselkedést produkálunk és szabotálni kezdjük saját életünket. Ezek a jelek valójában arra figyelmeztetnek, hogy a pszichológiai szükségleteinket nem sikerül pozitívan kielégíteni.
Mit kezdjünk mindezzel a coachingban?
Az egyik ügyfél logikus, rendszerszemléletű, bizonyítékokat keres. A másik akkor nyílik meg, ha érzi, hogy tényleg törődnek vele. Van, aki a humorra és játékra mozdul, más csak csendben, lassan tárulkozik ki.
Amikor a PCM®-et a módszerválasztás, a csatorna és a stresszjel-értelmezés hármasában használjuk, a coaching tűpontosságú tud lenni:
- a stresszjel megmutatja, hol kell korrigálni,
- a módszer/eszköz illeszkedik a kliens működésmódjához,
- a kérdések a megfelelő csatornán érik el őt.
A PCM® mint iránytű
A stressz nem hibát jelez, hanem irányt mutat: ráláthatunk általa a kliens (ki nem elégített) pszichológiai szükségleteire, melyek meghatározzák viselkedését. A motivációs vágyak pozitív kielégülése hatékony és produktív működést eredményez – ellenkező esetben téves kommunikációhoz vezet.
Melyik irányzat, milyen eszköz hasznos egyes személyiségtípusok számára?
A coaching világa lenyűgözően gazdag módszerekben: strukturált, megoldásorientált, narratív, kognitív, emocionális, vizuális vagy épp szomatikus megközelítések egyaránt gazdagítják a választási lehetőségek palettáját.
A coachingban – különösen kezdőként – gyakran hisszük, hogy ha elég jó módszerünk van, az mindenkinél működni fog. A valóság viszont az, hogy a jó módszer is félrecsúszhat, ha nem a megfelelő kliensnél, nem a megfelelő pillanatban, és nem a megfelelő „csatornán” alkalmazzuk.
A kedvenc technikánkat mindenkinél bevetni olyan, mintha minden ajtót ugyanazzal a kulccsal szeretnénk kinyitni. Ez a magyarázat arra, hogy ugyanaz a kérdés/módszer/eszköz egyik ügyfélnél áttörést hoz, a másiknál falat épít.
Ebben a cikkben terjedelmi okokból két típust szeretnék minimálisan vázolni aszerint, hogy: mik a legfőbb karaktererősségek, motivációs tényezők, elsődleges figyelmeztető jelek, illeszkedő eszközök, irányzatok.
1. Harmonizáló típus
Kedves, együttérző, érzékeny, figyelmes. Az emberek könnyen megnyílnak neki. Számára az érzések elsődlegesek, de hasonlóképp fontos a biztonság és a kapcsolatok is. Törekszik arra, hogy feltétel nélkül elfogadják. Szárnyal, ha elismerik személyét. Azonban, ha valami nem stimmel, beindul az „Örömöt kell okoznom” driver és ilyenkor túlalkalmazkodik, lekicsinyli magát, bizonytalan.
Gyakori elakadás: önértékelés, önbizalom, határhúzás, nemet-mondás.
Hasznos lehet számára a Gestalt, mindfulness, érzelemkártyák vagy akár a FOC (Lásd Medgyesi Krisztina Fókuszolás-orientált coaching cikkét. A szerk.)
2. Álmodozó típus
Nagy képzelőerővel rendelkezik, megfontolt, nyugodt és türelmes. Szüksége van egyedüllétre, békére és csendre… távol a zajoktól és a külső elvárásoktól. Azonban ha ez nincs meg, az „Erősnek kell lennem” driver olyan szintű frusztrációt okoz, hogy teljesen elszigetelődik vagy épp halogat.
A narratív módszerek, metaforák, story telling kiválóan működnek nála. Megfelelő választás számára az art coaching (lásd Gaál Zita írását. A szerk.), vagy például a fotó coaching (lásd Pető Andrea cikkét. A szerk.)
Természetesen a többi típusnál is ugyanilyen fontos az illesztés: a kommunikációs csatorna, a módszer és a kliens aktuális állapota egy csónakban evezve határozza meg a sikeres coaching-együttműködést.
Mit mondanak a PCM®-ről azok a kollégák (mentor coach, mentálhigiénés szakember, pszichológus, szupervizor), akiknek dekódoltam a profilját?
- A PCM® sokat segített az “oké”-ságomban és még jobban értem a különbözőségeket. Rálátok arra, hogy ha olyan típusban kell működnöm, ami tőlem sokkal feljebb van, akkor jobban kell figyelnem arra, hogy visszatöltődjek. Sikerült megértenem, hogy egyes ellenállásaim emiatt alakultak ki.
- Mindig is tudtam, hogy szeretek egyedül lenni. Ezt a szükségletemet a modell szépen mutatja. Örülök, hogy bűntudat nélkül tehetem.
- A PCM® választ adott a bennem lévő kettősségre: az „Elvhű-részem” remekül van az üzleti világban, de ha nem figyelek a „Harmonizáló bázisomra”, kiégek.
- A PCM® amolyan „lépőkőként” szolgál számomra. Keretet kapott, hogy miért vágyom és törekszem annyira a harmóniára, s zavar a bántó kommunikáció. Így, hogy jobban rálátok a saját működésmódomra, már értem, miért reagálok úgy, ahogy reagálok egy-egy helyzetben, stresszhelyzetben. Kiemelten fontosnak tartom a cselekvési tervet, ami segít a mindennapok kiegyensúlyozottabbá tételében.
Záró gondolat
A PCM® olyan iránytű, ami megmutatja, hogyan lehet a módszertani sokszínűséget valódi értékké alakítani: nem az irányzatok számát növelve vagy az eszközöket halmozva, hanem az illesztés pontosságát finomítva. A kliens nem azért jön, hogy a módszeremhez igazodjon, nekem kell kapcsolódnom az ő világához.
A PCM® modellel és a különféle coaching irányzatok ötvözésével olyan egyedi támogatást nyújthatunk, amely valóban elindítja és fenntartja a pozitív változást. Ez az egyéni út megtalálása és támogatása vezet a leghatékonyabb, legmélyebb fejlődéshez.
„Az okos ember ismeri a saját erősségeit. A bölcs ember ismeri a gyengeségeit, és tudja, hogy hogyan kezelje őket.”
Megjegyzés:
A Process Communication Model® a Kahler Communications, Inc. bejegyzett védjegye.
A grafikai elemek (kép 2-3-4-5) A Process Communication Model® hivatalos karakter-szimbólumai – csak engedéllyel használhatók.
Kép 1: pexels-cottonbro-3692885
Kép 6: saját kreáció AI-val
Berkecz Mariann
Certified PCM® Coach és Tréner ‖ NLP Practitioner ‖ ICF Coach of the Year 2023
Újságíróként indultam el a felnőtté válás útján, majd gyógypedagógus lettem. Két hivatás, két másik világ – mégis mindkettő ugyanarra tanított: türelmesnek lenni, (meg)hallgatni, figyelni, meghallani és jól kérdezni – ezekkel az erősségekkel léptem tovább egy harmadik ösvényre.
Coach hivatásom útján, ami 2021-ben vette kezdetét, egyre erősebb lett bennem az a felismerés, hogy a dilemmák, küzdelmek, elakadások, konfliktusok gyökere a kommunikációban vagy éppen annak hiányában rejlik. Az az általános feltételezésem, hogy sokszor nem úgy beszélünk, hogy megértsenek és hozzánk sem mindig érkezik meg az üzenet. Ezért fontos számomra, hogy a hozzám fordulók megtanulják tudatosan, felelősen használni a saját „nyelvüket”.
