Szeptember 20-án került sor az ICF Master Approach Programsorozat ez évi utolsó alkalmára. Horváth Tünde MCC – kapcsolódva az idei, Önreflexió című ICF Coach Konferencián tartott előadásához – a „Belső erő a coachingban” címmel tartotta műhelymunkáját.
Tünde izgalmas belső utazásra invitálta a közel 70 fős hallgatóságot. Mesélni kezdett:
Az eszkimó mitológiában van egy történet, amiben egy asszony az éjszaka leple alatt elindul otthonról, mert már nem bírja tovább agresszív férje támadásait. Hideg van, és a kosárban magával vitt élelme is hamar elfogy. Kétségbeesésében arra gondol, hogy talán mégis otthon kellett volna maradnia. Egyszer csak rátalál egy otthagyott őz maradékára, tüzet rak, és a sült hús új reményt önt belé. Körbenéz, és csodával határos módon talál egy barlangszerű üreget, ami óvja a széltől. Ott tölti az első éjszakát. Másnap megy tovább, újra talál hús maradékot, és újra egy meleg odúban hajtja álomra fejét. Ez így megy néhány napig, mígnem egészen közelről valaki azt kérdezi tőle, “Te ki vagy és mi hozott ide?” A kérdező nem más, mint Kinak, az eszkimó mitológiában gyakran felbukkanó óriások egyike. Az asszony az óriás ételmaradékát találta meg minden nap, és esténként hol az óriás lábujjai között, hol a térdhajlata alatt, hol a köldökében talált biztonságos szállást magának. De amikor felér az óriás mellkasához, és szemtől szembe találja vele magát, akkor kis híján megáll a szíve az ijedelemtől. A félelem először szinte megbénítja, majd hanyatt homlok el akar rohanni. De Kinak megállítja és megnyugtatja: “Nem bántalak, csak ne gyere közel a számhoz, mert ha beszélek vagy tüsszentek, az akkora szelet csap, hogy nem fogsz tudni megkapaszkodni, és elpusztulsz a viharban. Ha itt maradsz, nem fogsz fázni, és vacsorát is kerítek minden nap.”
A mitológiai történetet szakaszokra bontva, a szimbólumokat értelmezve, majd a szimbólumok coaching-folyamatokba való átültetését vizsgálva és önmagunkon kipróbálva járhattuk végig mindannyian az eszkimó asszony útját.
Az elviselhetetlen, sötét és nehéz helyzetekben a tűz, a világosság, a tudatosság és tudatosítás eszközéhez fordultunk. Saját élményeinken át találtuk meg belső erőinket és formáltuk meg az azokat befogadó „edényt”. Belső erőink feltárásában egymás segítségére voltunk, s mindannyian erősítettük, stabilizáltuk saját belső erőinket, melyekkel az ügyfelek nehéz helyzeteit elbírhatjuk. Tudatosítottuk, hogy a megnevezés ereje a coaching folyamatban határozott és erős intervenció.
Átéltük a belső erővel való találkozás félelmetes érzését, ráláttunk a belső erő építeni és rombolni egyaránt képes hatalmára, és megtaláltuk saját belső erőnket szimbolizáló állatunkat, aki velünk van, tartást ad, védelmez.
A négy órás mesés, mitológián, önismereten, coaching szakmai tudáson átívelő műhelymunka szuperviziós mini-coachingokkal zárult.
Két dolog biztosan megmarad minden résztvevőben: Tünde szakértelme és a megtalált belső erőállat….
