Mesecoaching-sorozat : a mesehős útja a magyar népmesékben
A második stáció a kalandra hívás.
Nos, vajon milyen egy mai hős? Mi jellemzi őt? A foglalkozása? A helyzete? A céljai? Az elhivatottsága? A befolyásolási köre?
Egyáltalán: szeretnél a magad életének a hőse lenni…?!
Végigjárnád azt az utat…?
A Kalandra hívás a mesecoaching folyamat második állomása. Ilyenkor először is számba vesszük a saját megélt és elmulasztott kalandjainkat. Hiszen kalandjaink száma szinte végtelen. Végtelen lenne… Ha beleállnánk. Ha egyáltalán észrevennénk őket.
Számodra mit jelent a KALAND?
A mesében ilyenkor változik meg a kezdőkép, és a „hol nem volt…” után hamarosan történik valami. Amitől már semmi nem lesz a régi. Ami elindít, lendületbe hoz, és amiről (mesehősként) tudod, hogy elkerülhetetlen. „Nem mesehősként” pedig sejted, hogy jobban jársz, ha beleállsz, mert hiszen erre vártál egész életedben.
Talán erre is születtél…
Azok, akikkel leülök egy „első beszélgetésre”, mind megteszik azt a lépést, hogy belekezdenek egy nem mindennapi kalandba, a mesecoachingba. Ami egyébként pont olyan, mint amilyennek egy kalandnak lennie kell.
Milyen a jó kaland?
Nem tudod előre, hogy mi lesz a vége. Hatalmas változásokat hozhat az életedbe. Új, vagy addig nem használt képességeidet leszel kénytelen használni miatta. Mozgásban, cselekvésben tart. Új szempontokat fogsz általa tudatosítani.
Gyakran megtörténik, hogy az ügyfelem rácsodálkozik: a választott meséje nagyon is aktuális dolgokat hordoz számára. Rádöbben, hogy miért pont az a helyzet, az a „coaching téma” jött elő a meséjében. Gyakran meg is rendül picit, hogy egy magyar népmese honnan tudja olyan pontosan, hogy neki éppen mivel van dolga?
Ugyanakkor meg is könnyebbül, mert olyan finom érintésekkel működnek a mi meséink, hogy mindig csak annyit kap tőlük az ember, amennyit elbír, de ami szükséges a helyzete megoldásához.
Állj meg most egy kicsit, és gondolkozz el: Neked mi lenne aktuálisan az igazi kalandod? Amibe szeretnél beleállni? Kaland. Mit idéz fel? Milyen kalandok jelentek meg az eddigi életedben? Nem azokra gondolok, amit „futó kalandként” szoktak jelölni, hanem az igaziakra.
Amik egy bizonyos kor fölött ott vannak a sóhajok mélyén, a félbehagyott mondatokban, a reggelre köddé váló különös álmokban.
Amikről egy ideig azt gondoljuk, hogy még előttünk állnak, azután meg azt, hogy már lemaradtunk róluk.
Az ilyen kalandokat küldetésnek is hívják, missziónak, elhívásnak vagy éppen életfeladatnak. Amiért talán a világra születtél.
Nem is tudod, hogy miről beszélek?! Nem kérsz belőle? Nincs ezzel dolgod?
Kalandra hívás. Az út második állomása. Valóban nem érint mindenkit, és egyáltalán nem kötelező a mesehős útját járni. Nincs azzal semmi baj, ha valami más életprogramra vágysz. Viszont, ha időnként megjelenik az életedben egy sugallat, érzés, megérzés, hogy olyan dolgod van itt, amit csak te végezhetsz el. Nos, olyankor lehet, hogy téged is éppen a saját kalandod hív.
Gondold át: mi a legrosszabb, ami történhet? Az, hogy otthagyod a megszokott, az elég jó életet? Vagy azt fogod életed végéig bánni, hogy nem álltál bele, és sosem tudtad meg, milyen lett volna a magad hősi útját bejárni?
Mesecoachingban ez a szakasz mindig nagyon izgalmas: megfogalmazni, hogy mivel van igazán dolgunk, megengedni magunknak, hogy beleálljunk a régóta vágyott és ránk szabott életünkbe. Egyáltalán: figyelmet adni valami új minőségnek, és meghallani a hívást.
Készen állsz?!
Százféleképpen állhatsz készen.
Az előző cikkben felidéztem, hogy az Égigérő fa mesét hányféleképpen el lehet kezdeni. Most nézzük, a mesénk hogyan kínálja számunkra a kalandra hívást.
„ Életem során már sokszor másztam fel a tudást rejtő fára. Tudok praktikákat, hogy mit kell csinálni. Voltak már reménytelen helyzeteim, ahol egyszerre olyan megoldások jöttek, amire addig nem is gondoltam. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de eléggé vakmerő vagyok.”
„ A kaland számomra kicsit félelemkeltő dolog. Olyat kell tenni, amit még soha. Kihívás is, igen. Jánoska szerepében úgy érzem, azért vállalom, mert képesnek érzem magam, hogy meg tudom csinálni. Fontos nekem, hogy a király gyógyításáért teszem. Magamat is emelem vele kis kanászként.”
„Azon gondolkodom, hogy hogyan fogjak hozzá, hogy tényleg sikeres legyek? Vannak támogatóim. Korábban már sikerült. Igen, sokan kísérnek engem lelki-szellemi síkon. És tudom, hogy lehet hibázni, az is tanulás. A támogatók bizalma megerősít, jó, hogy látják bennem az erőt. Meg szeretném menteni a királyt, de a jutalom is jól jön.”
„ Jánoskaként 100%-ban biztos vagyok magamban. Van eszem, kitartásom, fizikai erőm, pozitív hozzáállásom, türelmem, céltudatosságom, bátorságom. Magam miatt teszem ezt az egészet.”
„Fontos nekem, hogy azt a JÓT lehozzam a fáról. Esély arra, hogy kitörjek, többet hozzak ki a lehetőségeimből. Változást akarok.”
Egy csokorra való értelmezés, szempont, cél, mozgatórugó.
A mese lehetőséget ad, hogy a mesehős nevében tegyük a dolgunkat, és nyilvánvalóan könnyebb úgy belekezdeni. A fenti visszajelzésekből azonban látszik, hogy attól még mindig a magunk módján tesszük, a magunk céljai szerint.
A „mintha” helyzet segít bennünket. Leginkább abban, hogy a valódi, sallangoktól mentes önmagunkkal dolgozzunk.
