Bevezetés
A coachingfolyamat során gyakran találkozunk olyan kijelentésekkel, mint: „Szeretném, ha végre minden rendben lenne közöttünk.”, „Úgy érzem, mindig lehetne jobb.”, „Csak azt szeretném, hogy működjön kettőnk között.” vagy „Egy igazán jó partnernek mindig tudnia kellene, mire van szükségem.” Első hallásra ezek a mondatok a kapcsolat iránti elköteleződés és a fejlődés iránti igény természetes megnyilvánulásainak tűnhetnek. A coachingfolyamat során ugyanakkor érdemes nyitottnak maradni arra a lehetőségre is, hogy egyes esetekben e kijelentések mögött olyan rugalmatlan elvárások vagy perfekcionista jellegű hiedelmek húzódhatnak meg, amelyek befolyásolhatják a kliens kapcsolati működését.
Amennyiben a folyamat során munkahipotézisként felmerül a kapcsolati perfekcionizmus szerepe, érdemes megvizsgálni, hogy a kliens mennyiben igazodik saját vagy partnere idealizált elvárásaihoz, és ezek milyen hatással lehetnek kapcsolati elégedettségére és működésére. Ez felveti annak kérdését is, hogy a visszatérő párkapcsolati nehézségek kialakulásában és fennmaradásában milyen szerepet játszhatnak a partner viselkedése mellett a kliens saját kapcsolati hiedelmei és elvárásai. A jelen tanulmány a kapcsolati perfekcionizmust ilyen lehetséges értelmezési keretként mutatja be, amely egyes coachingfolyamatokban munkahipotézisként segítheti a párkapcsolati elakadások árnyaltabb megértését.
A perfekcionizmus fogalma
A perfekcionizmust a korai megközelítések elsősorban az önmagunkkal szemben támasztott magas elvárásokkal írták le (Olajos és mtsai, 2021). Frost és munkatársai (1990) a magas személyes standardokat és a hibázással kapcsolatos aggodalmakat is hangsúlyozták, míg Hewitt és Flett (1991) az interperszonális dimenziókat is bevonták a modellbe. A későbbi megközelítések a perfekcionizmust többdimenziós konstruktumként értelmezik, amelyben a magas elvárások mellett a hibátlanságra törekvés és az önkritikusság is megjelenhet (Stoeber és Otto, 2006). A perfekcionista jellemzők különböző mértékben lehetnek jelen, ezért a perfekcionizmus kontinuumként is értelmezhető (Curran, 2024).
A kapcsolati perfekcionizmus meghatározása
A romantikus kapcsolatokban a perfekcionista működés különösen releváns lehet, mivel az intimitással, elköteleződéssel és kapcsolati elégedettséggel kapcsolatos elvárások erősen személyes jelentőségűek. Kutatások szerint a perfekcionizmus összefügghet az intim kapcsolatok kialakításának és fenntartásának nehézségeivel, valamint alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel (Martin és Ashby, 2004; Stoeber, 2012; Totonchi és Hassan, 2018). A romantikus kapcsolatokban megjelenő perfekcionizmus egyik formája a diádikus vagy kapcsolati perfekcionizmus. A fogalom a partnerrel kapcsolatos perfekcionista attitűdökre, elvárásokra és értékelésekre utal (Lopez és mtsai, 2011; Habke és mtsai, 1999). Hewitt és Flett (1991) modelljének párkapcsolati alkalmazásában elkülöníthető a partnerorientált perfekcionizmus – a partnerrel szembeni magas elvárások – és a partner által előírt perfekcionizmus, vagyis annak észlelése, hogy a partner tökéletességet vár el (Stoeber, 2012).
Jelen tanulmányban a kapcsolati perfekcionizmus nem önálló pszichológiai konstruktumként jelenik meg, hanem a romantikus kapcsolatokban megnyilvánuló perfekcionista hiedelmek, elvárások és viselkedési mintázatok integratív, coaching szempontú értelmezési kereteként. A coachingfolyamatban ezért nem diagnosztikus kategóriaként, hanem olyan lehetséges munkahipotézisként tekintek rá, amely egyes esetekben hozzájárulhat a kliens kapcsolati működésének árnyaltabb megértéséhez, miközben a folyamat során mindig a kliens egyéni élethelyzete és céljai maradnak a vizsgálódás középpontjában.
A kapcsolati perfekcionizmus felismerése a coaching folyamat során
A coaching fókuszává válhat a konfliktust esetlegesen fenntartó perfekcionista narratíva, amennyiben ez a folyamat során munkahipotézisként körvonalazódik. A kliensek jellemzően nem a perfekcionizmus miatt érkeznek, hanem visszatérő konfliktusokkal, elégedetlenséggel vagy csalódásokkal. Egyes esetekben ezek mögött rugalmatlan elvárások és perfekcionista gondolkodási mintázatok is szerepet játszhatnak.
A kognitív megközelítés szerint az események értelmezését mélyebb hiedelmek és sémák szervezhetik (Beck, 2011, id. Gillihan, 2025). A coachingban ezek nem diagnosztikus kategóriaként, hanem a kliens gondolkodásának közös vizsgálati pontjaiként jelenhetnek meg, például: „Csak akkor vagyok szerethető, ha hibátlan vagyok.” vagy „Egy jó kapcsolatban nem lehetnek konfliktusok.” A perfekcionista kogníciókhoz kapcsolódhat mások elvárásainak túlbecslése, a hibázástól való félelem, az önmagunkkal szembeni kétely és a hibátlan önprezentációra való törekvés (Ferber és Chen, 2024). Kapcsolati helyzetekben ezek megjelenhetnek a partner elvárásainak túlbecslésében, megfelelési kényszerben vagy a kapcsolat idealizálásában. A coaching szempontjából ezek lehetséges magyarázó tényezők, nem pedig bizonyítékok.
1. táblázat: A kapcsolati perfekcionizmushoz társuló gondolkodási mintázatok és azok példái (saját szerkesztés, Gillihan, 2025 táblázata alapján)
| Gondolkodási hiba | Leírás | Példa |
| Fekete-fehér gondolkodás | Végletesen, extremitásokban gondolkodunk | „Ha nem tökéletes a kapcsolatunk, akkor rossz kapcsolatban élünk.” |
| Kellezés | Azt gondoljuk, hogy a dolgoknak a mi elképzeléseink szerint kellene alakulniuk | „Egy igazán jó partnernek mindig tudnia kellene, mire van szükségem.” |
| Túláltalánosítás | Az a téves feltételezés, hogy egyetlen eset tapasztalata minden helyzetre érvényes | „Most elfelejtette az évfordulónkat, tehát soha nem figyel rám igazán.” |
| Katasztrofizálás | Egy szituációt sokkal rosszabbnak ítélünk, mint amilyen valójában | „Ha ma este összeveszünk, ez biztosan a kapcsolatunk végét jelenti.” |
| A pozitívumok leértékelése | A negatív automatikus gondolatoknak ellentmondó érvek lekicsinylése, figyelmen kívül hagyása | „Persze kedves volt velem egész héten, de ez természetes, ettől még nem elég jó partner.” |
| Érzelmi érvelés | Saját érzelmeinket hiteles információforrásként kezeljük | „Bizonytalannak érzem magam, tehát biztosan valami nincs rendben a kapcsolatunkkal.” |
| Jövendőmondás | Kevés vagy hiányos információ alapján következtetünk | „Úgyis csalódni fogok benne előbb-utóbb, ezért nem érdemes túl közel kerülnöm hozzá.” |
| Gondolatolvasás | Azt hisszük, hogy tudjuk, mire gondolnak másnak | „Biztosan azt gondolja, hogy nem vagyok elég jó partner, még ha nem is mondja ki.” |
| Perszonalizáció | Tőlünk független történéseket saját magunknak tulajdonítunk | „Ma rosszkedvű volt, biztosan én rontottam el valamit.” |
| Feljogosítottság | Saját cselekedeteinkre vagy pozíciónkra hivatkozva elvárásokat fogalmazunk meg | „Mivel én mindent megteszek a kapcsolatért, neki is pontosan ugyanúgy kellene viselkednie.” |
| A boldogságot külső tényezőknek tulajdonítjuk | Azt gondoljuk, hogy érzelmi állapotainkban külső faktorok a döntőek | „Csak akkor lehetek boldog, ha a partnerem mindig elégedett velem és a kapcsolatunk tökéletes.” |
| Téves tehetetlenségérzet | Azt gondoljuk, a valóságosnál kevesebb ráhatásunk van az eseményekre | „Nem tudok mit tenni, egyszerűen ilyen maximalista vagyok, ezen nem lehet változtatni.” |
| Téves felelősségérzet | Azt gondoljuk, a valóságosnál több ráhatásunk van az eseményekre | „Az én feladatom, hogy a partnerem mindig boldog legyen, különben kudarcot vallottam.” |
A munkahipotézis kialakítása
A coaching célja nem a perfekcionizmus diagnosztizálása, hanem azoknak a gondolkodási és viselkedési mintázatoknak a közös feltárása, amelyek hozzájárulhatnak a kliens elakadásához. A munkahipotézis olyan szakmai feltevés, amely kijelölheti a vizsgálódás irányát, ugyanakkor a klienssel együtt alakul és a folyamat során folyamatosan felülvizsgálható. A coach nem abból indul ki, hogy a kliens perfekcionista, hanem abból, hogy bizonyos visszatérő mintázatok szerepet játszhatnak a nehézség fennmaradásában.
A munkahipotézis kialakítását segítheti a kliens nyelvhasználata és a történetek szerkezete: a „mindig”, „soha”, „egy jó kapcsolatban…” típusú általánosítások, a merev szabályok, a magas elvárások, a hibák túlértékelése, a pozitív tapasztalatok figyelmen kívül hagyása vagy az állandó összehasonlítás. Ezek önmagukban nem igazolják a kapcsolati perfekcionizmust, de indokolhatják annak közös vizsgálatát. A munkahipotézis a coaching szemléletének megfelelően nem marad a coach belső következtetése. Reflektív kérdésekkel és visszajelzésekkel a coach és a kliens együtt vizsgálják, hogy az értelmezési keret illeszkedik-e a kliens tapasztalatához. Ha a kliens nem ismer magára benne, vagy más magyarázat bizonyul relevánsabbnak, a coach módosítja vagy elengedi a feltételezést.
Az alábbi rövid párbeszéd azt szemlélteti, hogyan alakulhat ki a kapcsolati perfekcionizmusra vonatkozó munkahipotézis egy visszatérő párkapcsolati konfliktus vizsgálata során.
Kliens: „Folyton ugyanoda jutunk. Nem érzem, hogy annyira fontos lennék neki, mint amennyire kellene.”
Coach: „Mit jelentene Önnek, hogy valóban fontos a partnerének?”
Kliens: „Hogy érdeklődne a napom iránt, figyelne rám.”
Coach: „Mi történik Önben, amikor ez nem így történik?”
Kliens: „Azt érzem, hogy biztosan nem szeret eléggé.”
A coachban munkahipotézisként körvonalazódhat, hogy a kliens gondolkodásában merev, normatív mintázatok jelennek meg, például a „kellene”, „mindig” vagy „egy jó kapcsolatban…” kifejezések ismétlődése. Ezek azonban önmagukban nem elegendők következtetés levonásához; a további kérdezés célja annak feltárása, hogy a kliens számára valóban releváns-e ez az értelmezési keret.
Coach: „Ha egy közeli barátnője mesélné ugyanezt a helyzetet, Ön szerint ebből biztosan az következne, hogy a párja nem szereti eléggé?”
Kliens: „Valószínűleg nem. Neki azt mondanám, hogy lehet, csak fáradt volt.”
Coach: „Mit gondol, miben különbözik az, ahogyan a saját kapcsolatát megítéli, attól, ahogyan egy barátnője helyzetére tekintene?”
Kliens: „Talán azért, mert a saját kapcsolatommal szemben sokkal magasabb elvárásaim vannak. Úgy érzem, egy igazán jó kapcsolatban ezeknek a dolgoknak maguktól kellene működniük.”
Ebben a szakaszban a coach a klienssel közösen vizsgálhatja meg azt a feltételezést, hogy a kliens által megélt kapcsolati nehézségek fennmaradásában milyen szerepet játszhatnak a kapcsolattal szembeni rugalmatlan elvárások. Ha a kliens ezt az értelmezést saját tapasztalataival összeegyeztethetőnek tartja, a munkahipotézis a coachingfolyamat közös fókuszává válhat. Amennyiben azonban a kliens nem ismer magára ebben az értelmezési keretben, a coach elengedi ezt a feltételezést és a folyamatot egy új, a kliens tapasztalataihoz jobban illeszkedő munkahipotézis mentén folytatják.
A coaching és a pszichológiai megközelítés kompetenciahatárainak elkülönítése
A pszichológiai tanácsadás és a coaching elméleti alapjait tekintve sok az átfedés, de mind a két terület eltérő célokat és kompetenciahatárokat fogalmaz meg. A tanácsadásban a pszichológiai állapot felmérése és a helyzetértékelés is része lehet a folyamatnak, pszichopatológia gyanúja esetén pedig továbbirányítás szükséges (Kozékiné Hammer, 2016, 2017; Kissné Viszket és Mogyorósy, 2017, 2019). A coaching ezzel szemben célorientált fejlesztő folyamat, amely a kliens erőforrásainak mozgósítását és a kívánt változás támogatását helyezi középpontba (Grant, 2018, id. Gerhát és Fodor, 2025).
A jelen tanulmányban a kapcsolati perfekcionizmus vizsgálata nem diagnosztikus célú. A coaching fókusza azon van, hogy a kliens aktuális céljaihoz és kapcsolati működéséhez hogyan kapcsolódnak a megfigyelt gondolkodási és viselkedési mintázatok. A coach feladata annak folyamatos mérlegelése, hogy a kliens nehézségei coaching keretek között támogathatók-e. A perfekcionizmus összefügghet többek között önkritikával (Santor és Zuroff, 1997), szégyennel (Wei és mtsai, 2005), szorongással (Manning és mtsai, 2017), depresszív tünetekkel (Mirnics és mtsai, 2020) vagy bizonytalan kötődési mintázatokkal (Gnilka, Ashby és Noble, 2013), de ezekre a kapcsolatokra a coach nem alapozhat diagnózist. Amennyiben trauma, súlyos kötődési sérülés, személyiségzavar, depresszió vagy más pszichopatológiai folyamat gyanúja merül fel, a megfelelő szakemberhez történő továbbirányítás a kompetens és etikus működés része. A coaching keretein túlmutató esetekben tanácsadó vagy klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, illetve szükség esetén pár- vagy családterapeuta bevonása válhat indokolttá.
A coachingban alkalmazott, pszichológiai irányzatokból adaptált eszközök célja itt az önreflexió és a tudatosítás támogatása, nem a terápiás kezelés. Alkalmazásuk csak a coach kompetenciáján belül indokolt, és nem helyettesíti a pszichológiai tanácsadást vagy pszichoterápiát. A kapcsolati perfekcionizmussal dolgozó coach számára ezért kiemelt jelentőségű a kompetenciahatárok ismerete, a szakmai önreflexió és a szupervízió.
Coaching eszközök a kapcsolati perfekcionizmus coaching szempontú megközelítéséhez és munkahipotézisének vizsgálatához
A coachingban alkalmazott gyakorlatok egy része pszichológiai irányzatokból adaptált módszer. Jelen tanulmányban ezek nem terápiás intervencióként, hanem reflektív, strukturáló és önismereti eszközökként jelennek meg (Kelló, 2024).
A kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisének vizsgálatához azok az eszközök lehetnek hasznosak, amelyek a kliens gondolkodási mintázatainak, kapcsolati hiedelmeinek és viselkedésének tudatosítását, valamint a rugalmasabb értelmezések kialakítását támogatják.
Az alábbi gyakorlatok megfelelő coachingadaptáció mellett alkalmazhatók a közös vizsgálódás támogatására. Eredetük több esetben pszichológiai vagy pszichoterápiás megközelítés, ezért alkalmazásuknál különösen fontos a kompetenciahatárok következetes megtartása.
A perfekcionista jellegű működésmódok közös vizsgálata
Ha a kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisként felmerül, érdemes közösen megvizsgálni, hogy a kliens kapcsolati elégedetlenségében milyen szerepet játszhatnak saját hiedelmei, elvárásai és értelmezési mintázatai. Nem annak eldöntése a cél, hogy a nehézség „a partner hibája” vagy „a kliens problémája”, hanem annak feltárása, hogyan hat egymásra a kapcsolati helyzet és a kliens értelmezése.
ABC gyakorlat
Az ABC-modell lényege, hogy az eseményekhez kapcsolódó értelmezések jelentősen befolyásolhatják az érzelmi és viselkedéses reakciókat (Ellis, 2020). Coachingban strukturáló és önreflexiót támogató eszközként használható: a coach és a kliens elkülöníthetik a tényeket, a hiedelmeket és a következményeket.
A gyakorlat különösen akkor lehet hasznos, ha a kliens a helyzetet végletesen értékeli. Az ABC gyakorlat segíthet felismerni, hogy ugyanaz az esemény többféleképpen is értelmezhető, és a kliens megvizsgálhatja, melyik értelmezés áll összhangban saját céljaival.
2. táblázat: Példa a kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisének vizsgálatára az ABC-modell alapján, Ellis (2020) racionális-emotív viselkedésterápiás megközelítését követve (saját szerkesztés)
| A: aktiváló eseményMi történt pontosan? (Tényként, értelmezés nélkül írja le.) | B: hiedelemMit gondolt a helyzetről? Milyen mögöttes gondolatot aktivált az esemény Önben? | C: következményHogyan viselkedett ebben a helyzetben? Hogyan érezte magát utána? Hogyan reagált? |
| A párom egy egész napos munkahelyi elfoglaltság miatt csak este írt egy rövid üzenetet, hogy fáradt, majd lefekszik aludni. | Ha igazán szeretne, akkor a nap folyamán keresett volna. Egy jó kapcsolatban a másiknak mindig figyelmesnek kell lennie. Ha most nem ír, akkor biztosan már nem vagyok fontos számára. Egy jól működő kapcsolatnak tökéletesen kellene működnie, konfliktusok és hiányérzet nélkül. | Csalódottságot, szorongást és elutasítottságot éreztem. Egész este ezen rágódtam, többször ellenőriztem a telefonomat, majd szemrehányó üzenetet írtam neki. Másnap távolságtartóan viselkedtem, hogy “érezze”, mennyire megbántott. A konfliktus tovább erősítette bennem azt a meggyőződést, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkkal. |
Az ABC-modell így segíthet elkülöníteni a tényeket az automatikus, esetleg perfekcionista értelmezésektől, és teret adhat rugalmasabb alternatívák közös keresésének.
Narratív externalizáció
A narratív szemlélet szerint az emberek önmagukat és kapcsolataikat történeteken keresztül értelmezik. Az externalizáció a problémát a személytől elkülöníthető jelenségként teszi vizsgálhatóvá (Kucserka, 2024; White és Epston, 1990, 2024).
A coachingban ez lehetőséget teremthet arra, hogy a kliens a kapcsolati perfekcionizmust ne identitásának részeként, hanem bizonyos helyzetekben megjelenő működésmódként vizsgálja.
A coach ezért nem azt kérdezi, „miért ilyen perfekcionista?”, hanem a klienssel együtt vizsgálja, megjelenik-e egy erős belső elvárásrendszer vagy kritikus belső hang. Például: „Ha ennek a belső hangnak nevet adna, mit mondana Önnek arról, milyen egy jó partner?”
A kliens által választott megnevezés – például „Perfekcionista Hang” vagy „Belső Bíró” – segítheti a személy és a probléma elkülönítését, és nagyobb reflektív távolságot teremthet.
A coachingban az externalizáció nem terápiás technikaként, hanem reflektív kérdezéstechnikai eszközként alkalmazható, amely támogatja a kliens saját értelmezéseinek és működésmódjainak tudatosabb vizsgálatát.
3. táblázat: Az internalizáló és externalizáló megfogalmazás lehetséges változatai és példái (saját szerkesztés, Kucserka, 2024 táblázata alapján)
| Internalizáló megfogalmazás | Externalizáló megfogalmazás |
| Mióta jellemző Önre, hogy magas elvárásokat támaszt önmagával vagy a partnerével szemben a párkapcsolatában? | Ha a párkapcsolati perfekcionizmusra egy Öntől elkülöníthető működésmódként tekintünk, mikor emlékszik arra, hogy először megjelent az életében? |
| Mi történik Önben azokban a helyzetekben, amikor úgy érzi, hogy a partnerének meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak? | Milyen helyzetekben próbálja a perfekcionizmus meghatározni, hogy Önnek vagy a partnerének hogyan kellene viselkednie? Mit mond ilyenkor ez a belső hang? |
| Milyen elvárásokat támaszt önmagával szemben ahhoz, hogy jó partnernek érezhesse magát? | Mit üzen a perfekcionizmus arról, hogy milyennek kell lennie egy „jó partnernek”? Ha nevet adna ennek a működésmódnak, milyen nevet választana? |
| Milyen szerepet játszhattak a családi tapasztalatai abban, ahogyan ma a párkapcsolati elvárásaira tekint? | Milyen korábbi tapasztalatok járulhattak hozzá ahhoz, hogy a perfekcionizmus ekkora befolyást szerezzen a párkapcsolataiban? |
| Mit gondol, hogyan tudna rugalmasabban viszonyulni a saját és a partnere tökéletességgel kapcsolatos elvárásaihoz? | Vannak-e olyan helyzetek, amikor a perfekcionizmus kevésbé tudja befolyásolni a párkapcsolati működését? Mi segít abban, hogy ilyenkor Ön dönthesse el, hogyan reagál? |
A táblázatban az internalizáló megfogalmazások elsősorban a perfekcionizmust az egyén saját tulajdonságaként, elvárásrendszereként és működésmódjaként vizsgálják. Az externalizáló megfogalmazások ezzel szemben elkülönítik a személyt a problémától, és feltárják a perfekcionizmus kapcsolatra gyakorolt hatását, valamint azokat a helyzeteket, amelyekben az egyén képes kevésbé a perfekcionista elvárások szerint cselekedni.
A “kell” szavak gyűjtése
A kliens nyelvhasználatában a „kell”, „muszáj”, „mindig”, „soha”, „csak akkor” vagy „elvárható” típusú kifejezések utalhatnak merev belső szabályokra (Ellis, 2020). Önmagukban azonban nem igazolják a kapcsolati perfekcionizmust; további közös vizsgálódás kiindulópontjai lehetnek. A coach lejegyezheti a visszatérő megfogalmazásokat, majd reflektív módon visszatükrözheti őket a kliensnek. Így vizsgálható, hogy ezek a szabályok mennyiben támogatják, illetve nehezítik a kliens által kívánt kapcsolati működést.
Házi feladatként a kliens néhány napon át gyűjtheti ezeket a gondolatokat, majd a következő ülésen közösen megvizsgálhatják, melyek tükröznek tudatos értékeket, és melyek lehetnek rugalmatlan elvárások.
Kapcsolati elvárások közös feltárása
„Elég jó partner” és „elég jó kapcsolat” gyakorlat
Ha a kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisként körvonalazódik, érdemes megvizsgálni, megjelenik-e a kliens gondolkodásában a tökéletes partner vagy tökéletes kapcsolat idealizált képe. A coaching célja nem az „ideális kapcsolat” meghatározása, hanem annak feltárása, mely kapcsolati jellemzők képviselnek valódi értéket, és melyek kapcsolódhatnak nehezen teljesíthető elvárásokhoz (Hadian Hamedani, Majzoobi és Forstmeier, 2024; Kanter és mtsai, 2022; Daks és Rogge, 2020). Ehhez analógiaként használható Winnicott (1953) „elég jó anya” koncepciója: a coachingban az „elég jó partner” és „elég jó kapcsolat” olyan reflexiós keretet adhat, amelyben a kliens megvizsgálja, hogyan viszonyul a tökéletlenséghez. Az „elég jó partner” nem hibátlan személy, hanem olyan partner, aki képes kapcsolódni, felelősséget vállalni, tanulni a konfliktusokból és törekedni a helyreállításra. Az „elég jó kapcsolat” sem konfliktusmentességet jelent, hanem a nehézségek közös kezelésének képességét.
A coach arra kérheti a klienst, hogy írja le a „100%-os”, tökéletes kapcsolat jellemzőit, majd közösen különítsék el a valóban fontos kapcsolati értékeket az idealizált vagy rugalmatlan elvárásoktól.
GROW modell
A GROW modell (Kelló, 2024) strukturált keretet adhat a coachingfolyamatnak.
G azaz „Goal” – A cél meghatározása.
R azaz „Reality” – A jelenlegi valós helyzet felmérése.
O azaz „Options” – Opciók. Lehetőségek számbavétele.
W azaz „Will, Wrap-up” – Akcióterv. Mit fogsz tenni?
A modell kérdései segíthetik a kliens céljainak, jelenlegi működésének, alternatíváinak és konkrét lépéseinek áttekintését.
1. ábra: GROW-modell (saját szerkesztés, forrás: Kelló, 2024)
A GROW-modell a kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisének vizsgálatában is használható. A kérdések fókusza nem a partner minősítése, hanem a kliens saját elvárásainak, hiedelmeinek és választási lehetőségeinek feltérképezése. A modell négy szakasza fokozatosan segítheti a klienst abban, hogy problémáját jobban megértse, új lehetőségeket azonosítson, és a saját céljaival összhangban álló cselekvési lépéseket fogalmazzon meg.
G: Milyen kapcsolatot szeretne, és milyen változást szeretne elérni?
R: Mi történik jelenleg? Milyen elvárások és gondolkodási minták jelennek meg?
O: Milyen más értelmezések és viselkedési lehetőségek állnak rendelkezésre?
W: Mi lesz az első konkrét lépés, amelyet a kliens megtesz?
2. ábra: A GROW-modell alkalmazásának lehetséges szempontjai a kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisének vizsgálatában (saját szerkesztés)
Az értékek és a szabályok elkülönítése
A gyakorlat során a coach arra kéri a klienst, hogy gyűjtse össze azokat a mondatokat, amelyeket gyakran megfogalmaz önmagával, partnerével vagy a párkapcsolatával kapcsolatban. Ezeket közösen három szempont szerint vizsgálják: tudatosan választott kapcsolati érték, családi mintából hozott szabály vagy rugalmatlan, perfekcionista jellegű elvárás. A cél nem az értékek megkérdőjelezése, hanem annak tudatosítása, mely meggyőződések támogatják a kívánt működést, és melyek azok, amelyek szükség esetén újragondolhatók. A megközelítés kapcsolódik az ACT értékalapú szemléletéhez és a kognitív megközelítés szabályokra vonatkozó elgondolásaihoz (Hayes és mtsai, 2013; Ellis, 2020).
A kliens felismerheti, hogy bizonyos párkapcsolati elvárásai – például az a meggyőződés, hogy „egy jó partner mindig a másik igényeit helyezi előtérbe” – a családi mintákból erednek-e vagy a korábbi élettapasztalatokból elsajátított, belsővé vált szabályokhoz kapcsolódhatnak (Goldenberg és Goldenberg, 2008). A coachingfolyamatban így elkülöníthető, mely értékek állnak összhangban a kliens jelenlegi céljaival, és mely szabályok szorulhatnak újragondolásra.
4. táblázat: A kapcsolati értékek és szabályok elkülönítésének lehetséges szempontjai példamondatokkal (saját szerkesztés)
| Kapcsolati érték | Családi mintából hozott érték vagy szabály | Merev, perfekcionista jellegű kapcsolati szabály lehetséges megjelenése |
| Fontos számomra az őszinteség. | Nálunk mindig megmondtuk az igazat. | Egy szerető partnernek mindig mindent el kell mondania. |
| Szeretném, hogy figyeljünk egymásra. | A családban odafigyelünk egymásra. | A partneremnek kérés nélkül tudnia kell, mire van szükségem. |
| Fontos számomra a hűség. | „A házasság egy életre szól. | Ha valaki igazán szeret, soha nem fog más iránt érdeklődni. |
| Fontos a kommunikáció. | A problémákat meg kell beszélni. | Egy jó kapcsolatban mindig tökéletesen kell kommunikálni. |
| Fontos, hogy biztonságban érezzük magunkat egymás mellett. | A család védelmet jelent. | Nekem mindig meg kell oldanom minden problémát a kapcsolatban. |
Önegyüttérzés alapú intervenciók
A fokozott önkritika és a kritikus belső párbeszéd a maladaptív perfekcionizmus gyakori jellemzője lehet (Neff, 2014). Ha a kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisként felmerül, érdemes azt is megvizsgálni, hogyan viszonyul a kliens saját hibáihoz és a partner tökéletlenségéhez. Az önegyüttérzés fejlesztése támogathatja az önkritikával szembeni rugalmasabb viszonyulást és a tökéletlenség elfogadását (Neff, 2014; Linnett és Kibowski, 2020). Lehetséges coachinggyakorlat az együttérző levél: a kliens egy közelmúltbeli helyzetről ír magának egy levelet úgy, mintha egy számára fontos személyt támogatna hasonló helyzetben. A cél az elfogadóbb önreflexió és a továbblépés lehetőségeinek megfogalmazása.
Megoldásfókuszú coaching
Skálázás
A skálázás a megoldásfókuszú coaching gyakori eszköze (Jackson és McKergow, 2011, id. Principe, 2024). A 1–10-es skála árnyaltabbá teheti a „jó/rossz” vagy „tökéletes/nem megfelelő” típusú értékeléseket, és segíthet a meglévő erőforrások azonosításában. A 10-es pontszám nem objektív mérce, hanem a kliens által elképzelt ideális állapot. A coach kérdései arra irányulhatnak, miért ezt az értéket választotta, mi működik már most, és mi jelentene akár egyetlen pontnyi elmozdulást. A 0–100 %-os skála ugyanezt a finomabb differenciálást teszi lehetővé: a fókusz egy kisebb, reálisan megvalósítható változáson lehet.
Csodakérdés alkalmazása
A csodakérdés a kívánt jövő megfogalmazására irányítja a figyelmet. Ha a kapcsolati perfekcionizmus munkahipotézisként felmerül, a kérdés a belső elvárások változásának megfigyelhető jeleire is fókuszálhat.
„Képzelje el, hogy ma éjszaka történik egy csoda, és azok a belső elvárások, amelyek időnként megnehezítik a kapcsolati működését, már nem ugyanúgy befolyásolják. Miből venné ezt észre először?”
A gyakorlat így a problémák elemzése helyett a kívánt kapcsolati működésre, értékekre és konkrét változási jelekre irányíthatja a figyelmet.
Jövőbeli én gyakorlat
A jövőorientált coachinggyakorlatok a kívánt állapot és a lehetséges fejlődési irányok megfogalmazását támogatják. A Best Possible Self kutatásai szerint az ilyen gyakorlatok pozitív jövőbeli várakozásokkal és a jóllét egyes aspektusaival is összefügghetnek (Carrillo és mtsai, 2019; Heekerens és Eid, 2021).
A „Jövőbeli én” gyakorlatban a kliens elképzeli magát öt vagy tíz év múlva egy számára kiegyensúlyozott kapcsolatban. A coach ezután azt vizsgálja vele, milyen értékek, gondolkodásmódok és viselkedések járulhatnak hozzá ehhez a működéshez. A cél nem a hibátlan kapcsolat megalkotása, hanem a kliens számára fontos, reálisan megvalósítható kapcsolati működés tisztázása.
Összegzés
A jelen tanulmány amellett érvel, hogy a kapcsolati perfekcionizmus egyes coachingfolyamatokban hasznos munkahipotézisként szolgálhat a párkapcsolati nehézségek megértéséhez. Ilyenkor a coach és a kliens közösen vizsgálhatják, hogy az irreális elvárások, rugalmatlan szabályok vagy perfekcionista hiedelmek milyen szerepet játszanak a kliens tapasztalataiban.
A coach feladata nem a kliens vagy a partner „megjavítása”, hanem olyan reflektív folyamat kísérése, amelyben a kliens tudatosabban tekinthet saját kapcsolati narratíváira, meggyőződéseire és működésmódjára. Ha az értelmezési keret nem találkozik a kliens tapasztalatával, azt a coach módosítja vagy teljes mértékben elengedi.
Az ABC-modell, a narratív externalizáció, a GROW-modell, a skálázás, a csodakérdés, az önegyüttérzésre épülő gyakorlatok, valamint az értékek és szabályok elkülönítése különböző módokon támogathatják az önreflexiót és a saját célokkal összhangban álló változás megfogalmazását.
Összességében a kapcsolati perfekcionizmus olyan lehetséges értelmezési keretként jelenhet meg a coachingban, amely hozzájárulhat a kliens kapcsolati működésének árnyaltabb megértéséhez. Alkalmazása ugyanakkor megkívánja a coach szakmai ítélőképességét, a kompetenciahatárok tudatos kezelését és annak folyamatos mérlegelését, hogy a felmerülő nehézségek coaching keretében dolgozhatók-e fel, vagy más segítő szakember bevonása indokolt. Ez a szemlélet támogatja a coaching szakmai hitelességét, etikai megalapozottságát és a kliens szükségleteihez illeszkedő segítő folyamat kialakítását.
Felhasznált irodalom
Beck, J. S.: Cognitive Behavior Therapy: Basics and Beyond. 2nd ed. New York, Guilford Press, 2011.
Carrillo, A., Rubio-Aparicio, M., Molinari, G., Enrique, Á., Sánchez-Meca, J. és Baños, R. M.: Effects of the Best Possible Self intervention: A systematic review and meta-analysis. PLoS ONE, 2019/14(9). e0222386. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0222386
Curran, T.: A tökéletesség csapdája. Budapest, Partvonal Könyvkiadó, 2024.
Daks, J. S. és Rogge, R. D.: Examining the correlates of psychological flexibility in romantic relationship and family dynamics: A meta-analysis. Journal of Contextual Behavioral Science, 2020/18. 214–238. https://doi.org/10.1016/j.jcbs.2020.09.010
Ellis, A.: Értelem és érzelem a pszichoterápiában. Budapest, Animula Kiadó, 2020.
Ferber, K. A., Chen, J., Tan, N., Sahib, A., Hannaford, T. és Zhang, B.: Perfectionism and social anxiety: A systematic review and meta-analysis. Clinical Psychology: Science and Practice, 2024/31(3). 329–343. https://doi.org/10.1037/cps0000201
Frost, R. O., Marten, P., Lahart, C. és Rosenblate, R.: The dimensions of perfectionism. Cognitive Therapy and Research, 1990/14(5). 449–468. https://doi.org/10.1007/BF01172967
Gerhát, R. és Fodor, Sz.: A coaching pszichológiai intervenció meghatározása, bemutatása és megkülönböztetése más segítő folyamatoktól. Magyar Pszichológiai Szemle, 2025/80. 224–257. https://doi.org/10.1556/0016.2025.00060
Gillihan, S. J.: Kognitív viselkedésterápia egyszerűen. Budapest, Gabo Könyvkiadó Kft., 2025.
Gnilka, P. B., Ashby, J. S. és Noble, C. M.: Adaptive and maladaptive perfectionism as mediators of adult attachment styles and depression, hopelessness, and life satisfaction. Journal of Counseling & Development, 2013/91(1). 78–86. https://doi.org/10.1002/j.1556-6676.2013.00074
Goldenberg, H. és Goldenberg, I.: Áttekintés a családról III. Budapest, Animula Kiadó, 2008.
Grant, A. M.: Goals and coaching: An integrated evidence-based model of goal-focused coaching and coaching psychology. In: Cox, E., Bachkirova, T. és Clutterbuck, D. (szerk.): Handbook of Coaching Psychology. 2nd ed. New York, Routledge, 2018. 34–50.
Habke, A. M., Hewitt, P. L. és Flett, G. L.: Perfectionism and sexual satisfaction in intimate relationships. Journal of Psychopathology and Behavioral Assessment, 1999/21(4). 307–322. https://doi.org/10.1023/A:1022168715349
Hadian Hamedani, K., Majzoobi, M. R. és Forstmeier, S.: The relationship between perfectionism and marital outcomes: a systematic review and meta-analysis. Frontiers in Psychology, 2024/15. 1456902. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2024.1456902
Hayes, S. C., Levin, M. E., Plumb-Vilardaga, J., Villatte, J. L. és Pistorello, J.: Acceptance and commitment therapy and contextual behavioral science: examining the progress of a distinctive model of behavioral and cognitive therapy. Behavior Therapy, 2013/44(2). 180–198. https://doi.org/10.1016/j.beth.2009.08.002
Heekerens, J. B. és Eid, M.: Inducing positive affect and positive future expectations using the best-possible-self intervention: A systematic review and meta-analysis. The Journal of Positive Psychology, 2021/16(3). 322–347. https://doi.org/10.1080/17439760.2020.1716052
Hewitt, P. L. és Flett, G. L.: Perfectionism in the self and social contexts: Conceptualization, assessment, and association with psychopathology. Journal of Personality and Social Psychology, 1991/60(3). 456–470. https://doi.org/10.1037/0022-3514.60.3.456
Jackson, P. Z. és McKergow, M.: The Solutions Focus: Making Coaching and Change SIMPLE. London, Nicholas Brealey Publishing, 2011.
Kanter, J. B., Lavner, J. A., Lannin, D. G., Hilgard, J. és Monk, J. K.: Does couple communication predict later relationship quality and dissolution? A meta-analysis. Journal of Marriage and Family, 2022/84(2). 533–551. https://doi.org/10.1111/jomf.12804
Kelló, É.: Coaching irányzatok a gyakorlatban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2024.
Kissné Viszket, M. és Mogyorósy-Révész, Zs.: Pszichológiai tanácsadás szakmai alapprotokoll – a tanácsadói folyamat. Alkalmazott Pszichológia, 2017/17(4). 45–66. https://doi.org/10.17627/ALKPSZICH.2017.4.45
Kissné Viszket, M. és Mogyorósy, Zs.: A pszichológiai tanácsadás szakmai alapprotokollja. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2019. https://www.eltereader.hu/kiadvanyok/kissne-viszket-monika-mogyorosy-zsuzsanna-a-pszichologiai-tanacsadas-szakmai-alapprotokollja/
Kozékiné Hammer, Zs.: A pszichológiai tanácsadás lehetséges modelljei. In: Kissné Viszket, M., Puskás-Vajda, Zs., Rácz, J. és Tóth, V. (szerk.): A pszichológiai tanácsadás perspektívái. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2016. 59–66.
Kozékiné Hammer, Zs.: Pszichoterápia – egyéni tanácsadás; családterápia – családi tanácsadás: Hasonlóságok és különbözőségek. Alkalmazott Pszichológia, 2017/17(4). 67–86. https://doi.org/10.17627/ALKPSZICH.2017.4.67
Kucserka, F.: Narratív dokumentumok használata a tanácsadásban. Magyar Narratív Központ Egyesület, 2024. https://narrativegyesulet.hu/a-terapias-dokumentumok-hasznalataro
Linnett, R. J. és Kibowski, F.: A multidimensional approach to perfectionism and self-compassion. Self and Identity, 2020/19(7). 757–783. https://doi.org/10.1080/15298868.2019.1669695
Lopez, F. G., Fons-Scheyd, A., Bush-King, I. és McDermott, R. C.: A latent class analysis of dyadic perfectionism in a college sample. Measurement and Evaluation in Counseling and Development, 2011/44(1). 32–51. https://doi.org/10.1177/0748175610391610
Manning, R. P. C., Dickson, J. M., Palmier-Claus, J., Cunliffe, A. és Taylor, P. J.: A systematic review of adult attachment and social anxiety. Journal of Affective Disorders, 2017/211. 44–59. https://doi.org/10.1016/j.jad.2016.12.020
Martin, J. L. és Ashby, J. S.: Perfectionism and Fear of Intimacy: Implications for Relationships. The Family Journal, 2004/12(4). 368–374. https://doi.org/10.1177/1066480704267279
Neff, K.: Együttérzés önmagunkkal – Hagyj fel az önostorozással és légy magabiztosabb! Budapest, Ursus Libris, 2014.
Olajos, T., Hőgye-Nagy, Á., Héjja-Nagy, K. és Dávid, M.: Az adaptív és maladaptív perfekcionizmussal együtt járó motivációs mintázatok feltáró vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle, 2021/76(2). 353–376. https://doi.org/10.1556/0016.2021.00009
Olajos, T. és Gál, Zs.: A tehetséges tanulók perfekcionizmusból fakadó teljesítményproblémái. Fejlesztő Pedagógia, 2021/32(4–6). 59–66.
Principe, J.: The Solutions Focus: Transforming Change for Coaches, Leaders and Consultants by Paul Z Jackson and Mark McKergow (Third Edition). Journal of Solution Focused Practices, 2024/8(2). https://doi.org/10.59874/001c.126199
Santor, D. A. és Zuroff, D. C.: Interpersonal responses to threats to status and interpersonal relatedness: effects of dependency and self-criticism. British Journal of Clinical Psychology, 1997/36(4). 521–539. https://doi.org/10.1111/j.2044-8260.1997.tb01258
Stoeber, J. és Otto, K.: Positive Conceptions of Perfectionism: Approaches, Evidence, Challenges. Personality and Social Psychology Review, 2006/10(4). 295–319. https://doi.org/10.1207/s15327957pspr1004_2
Stoeber, J.: Dyadic perfectionism in romantic relationships: Predicting relationship satisfaction and long-term commitment. Personality and Individual Differences, 2012/53(3). 300–305. https://doi.org/10.1016/j.paid.2012.04.002
Totonchi, M. és Hassan, S.: Perfectionism and dyadic relationship: A systematic review. International Journal of Academic Research in Business and Social Sciences, 2018/7. special issue. https://doi.org/10.6007/IJARBSS/v7-i14/3683
Wei, M., Shaffer, P. A., Young, S. K. és Zakalik, R. A.: Adult Attachment, Shame, Depression, and Loneliness: The Mediation Role of Basic Psychological Needs Satisfaction. Journal of Counseling Psychology, 2005/52(4). 591–601. https://doi.org/10.1037/0022-0167.52.4.591
White, M. és Epston, D.: Narrative Means to Therapeutic Ends. New York, W. W. Norton, 1990.
White, M. és Epston, D.: Narratív eszközök terápiás véggel. Budapest, Animula Kiadó, 2024.
Winnicott, D. W.: Transitional objects and transitional phenomena: A study of the first not-me possession. International Journal of Psycho-Analysis, 1953/34(2). 89–97.
Bemutatkozás
Gál Zsóka vagyok, egy csodás kisfiú édesanyja, feleség, barátnő, gyermek, unoka, másrészt life és business coach, tanácsadó szakpszichológus, irodalomterapeuta, gyászcsoportvezető, autogén tréning gyakorlatvezető, PhD hallgató, képzésben lévő pár- és családterapeuta. Munkám során elengedhetetlennek tartom az őszinteséget és a hitelességet, hiszek a feltétel nélküli pozitív elfogadásban, a terápiás kapcsolat jelentőségében, amelyet sokszor már önmagában gyógyító hatásúnak gondolok. Hivatásom, hogy segítsem a hozzám fordulókat egy boldogabb és teljesebb élet kialakításában, hogy segítsek abban, hogy az eddig kimondhatatlan dolgokat láthatóvá tegyük, azokat átbeszéljük, megdolgozzuk. A munkámat a hivatásomnak tekintem és hiszem, hogy az tud igazán jó segítővé válni, aki képes felismerni a saját nehézségeit és elakadásait, azokat kellőképpen meg tudja dolgozni.
