Albert Einstein azt mondta egyszer: „Ha csak egy órám lenne arra, hogy megoldjak egy problémát, és az életem múlna a megoldáson, akkor az első 55 percet azzal tölteném, hogy megtaláljam a megfelelő kérdést, hiszen ha tudnám a megfelelő kérdést, kevesebb mint öt perc alatt megoldanám a problémát.”
Coach vagyok, emberekkel dolgozom, emberből vagyok én is, és igen, nagyon sok választ még nem tudok én sem, talán mert nem találtam meg eddig a megfelelő kérdést. Mégis, ha csak egy picit is ránézek a saját kis mikrovilágomra, akkor boldognak érzem magam ott ahol éppen tartok az életemben, az önismeretemben, az önmegvalósításomban. Azon emberek közé tartozom ugyanis, akik a munkájukban megtalálták magukat, akiket a munkájuk tett teljes emberré. Még mielőtt bárki elkezdene sajnálni, hogy „Szegény Mónika, semmi más boldogság nincs az életében, csak a munkája!”, meg „Csak az mond ilyeneket, akinek valami nincs rendben a háza táján.” stb., fontos némi kiegészítést tennem a fent leírtakhoz, és arra kérlek, olvasd el az alábbi írást!
Már elmúltam harminc, amikor tudatossá vált számomra, hogy mit jelent a megfelelő kérdés, amit saját magunknak teszünk fel akkor, amikor megoldásokat keresünk. Ez volt az az időszak az életemben, amikor elindultam a kevésbé sem simának mondható tudatos önismereti utamon. Akkoriban tapasztaltam meg először azt, amiről Einstein is beszélt: ha valóban fel tudok jó kérdéseket tenni magamnak, olyanokat, melyre tudok önreflektíven válaszolni, akkor gyorsan láthatóvá válik a megoldás, mely valós nyugalmat is hoz magával. Ekkor találtam rá arra a pályára, amin ma is lelkiismeretesen járok. Az önismeret hozta magával az általam választott hivatást: a tréninget és coachingot, melynek eredménye lett az a fajta önmegvalósítás, amit már Maslow is megfogalmazott, és veletek együtt sokan meg is élünk. Engem a segítő, támogató szakmának ez a módja tett teljessé, és hozott száz és száz csodát az életembe. Működnek a kérdések nemcsak saját magam esetében, de ügyfeleim, a barátaim, sőt a családom esetében is.
No, de mi köze az önmegvalósításnak a coachinghoz? Hiszem, hogy amikor coachként működöm, és megtalálom a megfelelő kérdést, akkor az ügyfelem belső világában fény gyullad, és olyan területeket világít meg, melyeket már el is felejtett. Ügyfeleimet nem új dolgok felfedezésére, hanem a gyerekkori vágyainak felelevenítésére, az emlékezésre tanítom. Ezek a vágyak sokszor annyira mélyen vannak, hogy valóban lámpás kell hozzá, hogy észrevegyük, felismerjük, és merjünk elég bátrak lenni ahhoz, hogy lépéseket is tegyünk irányukba.
ADHD coachként sok hiperaktív, szétszórt vezetővel dolgozom, akik szintén nem találják a megfelelő kérdést. Bár az önismeretnek és az önmegvalósításnak ez az útja minden ügyfelemnél látható változást hoz nemre, életkorra, pozícióra való tekintet nélkül, most mégis az ADHD-s ügyfeleim példáin keresztül szeretnék egy picit jobban rávilágítani az önmegvalósításra. Azért esett rájuk a választásom, mert a legmarkánsabb változást náluk tapasztalom.
Némi kapaszkodót szeretnék adni ennek a másságnak a felismeréséhez, mielőtt belekezdek az ADHD-sok önmegvalósítási folyamatába. Az ADHD-val való lét nem különcség, nem is kiváltság, és nem is betegség. Az agynak egy más jellegű huzalozásáról beszélünk, ami a gondolkodást mássá teszi. Ez a gondolkodáson túl elsősorban a viselkedésben, a motivációban és a teljesítményben nyilvánul meg. Szokták rájuk mondani, hogy következetesen következetlenek, időtlenségben élnek, határidőkkel csúsznak, folyamatosan túlóráznak, és emellett gyorsak, terhelhetők, hihetetlen kreatívak, innovátorok, lelkesítők és véleményformálók. Ezek a jellemzők bárkire ráhúzhatók, bizonyos élethelyzetben mégsem tartósak.
Amikor „ADHD gyanúval” találkozom, akkor fontosnak tartom azt, hogy feltérképezzem az ügyfél személyes történetét, azt a hátizsákot, amivel hozzám érkezett. Ebben a hátizsákban nagyon sokévnyi tapasztalat, siker és kudarc van, mely mind meghatározza a személyiségét egészen a gyerekkorától. Ennek feltérképezése nekem elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán hatékony munkát tudjak végezni, és rátaláljak a megfelelő kérdésre. Tudniillik az ADHD-s vezetők nagyon ritkán vannak tudatában annak, hogy mi más bennük, minek köszönhetik azt, hogy sokszor nem értik meg őket, folyton az árral szemben akarnak úszni, nem szeretik véka alá rejteni a véleményüket, mégis sokan hallgatnak rájuk. De mi van ennek a hátterében? Ennek az egy órás munkának az első 55 perce valóban sok kérdés általi információgyűjtéssel zajlik magáról a személyről, mely szükséges ahhoz, hogy felfedezze a valódi egyént a maszk alatt. Ügyfeleim esetében azt tapasztalom, hogy az ADHD-ról való nem tudás egy nagyon tetszetős álarcot növeszt az ügyfél arcára, mellyel eltakarja a hiányosságokat és a konzervatív gondolkodással ellentétes lázadót. Ez a maszk, minél tovább él az emberrel, annál inkább összeolvad a valódi személyiséggel, és nagyon nehéz szétválasztani a kettőt. A munka oroszlánrésze ilyenkor az önismeret, a valódi személyiség feltérképezése, annak megerősítése, melyet csak ezután követhet az önmegvalósítás.
Azon ügyfeleim, akik az önismeret és az önmegvalósítás útjára léptek, a következő tapasztalatokról számoltak be:
„Az a fura, hogy sokkal inkább tudok ezzel azonosulni, mint azzal a másik ÉNnel. Talán tényleg ennyire szívből vágyom és törekszem a változásra, hogy ne kelljen megint mindent tönkre tennem.”
„Egyre mélyebbről jövő, nyugodt örömmel konstatálom, hogy igaz a mondás: amire koncentrálunk, az növekszik és erősödik. Nem csak kívül, belül is.”
„Már nem vagyok ellenséges senkivel, mert nincs ellenség!”
„A hiperaktivitásom tudatában kétszer, sőt, háromszor olyan aktív lettem, hatékonyabb, produktívabb.”
„Azt érzem, hogy be vagyok lassulva, amúgy nyugdíjas tempóban és többnyire egy jógi hozzáállásával menedzselem a dolgokat. Négyet-ötöt parallel, természetesen.”
„Nem tudom megfogalmazni azt, hogy mennyire felszabadító érzés, hogy nem rossz vagyok, hanem MÁS!”
Felelőtlennek érezném magam, ha nem írnék arról, hogy folyamatos önismereti munka nélkül a fenti állapot csakúgy nem tartós, ahogy senki esetében sem tartós a siker és a hullámhegy. Mindannyiunknak folyamatos önismereti munkát kell végeznünk ahhoz, hogy a változó élethelyzeteinkben megtaláljuk a legjobb kérdéseket, amelyek előrébb visznek bennünket, és amelyekkel rátalálhatunk a legjobb válaszokra. A life-long-learning nem divat, hanem valóság. Biztatni szeretnék mindenkit, aki egy picit is úgy érzi, hogy még nem találta meg a megfelelő választ, az bátran nézzen szembe a „démonjaival”, és ötletek helyett gyűjtsön kérdéseket, keresse a legjobbat, ami átütő változást hozhat.
Marilee Adams azt mondja, hogy „A váltás teszi lehetővé a változtatást. A váltás a kulcs! Ez a változás dobogó szíve, amit sokan önmenedzselésnek hívnak. Valójában a váltásra való hajlandóság és képesség kombinálása nemcsak a változtatást, hanem a tartós változást is lehetővé teszi, mivel folyamatosan figyeljük önmagunkat és pillanatról pillanatra tanuló kérdéseket teszünk fel. A gondolkodásmódunk átkapcsolása szó szerint új szemet és fület ad nekünk.”
Itt van néhány kérdés, mellyel el tudunk indulni:
- Ezt akarom érezni?
- Ezt akarom csinálni?
- Mit szeretnék a mostani helyzet helyett?
- Hogyan juthatok el oda?
- Hogyan szemlélhetem a helyzetemet másként?
- Mi az, ami eddig elkerülte a figyelmemet?
- Mire tanít ez a helyzet?
- Milyen kincs hever előttem?
- Mi a valóság, és milyen feltételezésekkel élek?
- Milyen lehetőségeim vannak?
A lista folyamatosan bővíthető, lerövidíthető, helyzettől függően kiegészíthető. A lényeg, hogy ne szűnjünk meg kérdéseket keresni. Ha megvan a megfelelő kérdés, ott lesz a válasz is. Merjünk kérdezni, válaszolni, fejlődni, példáink által hatni másokra, másokat inspirálni arra, hogy meg tudják valósítani saját vágyaikat, önmagukat!
Bölcskei Mónika ACC
ADHD Coach, tréner, facilitátor, ADHD-val élő ADHD Coach, az ICF Global és Magyar Tagozatának aktív tagja. Mónika HR közgazdász és pedagógus végzettséggel, magyar és nemzetközi akkreditációval rendelkzeő tréner és caoch. ADHD-sként gyorsan a vezetői kiégés kapujában találta magát, ezért 2 évre „kiruccant”, és egy speciális általános iskolában tanított ADHD-s gyerekeket. 4 éve dolgozik felnőtt ADHD-s ügyfelekkel is. Másik kedvenc területe az action learning, melynek aktív gyakorlásával és tanításával önmaga is kiteljesedik ebben a szakmában. Emellett egyik ötletgazdája és főszervezője a Coaching Camp szakmai rendezvénynek.
