Régóta foglalkoztat a saját önismereti folyamatom karakterisztikája, coachként pedig az, hogy hogyan ébreszthető fel valakiben a hit és bizalom az önismereti folyamat iránt. A coaching csak egy fajtája ezen folyamatoknak, amit, ha valaki végig visz, kialakulhat benne egyfajta folyamatszemlélet, amire a coaching ülések lezárása után is támaszkodhat. Hiszen az önismereti folyamat nem áll meg a coacholt órák végeztével. Ahhoz, hogy a tágabb perspektívából szemlélt önismereti folyamatainkat helyesen tudjuk kezelni, tapasztalásom szerint szükség van arra a képességre, hogy a velünk történő események láncolatát folyamatában tudjuk tekinteni. Ezek az események nem feltétlen kiszámíthatóan érkeznek az életünkbe, de a folyamatszemlélettel rendelkező személyek egy idő után ezt a kiszámíthatatlanságot nem a véletlen számlájára írják, hanem a folyamat sajátosságának tekintik. Minden történés egy-egy megugrandó feladat, amit, ha megfejlődtünk, tanulhatunk magunkról és a tudatosság egy magasabb szintjére kerülhetünk. Más szóval, ha kialakul bennünk a folyamatszemlélet, akkor lesz hitünk az életünk hátralevő részében is bízni saját fejlődésünkben még a legsötétebb órákban is.
Sok mindenen mentem már keresztül, élettapasztalatomat leginkább annak köszönhetem, hogy nyitott és kíváncsi voltam az új tapasztalásokra. E két tulajdonságom nélkül nem állíthattam volna magam éles helyzetekbe, amiken keresztül tanulhattam valamit magamról. Ez a tapasztalati utam adja azt, hogy az önismereti folyamataimra többféle megközelítésből is rá tudok nézni. Jelenleg is egy olyan folyamatban vagyok benne (karrierváltás), aminek a vége időben behatárolhatatlan. Mindössze annyit ismerek, hogy már nem azon dolgozom, hogy a nehéz érzésekből hogyan küzdjem fel magam az egyensúlyi állapotomba, hanem azon, hogy az egyensúlyi állapotomból hogyan mozdítsam előre magam magasabb és pozitív energia szintekre célom elérése érdekében. Bízom benne, hogy a személyes, egyedi és megismételhetetlen történeteknek legalább annyi súlya van a coaching szakma hitelességének tekintetében, mint a kutatásokra alapuló megállapításoknak.
A coaching folyamat
Emlékszem az első ügyfelemre, akivel végig vittem egy 10 alkalmas folyamatot és visszatekintett, hogyan változtak benne a dolgok ezalatt a négy hónap alatt. Honnan hova jutott. Habár közel sem az elsőre kitűzött célhoz ért el, mégis sikerként könyvelte el ezt a tanulási élményt. Amikor megkérdeztem, mégis mit visz el ebből a folyamatból, azt válaszolta, hogy beépült neki az a képessége, hogy önerőből képes a nehézségeken túljutni és ehhez az erőforrásához bármikor hozzáfér innentől kezdve. Legelső ügyfeleim egyike volt ez a hölgy, akivel a mai napig jóban vagyunk és figyelemmel kísérem az életét, hogyan fejlődik. Ott azon a 10 alkalmas coaching folyamaton megszerezte első folyamatélmény tapasztalását. Elindult valahonnan, az úton voltak mélypontok, sokszor elágazott az út, de ő mindig a legjobb tudása szerint döntött, merre induljon tovább. A folyamat végére, ahova érkezett, az egyfajta egyensúlyi állapot volt. Én pedig coachként először tapasztalhattam meg, hogy bízzak a másik azon képességében, hogy saját maga fogja megtalálni a számára legmegfelelőbb megküzdési és megoldási stratégiákat. Ugyanis annak ellenére, hogy életem legnehezebb pontjain a nagyon erős folyamatszemléletem és a folyamatba vetett hitem segített át, hitetlen voltam azzal kapcsolatban, hogy ez a hit másokban is ott van, de legalábbis valahogy felébreszthető.
A fenti történet mellett volt számos olyan ügyfelem, akik többek között olyan komplex témával érkeztek, mint az élet értelmének keresése vagy hogyan lehet önazonos életet élni, ám egy-két ülés után nem láttam őket többet. Emlékszem a tanácstalan arcokra és sokszor saját -helytelen- igyekezetemre, hogy valami szemmel látható íve legyen ennek a 60 percnek. Habár mindig lehet tudatosítani, mi is történt egy ülés alatt, egyáltalán nem biztos, hogy annak az ülésnek annyira szemmel látható lesz az íve, főleg, ha ezek az egzisztenciális kérdések nincsenek apró célokra lebontva. Ez egy nagyon rövid időszak. Így akinek még nem volt szerencséje megtapasztalni és tudatosítani a folyamatélmény sajátosságait, nincsen kiélezett figyelme az apró változásokra, abban nem feltétlen kelt bizalmat egy nagyon közelről vizsgálva statikusnak is tűnhető 60 perces ülés, ahol épphogy csak elkezdtük.
Egy nagyon egyszerű példával szemléltetve, aki foglalkozott már trendelemzéssel, követi esetleg a devizák árfolyamának alakulását, az tudhatja, hogy az egy napos időintervallumot vizsgálva nem mindig látható jelentős változás. Azonban minél jobban tágítjuk az idősávot, annál szemléletesebb lesz annak a bizonyos termék valamely meghatározott tulajdonságának az alakulása.
1.kép Közeli és távoli perspektíva. Az EUR/HUF árfolyam változás, forrás:portfolio.hu
Visszautalva azon ügyfeleimre, akik néhány alkalom után befejezték nálam a coaching üléseket, megérthetem, hogy az ő hosszabb távon vizsgált önismereti folyamatuk nem áll meg nálam. Életüket tágabb perspektívából szemlélve az valahol máshol más körülmények között folytatódik, és a velem eltöltött pár óra az ő tágabb folyamataiknak a része volt.
A saját életemre visszatekintve a sorsfordító eseményeket, jelentéktelennek tűnő találkozásokat akkor véletlenszerűnek tekintettem. Ma már tudom, hogy azok is a személyemet formáló folyamatom részei voltak. Később kezdtem el csak tudatosítani, mi történik velem, mit jelent egy folyamatban benne lenni és a mélypontjaim alatt is megpróbálni kellő távolságból ránézni az események láncolatára, hogy lássam magam előtt a folyamat ívét, közérzetem változásának amplitúdóját és hogy jelenleg hol helyezkedhetek el ezen a folyamatgörbén.
Első önismereti folyamatélményem
A fentebb említett ügyfelemmel ellentétben az én először tudatosított folyamatélményemet nem egy keretezett segítő folyamatban bontakozott ki. Életemet a harmincas éveim elejéig véletlen események láncolatának gondoltam és sokáig sodródtam az aktuális társadalmi elvárásoknak megfelelően, persze tudattalanul. Jelenlegi tudatosságom birtokában már képes vagyok más narratívából szemlélni az életemet.
Meseterápia Évekkel ezelőtt mentem el először pszichológushoz, az elsőt én választottam ki az internetről. Hat hónap után még rosszabbul éreztem magam, úgy éreztem nem erre van szükségem. Végül ajánlás útján jutottam el egy másik szakpszichológushoz, aki pontosan tudta, hogyan kapcsolódjon hozzám abban az élethelyzetemben. Másfél év múlva jobban is lettem és elváltak útjaink, de az önismereti munkám ezzel nem ért véget. Az első pszichológus soha nem mondta nekem, hogy ne féljek, a borzasztóan rossz állapotom is a folyamat része és ne adjam fel. Ő inkább gyógyszert íratott volna fel nekem, amit én visszautasítottam. Nem éreztem a megtartó erőt, de egy szüntelen élni akaró kis részem nem adta fel és máshol keresett segítséget. Így utólag látom, ez is a folyamat része volt. Később a meseterápia segített először rávilágítani az önismereti folyamatok egyik sajátosságára. A mesékben és párhuzamosan a meseterápiában részt vevő életében a nehéz feladatok mindig azért kerülnek elő, hogy próbára tegyék a hőst (Boldizsár, 2010). A hősnek gyakran le kell szállnia a poklok poklába, vállalni a halált hogy aztán újjászülethessen. Sárkányokkal kell szembenézni, ami éppúgy szimbolizálja a segítő erőt és a saját belső félelmeinket. Nem egyszer történik meg, hogy a hős csak úgy születhet újjá, ha beleugrik a sárkány szájába. Nem elég levágnia a fejét, mert azok sokszorozottan újjá nőnek. A mitológiában és a meseterápiában is a „túl”-világnak jelentős szerepe van, szó szerint alászállást jelent. A magyar népmesék legszebb jelenetei a lélek elpusztíthatatlanságáról szólnak azáltal, hogy hősei félelmükkel szembe szállva, bátor szívvel vállalják a halált is valaminek a megszerzése, eljövetele érdekében, ami a lélek újjászületését jelenti.
2.kép: Sárkányok a mitológiában, forrás:museum.hu
Aki járt már egyszer az alvilágban, az szükség esetén bármikor vissza tud menni bizonyos sérthetetlenséggel felvértezve. Nem egyszer a hős azt a feladatot kapja, hogy hozzon fel onnan valami nagyon értékeset, például az élet vizét (megújulás), égitesteket (tájékozódási pontok) vagy nőket (bölcsesség) (Boldizsár, 2010, 151; 193-210). Ezen szimbolikus tartalmakat prózai síkra lefordítva nekünk embereknek szükséges mélyre ásni az újjászületéshez vezető úton, ahol elkerülhetetlenek lesznek az érzelmi mélypontok átélése. A megfejlődés együtt jár a tudatosítással és tanulással, aminek birtokában bizonyos „sérthetetlenséget”, vagyis rezilienciát kapunk a jövő kihívásaival szemben.
Kreatív folyamatok és művészetterápia
A kreatív folyamatokba vetett hitem 2020-ban ébredt fel, amikor elhatároztam, hogy megtanulok rajzolni és festeni. Korábban haszontalan időtöltésnek véltem a festést azzal az indokkal, hogy nem tudtam meghatározni, mi a kész termék. Úgy gondolkodtam, hogy bármit is csinálok, az legyen hasznos, a hasznosságot meg a munkaszemléletemhez csatoltam. Munkaszemléletem pedig hasonlított az üzleti vagy bármilyen jól strukturált folyamathoz, ahol azoknak a hatékonyabbá tételével rövidíthető az idő a célérték elérése végett. Munkaszemlélettel pedig elég nehéz kreatív folyamatokban benne maradni. A kreatív folyamatok éppen az ellenkezőjét tanítják; vagyis tedd félre időérzékelésed, engedd meg magadnak a hibázási lehetőséget és hagyd, hogy valami újszerű, szokatlan bukkanjon elő belőled. Ez lehet egy ötlet, egy megoldás, de lehet valami esztétikum is, ami érdek nélkül tetszik.
Évekkel ezelőtt sokat olvastam Csíkszentmihályi Mihály boldogságkutató által ismertté vált áramlásélmény sajátosságairól, amikor még csak vágyakoztam arra a jóleső érzésre, amikor pillanatról pillanatra jelen van valaki abban, amit éppen csinál (Csíkszentmihályi, 1997). Leírva olyan egyszerűnek hangzott és feszült lettem, én miért nem vagyok erre képes. Utólag belátom, mint minden, a flow élménynek az átélése is sok kísérletezéssel, kitartással és gyakorlással jár. Továbbá a kreativitásunkhoz való hozzáférés jobbagyféltekés működést igényel, ami egyben az érzelmeinkkel való munkának is a középpontja. Életem legnagyobb részében az érzéseimet elnyomtam és a racionális, balagyféltekés működésem javára, nem véletlen lettem mérnök. A flow élmény gyakorlása viszont teret adott számomra az érzelmeim szabadabb áramlásának. Így az, hogy elkezdtem színes grafikákat gyártani, erősen hatott az érzelmi intelligenciám fejlődésére és csökkentette szorongásos időszakaimat. Az elején nehéz volt a strukturált folyamatszemléletből perspektívát váltanom, de a pandémiás időszak rákényszerített, hogy segítsek magamon a jelen pillanatot élvezni. Nem úgy ültem le alkotni, hogy valamit kell csinálnom és valamilyen konkrét végeredményre számítok, hanem az alkotás folyamatának élvezete motivált.
3. kép: A cél nélküli alkotás folyamata, forrás: saját alkotás
Azzal, hogy több száz órát fektettem saját művészetterápiás folyamataimba, nem csak a művészi oldalam kibontakozásában támogatott, de segített feldolgozni számos bennem éppen zajló, verbálisan nehezen megfogható folyamatot.
Abraham Maslow, az egzisztenciális pszichológia egyik neves képviselője különbséget tesz a „különleges tehetség kreativitása” és az „önmegvalósító kreativitás” között (Maslow, 1968, 289). Az önmegvalósító kreatívok sokkal inkább a természetes való világban élnek, mintsem a fogalmak, absztrakciók és sztereotípiák világában. Valahogy ebbe az irányba kezdtem el változni. Nemcsak egy új hobbira találtam, de ezen értékes tapasztalások révén a hétköznapi folyamataimban is sokkal spontánabbá, könnyedebbé, alkalmazkodóbbá váltam. Talán leginkább a rezilienciám, vagyis a rugalmas, vagy éppenséggel kreatív alkalmazkodó képességem fejlesztésében segített. Problémaszemléletből elég hamar át tudtam állni megoldásszemléletre. Hogy csak egy egyszerű példával éljek, amióta nincsen jövedelmem, megtanultam szuper kreatívan intézni a bevásárlást. Mára már egyáltalán nem bosszankodom egy forgalmi dugón vagy ha valaki véletlen megkarcolta az kocsim oldalát, hanem próbálok alkalmazkodni az adott szituációhoz a célom elérése érdekében.
Gestalt szemlélet
A pandémiás időszakot amennyire gyűlöltem akkor, visszatekintve hálás vagyok az életnek, hogy a fókuszomat elvitte olyan működési mintáim vizsgálatára, amire a status quo körülmények között nem lett volna lehetőség. A munkával, szociális életemmel való kapcsolatomon át a szüleimmel való viszonyom jelenre gyakorolt hatásán keresztül számos nehéz helyzettel álltam szemben. Sokszor már soknak éreztem és muszáj volt priorizálnom, mivel foglalkozzak először. A szűkebb környezetemben voltak pszichoterapeuták és Gestalt szakemberek is, akik mindig mondogatták, hogy ez is a folyamat része. Ösztönösen jött a feldolgozandó témáim rendszerezése (szó szerint eldobozoltam azokat, amivel éppen nem volt energiám foglalkozni azzal a tudattal, hogy majd visszatérek rájuk) és egyes folyamataim lezárása.
A Gestalt szemlélettel közelebbről mégis a coach képzésemen találkoztam, ahol egy másfajta megközelítésből is értelmet tudtam adni a velem történteknek. Mérnökként, energiaipari tanácsadóként, analitikus gondolkodóként amúgy is szeretem folyamatban látni a dolgokat, érdekel az energiamegmaradás törvénye, az itt és most tudatossága pedig egyre jobban vonzott. Gestalt szemléletben ugyanis az itt és mostban éppen zajló folyamatok tudatosításával dolgozunk (Perls, 1973). Mindig van egy alak, egy téma, egy engem foglalkoztató gondolat, bennem felerősödő érzés, ami picivel jobban kiemelkedik a többi engem foglalkoztató témánál, és ha ismerjük az élmény szakadatlan áramlásának görbéjét,
4. kép: Az élmény szakadatlan áramlása, forrás: Leary-Joyce, 2014
akkor könnyen be is tudjuk azonosítani, hogy ezen az áramlási görbén éppen hol tartunk és milyen lépéseket kell tennünk, hogy visszakerüljünk egyensúlyi állapotunkba (Leary-Joyce, 2014).
Fritz Pearl, a Gestalt-terápia atyja evolúciós elmélettel is szolgál az alaklélektanhoz. Ugyanis minden élőlény a homeosztázisra, azaz az egyensúlyi állapotra törekszik (Perls, 1973; Selye; 1983). Ez a fajta környezethez való alkalmazkodás átrendeződést követel a szervezettől mind fizikai, mind a lélektani folyamatokat tekintve, ami persze energiabefektetéssel jár. Ha az energiaáramlás megszakad, vagyis „befejezetlen ügyeket” halmozunk fel, az feszültséget és nyugtalanságot kelthet bennünk. Ahogy egyre tudatosabb lettem az élmény szakadatlan áramlása kapcsán, úgy kerestem direkt a fejlődésre alkalmat adó, a bennem feszültségek keltő szituációkat, hogy a lelki folyamataimat tápláló energia áramlását újraélesszem és vissza tudjak térni az egyensúlyi állapotomba, Gestalt szemléletben a termékeny ürességbe.
Egyre inkább bízni kezdtem a folyamataimban, hogy amikor is éppen valami nagyon nehéz, teli vagyok feszültséggel, megtalálom a módját, hogyan vezessem le ezt az energiát annak érdekében, hogy az egyensúlyi állapotom visszaálljon. Például, amikor konfliktusba kerültem a szomszédommal, sokszor hetekig éreztem feszültnek emiatt magam és a napi teendőim során folyton fel-felbukkant ez az érzés. Egy ponton úgy döntöttem, összeszedtem minden bátorságom és rendeztem a viszonyunkat saját megnyugvásom érdekében. Választhattam volna az elkerülést, érzéseim elnyomását, de én ezeket a megküzdési stratégiákat már ismertem és ezek helyett szerettem volna találni valami egészségesebb alternatívát.
Most már coachként is tudatosan figyelem az energia áramlását az üléseken. Amikor érzek energiát az kettőnk között lévő mezőben, akkor tudatosan hajtok végre valamilyen féle akciót (beavatkozást, legyen az egy kérdés vagy visszajelzés, metafora, kreatív eszköz stb), amiből jó esetben tovább bontakozik valami. Pillanatról pillanatra haladunk.
Spirituális útkeresés
Valahol olvastam, hogy Fritz Perls elutazott Keletre, hogy ott megismerkedjen a zen buddhizmussal, de a gyakorlást abba hagyta mondván „nem jött be neki”. Pedig Fritz sok forrásból merített, ideértve a keleti vallásokat és a meditációt is. (Perls, 2004). Egy darabig nagyon érdekelt, mi miatt gondolhatta ezt a zenről Perls. Ugyanis több, mint egy évvel ezelőtt engem is el kezdett foglalkoztatni a buddhizmusnak ezen ösvénye. Először csak a meditációs technika miatt kezdtem el járni, aztán nekem átváltozott egy úttá, ami erősen tapasztalati jellegű és hitem szerint személyes karmikus terheltségünkön múlik, mi fog kibontakozni belőle. A zent nem lehet elméletben átadni, azt meg kell tapasztalni. Mégis születtek könyvek a témában, hogy a kezdő szellem számára segítsen ott keresni a zent, ahol az van: a logikán és a gondolkodáson túl (Teitaró, 1939). És nekem pont erre volt szükségem akkoriban. De hogyan is erősíti a mai napig a meditációs gyakorlásom a folyamatszemléletem?
Az önismereti munkám során eljutottam egy pontig, ahol a nyugati pszichológiai módszerek már nem segítették a tovább fejlődésemet. A megismerésre-tudatosításra-megváltoztatásra alapozott önismereti módszereim egy napon csődöt mondottak. Szó szerint úgy éreztem, az agyam, mint egy számítógép processzora felrobbant. Újra feltámadt bennem a szorongás, amit ugyan az idők folyamán megtanultam elfogadni és egészséges felnőtt énrészemből használati útmutatót írni önmagamhoz a szorongásos időszakok kezelésére, mégis azt éreztem, valamilyen irányba el kell mozdulnom a status quo-ból. Bár ezek a bénító időszakok szépen lassan rövidültek és folyamatában nézve a dolgokat éreztem a változást, a bennem lévő állhatatosan élni és fejlődni vágyó részem küldött valamiféle sugallatot, hogy itt most meditációs gyakorlásra lesz szükségem.
Beugrott, hogy a második pszichológusommal minden ülést tiszta tudat meditációval kezdtük, csak akkoriban hat hónap rendszeres napi gyakorlás után abba hagytam ezt a szokást, mondván, már jól vagyok. Így jutott eszembe, hogy szeretnék ellátogatni egy meditációs közösségbe egyelőre azzal a célzattal, hogy egy technikát találjak a szorongásom enyhítésére. Hívhatnám szerencsének, vagy véletlennek, hogy egy ismerősöm pont egy zen buddhista gyakorló csoportba vitt el, de ma már tudom, nincsenek véletlenek és ez is egy olyan fordulat volt az életemben, ami gyökeresen megváltoztatta azt. Én, aki nagyon sokáig csak magamban bíztam, hogy én magam képes vagyok a számomra legmegfelelőbb megoldási stratégiákat megtalálni, hirtelen bízni kezdtem valami nálam nagyobba.
„Csak gyakorolj, és életednek egy nem várt pontján bekövetkezik a változás” hangzott az első alkalmon az iránymutatás a dharma mestertől, akit hitelesnek találtam és tudtam hozzá kapcsolódni. Azóta is abszolút hitem van ebben az iránymutatásban. A logikus, materialista és értelmet kereső emberi részem el kezdett visszahúzódni és kezdett erősödni a hitem és bizalmam egy olyan folyamatban, aminek karakterisztikája teljes mértékben előre megjósolhatatlan, nem lehet verbalizálni. Nem vagyok dharma tanító, de akinek az értelmet kereső emberi természete most is aktív, azok az Eredeti Fény Templom oldalán található dharma beszédekből tájékozódhatnak. A zen meditációs gyakorlásaim folyamatszemléletemre gyakorolt hatására teszem most a fókuszt. Segített tágítani azt a teret, amiben szemlélődöm, ahogyan látom a dolgokat folyamatában, hogy pillanatról pillanatra van beleszólásom, hogyan alakítom azt a folyamatot, amit én nemes egyszerűséggel csak életnek nevezek. A karma törvénye is ok-okozati összefüggéseket állít azzal a különbséggel, hogy a pillangóhatáshoz hasonlóan, ha ma valamit teszek, nem tudhatom, hogyan és mikor fog visszahatni rám.
5. kép: A karma törvénye, forrás: hinduizmus.hu
Ehhez persze hitre volt szükségem, hogy így tudjam szemlélni az életet. A hitemet pedig a napi rendszeres meditációs gyakorlásom erősítette és erősíti. A gyakorláshoz pedig alázatra, türelemre, akaraterőre és kitartásra volt és van szükség. Mindezzel erősödik a középpontom, törekszem tisztán tartani a pillanatot, hogy helyes helyzetfelismeréssel, helyes irányvétellel tudjak reagálni minden szituációban. Minél több energiát fektetek a gyakorlásomba, úgy erősödik a hitem, hogy helyes úton járok.
A keleti és a nyugati módszerek ötvözése
Ahogy egyre távolabbról rá tudok nézni az életemre, úgy természetesen bele is tudok nagyítani, amikor szükséges. Továbbra is jellemző maradt rám, hogy tudatosítsam a velem történteket. A szorongásaimat a jelen pillanat átélésnek képtelensége okozta. Ez a szorongató érzés mára már elmúlt, viszont fenntartom annak a lehetőségét, hogy a jövőben bármi megtörténhet. A szorongások töménytelen mennyiségű energiát blokkoltak nálam. Most ezeket az energiákat helyes irányvétellel mederbe tudom terelni egy önazonosabb élet megteremtése érdekében. A C.G. Jung pszichoanalitikus fogalmazta meg, hogy a zenben is megjelenik az energia áramlása, amikor is elvonjuk a tudat energiáját a tartalmakról, lecsendesítjük az elme működését, ezáltal fokozódik a tudattalan tartalmak készenléte arra, hogy betörjenek a tudatba (Teitaró, 1939, 28). Ezen a ponton újra gyakorlatba tudom ültetni a nyugati pszichológiai ismereteimet, tudatosítani a folyamataimat és új vagy már éppen jól bevált megoldási stratégiákat alkalmazni. Azt tapasztalom, hogy a nyugati pszichológiai módszerek és a Keletről származó gyakorlások integrálhatók, aminek eredménye az egyre magasabb tudatosság önmagunkról, a környezetünkről és az ahhoz való viszonyulásunkról. És ahogy egyre többet gyakorlok, egyre kevesebbet gondolkozom azon, mit hogyan is kellene csinálni, hogy ez most jó-e vagy rossz. A helyzet legtöbbször már csak adja magát és én csak cselekszem.
Konklúzió
Eddigi tapasztalataimat összegezve az alábbiakat állapítottam meg az önismereti folyamataim sajátosságairól:
- Ha kellő távolságból figyelem magam, észrevehetem, hogy mindig folyamatban vagyok. Ennek megfelelően
- többféle megközelítéssel élhetek, amikor egy aktuálisan jelen levő önismereti folyamatot vizsgálok.
- Helyzetfüggően kiválaszthatom, mi az a szemlélet, aminek segítségével leginkább keretet, kapaszkodót tudok adni a bennem lejátszódó folyamatoknak.
- A felismert folyamataimat elemezhetem, ami segít tudatosítani az ok-okozati összefüggéseket és a jövőben felhasználhatom ezen tudást hasonló szituációkra (segít a naplózás, folyamatok vizuális megjelenítése)
- A lelki folyamatok is energiaáramlással vannak összefüggésben. Legyen ez alacsony vagy magas, pozitív vagy negatív irányultságú, ezen folyamatok is mindig az egyensúlyi állapot visszaállítására törekednek.
- Folyamataim egyéni sajátossággal bírnak, többek között függ a környezeti hatásoktól és a környezethez való alkalmazkodó képességemtől.
- Krízisben segít az a szemlélet, hogy minden okkal történik és abban a szituációban, élethelyzetben nekem valamit meg „kell” fejlődnöm, ami, ha sikerül, növekszik a lelki ellenálló képességem és a tudatosságom.
- Bizonyos folyamatokat időben hatékonyabbá tehetek (pl. döntési folyamatok, visszatérő mintázatokra korábban bevált megoldási sémák alkalmazása), de tágabb (egzisztenciális, spirituális) térben szemlélődve a változás és a megoldás előbukkanása megjósolhatatlan időt vesz igénybe.
- Végül, de nem utolsó sorban a folyamatba vetett hit nálam elengedhetetlen, amikor tudatos folyamatszemléletről beszélek. Van hitem saját magamban, hogy önerőből képes vagyok a saját megküzdési stratégiáimat felállítani és önmegvalósító emberként élni az életem, és van hitem valami nálam nagyobban, hogy önmagam megfejlődése egy ponton az önmeghaladás irányába tart majd.
6. kép: Éves hangulatgörbe
Coachként hogyan tudom elősegíteni ügyfelem folyamatszemléletét?
- Éljem hitelesen az életem. A hitelesség segít, hogy ügyfeleim bizalommal forduljanak hozzám folyamatuk kísérésében.
- Már az első alkalommal tájékoztassam ügyfelem arról, hogy a coaching alapvetően egy folyamat, amire kölcsönös egyetértés esetén mindketten elköteleződünk.
- Minden ülés végén reflektáltassam a coacheet, honnan hova jutott ezalatt a 60 perc alatt. Ha ő maga nem is észlel szemmel látható változást, visszajelezhetek, hogy én mit tapasztaltam vele kapcsolatban ebben a 60 percben.
- Bizonyos időközönként (5-10 alkalom) is foglaltassam össze vele, honnan indultunk és most hol tartunk.
- Az ügyfél témája kapcsán is segítsek neki időben annyira eltávolodni az éppen aktuálisan zajló eseményektől, hogy szemmel látható változásokat tudjon megfogalmazni az életére vonatkozólag.
- Segítsek neki a tudatosság szintjére hozni a folyamatainak sajátosságait, például a mélypontok után újra egyensúlyi állapotok következtek, stb. A vizuális megjelenítés segít még szemléletesebbé tenni a folyamat karakterisztikáját.
- Segítsek neki saját eszközöket találni, amik a nehéz helyzetekben (mélypontokban) is emlékeztetik őt, hogy folyamatban van.
- Mutassam be neki az önreflexiós napló vezetésének hasznosságát. A napló vezetése segít folyamatában láttatni még az apróbb változásokat is, plusz visszaolvasva ügyfelünk új narratívát is adhat az életének. Az új narratíva segít a jelenlegi helyzetünket tudatosítani, ami segít irányt szabni a jövőnek.
- Segítsem elő a perspektívaváltást, hogy amin most keresztül megy, az lehetőség a fejlődésre és a tanulásra.
Összegzés
Állandóan áramlásban, folyamatban vagyunk. Bizonyos folyamatok egymásra épülnek, egyesek magukba foglalják a többit, mint egy nagyobb halmaz, de ha kellő perspektívából szemléljük a bennünk aktuálisan zajló eseményeket, biztosan észrevehetjük, hogy milyen jellegű folyamatnak melyik szakaszán tartunk. Coachként nem volt olyan ülésem eddig, ahol legalább egyszer ne szerződtünk volna újra a célt illetően, hiszen két ülés között is zajlik az élet, az önismereti folyamatunk akkor sem áll meg. Ahogy a régi mondás tartja, kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni. A folyamatszemlélettel rátekinteni a dolgokra azért tartom fontosnak mind magánemberként és coachként, mert erőt és hitet ad a kitartáshoz azokban a nehéz helyzetekben, amikor lehetetlennek érzem elképzelni, hogy volt már olyan is, hogy könnyű, legalábbis relatívan könnyebb, még ha csak ideig-óráig tartott. Számomra az ok-okozati összefüggéseken alapuló, logikus gondolkodást támogató folyamatok éppolyan életszerűek, mint a mese- és művészetterápiás, Gestalt szemléletű és spiritualitás dimenziókat átívelő társai. A helyzetünkből ki- és visszafókuszálás, a folyamatunkra a megfelelő távolságból való rátekintés, annak vizuális szemléltetése segítségül szolgálhat, hogy megértsük annak a folyamatnak a sajátosságait, amiből tanulhatunk. Coachként segíthetjük ügyfelünk folyamatszemléletének erősítését, ha napi, heti, éves vagy életszakaszokat átívelő folyamatábrával szemléltetjük vele éppen aktuális helyzetét, vagy megkérjük, hogy naplózzon. A folyamatábra vonatkozhat érzelmi, hangulati, anyagi, munka vagy magánéleti változásokra is. Ahelyett a kérdés helyett, hogy „ez miért történik velünk?” mindig fogalmazhatunk úgy, hogy ennek valamiért meg kellett történnie, a kérdés csak az, hogy mit kezdek ezzel a helyzettel, mire akar tanítani. Ez biztosítja számunkra azt a fejlődési lehetőséget, ami emeli tudatosságunkat, tágítja a világról alkotott képünket. A spiritualitással való kapcsolatom személyes és tapasztalataim nem átadhatók. Az életbe vetett hitemet erősíti, ami által folyamatosan fejlődök. Hiszem, hogy aki érzi a hívást a spirituálissal való kapcsolódáshoz, az meg fogja találni anélkül, hogy bármi fajta térképet adnék ehhez az úthoz.
Menkó Zsuzsi
EMCC Foundation coach, art coach, képződő tréner
Felhasznált szakirodalom:
Abraham Maslow: A lét pszichológiája felé. Gabo kiadó, 2021.
Boldizsár Ildikó: Meseterápia. Budapest, Magvető Kiadó, 2010.
Csíkszentmihályi Mihály: A flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest, Akadémia kiadó, 1997.
Fritz Perls: A Gestalt-terápia alapvetése – Terápia testközelből. Ursus Libris könykiadó, 2004.
John Leary-Joyce: Gestalt-coaching a gyakorlatban-A termékeny üresség felfedezése. Budapest, HVG Könyvek, 2017.
Selye János: Stressz distressz nélkül. Budapest, Akadémia kiadó, 1983.
Suzuki Daiszecu Teitaró: Bevezetés a zen buddhizmusba-C.G. Jung előszavával. Polaris Könyvkiadó, 2019
Bemutatkozás
Integratív szemléletű coachnak tartom magam. Hiszem, hogy ahány ember, annyi elfogadható valóság létezik és mindannyiunkhoz egyéni kommunikációs csatornán vezet az út.
Coaching filozófiám alapja az egyén felelősségvállalásának támogatása saját életét illetően, amely a tudatos önreflexióra és a változásra való elköteleződésre épül. Saját önismereti utam is ezen három pilléren áll, amelyet megunhatatlanul és nagy kíváncsisággal járok.
Építőmérnökként, üzletfejlesztési mérnökként, energiaipari stratégiai tanácsadóként dolgoztam sokáig Magyarországon át a Közel-Keletig, míg az értékrendem el nem kezdett gyökeresen megváltozni. Jelenleg a társdalami problémák és a trauma, mint gyökérok kapcsolatát kutatom és szervezetek és egyének érzelmi intelligencia fejlesztését tűztem ki célul.
