Idén május 9-én rendeztük meg az EMCC Magyarország egésznapos éves konferenciáját, az EMCC Akadémiát, melynek a Danubius Hotel Arena adott otthont. Három év online találkozás után az „újra együtt” érzéssel álmodtuk meg a személyes, egész napos eseményt. Januárban kezdtük a szervezőmunkát, és ahogyan szoktuk, a tagság bevonásával találtuk ki együtt a miket és a hogyanokat, és lépésről lépésre haladva, önkéntes összefogásban hoztuk létre és valósítottuk meg az “Utak, elágazások, találkozások” konferenciát. A teltházas rendezvényen több mint százan ültük és éltük meg együtt a coaching, mentoring és szupervízió közös ünnepét.
A konferencia képzeletbeli térképét tizennégy izgalmas plenáris és szekciós előadás, szakmai műhely, kerekasztal- és panelbeszélgetés rajzolta, melyek mindegyike szervesen kapcsolódott a címadó tematikához. Milyen utakat járhat be egy coach, egy mentor vagy egy szupervizor? Mit csinálunk, miről gondolkodunk különbözően és hol találkoznak a módszereink? Ugyanoda jutunk-e különböző utakon haladva és célunk-e az ugyanoda jutás? Hogy vagyunk az ismeretlennel? Milyen megküzdési módokat használunk (mi mind, ügyfelek és támogató szakemberek), hogy megtaláljuk a biztonságot és a szabadságot az állandó változásban? Mik a tanulásaink és hogyan tanulunk az úton? Milyen elágazásoknál és hogyan döntünk, hogyan támogathatjuk mások döntéseit? E kérdések által kapcsolódtunk és teremtődött meg a fejlődés, az új tudással gazdagodás és a tapasztalati tanulás tere és lehetősége. Egyik konferencia résztvevőnk írta visszajelzésében a rendezvény egészéről, hogy „megerősített, hogy attól, mert hosszú az út, attól még úton vagyok, egy elágazás is vezet valahová.”
Galántai Júlia elnöki megnyitója és egyben konferencia indító rövid interaktív előadása azon túl, hogy játékosan megmozgatva érkeztette meg a résztvevőket, gondolatébresztő térképtükörként is keretezte az Akadémia programját. Melyek lehetnek egyedi és személyes útjaink hasonlóságai, mindenki útjának közös rétegei? Hol és hogyan találkozhatnak személyes útjaink ezen az egynapos társasutazáson? A játékos tapasztalás felvezette, hogy a szakmai saját térképeinknek pont, mint a konferencia térképének, egyszerre vannak közös és személyes vetületei. Hogy a bejárt és a bejárható utak elágazásokon és döntési pontokon keresztül vezetnek, sok-sok találkozási lehetőséggel és búcsúzással. Hogy miként a plenáris szekciótér is workshopokra bomlik, és a résztvevők a workshopválasztás dilemmájában hármas és négyes elágazásokban találják magukat és választanak egy utat, úgy a szakmai életünkben is, a döntéseink mentén választott utakból épül fel az a saját utunk, amin haladunk.
A nyitó plenáris előadást Dr. Buda László orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta tartotta, aki az általa fejlesztett rövid, mély és hatékony egyéni konzultáció módszeréről beszélt: a bizalom és a biztonság megalapozásáról, a történet kezeléséről és a fókusz azonosításáról, az érzelmek mozgósításáról, a döntés és elmozdulás támogatásáról, valamint a hála és köszönet kifejezéséről. A rendkívül izgalmas előadást hallgatva felfedezhettük a coaching szemlélettel való jelentős hasonlóságokat és az apróbb különbözőségeket is és megtapasztalhattuk a munkamódszereink és alapértékeink egymáshoz illeszthetőségének lehetőségeit is. Egy konferenciarésztvevő úgy reflektált az előadásra, miszerint „tágította a saját coach-kompetenciáimra való reflektálást”, egy másik résztvevő visszajelzése alapján az előadó és az előadás tartalma „kifejezetten újdonsággal hatott egy coach konferencián, ezzel is emelve a coaching szakma értékteremtő képességét.”
Ezt követően egy egyszeri, egyedi, megismételhetetlen, különleges kerekasztalon hallgattuk mestereinket, Dr. Izsák Norbertet, Generál Pétert és Szabó Gabit és vendégelőadónkat Dr. Buda Lászlót, amelyről a legtöbben úgy mentünk a szünetre, hogy még szívesen hallgattuk volna tovább a beszélgetést, amiben arra keresték a résztvevők a válaszokat, hogy milyen látható és láthatatlan elágazásokon, utakon át lesz valakiből a szakma mestere? Egy résztvevőnk a beszélgetést hallgatva fogalmazta meg és vitte magával a felismerését, miszerint „szabad a már megszerzett tudással nagyobb bátorsággal egyéni utat kialakítani és járni.”
A szekciós előadások és workshopok alkalmával ki-ki aznapi elhívása szerint mélyíthette szakmai tudását és dolgozhatott hivatásszemélyisége fejlesztésén. Schauermann Tamással Kolb egyéni tapasztalati tanulási mintái segítségével egy coaching térképet rajzoltunk meg, ami egy résztvevő jellemzése szerint „nagyon tetszetős modell, amely egy új nézőponttal bővíti a tudatosságot”. Itt érdemes szólni arról, hogy a résztvevők konferencia ajándékként Kolb tanulási ismereteket tartalmazó program- és jegyzetfüzetet kaptak a tapasztalati tanítást segítő és mélyítő reflexiós kérdésekkel, az arról többet tudni vágyók pedig személyre szabott Kolb profillal is kiegészítve. Nyerges Zsolt a coach VUCA világbeli szerepére, az értékalapú együttműködésre világított rá a systemic thinking, doing, being hármasa segítségével. Szabó Imola Éva elvarázsolt bennünket a Gestalt világába, annak megértéséhez, mi is valójában a mumus, mit jelent az, hogy alakváltó, valamint milyen Gestalt módszertanhoz kapcsolódó eszközökkel állíthatjuk, transzformálhatjuk az ilyen „mumusainkat”, félelmeinket magunk és ügyfeleink szolgálatába. A coach karrierjük építésén dolgozó, az iránt érdeklődő résztvevők visszajelzéseik alapján „nagyon aktuális és hasznos információkat kaptak” Hollósi Domonkos a téma köré épülő workshopján a kiállítóinkkal benépesített közösségi térben. Ebben a közösségi térben az egyik résztvevő által „igényes” jelzővel méltatott kávé- és ebédszünetekben mód nyílt kiállítóinkkal is ismerkedni, információt szerezni, könyveket vagy programokat választani.
Göntér Móni egy új koncepció, a BANI által segített megérteni, hogyan tudunk megküzdeni mai világunk kiszámíthatatlanságával. Chrenóczy-Nagy Judittal racionalitásunk és irracionalitásunk nyomába eredtünk, megnéztük, hogyan használhatjuk a tudatosított vakfoltokat ügyfeleink támogatására. Vízi Beával elindultunk a hős útján, hisz mindannyian hősök vagyunk a magunk életében és abban válunk szakértővé, amit magunknak is meg kell tanulnunk.
Pataki Katalin arra invitált bennünket, hogy nézzünk rá, hogyan lehet kicselezni, tompítani, elejét venni, hogy boldogságunk szabotőrei fontos helyzetekben kétvállra fektessenek minket. Itt debütált egy különleges panelbeszélgetés Dr. Izsák Norbert, Schieszler Tamás és Szilvási Gabriella által a coaching helyéről a spiritualitásban, keresztény és buddhista nézőpontból, és hogy a spirituális utak mily módon segítik a coach kompetenciáit. Egy résztvevőre így hatott a beszélgetés: „Ahogyan ez a két különböző hitvallású szakember ilyen emberien, elfogadással, egymás iránti tisztelettel beszéltek a saját hitükről, egyszerűen csodálatra méltóan fantasztikus volt!” Szabó Gabi csoportcoachingján, pszichodráma csoportként segédénekké váltunk és biztonságos, bizalmi légkört teremtve adhattunk teret egymásnak, éreztünk, kapcsolódtunk, megkönnyebbültünk, erősödtünk, gazdagodtunk. Egy csoportcoaching résztvevőnk szerint megint „közös csoda született”.
Záró plenáris előadásunkon Dr. Piczkó Katalinnal jártuk be képzeletbeli labirintusunkat coach ülésünk és bölcsülésünk kapcsán. Miként, milyen helyzetekben bukkannak fel az útkeresés, elveszettség, tapasztalások és hazatalálás élményei bennünk, belőlünk, részben érésünk folyamatában, részben üléseink kapcsán. Egy visszajelzés szerint „nagyon elgondolkodtató volt számomra, mind résztvevő és mind coach szempontból”, egy másik megfogalmazásban „mély ön-reflexiós lehetőség”et nyújtott az előadás.
A nap végére egy kis játék is belefért, értékes, egy visszajelzés szerint „minden várakozást felülmúlóan jó” tombolatárgyak, könyvek, coachszoba használatok, business fotó, marketing content, workshop részvételek és szupervíziós alkalmak kisorsolásáért izgulhattunk, és örülhettünk együtt nyerteseinkkel.
Egy tagtársunk visszajelző gondolatai szerint „Milyen szerteágazó a küldetésünk színtere, sok tanulási lehetőségem van…mennyi pozitív, intelligens ember…jó volt együtt…mestereink…tanulótársak…kiváló volt.”
Másvalaki az egésznapos eseményt így jellemezte: „Rendkívül emberi, közvetlen mégis mély, komoly gondolatokkal tértem haza.”
Szívből jövő köszönet az EMCC Akadémia 2023 valamennyi résztvevőjének – coachoknak, mentoroknak, szupervizoroknak -, akikkel együtt lett a konferencia csodálatos MI élménnyé, egy igazán emlékezetes nagy TALÁLKOZÁSSÁ.
Kladiva Eszter – EMCC Akadémia 2023 Programigazgató, Galántai Júlia – EMCC Magyarország Elnök