A Három Királyfi, Három Királylány mozgalom tavaszi előadás-sorozatában Steigervald Krisztián generációkutató élvezetes előadásáról számolok be.
A szakértőtől megtudhattuk, hogy biológiailag egy adott időszakban született egyének összességét hívják generációnak, mely a születéstől az ivarérettségig tart. A generációkat korábban senki sem nevezte el, az utóbbi években vált egyre ismertebb kutatási területté az azonos korosztályhoz tartozók kutatása.
Fontos azt is kiemelni, hogy a generáció nem életkorhoz kötődik, hiszen abban minden viszonylagos. A jelenlegi életkorunkhoz képest határozzuk meg a „fiatalok” és az „öregek” fogalmát.
A generációhoz tartozást az azonos tapasztalatok, életélmények kötik össze. Tudományosan bizonyított, hogy az élet első hét évében szerzett tapasztalatok és földi valóság határozza meg az adott generációt, melyet később a generáció tagjai mérő- és viszonyítási alapként használnak.
Steigervald Krisztián rámutatott, hogy az utóbbi évtizedek óta globális kultúraváltás zajlik, mely érinti a családi szocializációt, a fejlődéslélektan alapjait és nyilvánvalóan a férfi és női szerepeket is. A most felnövekvő generációnak tehát egészen eltérő magatartás- és kultúra-mintájuk van, mint szüleiknek vagy nagyszüleiknek volt. A megváltozott szerepeket férfi szemszögből ismertette az előadó: míg a korábbi évtizedekben a „retroszexuális” férfi legfeljebb fésűt és dezodort használt, addig a 90-es években már a „metroszexuális” férfiak jóval többet fordítottak saját, igényes megjelenésükre, míg a 2000-es évekre a férfi-ideál az „überszexuális” férfi lett. A női elvárások is változtak: Már nem csak az anyagi biztonság megteremtése és a védelem a férfi szerepfeladata, hanem a gyermeknevelés, a háztartásból való részvállalás, a romantika és az érzelmek vállalása is.
A gyermekek fejlődésének terén is hatalmas a változás. Míg korábban a kauzális (ok-okozati) gondolkodás volt a meghatározó a gyermekek tanulási folyamatában, addigra ma a gyermekek és fiatalok agyműködése teljesen eltér: olvasás alapú helyett audio-vizuálissá vált. Amivel pedig minden szülő – és minden pedagógus is – naponta találkozik, hogy a pedagógia és az oktatás erre a változásra nem volt felkészülve, és nincsenek válaszai, megoldásai a helyzetre. A gyermekek fókuszálási képessége az olvasás-alapú információszerzés időszakából közismerten 45-50 perc volt. A mai, audio-vizuális alapú információszerzésre átállt agyműködéssel a fókuszálási idő gyermekek esetében 2 perc.
Erre a kulturális és szocializációs változásra a korábbi generációk nincsenek felkészülve: sem a szülők, nagyszülők, sem az oktatás nem (vagy nehezen) képes valid válaszokat adni.
A ma felnövekvő gyermekek már hipersebességgel szerzik be az információkat, melyekhez a korábbi generációk az olvasás megtanulásával, és akkor is csak részben fértek hozzá. A könyvtárakat felváltja az internetes keresés, a betűket és szövegeket a kép és a hang.
A generációk változásával együtt változik a családi szocializációs minta is. Míg korábban az erősen tekintélyelvű, patriarchális családmodell, például a szülők magázása volt jellemző, mára már elfogadott, sőt elvárt az apai szeretet-kapcsolat. A korábban még nem létezett az újabb és újabb generációk beépítik, majd ezek beszivárognak az iskolába és a munkahelyekre is.
Míg az ember működésének alapjait biológiailag meghatározza a szüleitől kapott DNS-készlet és a személyiség mellett a mikrokörnyezet is, addig a generációk alakulására és változására inkább a makrokörnyezet van hatással. Ezt nevezik generációs alapvonal-mintázatnak.
S hogy mi minden változott az utóbbi száz év során? Nőtt az átlag-életkor. Míg kb. kétszáz éve csupán harminc év volt a születéskor várható átlag-életkor, addig mára Japánban közel 87 év a nők esetében a születéskor várható életkor. Csupán ez a tény generációs kérdéseket is felvet: hol kezdődik az öregkor? Hol ér véget a gyerekkor? Miért él még minden második 27 éves fiatal a szülői házban? Mivel lehet jól kitölteni a hosszabb életet? Meddig végezhető szellemi vagy fizikai munka?
Ezek azok a helyzetek, ahol nehéz biztos pontokat találni, hiszen mindenki számára születési generáció szerinti „igazság” létezik. Nyilvánvaló, hogy a korábbi generációk képviselői számára nyitott a lehetőség, hogy a későbbi generációk valóságát is megismerje, és abban eligazodjon: sokan idősebb korban interneteznek, vagy használják a social mediat, ami nyilvánvalóan hozzájárul a generációk közötti mentális blokkok oldásához. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fiatal generációk számára ez a lehetőség – azaz az idősebbek generációs alapvonalának megtanulása, megismerése – nem lehetséges. Csak az élmények, a megoldási módok és az élethelyzetek párhuzama közötti kommunikáció tud előrelépést és közeledést biztosítani.
A közel két órás élvezetes és interaktív előadás az egyes generációk jellemzőinek bemutatásával zárult, melyet tekintettel a széles szakirodalomra és a magas feldolgozottságra e cikk keretei között nem ismertetek.
A generációkról, a saját generációnk jelenben való minél mélyebb megéléséről és a fiatalabbakhoz, valamint idősebbekhez való kapcsolódásunk megalapozásához álljon itt Steigervald Krisztián mondata:
„A jelen élménye a felidézett múlt és az elképzelt jövő kombinációja.”
