- rész
Bevallom, régóta készülődik bennem ez az írás. Nem is pont ez az egy, hanem az egész sorozat. Mesecoaching.
Életemben először ezt a szót így 2013-ban mondtam ki… Akkor, amikor a Legacy TTF (Teamcoach- Tréner- Facilitátor) képzése során arra biztattak bennünket, hogy kísérletezzünk, próbáljuk ki az ötleteinket, keressük meg a magunk útját. Azt mondtam jobb híján: „mesecoachingot” szeretnék csinálni… a mesét és a csoportos coachingot összefűzni…
Mindig is ahhoz értettem, hogy világokat kapcsoljak össze. A változót a változatlannal, a régit az újjal, az állandót a mozgásban lévővel (ezt az utolsót főleg mostanában gyakorlom intenzíven, de erről írok még később).
Abban tudom segíteni az embereket, hogy a mesék és a coaching eszközeivel a saját küldetésükre találjanak, és meg is valósítsák azt a mindennapjaikban.
A mi magyar népmeséink kiapadhatatlan források. Más népek meséi is kétségtelenül azok, de én csak a magunkéiban találom meg azt a mélységet és erőt, ami még az egyes szavakat is áthatja (meg még a csendeket is…). Igaz ugyan, hogy a magyar mese gyűjtője-leírója maga is egy szűrő az eredeti meséhez képest, azonban egy mesefordítás sokszorosan az. Többet között ezért dolgozom csak a saját meséinkkel.
A mesék mára egyébként is reflektorfénybe kerültek.
Boldizsár Ildikó munkája nyomán nemzetközi hírű már a meseterápia, Kádár Annamáriával kiteljesedett a mesepszichológia, van már önálló képzése a mesepedagógiának, és Népmesepontok is találhatók a nagyobb városokban.
A meséinkkel kapcsolatos kutatások, elemzések, magyarázatok bőséggel állnak rendelkezésre művészettörténészek, néprajzkutatók, alkotóművészek által. Gazdag anyagot talál a kereső ember…
Már egyre kevesebben vannak, akiknek új az információ, hogy régen a meséket nem is gyerekeknek mondták, hanem a kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, útkeresőknek. Sőt azt is egyre többen tudják, hogy minden időszaknak, élethelyzetnek (és embernek is egyébként) megvan a maga meséje.
Ebben a nagy, MESÉS bőségben hol van a helye, szerepe az általam képviselt Mesecoachingnak?
Ahogy már mondtam: világokat tud összekapcsolni.
Népmeséink olyan tudást hordoznak, ami ma is érvényes, időszerű és innovatív. Közelebb tudnak segíteni bennünket a saját megoldásaihoz, teketóriázás nélkül pont oda visznek, ahol dolgunk van magunkkal, és pont annyira mélyre, amennyit még elbírunk és amitől fejlődni tudunk.
Sok-sok magyar mesénkben járja a mesehős Joseph Campbell Ezerarcú hősének útját. Kalandra hívásokkal, mélységekkel, magasságokkal, a régi dolgok halálával, az újak feltámadásával, a visszahozott elixírrel.
Hol hasznos ez? Milyen közegben érdemes mondani, játszani, élni a mesét? Milyen élethelyzetekben?
Erről fogok mesélni. Hozok történeteket. Csoportokról, csapatokról, egyénekről, akikkel végigjártuk a mesehős útját.
Hogyan működik? Miben áll a mese támogató ereje, milyen fokig fejthető meg a tudása, hogy az elakadásainkat, megoldandó élethelyzeteinket ténylegesen is segítse?
Erről beszélek majd, hónapról hónapra.
„Aki nem hiszi, járjon utána…”
