„A tábornok, aki jól választja ki a csata helyszínét, már a kezdete előtt megnyeri azt.” (Mentalista c. filmből)
Sokáig azt gondoltam, hogy a coaching igazán jól csak a klasszikus terekben működhet, egy irodában egy tárgyalóban, esetleg egy olyan nyugalmas félreeső kávézóban, ahol háborítatlanul lehet beszélgetni az ügyfelekkel. Aztán a képzésünk második félévében egy gyakorló ügyféllel úgy alakult, hogy egy szép tavaszi vasárnap délután nem a megszokott helyszínen találkoztunk, hanem egy hozzánk közel eső parkban. Nagyon érdekes volt azt megtapasztalni, hogy a környezet, az ügyfél volt általános iskolájának látványa milyen hatással volt rá. Hogyan elevenednek meg benne az emlékek és miként kapcsolódik össze az akkori világ egyszerűsége, a jövőben várható világ egyre komolyabb komplexitásával. Érdekes volt, hogy témájához, a komoly vezetővé váláshoz kapcsolódó emlék is megjelent, a diákönkormányzatos évek, és hogy ott milyen szerepet töltött be a szervezet életében, mint titkár.
Aztán az azt követő nyáron több ügyféllel is úgy alakult, hogy nem irodájukban, hanem a város közterületein, parkokban, árnyas sétányok padjain, vagy éppen kávézókban találkoztunk. Amikor a folyamatok végén visszajelzést kértem kifejezetten a helyszínre és arra, hogy mennyiben befolyásolta őket: válaszaikban elmondták, hogy az elején zavarta őket, de ahogy előre haladtak az önismeretben és a saját témájukban egyre kevésbé befolyásolta őket, hogy egy közterületen a járókelők között beszélgetünk.
Ezek után még inkább érdekelni kezdett a kérdés, hogy miként hat a helyszín az ügyfélre és a folyamatra. Az első közterületen tartott ülés előtt még az is felmerült bennem, hogy én mennyire fogom komfortosnak érezni magamat, egy városi park padján ülve, de aztán az első ülés tapasztalata megerősített abban, hogy mivel alap végzettségem, illetve a korábbi munkatapasztalatom is ezekhez a helyszínekhez köt nem okoz problémát ilyen helyszínen foglalkozni az ügyféllel. Éppen ezért született meg bennem a döntés, hogy ezt a témát választom szakdolgozati kutatási témának, melynek eredményeiről szeretnék most beszámolni.
A kutatásom során arra voltam kíváncsi, hogy a helyszín miként hat a folyamat eredményességére, miként változik a nyitottság a természeti helyszíneken, illetve mennyire segítik a komfortzónából való kilépést a különleges helyszínek. A hipotézisek megfogalmazása után következő első munkafázis a helyszínkategóriák megalkotása volt, illetve az ahhoz kapcsolódó három – három alkategória és az átmeneti kategóriák kidolgozása.
Ennek megfelelően a három fő kategória közül az első a természeti helyszínek, parkerdő, erdő és elhagyott üzem alkategóriákkal, a második kategória a különleges helyszínek, működő üzem, vasútállomás és piac alkategóriákkal, a harmadik kategória pedig a szociális helyszínek voltak múzeum, kávézó és skanzen alkategóriákkal. A fő kategóriákat úgynevezett átmeneti kategóriák kötötték össze melyek a természeti és különleges főcsoport között a borászat, a különleges és szociális főcsoport között az utca, a szociális és a természeti között a városi park voltak.
Ezeket a helyszínkategóriákat az ügyfélfolyamatok előtt tematikusan feldolgoztam egy rövid leírással, az ülés előkészítésére vonatkozó információkkal, a helyszínre vonatkozó előnyökre és hátrányokra tekintettel, valamint mintakérdéseket fogalmaztam meg, amik az adott helyszíntípusban alkalmazhatók.
Fontos volt, a dolgozat készítése során, hogy ne az alapján válasszak helyszíneket, hogy számomra mi komfortos, vagy milyen tevékenységet preferálok – mondjuk kocogás vagy evezés egy tavon – hanem annak megfelelően válasszak helyszínt, hogy az ügyfél fejlődését az a helyszín a legnagyobb mértékben segítse, katalizálja.
A helyszínek hatását a folyamatra két módszerrel vizsgáltam. Az első az ülés elején és a végén helyszínspecifikus kérdések feltétele volt, mindig igazodva az adott területhez. A másik a saját tapasztalásaim az ügyfél korábbi üléseihez képest, például azonos kérdésre mennyiben változott a reakció és mennyiben változott ezzel kapcsolatban a testbeszéd.
A vizsgálat során négy ügyféllel dolgoztam 23-49 éves korig. A nemi arányok 50 – 50 % volt. Két ügyfélnek az idő és feladatmenedzsment volt a témája, egy ügyfélnek a stresszkezelés egynek pedig a vezetői útra lépés és a vezetővé válás volt.
Az első ülést mindig irodai körülmények között tartottuk, mivel az ügyfelek még nem voltak részesei coachingnak, így meg kellett tapasztalniuk, mint egy null mérést, az irodai ülést is. Nem irodában tartott találkozó előtt négy nappal megküldtem az új ülés helyszínét az ügyfélnek és minden olyan technikai paramétert (a helyszín pontos megnevezését, hogy milyen messze van az irodájától, hogy hol tud parkolni, lesz-e térerő, illetve, hogy milyen ruházatra és lábbelire van szükség ahhoz, hogy a hideg ne vonja el a figyelmet), amire szüksége volt ahhoz, hogy a helyszínváltoztatás a minimális stresszt és negatív hatást keltse. Mindemellett az ügyfélnek egy megadott időpontig lehetősége volt jelezni, hogy számára ez a helyszín nem elfogadható, vagy valami oknál fogva problémás vagy akadályozva van a helyszínen. A helyszínnel kapcsolatos ilyen nehézség nem merült fel a kutatás során.
Az ügyfél folyamatok részletes ismertetésére terjedelmi okoknál fogva sajnos nincs lehetőség, de az egyes helyszín kategóriák leírásánál törekedtem arra, hogy a jól érthetőség érdekében leírjam a folyamatok néhány részletét.
Érdemes megvizsgálni, hogy ezek a helyszín típusok miként működtek és miként támogatták az ügyfelek fejlődését. A természeti helyszínektől azt vártam, hogy segítik az ügyfelek nyitottságát, azonban reális kockázatként azonosítottam azt is, hogy valakit frusztrál a környezet.
A természeti helyszínek tekintetében Donát folyamata a legszembetűnőbb. Az első ülése az irodájában volt, a második egy skanzen géptermében – mivel akkor a természeti helyszínhez túl hideg volt – majd a harmadik alkalommal egy a városhoz közeli erdőben találkoztunk. Az első két ülés nem hozott lényegi eredményt az csak, mint egy felvezetés szolgált a harmadik üléshez. A folyamat témája a stresszkezelés volt, pontosabban az, hogy bizonyos beszélgetések előtt, hogy tudná lecsökkenteni a tapasztalt intenzív stressz fázist. Donát esetében már az első ülésen látszott, hogy a mozgás segíteni fogja a gondolkodását, amit a tapasztalat be is bizonyított.
A találkozó novemberben volt, a területet, a Köleskepe – völgyet hó borította, ami a – 2 °C-os hőmérséklet miatt a felületén megfagyott és ropogott ahogy bejártuk a kitűzött útvonalat. Az ülés céljául Donát azt választotta, hogy szeretné az erdei séták nyugalmát érezni az irodájában is.
Az ülés során leginkább hasonlatokkal dolgoztunk. Elsőként áthoztunk a gőzgép hasonlatot az előző ülésről kicsit átfordítva egy a vadnyugaton száguldó gőzmozdony vontatta szerelvény képébe, majd ezt követően áttértünk az „állati stresszkezelés” módjaira. Ennek az aktualitását az adta, hogy ha Donátot stressz éri akkor az irodája előtti tárgyalóban fel alá járkál. Ez a gondolat alkalmat adott arra, hogy végig vegyük, hogy milyen „stresszkezelési gyakorlatai” vannak egy állatkerti állatnak, és milyen módon tudja ezt megtenni egy erdei vadállat. Donát felismerte, hogy amikor az irodájában járkál fel és alá akkor ugyan azt teszi, mint a ketrecbe zárt oroszlán.
A Köleskepe – völgy a coaching ülés alkalmával (saját fotó)
Az ülés végén újra végig néztük azokat a stresszkezelési technikákat, amiket az adott találkozón tárgyaltunk. Ezt követően egy visszajelzés után az ügyfél mélyen elgondolkodott, aminek az volt a jele, hogy több mondatba is belekezdett, de ezek a mondatok elvesztek, nem fejeződtek be hangosan. Olyan volt, mint amikor egy pillangó úszót nézünk és a haladásnak csak egy részét látjuk a vízfelszín felett.
Ezek után elmesélt egy történetet arról, hogy korábban megküzdött egy nagy horderejű problémával, majd azzal zárta a beszélgetést, hogy ahogy azt ezt is meg fogja tudni oldani. A helyszínre adott visszajelzésében kiemelte a nyugalmat, a csendet – annak ellenére, hogy hangingerek értek bennünket mégis csendesnek értékelte az ülést. Külön kiemelte még a nyugalmat, és hogy a gondolkodását nagyban segítette a séta, a mozgás.
A folyamatzáró ülés ismét egy természeti helyszínen a Csárdahegyi őskarsztban volt, ahol Donát beszámot arról, hogy a harmadik ülés áttörés volt számára, és ezzel a felismeréssel már Ő fog egyedül dolgozni.
A második helyszínkategória a különleges helyszínek voltak, ahol azt vizsgáltam, hogy mennyiben segíti a komfortzónából való kimozdítást ezzel együtt a fejlődést az adott ügyfelek esetén. Különleges helyként kezelem mindazon helyeket, amelyek nem mindennapiak, vagy az ilyen módú használatuk, nem mindennapi az ügyfél életében. Nem mindennapi használat alatt olyan gyakorlatokat értek például, amikor egy vasútállomáson nem utazás céljából érkezünk, hanem a vágányok között – kiemelt figyelemmel a biztonságra – és az állomás környezetében sétálunk, és alkalmazunk coaching eszközöket!
A különleges helyszínek hatását leginkább Nikoletta példáján érdemes szemléltetni. Ő nehezen tudta eldönteni, hogy mivel is szeretne foglalkozni a coaching folyamat során. Ez kissé zavaró volt számomra egészen addig, míg fel nem ismertem, hogy a céllal első sorban az ügyfélnek tisztában lennie, és ha Ő így dolgozik vele akkor ebben támogatnom kell őt!
Nikoletta első helyszíne az irodája volt a második szintén a Köleskepe – völgy, a harmadik egy múzeum, majd mivel itt sem tudtunk érdemi előrelépést elérni fordultam a különleges helyszínek felé.
A negyedik helyszín egy kertészeti áruda volt, ahova az év végi hajtás miatt zaklatottan érkezett, így a helyszínre, folyamatra hangolódás sokkal több időt vett igénybe. Ennek ellenére az elmúlt ülésekhez képest sokkal mélyebbre jutottunk. Addig a feltett kérdéseimre csak felületi válaszokat kaptam, vagy nem tudomokat, vagy azt, hogy ez sem jó és az sem jó számára. Ilyen volt visszatérően az iróasztali rend, mely akkor sem volt jó, ha kupacok voltak az asztalon, ám az is frusztrálóan hatott, ha semmi sincs az asztalon. Ezzel szemben ezen az ülésen a cselekvés szintjéről át tudtunk térni az érzések szintjére, hogy miként is áll azzal kapcsolatban, ha igazából minden rendben lenne és nem lennének kupacok az asztalán. Sajnos ez az ülés rövid volt, hogy az érzelmekkel tovább dolgozzunk, de a felismerés, hogy Nikoletta esetében a leghatásosabb eszköz a különleges helyszín előre tudta vinni a fejlődést.
Az ötödik ülésre egy hosszabb körülbelül másfél hónapos kihagyás után került sor egy elhagyott vasútállomáson. A vasútállomás egykor egy közeli bauxit bánya rakodója is volt, ezért sok helyen még vörös volt a talaj. Ez a változatos környezet számos asszociációra adott lehetőséget, mint a bánya csillepályájáról a nagyvasútra való „átugrás”, a MÁV menetrendje és a saját céljainak a kijelölése közöti hasonlat. Ezt követően foglalkoztunk a célokkal, illetve azok kijelölésének módjával és ebben a beszélgetésben Nikoletta a korábban már sokszor feltett célkitűző kérdésre sokkal intenzívebb már testi ellenállási reakciót is mutatott. Az ülés zárásában kértem, hogy gondolja át a folyamat részleteit, és a változásokat, amiket megélt.
A vasútállomási coaching helyszíne (saját fotó)
A zárást egy tó szigetén tartottuk, ahol a Nikoletta a legnagyobb meglepetésemre hat, igaz apró változásról számolt be, amit a különleges helyszínek „bevetése” előtt nem is mertem volna gondolni.
A harmadik kategória a szociális helyszínek voltak, ide tartoztak mindazok a helyszínek melyek a személyes találkozásokra vagy a személynek a kultúrával való találkozására adtak teret!
Talán ez a helyszínkategória mutatta meg, hogy mennyire fontos, hogy az ügyfélre és a témára szabjuk a helyszínválasztást. A múzeum helyszínre két ügyfelet vittem Nikolettát, aki számára nem volt előre mutató a helyszín mivel bár nem volt komfortos, de mégsem tudta abba a helyzetbe segíteni, hogy a fejlődést katalizálja. Melindát ezzel szemben, aki olvasta, és újra alkotta mindazokat a szimbólumokat, amelyek a tárlókban feküdtek segítette, hogy a hozott témáját eredményesen dolgozza fel, és új felismerésekre jusson.
Melinda egy akkut munkahelyi problémából érkezett, ezért nem tudott kellő módon készülni az ülésre, és a téma tekintetében is inkább ez az aktuális ügy volt, ami foglalkoztatta, ezért inkább „felfüggesztve” a folyamat témát az aktuális dolgokban merültünk el.
Mivel a célkitűzés nem volt egyszerű kértem, hogy keressen egy tárgyat az első teremben, amivel el tudunk indulni. A feladat eredményes volt, mivel látva a régi háztartási eszközöket felsejlett benne, hogy nem tudja, hogy a dédanyja, száz évvel ez előtt miként oldotta meg a család ellátását úgy, hogy kilenc gyermeke volt. Ekkor feltettem neki a kérdést, hogy arról van-e sejtése, hogy száz évvel ez előtt a hasonló munkakörben dolgozók, miként oldották meg a hasonló problémákat. A válasza meglepett mert kiderült, hogy száz évvel ez előtt éppen az Ő dédapja volt az, aki Melinda jelenlegi pozícióját betöltötte.
Ezt követően végig dolgoztuk, hogy miként fogja majd megoldani a problémát, amit az ülésre hozott. Zárásként azt kértem az utolsó teremben, hogy válassza ki azokat a tárgyakat, amiket magával visz az ülésről. Három tárgyat választott: üvegfogó ollót, „úgy érzem meg vagyok fogva”, bányászcsákányt, „lebontani az ostobaság falait”, valamint a bányászlámpát, „elalszik” nem tudod az értelem fényét fellobbantani.
Ez a két ülés jól megmutatta azt, hogy milyen fontos, hogy az adott ügyfélnek jól válasszuk meg az ülés helyszínét, hogy az a fejlődését támogassa. Van azonban olyan eset is, amikor a helyszín változtatása, nem csak a fejlődést, de a folyamat elakadását, pontosabban az elakadás gyorsabb feloldását is segítheti.
Erre jó példa Tamás folyamata, akit a vezetői kiszemeltek telepvezető feladatokra, és ezért kapott coachingot támogatva a vezetővé válás folyamatát. Az első ülésen meglepő volt számomra, hogy a formális ülésen kívül folyékonyan beszélgetett, de az ülésen minden kérdésre csak szűkszavúan válaszolt.
Ennek feloldására a második ülést egy dunántúli kisváros belvárosába terveztem, ahol tettünk egy 2,5 kilométer hosszú sétát. Ezen az úton nem egymással szemben ültünk, hanem egymás mellett mentünk. A beszélgetés sokkal fluidabb volt, és Tamástól is az a visszajelzés jött, hogy számára sokkal komfortosabb volt, mint az első ülés.
A harmadik ülést az időjárási körülmények miatt egy közösségi ház nagytermében tartottuk, amikor is kártyás feladatokkal dolgoztunk. Mivel itt is inkább szemtől szembeni szituációk voltak, ismét megjelentek az első ülésen tapasztalat hosszú válaszadási idő, és a rövid válaszok.
A negyedik záró ülést szintén egy utcai sétaként szerveztem meg, ami kiegészült azzal, hogy egy olyan területen jártunk, ahol éppen különböző fázisban felépített családiházak álltak. Mivel Tamás építőipari termékek forgalmazásával foglalkozott ismerős terep volt számára, és a házak építési fázisaihoz hasonlítani tudtuk az Ő vezetővé válásának fázisait is.
Meggyőződésem, hogy Tamás esetén a helyszín választás elsődleges értelme nem az átlag feletti eredményesség elérése volt, hanem abban segített, hogy egyáltalán elérjük a repülési magasságot
Lezárva a helyszínek működésének bemutatását hasznosnak ítélem, ha végig járunk néhány állomást azzal kapcsolatosan, hogy ezen eszköz alkalmazása esetén melyek azok a pontok, amik különös figyelmet igényelnek.
Az a coach, aki kedvet és affinitást érez az eltérő helyszíneken való coacholásra fontos, hogy tisztában legyen néhány alapkérdéssel a helyszínváltoztatással kapcsolatban. A hely szerepét a coachnak mindig abban a kontextusban kell értelmeznie, hogy a helyszín változtatása és kiválasztása csak a folyamatcél és a témaorientáltság jegyében születhet meg. A jól alkalmazás feltétele, hogy az ügyfél már a nulladik megbeszélésen és a formális szerződés megkötésekor is tisztában legyen azzal, hogy a coach eszköztárában van egy ilyen eszköz is, és ha ezen eszköz alkalmazása az ügyfél fejlődését segíti akkor közösen alkalmazzák. Az alkalmazhatóság érdekében jó, ha a coach olyan viszonyban van ezzel az eszközzel, mint az ideális öltözetével, legyen kényelmes és a feladatra szabott. Ha ő nem érzi azt, hogy számára megfelelő kilépni az irodai környezetből akkor nem célszerű alkalmaznia.
Ezen előfeltételek teljesülése után szükséges, hogy a coach rendelkezzen legalább „A” tervvel, de ha valamilyen körülmény – időjárás, vagy bármi más – ezt meghiúsítja akkor rendelkezzen „B” esetleg „C” opciókkal is. „Bizalmi pillanat!” A coachnak csak akkor szabad javasolnia egy külső helyszínt, ha a felek között megvan a kellő bizalom. Egy városi parkba még csak – csak elmenne egy bizalmatlan ügyfél a coachával, de egy erdőbe, vagy egy felhagyott ipari üzembe, ahol még a sikítását sem hallanák, biztosan nem.
A coach, aki ezt rendszeresen szeretné alkalmazni ezt a módszert, hasznos, ha rendelkezik egy helyszín készlettel, amit ismer, amit szisztematikusan akár egy kártyán – ezt a dolgozatomban Coaching Menetlevélnek neveztem el – feldolgozott és a mentális készletében bent van és tudja akár az ülés végén ajánlani az ügyfélnek.
De mire is gondoljunk, ha az ügyfél szempontjait figyelembe akarjuk venni? Erről már korábban, a helyszín ügyfélnek való megküldésénél beszéltem, azonban hangsúlyosan ki akarom emelni, hogy számos ügyfél erre nem feltétlenül nyitott vagy olyan élethelyzetben van, ami nem teszi lehetővé, hogy egy parkban egy „idegennel” beszélgessen rendszeresen.
Fontos, hogy az irodában általában egy a környezeti elemektől védett térben vagyunk, és ha onnan kilépünk akkor számolnunk kell több tényezővel, mint az időjárási körülmények, vagy éppen a szociális helyszínek nyitvatartása ami befolyásolhatja azt, hogy milyen helyet tudunk választani. Éppen ezért ahogy korábban megjegyeztem szükségünk van minden esetben alternatív helyekre, és adott esetben ezt az ügyféllel is le kell kommunikálni.
Az irodán kívül végzett coaching esetén az elsődleges eszköz maga a helyszín. Ezt egészíti ki a mindenféle verbális eszköz, illetve a helyben a fellelhető környezetből intuitíven, kreatívan megválasztott eszközök. Az eszközök alkalmazásának az irodán kívüli helyszín korlátot is jelent, hiszen nem áll rendelkezésünkre sem white board, sem székek a székes gyakorlathoz. Szintén korlátozó lehet, hogy nem tudunk nagy hátizsákkal menni túrázni, amibe minden olyan eszközünket – képkártyák, gombok, egyéb eszközök – bele tudjuk szuszakolni, ami esetleg a saját jól berendezett coaching helyiségünkben a polcról azonnal elérhető. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy a helyszínek egy kis kreativitással végtelen számú lehetőséget biztosítanak, hogy az ügyfeleink segítségére legyünk.
Meggyőződtem arról, hogy az irodán kívüli coaching hasznos a coaching folyamat színesítésére, elakadás esetén pedig kitörési pontot jelenthet kiváltképp olyan ügyfelek esetén, mint Tamás.
A cikkem zárásakor döbbentem rá, hogy a munka során olyan helyeket kerestem fel a közvetlen lakókörnyezetemben, és olyan ismeretekre tettem szert a helyekkel kapcsolatban melyek gazdagítottak, és egy így volt az ügyfeleknél is. Olyan helyeket látogattunk, ahol évek évtizedek, vagy esetleg még sohasem voltak, pedig minden ülés a lakhelyük közvetlen közelében, maximum 15 – 30 perces autóútra voltak.
A hazánk tele van olyan helyekkel, melyek nem csak a coachingra, de a feltöltődésre is alkalmasak. Ha ezeket „birtokba vesszük” a coaching által, véleményem szerint az ügyfelek számára is teret, példát és gyakorlatot adunk arra, hogy vannak olyan helyeink melyek megmutatják „Hogy mint kell élni békén, / És hogy’ kell élni jól,” (Mendelssohn-Bartholdy, Eichendorff, & Vargha, 1959) ahol, ha van egy szabad órájuk fel tudnak töltődni, majd vissza érve a városba hatékonyabban, koncentráltabban tudják végezni a munkájukat, élni a mindennapjaikat.
És ha ezt elérjük, akkor talán teljesíteni tudjuk a coaching nagyobb, társadalmi hivatását is, hogy magukat jobban ismerő, értő és fejlődni kész közösségben éljünk, amit jó szívvel hívunk úgy, hogy otthonunk, Hazánk, Magyarország.
Forrás:
- Bagdy Emőke, Pszichológiai rejtelmek a művészetekben és életünkben, Budapest, Athenaeum Kiadó, 2016.
- Balázs Géza szerk., Felfedezőúton a jelek világába, Budapest, Magyar Szemiotikai Társaság, 1999.
- Fedem Terry J., A kérdezés művészete, Budapest, HVG Kiadó Zrt., 2009.
- Mendelssohn-Bartholdy F., – Eichendorff, J., Vargha, K., Búcsú az erdőtől. Budapest, Editio Musica Budapest Zeneműkiadó. 1959.
- Porkoláb Imre, Szolgálj, hogy vezess!, Budapest, HVG Kiadó Zrt., 2016.
- Pulay Gyula, Integritásmenedzsment, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2021. Letöltés dátuma: 2024. 01. 02., forrás: https://mersz.hu/hivatkozas/m812integ_26_p5/#m812integ_26_p5
Vági Károly
Egy kérdéssel indult: Te coach vagy? És ez a kérdés megváltoztatta az életemet. Alapvégzettségemet tekintve okleveles településmérnök vagyok és ez meghatároz sok mindent azzal kapcsolatosan, hogy miként tekintek a világra. 13 évet dolgoztam a településüzemeltetésben és a környezeti kármentesítésben, több mint 10 évet vezetőként, és mindig fontos volt számomra, hogy a velem dolgozó munkatársakat fejlesszem.
A business coach mesterfogásait a Budapesti Gazdasági Egyetem és a Flow Csoport közös képzésén tanultam.
A szakdolgozati témámra néhány vargabetű után a gyakorlóügyfelekkel való munka során találtam rá. Az általam alkalmazott módszer lényege nem csak abban áll, hogy a megváltoztatom az ülés helyszínét, hanem úgy választom ki a tereket, hogy azok a lehető legjobban támogassák az ügyfelek céljainak elérését, a fejlődését és a folyamat hatékonyságának növelését.
Hiszem, hogy a környezet, amiben élünk minden lehetőséget megteremt számunkra, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat!
