“Mindössze egy dologra van szükségünk ettől az iskolától, és az a szabadság”- Esettanulmány

Három 8 éves tanuló ül egymás mellett az irodai kanapén. Nevetgélnek és ficánkolnak, ezért is küldte a tanáruk őket hozzám: kommentárokkal és hangoskodással zavarták az osztály videó-nézését.

– Mi történt gyerekek? Kérdezem a szokásos kérdést, megadva a lehetőséget arra, hogy saját szavaikkal és a saját szemszögükből meséljék el a történteket.

– Videót néztük és nagyon unalmas volt. Válaszolták egyöntetűen.

– Miért volt unalmas? Érdeklődöm, miközben pontosan emlékszem a saját iskolai éveim dögunalmas tanóráira.

– Ms. Krisztina, otthon is egész nap online vagyunk, videókat kell néznünk, meg ülni a gép előtt. Nekünk csupán egy dologra van szükségünk, amikor itt vagyunk az iskolában és az a szabadság.

Nem csak azért csap arcon ez a mondat, mert halálosan reális, de amiatt is, mert mindez egy, a lányommal egykorú kisfiú szájából hangzik el, 100% tudatossággal és komolysággal.

Az iskola szerepe

A pandémiás helyzet előtt is időszerű volt már felülvizsgálni azt, hogy milyen szerepet szán betölteni egy-egy oktatási intézmény a tanulók életében, mára pedig szinte bizonyossággal kijelenthető, hogy azok az iskolák, melyek nem szántak időt az újradefiniálásra, valószínűleg elvéreznek hosszútávon.

Nem csupán a tanárok szerepének és készségeinek átalakulása kritikus, de azok a teljesen másképp érző és gondolkodó fiatalok és gyerekek is változtatásra késztetnek, akik egy olyan korban és környezetben szocializálódnak, melyekről nekünk felnőttként viszonylag kevés a kapcsolódó ismeretünk. Soha nem voltuk ugyanis diákok sem egy hibrid oktatási rendszerben, sem pandémia ideje alatt, de akkor sem, amikor az élet ennyire “tech-alapú” lett volna.

Az iskola, ahol babusgatják a gyerekeket

A kerület, ahol élek, tipikusan az iskolák kerülete. Minden helyi lakosnak vannak minimális elképzelései a közelben lévő intézményekről, de legalábbis jól ismerik azoknak a hírét. A mi iskolánk úgy van számon tartva a köztudatban, mint ahol babusgatják a diákokat. Ez a városi legenda nyilvánvalóan a mentális és érzelmi jólléthez kapcsolódó ismeret hiányából alakult ki elsősorban, másodsorban pedig annak a régi nézetnek az ellenpontjaként, miszerint az iskola legyen szigorú és eredményfókuszú.

Valóban az az iskolavezetés nézete, hogy az egészséges és kiegynesúlyozott diák lesz képes majd eredményeket elérni, ugyanakkor nagyon is erős a tanulásra ösztönzés jelenléte az iskolánkban.

Iskolai well-being, önálló részleg a szervezetrendszeren belül

Egy jól felépített iskolai well-being program elsősorban strukturált. Ennek előfeltétele a megfelelő létszámú, és az iskola méretétől függő magatartással és well-beinggel foglalkozó kolléga. Kijelenthetem, hogy ha egészen kicsiben is kezdi el a kapcsolódó törekvéseket beépíteni egy-egy intézmény, hoszzútávon akkor is az a cél, hogy egy teljesen önálló részleget lehessen kialakítani a szervezeti rendszeren belül. (Kezdhetünk csupán egy-egy pannellal, mely komplett programok kialakításához vezet, fejleszthetünk saját megoldásokat, de alkalmazhatunk már létezőket is.)

S, bár eleinte biztosan több lesz az adminisztráció és a munka, mint amit el tudtunk volna képzelni, az adaptálást követően sokkal hatékonyabban tudnak majd egymáshoz kapcsolódni és érdemben kommunikálni az egyes iskolai részlegek.

A cél alapvetően az, hogy komplex képet lássunk a diákokról, melynek mentén képessé válhatunk a karrierválasztást is hatékonyan támogatni. Ugyanakkor egy-egy érzelmi kibillenés esetén is legyenek eszközök a kezünkben, hiszen azok az évek, melyeket az intézményben tölt a tanuló, nevelés szempontjából  az iskolai felelősségei is.

Az iskolapszichológus jelentéte például pozitív, ám az operatív munka és a well-being stratégia kialakítása, a dokumentációk menedzselése, a kapcsolódó kommunikáció minimum egy plusz csapattagot feltételez.

Eladni a koncepciót házon belül

Tapasztalataim alapján, az egyik legnagyobb kihívást jelentő aspektus maga a program létjogosultságának elfogadtatása azokkal a kollegákkal, akik másképp értelmezik az iskola szerepét, és nem értik vagy fogadják el a tanulók holisztikus támogatását.

Nagyon sok  kiscsoportos meeting és személyes talákozó nyomán van csak lehetőségaz ellenállást tanusító kollegák pozitívan befolyásolására. Mindenkit nem is lehet meggyőzni. Lesznek, akik nem kívánnak tovább az intézményben maradni és olyanok is, akik folyton szabotálni próbálják az új megoldásokat.

Ezt mindenképp érdemes belekalkulálni, és elfogadni a tényt, hogy egy-egy well-being program beépítése mindenki számára tanulási folyamat. Kinek így, kinek úgy.

A plusz munkát senki sem tolerálja jól egy eleve leterhelt munkakörnyezetben. Az új folyamatokkal is sokan csak bajlódnak, hiszen óriási kapacitáshiányok vannak jelen minden egyes iskolában, a föld bármely pontján.

Mi tehát a megoldás? A lehető legemberbarátibb módon való felkészítés a program promóciója alkalmával. Erre a promóciós időszakra kell a legtöbb időt hagyni, a lehető legtestreszabottabban felépíteni , megtalálni azokat a “selling pontokat”, melyek a jővőbeni munka könnyebbségét hansúlyozzák. Láttani kell, hogy mi módon hoz mindez pozitív változást a vezetőség és a tanárok munkanapjaiban.

Amikor látni már a sikereket

A siker több szinten mérhető és tapasztalható. A nyugodtabb tanóráktól kezdve a hiányzások csökkenéséig, a magatartási problémák csökkenéséig, a szünetben felmerülő feszültségek elmaradásán át egészen a tanulási eredmények javulásáig.

Az osztálytermi menedzsmentet persze soha nem fogja kiváltani a legszuperebb wellbeing program sem, tehát az összeszedett és felkészült, következetes tanár mindenképp alappillére lesz bármely adaptációnak.

Mégis, amikor nem büntetés jár egy-egy kirohanás miatt, hanem testreszabott foglalkozás, ha a verekedést és agressziót próbáljuk mélységeiben megérteni, ( s természetesen továbbra sem tolerálni és a megfelelő következményeket egyértelműen kommunikálni a diák felé), ha  a hanyag tanulókra közelebbről is rátekintünk és illeszkedő módszerekkel támogatjuk, ha az épp családi problémákkal küzdőknek kezet nyújtunk és ajtót nyitunk, ha a traumatizált tanulók támogatásához célzott programokat adaptálunk, az egész iskola légköre pozitív irányba fog változni és valódi közösségé érni.

2021, amikor felforgattuk az iskolát

Rapid sebességgel kellett előállnunk a hibrid oktatást ellensúlyozó megoldásokkal. Itt jegyzem meg, hogy a hibrid oktatás önmagában nem rossz, sőt, azt hiszem sokáig velünk fog maradni, ám a levegőben lógva, ide-oda kapkodva soha nem váltja be a hozzá fűződő reményeket és a benne rejlő potenciált sem láthatjuk meg.

Elsősorban kültéri, mozgásos foglalkozásokkal tompítottunk a megnövekedett, otthon töltött tanulási időn, és az iskolai nagyszünetet 60 percessé alakítottuk. Nem bíztuk a véletlenre, hogy céltalanul lézengjenek a diákok, ezért állomásokat hoztunk létre, ahol dominózni, ugrókötelezni, kártyázni, labdázni lehetett azoknak, akik nem akartak a szervezett mozgásos játékokban részt venni.

Átettük a fókuszt a rajz, torna és ének órákra, és az egész szervezeti filozófiát elkezdtük újraértelmezni. Ennek nyomán a 2021-2022-es évben már kiemelten a készségtantárgyak és a projekt alapú tanulás állnak majd a középpontban.

Az online oktatást játék alapúnak értelmeztük, ezért folyamatosan motiváljuk és egyben tréningeljük is a tanárokat a rendelkezésre álló szoftverek és applikációk felhasználására.

Sokkal többet beszélgetünk a diákokkal és hallgatunk arra, hogy mire lenne valójában szükségük ahhoz, hogy jól vegyék a hibrid rendszerből fakadó akadályokat.

Ezt a hatalmas változást elbagatellizálni súlyos hiba. Csakis a tanulókkal együttműködve, a tapasztalataikra alapozott visszajelzések alapján lehetséges jól kitalálni és megfogalmazni az oktatás jövőjét.

(A szóbanforgó iskola Kairóban található)

Lépj velünk kapcsolatba!