A mostani beszélgetés és a cikk születésének apropóját egy online interjú adta.
Strenner Szilárd vizuális képző, a Grafacity megálmodója és működtetője kérdezett arról, hogy mivel támogathatná most a képzés- és fejlesztés területén dolgozó szakembereket, milyen irányba fejlessze képzéseit, hogy azok valós igényeknek feleljenek meg. Ennek kapcsán arról kérdeztem őt, hogy mi is rejlik a piackutatás mögött.
MC: Mi a célja a piackutatásodnak, illetve a mélyinterjú-sorozatnak?
S.Sz: Korábban már megalkottam több ideális vásárló perszónát, melyből most kettőt az interjúk válaszaival szeretnék pontosítani, árnyalni. Ebben a finomításban most a félelmek és a vágyak állnak a középpontban, hiszen ezeket tudjuk majd megszólítani, amikor kommunikálok az ügyfelekkel, illetve a képzéseket és szolgáltatásokat fejlesztem.
MC: Mi jellemzi most a coachokat az online térben?
S.Sz: Meglepő módon a legtöbb válaszadó coach a segítségnyújtást emelte ki az online térben is. A több évtizede a szakmában levő coachok is megerősítették: az online térben is a segíteni akarás és támogatás hangsúlyos.
Mivel minden interjúalanyom más-más dimenzióból jön, minden egyes- interjúban más-más színek, eltérő élethelyzetek és szakmai szempontok válnak számomra ismertté. Ezért érdekes a mélyinterjú folyamat és izgatottan várom, hogy mely közös pontokat fedezhetek fel. Tartok attól, hogy túl széles lesz a kép, de bízom a folyamatban és majd a végén a feldolgozást követően derülnek ki a végső eredmények. Bő másfél éve fogyasztom Amy Porterfield, amerikai online marketing szakértő kurzusait és Podcastjait. Részben tőle, és az itthon elvégzett üzletfejlesztési képzések során, illetve a piaci helyzet drámai változásának hatására állt össze bennem az a gondolat, hogy milyen rendszert alkossak és hogy hozzam azt létre.
Többféle avatarral, perszónával is dolgozhatnánk párhuzamosan: megvan a HR-es, a cégvezető, a value stream leader, a vállalati coach, tréner, stb. Vannak a szabadúszók, sőt, még a rendezvényszervezők felé is tudnánk kommunikálni és mindezt magyarul és angolul is lehetne.
Ezeket pedig mind kombinálhatnám azokkal a szolgáltatásokkal, amelyek most – akár online térben is futnak: De ez nem jó megoldás. Erre nincs erőforrás és szétzilálja a működést.
Priorizálni kell: azt az EGY szolgáltatás és célcsoport-kombinációt kiválasztani, amiben most a legnagyobb értéket teremthetem, amire leginkább hathatok, ami jelen esetben értékesíthető. Leginkább erre kell koncentrálni. Izgalmas a kutatás és az építkezés az új területeken. Az eszközök már a kezünkben vannak, már “csak” jól össze kell raknunk őket.
MC: Hallom a lelkesedést a hangodban:
S.Sz: Igen, mert ha analógiában gondolkodnék, akkor azt mondanám: most teremtek. Iszonyatosan összetett a világ, sok-sok apró részlettel és most meg kell találnom benne a rendszert, a vezér-fonalat, ami a minimálisan szükséges , de már működőképes értékesíthető “csomag”.
Egy, az eddigieknél magasabb szintű rendszert építek a képzéseink és szolgáltatásaink tekintetében. Nagy felismerés, hogy mennyi fegyelmezettségre és fókuszálásra van most szükség.
MC: Mi hajt téged ebben? Mi motivál a teremtésvágyra?
S.Sz: Őszinte leszek: először is van egy túlélési vágy. A COVID, mint sok más szektorban, a mi üzletágunkban is kirúgta a szék lábát alólunk. Korábban a szerződéseink nagy része rendezvényekhez, eseményekhez kapcsolódott. Ennek tavaly márciusában vége lett. Talán több ügyfelünknek a költségvetési tartalékai is fogytán vannak. Most jobban meggondolják, mire költenek, így maradnak a szükséges tűzoltások és a legminimálisabb fejlesztések. Egy Angliában is dolgozó partnerünk mesélte, hogy ott a nyitások után kb. 2 hónappal kezdtek el mozogni az ügyfelek.
A jelenlegi építkezés elég lassú történet. De ami ennél fontosabb az az, hogy hívő, gyakorló katolikus vagyok. Hiszek abban, hogy „Ahol van bárány, ott van legelő is.” és az Úr engem is hív valamire e legelőn. A 147. zsoltárt különösen kedvelem, versei jól illenek ide is:
„Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen. […]
A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára.
Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.”
MC: A hitre és reményre alapozol. Az erkölcsi alapokon túl mire számítasz még?
S.Sz: Kemény munkára: sok a tanulni és a tennivaló.
Kockázatvállalásra: a tanulgatás és a készülődés helyett tenni kell, menni előre az ismeretlenbe, és bizony kockázatot vállalni.
Felébredésre. Az elmúlt 14 hónapban azért mintha valahogy elaludtam volna. Hát most ébredezek. Eredményekre lesz szükség, eleget terveztem.
A korábbi “áldott” állapotnak egyelőre vége. Az interjúkból egyre-másra hallom, hogy mire van szüksége a fejlesztőknek, tanácsadóknak, coachoknak, facilitátoroknak. Ez egyre pontosabban erősíti meg bennem, hogy miben vagyok jó és merre fogok elmozdulni.
Az is bizarr ebben a helyzetben, hogy a kb. 15 hónapnyi elzártság és pandémia után is van bennem némi “taszulás” a digitális kütyükkel meg szoftverekkel szemben, holott pl. évek óta jegyzetelek tableten is. A piackutatási mélyinterjúkból viszont nem az derült ki, hogy „szükségünk van egy bizonyos online, elektronikus megoldásra”. Alanyaim inkább arról számolnak be, hogy hisznek a vizualitásban és szeretnék bátran, magabiztosan használni a maguk területén.
Segítséged ad, hogy a marketinghez vannak sorvezetőim és hiszek abban, cégvezetőként és cég arcaként fel is tudom építeni amit akarok, majd lépésről lépésre továbbfejleszteni. Segít, hogy mindig kapok segítséget, csak kérnem kell. Nézem hogy mi működik, tanulok a tapasztalatokból, így egyre nagyobb léptékben mehetünk előre. Ahogyan nézem az anyagainkat, ügyfélmunkáinkat, egyre inkább meggyőződök: nagyon jó, amit csinálunk. Érzem, hogy ez segít, erre szüksége van a világnak. Hívőként mondhatom, itt a hívás, itt van a hivatásom.
Bármilyen anakronisztikusnak tűnik, a papírra rajzolt munkáink (is) helytállóak, ügyfeleink sikerrel használják őket és a vizuális technikák képzéseink visszajelzései is kiválóak.
Úgy látom, a kézzel rajzolás még mindig valódi érték, sőt, ez az érték talán növekszik is.
Ami jó hír: ez a készség átadható, fejleszthető és ezt a tapasztalatok szerint ezt egész jól teszem.
Többször beszéltem a kereszténységről és a keresztény irodalomról. Ide kapcsolódik, amit az alkotásról mond Rowan Williams atya a Tanítványként az úton c. könyvének “a szentről” szóló fejezetében: „Amikor alkot egy művész, akkor ő mintegy szentté válik. Annyira jelen van, annyira átadja magát a pillanatnak, annyira megfeledkezik önmagáról, “teljességgel” odafigyel a teremtett világra. Akkor megmutat valamit a világból, amit eddig nem láthattunk. Valami olyanra hívja fel a figyelmünket, ami eddig láthatatlan volt: akkor a művész ebben az értelemben, mint egy szent ember vesz részt a teremtésben.”
MC: A teremtés, az alkotás szentsége jelen van a coaching folyamatokban vagy a tréningekben is, amikor egy-egy gondolat születik.
S.Sz: Pontosan. Azt gondolom, hogy a hitelesen, teljes személyiségével dolgozó fejlesztő munkája során megtapasztalható, hogy amikor 2 személyiség összeér és valami új minőség jön létre, valami, ami mellett meg lehet állni és gyönyörködni benne, az abszolút az alkotás szentsége.
A kézzel rajzolás e mellett egy pillanat lenyomata, egy tollvonás, mely a gondolatot megfogja, a pillanatot és lényegi tapasztalást vizualizálja. Ehhez óriási eszköz a kézzel rajzolás, hiszen bármilyen metaforát, képet meg tudunk fogni vizuálisan. Egy darab papír, toll, mindig kéznél van. Az fontos, hogy mi a Grafacityben mi nem művészek vagyunk, hanem szolgáltatók. Szolgálunk: ahogy alapértékünk mondja: “Purposefully creative” (módon), vagyis alkalmazott művészként célunk, hogy megbízónk, és az adott program érdekében válunk alkotóvá, sőt: társalkotóvá.
Nagyszerű “társalkotó” pillanatokat, találkozásokat kívánok az olvasóknak a lassacskán újra kinyíló világunkban. Ha bárki szeretné munkáját a rajzokkal támogatni: látogasson el az oldalamra, ahol megtanulhat rajzolni.
Az interjút Örvényesi Rita készítette.
Strenner Szilárd, a Grafacity Visual Services alapító ügyvezetője
1976-ban születtem Veszprémben Édesapánk is vállalkozott, édesanyánk pedig többszörös újrainduló. Alkalmazott művészeti iskoláim után Designerként végeztem Sopronban, majd a humán területen: Pszichodráma-vezető, Mentálhigiénikus és OD tanácsadó diplomákat szereztem. Az 1990-es évek közepétől csapatépítéssel, tréninggel, tananyag-fejlesztéssel, főként civil szervezet- és együttműködés-fejlesztéssel foglalkoztam hazai és és nemzetközi szinten. 2010-től Vizuális folyamatsegítőként dolgozom hazai és nemzetközi szinten. Vizuális Technikák Képzéseinken 2011 óta több száz folyamatsegítő, tanácsadó, fejlesztő és vezető sajátította el a spontán, szabadkézi rajzolás, vizuális facilitálás eszközeit.
