Metszetek
2018/1
SZERKESZTŐI BEVEZETŐ
Nagy Nóra: Ahol A és B találkoznak
HÁTTÉR
Kiss Olga, Terjéki Judit, Peuker Gabriella, Gátfalvi Katalin, Daragics György: Önszerveződő
csapatok fejlesztése
IRÁNYOK
Medgyesi Krisztina: Fókuszolás-orientált coaching: szelíd és eredményes út a változáshoz
Dr. Erős Ilona: Hasonlóságok és ellentmondások a Gestalt terápiában és a coachingban
KUTATÁS
Bíró Kata, Beck Péter: Edző és coach: metszet(ben) ?
Kondor Anna, dr. Papp-Zipernovszky Orsolya, dr. Pörczi Zsuzsanna: ME, MYSELF AND I …
ESETTANULMÁNY
Rudniczai Margit: Testorientált módszerkosár ügyfélre szabva
INSPIRÁCIÓ
Bakai Zsóka: Sales vs. coaching: valódi az ellentmondás?
F. Korcz Judit: Mesék, ékszerek, coaching
INTERJÚ
Viniczai Andrea: Az ügyfél teste (interjú Tegyi Enikővel)
A magyar coaching szakfolyóirat
VII. évfolyam 1. szám – 2018.február
Kiadó: Magyar Coach Egyesület, 7636 Pécs, Szentegyház u. 34.
Nyilvántartási szám: 01-02-0014441
A kiadó vezetője: Dobos Elvira
ISSN 2063-6679
Szerkesztői bevezető:
Ú gy sejtem, mindannyiunknak van egy, vagy nem is csak egy története arról, amikor egy régi, vagy új ismerős a „mivel foglalkozol” kérdés válasza után néhány mondatban
összefogalja, neki milyen találkozása volt a coachinggal. Nekem is van ilyen történetem. Nem egyszer jött péládul felém az a mondat, hogy „Én is voltam már coachingon, de nekem
nem jött be igazán”. „Jó, de milyen coachingon?” – szoktam visszakérdezni. „Hogyhogy milyenen, miért az nem mindegy?” Nem mindegy.
Most inkább nem kezdek bele abba a szakmai körökben örökzöld témába, hogy léteznek nem kifogástalan pedigrével „praktizáló” pályatársak, mivel nem tisztem ítélkezni, és azt vallom, hogy mindenki arra talál rá, akire és ahogyan szüksége van. Belekezdenék viszont abba, hogy a coaching ma már bizony igen eltérő lehet. Függ a témától, mélységtől, és függ attól, hogy a coach hogyan, miben hisz, milyen módszer mentén viszi, kíséri, vagy csak figyeli az ügyfelét. Amikor az a mondat elér hozzám, hogy valakinek „nem jött be” a coaching, én inkább arra gondolok, hogy a módszer, a hogyan volt az, amiben nem tudott benne lenni, mintsem a coach személye, vagy szakmai felkészültsége akasztotta meg a folyamatot. Azt hiszem szakemberként is így vagyunk ezzel: nekünk sem „jön be” minden módszer, mi sem tudunk bármiben hinni, bármivel azonosulni. Mind hisszük, hogy a coaching hasznos, érvényes és hiteles. Azt is hisszük, hogy ötvözhető, alakítható, rendszerezhető és főleg, hogy módszertanában lehet eltérő. Mindannyian azt keressük ebben, amit az ügyféleink: azt ami „bejön” nekünk. Halmazokat alkotunk, keresünk, hogy abban mélyüljünk el, amiben megtaláljuk azt, ahogyan dolgozni tudunk.
Merthogy van az a halmaz, amiben már benne vagyunk, a hozott szakmánk, a tanulási, gyakorlati előzményeink, az A rész a tudásunkból, amihez keressük, jó esetben meg is találjuk a B halmazt, a módszert a maga teljességben, hogy a kettő találkozásában, metszetében legyünk szakmai értelmünkben önmagunk.
A Szemle ezen száma, a Metszetek erről szól: A és B halmazokról, arról, amit ebből az ügyfélhez viszünk, a metszetről, ahol A és B bennünk együtt van, vagy amit a társainkkal együtt alkotunk.
Nagy Nóra
