mélység.png

Bálnák, csigaházak, üresség és gyeplő

S mindezeknek mi köze a mélységhez? Az ICF Magyar Tagozata és a Professzionális Coaching Egyesület által szervezett „Mesterhármas”, azaz magyar mestercoachok által tartott sorozat első előadásán Horváth Tünde, MCC bizonyította be nekünk, hogy a mélység bizony sokféle lehet.

S mindezeknek mi köze a mélységhez? Az ICF Magyar Tagozata és a Professzionális Coaching Egyesület által szervezett „Mesterhármas”, azaz magyar mestercoachok által tartott sorozat első előadásán Horváth Tünde, MCC bizonyította be nekünk, hogy a mélység bizony sokféle lehet.

mélység.pngA mellékelt szófelhő mutatja, hogy a jelen levők mire is asszociáltak a mélység hallatán.

A több mint 50 résztvevőt vonzó négy órás szakmai előadást Tünde személyes történettel kezdte, s rámutatott, hogy milyen óriási mérföldkő volt az életében saját mélységeinek felismerése és megtapasztalása. Ezek azok a pillanatok, amikor nem tudjuk, hogy mi, de valami „nagyon történik” az életünkben. S ilyenkor szinte a véletlenek is egy irányba mutatnak, kiélesednek bizonyos események. Ahogy Tünde elmesélte, így történt az ő első találkozása a bálnákkal. A bálnákkal, akiktől sokat lehet tanulni coachként. S hogy mit is?

Kapcsolódást. Ahogyan a bálnák végtelenül szociális és kötődő lények, úgy kell a coachnak is folyamatosan és lágyan kapcsolódnia ügyfeléhez. Elemi, folytonos tánc ez, a folyamatos kapcsolódás tánca.

A bálnáktól megtanulhatjuk, hogy – nekik ugyan a természet által diktált – céljuk van, de mindig tartanak valahonnan valahová. Ugyanúgy a coachingban is céllal haladunk egyik pontból a másik felé. Tudjuk, mi a dolgunk, merre tartunk, bár néha hosszú az út.

Ahogy a bálnák feltűnésekor, úgy a coachingban is hatalmas energia, pozitívitás, öröm szabadul fel. Izgatottság, érdeklődés, kíváncsiság van jelen.

A bálnák sajátja a szabad önkifejezés, mely visszafogottság nélküli szabadságot, kommunikációt jelent. Ez nekünk, embereknek azért nehéz, mert a szabad önkifejezés és megnyílás nem elfogadott norma. Ha mégis megtörténik egy beszélgetésben, akkor gyorsan megjelenik a szégyen. Az ügyfelünk elpirul, lefelé néz és elmúlik a varázs, és vele együtt elillan a mélység. Ha coachként az ügyfél szégyenérzetét nem tudjuk kezelni, akkor nem is tudunk mélyen dolgozni vele. A dolgunk csupán annyi, hogy „ne hozzuk szégyenbe a szégyene miatt". Ítélkezés, megbélyegzés és témaváltás nélkül kell elérnünk a mélység megtartását, mégpedig annak teljes tudatában, hogy ilyenkor az ügyfelünk sebezhető és biztonságra vágyik. Éppen úgy, mint a bálnák.

De mit csinálnak még nagyon jól hatalmas tengeri emlősök? Kiválóan szabályozzák a mélységet. Hosszú időt töltenek a mélyben, majd ismét felbukkannak a felszínre levegőt venni. Ugyanígy tesz a coach a coaching folyamatban: ha már túl nagy a mélységben ránk nehezedő nyomás, ha kevés a levegő, akkor fel kell jönni a felszínre pihenni, lélegezni.

Az utolsó, ám nem kevésbé fontos tulajdonság, amit a bálnáktól megtanulhatunk, az a kecsesség. Ahogyan erőlködés nélkül, könnyedén úszkálnak a legnagyobb mélységekben is.

S mindezt hogyan kell csinálni? Tünde három coaching folyamatban mutatta meg, hogy milyen otthonosan, könnyedén mozog a mélység világában. Ez az az élmény, melyet írásban átadni nem lehet: az üléseken együtt mélyültünk az ügyfelekkel, átéltük saját személyes és szakmai csigaházainkat, ürességgel kapcsolatos érzelmeinket és érezhettük, ahogy a coach és a coachee egymásnak adják a gyeplőt. Tünde mesterien és a tőle megszokott gestaltos szemlélettel, könnyedséggel és meglepő fordulatokkal bánt a mélységgel. Kár lett volna kihagyni!

Lépj velünk kapcsolatba!