A Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia múltja és jelene
A Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferenciát november 20-22. között ötödik alkalommal rendezzük meg kulturális fővárosunkban, Pécsett. Az esemény közeledtével szívesen idézem fel a konferencia történetének kezdeteit, a szervezőcsapatot inspiráló hatásokat, a pszichoanalitikus filmelemzés adta szemléletmódot.
De kezdjük a legelején! A pécsi székhelyű elméleti pszichoanalízis doktori program fontos szellemi műhely a pszichoanalízis határvidékein munkálkodók számára. A program tudományos termékeihez tartozik többek között az Imágó Budapest folyóirat, a rendszeres analitikus orientáltságú műhelyek Budapesten és Pécsett, és nem utolsósorban a Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia, mely immár tíz éves múltra tekint vissza. A konferencia ötlete a doktori program egykori hallgatóinak fejében született meg, akik lelkesen látogatták Stark András pszichoanalitikus filmelemző kurzusait. A másik ötletadó a londoni Európai Pszichoanalitikus Filmfesztivál – innen kapta konferenciánk a fesztivál-jelleget. Amitől a konferencia igazán a sajátunk, az a művészmozi adta hangulat, a teljes terjedelemben vetített filmek, a szünetekben folytatott jó hangulatú beszélgetések, a visszatérő előadók és résztvevők.
Hogyan is kapcsolódik össze a film és pszichoanalízis? A pszichoanalízis gazdag eszköztára lehetőséget ad nekünk arra, hogy a különböző művészeti alkotásokat több oldalról ragadjuk meg. Egy filmmel való találkozásban mi magunk is benne vagyunk történetünkkel és személyiségünkkel. A pszichoanalízist mérhetetlen kíváncsiság jellemzi: igyekszik a gyermekkor és a múltbeli események mélyére nézni, és felszínre hozni azokat a tartalmakat, melyeket a feneketlen tudattalanba száműzött énünk. A film olyan, mint az álom. Szabad asszociációk segítségével érthetjük meg mondanivalóját és nekünk szánt üzenetét. Szimbolikusan megtalálhatjuk benne életünk aktuálisan fontos elemeit. Amikor analitikus szemüvegen keresztül nézünk meg egy filmet, személyes történetünket engedjük átfolyni a film epizódjain.
Az idei konferencia hívószava a titok, melynek a pszichoanalízisben különös jelentősége van. A tudattalan és az álmok titkai; a múlt rejtegetett történései, melyek aktívan áthatják a jelent; a gyermekkor titkai, melyek láthatatlan szálakkal mozgatják a felnőtt életét. A titok mint fantom mindig és mindenhol jelen van, generációról generációra öröklődik, és nem hagy nyugodni, míg nem szembesültünk vele. A titok kérdése megjelenik a holokauszthoz köthető lélektani folyamatokban: a múlt „emlékmécsesei” éltetik tovább a titkot, tudattalanul hordozzák, és adják át az újabb generációknak. Ahol titok van, ott minden a titokról beszél.
A film, irodalom, filozófia és pszichológia területéről érkező előadók a legkülönbözőbb titok-interpretációkat kínálják. A változatosságot a szekciók címei is tükrözik: Titkolózó társadalmak és közösségek, Személyes és kollektív élmények filmes feldolgozása, Családi viszonyok pszichodinamikus megközelítése, Szenvedély és intimitás filmes titkai.
Az idei konferencia kiemelt filmjei között szerepelnek Ember Judit filmjei, Groó Diána Regina című alkotása és Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című filmje. Jancsó Miklós munkássága, Marco Ferreri provokatív művészete vagy Mike Leigh filmjei kerekasztal beszélgetések és műhelyek témájául szolgálnak. Előadóink névsorában szerepelnek többek között Kende János, Kovács András Bálint, Kőváry Zoltán, Stark András, Szombati Ágnes, Tarnay László.
A V. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia célja ezúttal is az, hogy a pszichoanalízis és a filmművészet iránt érdeklődő elméleti és gyakorlati szakemberek, filmalkotók, terapeuták, kutatók, diákok számára olyan kreatív teret hozzon létre, amelyben a filmalkotás és filmbefogadás folyamatai több nézőpontból vizsgálhatók. Emellett fontosnak tartjuk azt is, hogy résztvevőink saját tapasztalásokkal, filmekből merített önismereti élményekkel, egy újfajta analitikus filmszemlélettel térjenek haza.
Kovács Petra
