Szubjektív beszámoló egy akvárium-coachingról

Szeptember 6-án a Gestalt terápia alapú executive coaching-ot és a Flow Coaching School-t megismertető nyílt este zajlott. Az alábbi írás az egyik résztvevő szubjektív élménybeszámolója.

Szeptember 6-án a Gestalt terápia alapú executive coaching-ot és a Flow Coaching School-t megismertető nyílt este zajlott. Az alábbi írás az egyik résztvevő szubjektív élménybeszámolója.

A Gestalthoz Jorge Bucay művei vittek közel. Valahogy úgy tudja kifejteni a gondolatait, és az érzéseit, hogy az számomra ismerős. Nem egy elméletet látok szavakkal leírva, hanem a bennem levő, nehezen megfogalmazható érzéseket, elszigetelt ábrándokat fogalmazza meg szép tisztán.

Közel álltak hozzám azok a pszihológiai irányzatok,-amelyeket Carl Rogers és Thomas Gordon képvisel: amik az elfogadást, nyílt kommunikációt és a figyelmet tartották fontosnak az emberi kapcsolatokban. A Gestalt új értelmezési keretet adott ezeknek az ITT ÉS MOST előtérbe helyezésével: egészen más a figyelmem, ha képes vagyok egy párbeszédben jelen lenni, teljes figyelmemmel a másik félre koncentrálni MOST, és nincs bennem az, hogy mi volt tegnap, vagy évekkel ezelőtt, és vajon mi lesz a jövő héten. És nem csak a gondolataimban nincs múlt és jövő, az érzéseimet sem befolyásolja múltba merengés, vagy jövőért aggódás.

Amit az első Gestalt esten hallottam és fontos része a Gestalt-terápiának (amin a coaching alapul), egy négy lépcsős modell: az érzékelés folyamata. Ez a négy lépcső, a ’külső adat’, ’belső adat’, ’interpretáció’, ’ítélet’. Ennek alkalmazása már a mindennapjaim része. Azt vettem észre, ha ezek mentén haladok, a beszélgetéseim gördülnek, a kontaktus létrejön a kommunikációban.

A ’külső adat’ azt jelenti, amit az érzékszerveimmel felfogok és megfogalmazok. Első hallásra könnyűnek hangzott nekem, de valójában nem az! Lényegtelennek tűnik megfogalmazni, hogy valaki például úgy ül, hogy a kezeit a combja alá teszi. Vagy az, hogy egyfolytában mosolyog.

A ’belső adat’ az érzések világa. Megfogalmazni, amit most érzek, a lehető legegyszerűbben…A Gestalt esten az utolsó összegző körmondatnál valaki azt mondta: „Bármit érzel, nem kell megváltoztatni!”

Az ’interprtetácó’, vagy ezeknek az adatoknak az értelmezését jelenti. Erős Ila megjegyzése ezzel kapcsolatban: „Ráérzek arra, ahol ő van, ezt ki tudom mondani, akkor ott valami történk.”

Az ’ítélet’ azt jelenti, hogy megmondjuk, hogy a hatás összességében ’jó’, vagy ’rossz’. A hétköznapi életben azt vettem észre, hogy az ’ítélet’ gyakran a többi szempont elé csúszik. Ez megakadályozza a gondolatok és érzések szabad áramlását. A maga helyén – utolsónak a sorban – van létjogosultsága, bár Ila így fogalmazott: „Mondhatok ítéletet, de akkor vegyem észre, hogy anyaként működök, nem egyenrangú félként kezelem a partneremet”.

Olyan ez nekem, mint a 3D-s szemüveg a moziban: anélkül is látom, hogy mi történik a filmvásznon, de csak egysíkúan és valami ködös homályban.

A módszert a terápiához, vagy a coachinghoz dolgozták ki, de én már  a saját életem minden kapcsolatára alkalmazom. Persze csetlik-botlik még ez az alkalmazás, de azt érzem, hogyha előrelépek a fejlesztésében, az én saját, személyes ismereteimben, feloldom az elakadásokat, akkor megkapom a kulcsot az áramló kommunikációhoz.

Ha lett volna valamennyi kételyem, hogy Erős Ilától szándékozom tanulni, akkor a bemutató-esten az is elszállt.

A legnagyobb hatású élmény az ’akvárium’ volt. A fiatal nő, aki vállalkozott, hogy kiül a sok ember elé, először szabadkozott: „Az én problémám bagatell”. Nem telt bele egy perc, és kiderült, hogy számára ez a probléma minden napjának, minden percét érintő, alapvető fontosságú.  (Felismertem saját időnkénti megoldásaimra: „Valójában ez a probléma olyan kicsi, hogy ki se érdemes mondani, ugorjunk a megoldásra, és egy huszárvágással semmisítsük meg ezt a kis semmiséget. Ez mindig zsákutca. Arra jöttem rá, hogy a feszültség nem abból adódik, hogy nem tudok valamit megoldani, hanem abból, hogy nem tudom mi az a valami, amit meg kell oldanom.)

Tehát Anna előadta elviselhetetlen helyzetét, ami a munkahelyén jött létre: a kollégája, akivel kénytelen egy szobában dolgozni, nem végzi rendesen a munkáját és ráadásul undorítóan eszik. Ahogy ezt elmesélte, mosolygott és időről időre ráült a kezére. Ila szóvá is tette ezt a mosolygást. Arról beszélt pár szót, hogy vannak, akik mosoly mögé rejtik a dühüket. Ezt Anna megerősítette. Ezzel mintha felszabadult volna és lehetőséget kapott volna arra, hogy szóban – egy biztonságos közegben – kifejezze az indulatait.

Ila bíztatta, hogy legyen csak nyugodtan agresszív. (Ezen a ponton belül megtorpantam. Felidéztem a ’tankönyvi’ figyelmeztetést: „A normális, fejlett személyiségek nem agresszívak, nem dühöngenek”.  De nem akartam ezzel foglalkozni, átadtam magam a párbeszéd sodró erejének.). Ila javasolta, hogy játsszák el a helyzetet, úgy hogy ő a kolléga. Figyeltem a lányt, aki egyre felszabadultabban adta ki magából a mérgét.

A megdöbbentő fordulat akkor következett be, amikor Anna megnyugodott kicsit. Ila megkérte, hogy most mondja el tömören a mondandóját a munkatársnak. A lány arcáról eltűnt a mosoly! Válla lelazult, és addig csapongó tekintetét Ila szemébe szegezte.

Nem is emlékszem a mondatra, amit majd a munkahelyén el fog mondani. Lehet, hogy nem is lényeges. Az az áramló erő, ami létrejött a lányban biztos, hogy megteszi a hatását.”

 

Domokos Judit kortárs művész. Keramikusnak tanult, majd drámapedagógiai képesítést szerzett. Néhány éve  különleges serdülő csoportokkal foglalkozott.
"A Gestalthoz Jorge Bucay művei vittek közel. Valahogy úgy tudja kifejteni a gondolatait, és az érzéseit, hogy az számomra ismerős. Nem egy elméletet látok szavakkal leírva, hanem a bennem levő, nehezen megfogalmazható érzéseket, elszigetelt ábrándokat fogalmazza meg szép tisztán. Közel álltak hozzám azok a pszihológiai irányzatok, amelyeket Carl Rogers és Thomas Gordon képvisel, s amik az elfogadást, nyílt kommunikációt és a figyelmet tartották fontosnak az emberi kapcsolatokban. A Gestalt új értelmezési keretet adott ezeknek az ITT ÉS MOST előtérbe helyezésével: egészen más a figyelmem, ha képes vagyok egy párbeszédben jelen lenni, teljes figyelmemmel a másik félre koncentrálni MOST, és nincs bennem az, hogy mi volt tegnap, vagy évekkel ezelőtt, és vajon mi lesz a jövő héten. És nem csak a gondolataimban nincs múlt és jövő, az érzéseimet sem befolyásolja múltba merengés, vagy jövőért aggódás."

Lépj velünk kapcsolatba!