A kérdezés mint jelenlétből születő folyamat
2021-ben, amikor el kezdtem coachinggal foglalkozni, nagyon megtetszett az a folyamat, ahogy pusztán kérdezéssel és értő visszatükrözéssel milyen előre lepések születtek egy-egy coaching folyamatban. Kelló Éva Coaching alapok és irányzatok című könyvét olvastam el először a témában, még mielőtt beiratkoztam volna a GROW-hoz coach képzésre. A mai napig megvannak a jegyzeteim a könyvből, és ezen cikk írása kapcsán újra elő is vettem a memóriám felfrissítése miatt.
Ugyanis mostanában már inkább mindfulness-alapú coachingokat tartok, ami a klasszikus coaching és a vezetett meditációs gyakorlatok ötvözete. A mindfulness-alapú coachingról megtalálod korábbi írásom a Magyar Coachszemle oldalán.
Az EMCC Magyarország aktív önkénteseként fontos számomra a coaching szakmaiságom művelése is. Ez egy 5 éves folyamat állomása, hogy a mindfulness eszköztárát, a mindfulness-alapú stresszcsökkentés módszertanát ötvözni tudtam a coaching módszertanával. Mindfulness-tanárként nagyon otthon érzem magam és ezt az otthonosságot szerettem volna megtestesíteni az egyéni folyamataimban. Otthonosságot számomra és az ügyfél számára.
Sokat figyelem a coaching folyamataimat önreflektíven: mik azok az elemek, amelyek valahogy eltérnek a többi coaching irányzattól. Nemrégiben, amikor az egyik mindfulness-alapú stresszcsökkentő tanfolyamomra készültem, megragadta a figyelmem a tanfolyam témáinak közvetítése kérdezésen keresztül. Így született meg ennek a cikknek az alapgondolata, a mindfulness-alapú coaching kérdezéstechnikájának bemutatása.
A tanulás bevonáson keresztül történik
Mondd el – elfelejtem.
Taníts meg – emlékszem.
Vonj be – megtanulom.
Ez az i.e. 300 körül íródott idézet az akkori konfuciánus iskolák szemléletét tükrözi a tanulásról. Az igazi tanulás a tanuló bevonásával kezdődik. A mindfulness-alapú programok kérdezéstechnikájának az a célja, hogy a résztvevőt közvetlen vonja be a tanulásba. Coaching kontextusba ez a belátás kérdésekkel történő facilitálását jelenti.
Ez szinte bármilyen coaching folyamat szerves része kell, hogy legyen. Első coachunk, Szókratész is azt mondta, hogy meggyőzés helyett kérdéseket kell feltenni az embereknek, hogy saját helyzetük vizsgálatára késztesse őket. Ilyen módon változtatta meg gondolkodásmódjukat.
De miből születik ez a belátás?
A mindfulness-alapú megközelítésben, pontosabban feltéve ezt a kérdést így szól:
Hova irányítsam a figyelmem, hogy belátást nyerjek a működésemmel kapcsolatban?
A kérdés minősége
Akik mindfulness-alapú coachingra jönnek hozzám, azoknál egyre gyakrabban tapasztalom, hogy amikor igazán mély belátás születik, az nem egy jó kérdés eredménye. Nem egy frappáns, jól strukturált kérdéssor hozza meg a fordulópontot. Hanem az a minőség, ahogyan a kérdés megszületik.
Sokáig én is technikában gondolkodtam. Hogyan kérdezzek pontosabban? Hogyan vezessem végig a folyamatot strukturáltan? Aztán a mindfulness-tanári munkám lassan átalakította a kérdezéshez való viszonyomat. Rájöttem, hogy a kérdés egy eszköz is, de egyben egy tér is a jelenlétre, ahol a mindfulness alap minőségei ki tudnak bontakozni.
Más szóval
“a kérdezéssel nemcsak információt hozok felszínre, hanem viszonyulást is formálok az életet támogató olyan minőségekkel, mint a kíváncsiság, kezdő szellem, együttérzés, kedvesség, türelem vagy éppen nyitottság.”
Én legelőször a GROW modellt tanultam meg, ahol a kérdezésnek a tudatosság és a felelősségvállalás erősítése a cél. A mindfulness-alapú megközelítésben sincs ez másképp. Ugyanakkor a kérdezés egy közvetlenebb célja az, hogy az ügyfél közvetlen kapcsolatba kerüljön saját tapasztalatával egy bizonyos módon. Ez a bizonyos mód a fentebb említett hozzáállások vagy minőségek megtestesítését jelenti, amit először a mindfulness-coach testesít meg a kérdezési folyamat során.
Ez finom, de radikális különbség. A coaching nyelvén ezt nevezhetnénk önbelátásnak. De itt a belátás nem pusztán kognitív felismerés, hanem egy újfajta minőségben megélt tapasztalat.
A kérdezési folyamat implicit minősége egy coachinghelyzeten keresztül
Az alábbi eset egyik mindfulness-alapú coaching ülésemből származik. Mindegyik ülést valamilyen rövid megérkezős gyakorlattal kezdjük, hogy az ügyfél figyelme cselekvésmódból létezésmódra váltson. Mivel ezen az ülésen már ismertem az ügyfél témáját, így tudatosan kérdeztem körbe a mostani horgonyzó meditációban megélt tapasztalatát.
(5 perces horgonyzás után)
Én: Mielőtt folytatnánk, mivel érkeztél a mai alkalomra, nagyon kíváncsi vagyok, mi volt a tapasztalatod a mostani gyakorlásban?
Ügyfél: Hogy sokszor elkalandoztam.
Én: Értem. Amikor a figyelmed elkalandozott, pontosan mi történt?
Ügyfél: Azokra a feladatokra gondoltam, amiket még ma be kell fejeznem. Nem tudtam elengedni őket.
Én: Áhh, tehát volt benned egyfajta elvárás, hogy el kell engedned a gondolatokat ebben a gyakorlatban.
Ügyfél: Igen.
Én: És amikor megjelent ez a gondolat, mit vettél észre a testedben?
Ügyfél: Nem igazán emlékszem. Már eleve idegesen érkeztem.
Én: Semmi baj, viszont nagyon érdekes, amit megosztasz. Talán hagyhatunk ennek egy kis időt, hogy érdeklődve megvizsgáld ezt a tapasztalatodat. Nem bánod, ha még kérdezek ezzel kapcsolatban?
Ügyfél: Rendben.
Elemzése a kérdezési folyamatnak
Ebben a folyamatban a kérdezés célja nem csak információ gyűjtés volt, hanem viszonyulást formált. A meditációban megélt elkalandozás nem teljesítményhibaként jelent meg, hanem vizsgálható tapasztalatként. A kérdéseim ahelyett, hogy sürgették volna az értelmezést, inkább finoman a közvetlen élményhez terelték vissza az ügyfél figyelmét (majd később ebből bontotta ki az automatikus működésmintáját).
„A hangnem, az általam megtestesített hozzáállások és a szóhasználat különösen fontosnak bizonyulnak a kérdezés folyamatában.”
A kíváncsi, engedékeny hangnem – „nem bánod, ha még”, „nagyon kíváncsi vagyok, mi volt a tapasztalatod”, „talán hagyhatunk ennek egy kis időt” – implicit módon modellálta a nem-ítélkezést, a türelmet, a megengedést és a kíváncsiságot. Ezek mindfulness alap hozzáállások, amiket a tanár belülről testesít meg. A megtestesítés hatására ezek a minőségek és átjárják nem csak a meditáció vezetését, de adnak egyfajta minőséget az ülések beszélgetős részének is.
Amikor mindfulness meditációt gyakorlunk, ezekkel a hozzáállásokkal megtámogatjuk magunkat, hogy közel tudjuk engedni magunkhoz automatikus működési reakcióinkat, hogy kíváncsian és megengedően automatizmusaink mögé tudjunk nézni. És amikor mindfulness-coachként ezek a hozzáállások megjelennek a kérdezési folyamatban, akkor implicit módon az ügyfelélnek azt üzenjük, ő is lehet kíváncsi, türelmes, megengedő vagy éppen ítélkezésmentes a saját automatikus reakcióinak felfedezésével kapcsolatban. Például, amikor ítélkezünk, önkritikusak vagyunk magunkkal szemben, és másokkal vagy siettetni szeretnénk a dolgokat mind olyan automatizmusok, amikről nem is gondolnánk, hogy azok és elsőre félelmetesnek tűnhet mögéjük nézni. Vajon mi az a mögöttes tapasztalat, amit el akarunk tolni magunktól?
Visszatérve az idézett ügyfélhelyzetre,
„az ügyfél ezeket a minőséget a beszélgetés során fokozatosan átvette: a kezdeti önkritikus hozzáállása elfogadássá, a javításkényszer kíváncsisággá alakult.”
A mindfulness-alapú coaching kérdezés része nem új technikát adott a vezető kezébe, hanem élő tapasztalatot arról, milyen az, amikor a figyelmet nem a teljesítmény javítására, hanem a tapasztalat megismerésére irányítja. Ez a váltás, vagyis a reakcióból a reflektív jelenlétbe való átmenet az, ami hosszabb távon átírja az ügyfél működését.
Crane és munkatársai (2017) azt írják, hogy a kérdezés folyamata azt modellezi, ahogyan a résztvevők saját tapasztalataikhoz viszonyulhatnak. Coachingban ez azt jelenti, hogy a kliens nemcsak választ talál, hanem megtanul másképp jelen lenni önmagával.
A háromrétegű kérdezés mindfulness-coachingban
A mindfulness-alapú kérdezés nem lineáris kérdéstechnika. Crane et al. (2017) háromrétegű modellje világos struktúrát ad a tapasztalati feltáráshoz:
- Közvetlen tapasztalat feltárása – testérzetek, érzések és gondolatok
- A tapasztalathoz való viszony vizsgálata – elutasítás, ragaszkodás, közömbösség esetleg megengedés
- Összekapcsolás a hozott témával
A mindfulness-alapú coaching különlegessége, hogy nem a harmadik rétegnél kezd, vagyis nem az ügyfél témáját kezdjük el feltárni legelőször.
„Előbb egy vezetett mindfulness-típusú gyakorlaton keresztül tárja fel az ügyfél azt, ami most éppen jelen van az életében.”
Vagyis milyen működéssel van jelen, majd ez hogyan kapcsolódik a megcélzott témájához.
Előbb a tapasztalatot vizsgáljuk. Ehhez le kell lassítani, hogy észrevegye, hogy mi van most jelen.
Aztán a tapasztalathoz fűződő viszonyára terelem a figyelmét. Az ügyfél reflektál arra, hogyan reagálta felbukkanó tapasztalatainkra.
A harmadik réteg az integráció. Tudatosítjuk, mindez, ami megjelent a meditációban hogyan kapcsolódik a hétköznapi működésünkhöz.
Ez a sorrendiség adja a mindfulness-coaching mélységét.
Mi történik valójában a három réteg mélyén?
A háromrétegű kérdezési struktúra – tapasztalat, viszony, integráció – első ránézésre módszertani keretnek tűnhet. A gyakorlatban azonban az történik, hogy amikor az első rétegben a közvetlen tapasztalatra kérdezek rá, valójában a figyelmet hívom vissza a jelen pillanatba. A második rétegben, ahol a tapasztalathoz való viszonyt vizsgáljuk, már a reakciók természetével dolgozunk. A harmadik rétegben pedig ez a megértés kapcsolódik a kliens élethelyzetéhez.
Ez a három kérdezési szint nagyon
„közel áll ahhoz a szemlélethez, amely a buddhista pszichológia alapját képezi: tudatosítás, a reakció természetének felismerése, majd a belátás integrálása a hétköznapi működésbe.”
A kortárs, tudományosan is tárgyalt buddhista pszichológia hangsúlyozza, hogy a mindfulness gyakorlása során nem pusztán figyelmet fejlesztünk, hanem a tapasztalathoz való viszonyunk átalakulását is (Greater Good Science Center, 2023)
Amikor az ügyfél a horgonyzás során megélt elkalandozásról beszél, az első rétegben még csak észleli testérzeteit, érzéseit. A második rétegben jelenik meg a reakció: „nem csináltam jól”, „el kellett volna engednem”. Ez az a pont, ahol a buddhista pszichológia által leírt automatikus mintázatok, vagyis a ragaszkodás és elutasítás tetten érhetők. A kérdezés alkalmával nem elemezzük a klienst, hanem lehetőséget adunk neki arra, hogy maga ismerje fel ezt a belső mozdulatot.
A mindfulness lényege az, hogy az élmény és a reakció között tudatos tér jön létre, amelyben választás lehetősége jelenik meg. Coachingban ez a tér a kérdések ritmusában és hangnemében formálódik meg. Amikor hagyok időt, amikor a tapasztalat részleteire kérdezek rá és amikor nem sietek az értelmezéshez, akkor ezt a teret erősítem.
A harmadik réteg, az integráció, ami a folyamatban nem külön technikai lépésként jelenik meg, hanem a tapasztalati munka természetes következményeként bontakozik ki. Több ügyfelem is beszámolt arról, hogy az otthoni gyakorlások során tudatosított automatikus működések hogyan jelennek meg a hétköznapi életében anélkül, hogy kitágítottam volna a figyelmét erre a tágabb kontextusra. életében is ugyanazok a mintázatok bontakoznak ki. Például a fentebb említett vezetői mindfulness-alapú coaching folyamatban a vezető anélkül ismerte fel a javításkényszer működését a vezetői munkájában, hogy erre külön rákérdeztem volna.
„A mindfulness-alapú coaching kérdezési folyamtában a coach olyan minőségeket testesít meg, például kíváncsiság, kezdő szellem, türelem, ítélkezésmentesség, amik implicit módon „átragadnak” az ügyfélre és támogatják a mélyebb önreflexiókat.”
Mind a vezetett meditációk instrukciói, mind a kérdezés-alapú feldolgozása megengedő hangnemű, ezért nincs szükség direktben rákérdezni a számomra kívülről látható elakadásokra. Saját tapasztalataim alapján az ügyfél hamarabb bizalmat szavaz nekem ebben a folyamatban, mint egy hagyományos vezetői coaching folyamatban. Ezek a felismert működések pedig elvezetnek minket az ügyfél valódi, mélyebb elakadásához, amit a tudatosság szintjére hozva természetesen haladhatunk tovább a céljai felé.
Ebben az értelemben a mindfulness-alapú kérdezés összekapcsolja a coaching célorientált struktúráját a kontemplatív hagyomány tapasztalati bölcsességével. A figyelem irányítása (első réteg), a reakció felismerése (második réteg) és a tudatos válasz lehetősége (harmadik réteg) egy folyamatot alkotnak. A kérdezés itt ennek a folyamatnak a hordozója.
Ezért válik a háromrétegű modell többé egyszerű módszertani eszköznél: a coaching dialógusban megjelenő tudatos jelenlét struktúrája lesz.
Hogyan viszonyul ez más coaching-modellekhez?
Integratív szemléletben tanultam a coachingot. Vagyis minden módszertannak meg lehet a helye a maga idejében, a megfelelő ügyfélnél. Emellett szeretnék kiemelni néhány coaching modellt vagy módszertant, ahol hangsúlyos a kérdezéstechnika az összehasonlítás végett a mindfulness-alapú kérdezéstechnikával.
A GROW-modell (Whitmore, 2008; Kelló, 2014), amit legelső coach képzésemen tanultam, strukturált, célorientált keretet ad. Kiválóan támogatja a haladást és az akcióorientált gondolkodást. Ugyanakkor kevésbé hangsúlyos benne a közvetlen testi-érzelmi tapasztalat feltárása.
A Solution Focused megközelítés (de Shazer; Kelló, 2014) az erőforrásokra és kivételekre épít. Gyorsan aktiválja a kompetenciaérzést, de nem időzik el mélyen a jelen tapasztalat minőségeivel.
A Gestalt coaching (Bluckert; Kelló, 2014) sok tekintetben közel áll a mindfulnesshez az itt és most fókusz és a tapasztalati munka miatt. Ugyanakkor gyakrabban él konfrontatív vagy kísérletező eszközökkel, míg a mindfulness-alapú kérdezés kevésbé beavatkozó, inkább kísérő.
A rendszerszemléletű coaching (Kelló, 2014) cirkuláris kérdései tágítják a perspektívát és láthatóvá teszik a kapcsolati mintázatokat. A mindfulness-alapú kérdezés ezzel szemben először a belső tapasztalati térben dolgozik, mielőtt a rendszerszintre lépne.
Cope (2010) 3D modellje – fej, szív, kéz – szintén egy nagyon jól használható integratív keretet kínál. A mindfulness-alapú coaching ebben a modellben leginkább a „szív” dimenzióját mélyíti el. Nemcsak érzelmi tudatosságot hoz, hanem a szív minőségeinek gyakorlását: együttérzést, jelenlétet, elfogadást.
Miért hiánypótló a mindfulness-alapú coaching?
A kérdezés mint a figyelem irányításának művészete
A mindfulness-alapú coachingban a kérdezés elsődleges szerepe a figyelem irányítása. A kérdések a kliens figyelmét a közvetlen tapasztalat felé vezetik: testi érzetekre, érzelmi reakciókra és gondolati mintázatokra. A kérdezés így segít lelassítani az automatikus gondolkodási folyamatokat, és támogatja azt, hogy az ügyfél pontosabban észlelje saját működését.
A viszonyulás szintjén történő változás
A mindfulness-alapú kérdezés hatása elsősorban a viszonyulás szintjén jelenik meg. A kliens nemcsak felismeri működésének mintázatait, hanem új módon kezd el kapcsolódni hozzájuk. Az automatikus reakciók észrevehetővé válnak, és megjelenik az a tudatos tér, amelyben másfajta válasz is lehetségessé válik.
A kérdezés mint tapasztalati tanulási folyamat
A mindfulness-alapú coachingban a kérdezés tapasztalati tanulási folyamatot hoz létre. A háromrétegű kérdezési struktúra – tapasztalat, hozzá fűződő viszony, integráció -lehetővé teszi, hogy a felismerések közvetlen élményből szülessenek. A belátás így nem csupán gondolati szinten jelenik meg, hanem a tapasztalatból bontakozik ki.
A kérdezés mint implicit tanulási tér
Számomra az egyik legnagyobb hozzáadott értéke a coaching folyamathoz a mindfulness alapminőségek implicit megtestesítése. A mindfulness-alapú kérdezés különlegessége abban is rejlik, hogy a coach nemcsak a kérdések tartalmával, hanem a kérdezés módjával is tanít. A hangnem, a csendek megtartása és a megfogalmazás finomsága mind hordozza a mindfulness alapminőségeit: kíváncsiságot, türelmet, nyitottságot, együttérzést és ítélkezésmentességet. Ezek a minőségek a beszélgetés légkörében jelennek meg, és az ügyfél gyakran észrevétlenül kezdi el átvenni őket. A kérdezés így nemcsak feltárja a tapasztalatot, hanem modellálja azt a hozzáállást is, amellyel az ügyfél később saját élményeihez fordul.
A coaching és a kontemplatív hagyomány találkozása
A mindfulness-alapú coaching a coaching strukturált kereteit a kontemplatív hagyomány tapasztalati megközelítésével kapcsolja össze. A coaching biztosítja az irányt és a célfókuszt, a mindfulness pedig a figyelem minőségét és a jelenlét mélységét hozza be a folyamatba.
Hivatkozások
Brazier, E. (2023) Taking Control of the Wandering Mind: How Can an Experiential Mindfulness Programme Support Coaches and Their Practice? szakmai tanulmány.
Cope, M. (2010) A coaching módszertana. Budapest: HVG Könyvek.
Crane, R. S., Karunavira és Griffith, G. M. (2024) A mindfulness-tanár alapvető erőforrásai. Budapest: Ursus Libris.
Greater Good Science Center (2023) Mi a mindfulness? University of California, Berkeley. Elérhető: https://greatergood.berkeley.edu/topic/mindfulness/definition (Hozzáférve: 2026. február 24.).
Kabat-Zinn, J. (2013) Bárhová mész, ott vagy: Mindfulness meditáció a mindennapi életben. Budapest: Ursus Libris.
Kelló, É. (2014) Coaching alapok és irányzatok. Budapest: HVG Könyvek.
Whitmore, J. (2008) Coaching a csúcsteljesítményért: A jobb teljesítményre való ösztönzés szelíd módszere. Miskolc: Z-Press Kiadó.
