2024-ben ismét közzétette a Gallup a State of the Global Workplace riportot, amely újra azt bizonyítja, hogy bár számtalan fórumon kommunikálnak és díjaznak a munka világában a munkavállalói jóllétről, az nem javul, hanem valójában tovább romlik. Mindössze a munkavállalók 23%-a elkötelezett. Több, mint fele aktívan figyeli a lehetőségeket vagy állást keres, vagy az úgynevezett csendes kilépő kategóriába tartozik. És tízből több mint négy munkavállaló számol be jelentős munkahelyi stresszről. Tíz éve Magyarországon még hisztinek, amerikai divatbetegségnek nevezték a kiégést, mára a köztudatba került, de még mindig sehol nem tartunk a prevenció tekintetében, ami az egyik legfontosabb coaching téma lehetne.
Ez a kérdés mindannyiunkat érint, és rávilágít arra a rendszerszintű problémára, amellyel coachként szembe kell néznünk.
A kiégés leggyakrabban használt fogalmai szerint a kiégés a tartós, vagy kezeletlen munkahelyi stressz következménye. Ritkán beszélünk arról, hogy a kiégés ugyanígy megjelenhet más szerepeinkben is, a szülőségben, a párkapcsolatban is, nem csak a munkával szoros összefüggésben.
A kérdés ma már régen nem az, hogy járványszerű-e a kiégés terjedése, hanem az, hogy hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, amelyek kialakulnak és amelyekben az embernek legalább akkora szerepe van, mint a környezetének.
A felelősségben tartás itt kezdődik: segítenünk kell a klienseknek felismerni saját szerepüket és felelősségüket a helyzetük kialakulásában.
A felismerés kihívásai a coaching gyakorlatban
A coaching ülések során szinte kivétel nélkül ugyanazzal a mondattal találkozunk: „Semmi baj, csak sok a munka most”, vagy „Kicsit túlhajtottam magam, majd elmúlik”.
Ez a tagadás a leggyakoribb reakció, miközben mi, szakemberek tisztán látjuk a kliens beszámolójából a kiégés három dimenzióját. Az érzelmi kimerülés jeleit, a válaszokból körvonalazódó deperszonalizációt és a csökkent teljesítőképességet, amelyet a kliens még nem is észlel, ha nem kapott róla visszajelzést. Azt tudjuk, hogy a kiégés folyamata fokozatosan épül fel, de sajnos az is tény, hogy a kliensek gyakran csak akkor keresnek segítséget, amikor már súlyos, elsősorban szomatikus tünetek is jelentkeznek. A felelősségben tartás első lépése, hogy segítsük őket felismerni: ők maguk is szerepet játszottak abban, hogy idáig jutottak.
A figyelmeztető jeleket mi ismerjük, de a kliensek ritkán, ebben nagy szerepe van a prevenció szinte teljes hiányának a hazai munkaerőpiacon. A krónikus fáradtságot „koffeinfüggőségnek” nevezik, a növekvő cinizmust „ csak realista vagyok”, a teljesítményromlást pedig „vannak rossz napoknak”. A munka-magánélet határainak eltűnését pedig egyszerűen elfogadják természetesnek. A legnagyobb kihívásunk az, hogy mire eljutnak hozzánk, általában már túl vannak a megelőzés lehetőségein. Itt válik kritikus fontosságúvá a felelősségben tartás: nem engedhetjük, hogy pusztán áldozatként tekintsenek magukra.
Gyakorlati megközelítések a coaching munkában
A hagyományos coaching megközelítések gyakran a tünetek enyhítésére fókuszálnak, de a tapasztalat azt mutatja, hogy rendszerszintű gondolkodásra van szükség. A határok újradefiniálásakor nem elegendő azt mondani a kliensnek, hogy „húzz határokat”. Először meg kell mutatnunk neki, hogy miben nincsenek határaik, és fel kell vállalniuk a felelősséget azért, hogy eddig nem alakították ki őket. Az elérhetőségi mátrix elkészítése során gyakran sokkoló felismerés, hogy a kliens naponta tizennégy órán át elérhető, miközben azt hiszi maximum 1-2 órával többet dolgozik.
Az énhatékonyság fejlesztése terén hasonló rekonstrukcióra van szükség. A kiégés lényegében az irányítás elvesztésének érzéséből fakad, de az emberek nem tudják, hogy mit vesztettek el, mert számtalan területen valójában nincs saját döntési jogkörük. A döntési térkép elkészítése során általában kiderül, hogy a kliens munkája csak öt-tíz százalékában rendelkezik tényleges döntési jogkörrel. A felelősségben tartás itt azt jelenti, hogy segítjük felismerni: aktív döntések sorozata vezetett oda, hogy lemondtak a döntési jogkörükről és ennek is következménye a helyzetük.
Az értékalapú döntéshozatal terén is szembenézünk a valóság és a meggyőződések közötti óriási szakadékkal. Amikor megkérdezzük a klienseket, mi a fontos igazán nekik, általában automatikus válasz érkezik: a munka, a család, az egészség. A valóság azonban köszönőviszonyban nincs ezzel. A „Valóság vs Értékek” feladat elkészítése során kiderül, hogy hol töltik valójában az idejüket, mennyi idejük van a családra, mennyire figyelnek az egészségükre és mennyire tér el ez a vallott értékeiktől. A felelősségben tartás központi eleme, hogy szembesítsük őket azzal: minden nap ők választják azt, hogy nem az értékeik szerint élnek.
A regeneráció kérdése coaching szemszögből
A „pihenj többet” itiner használhatatlan kiégett embernek, mert számukra a pihenés önváddal teli időtöltéssé válik. Az energia audit során konkrétan kell feltérképezni, mely tevékenységek adnak nekik energiát és melyek vonják el tőlük, majd ebből kell kis lépésekkel, de konkrét akciótervet építeni. A regeneráció tudatos gyakorlása nem hangzatos wellbeing propagandát jelent, hanem gyakorlati túlélési stratégiát. A felelősségben tartás itt azt jelenti, hogy a kliensek vállalják: ők is felelősek azért, hogy gondoskodjanak saját energiájukról és regenerációjukról.
Szervezeti szintű kihívások és coaching válaszok
A coaching gyakorlatban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szervezetek gyakran nem akarják valójában megoldani a burnout problémát, mert ez azt jelentené, hogy be kellene vallaniuk saját szerepük is van a helyzet kialakulásában. Ez alapvetően megváltoztatja a coaching filozofiánkat. Coachként nem a klienst kell „megjavítanunk”, hanem fel kell készítenünk arra, hogy egészséges módon navigáljon egy gyakran beteg rendszerben. A felelősségben tartás itt különösen fontos: segítenünk kell felismerni, hogy ők dönthetnek arról, hogyan reagálnak a rendszer működésére.
Ez paradigmaváltást igényel a coaching megközelítésében. Az „alkalmazkodj jobban” helyett az „védekezz okosabban” szemléletet kellene alkalmaznunk. A klienseket nem arra készítjük fel, hogy jobban elviseljék a toxikus környezetet, hanem arra, hogy felismerjék és megvédjék magukat tőle. A felelősségben tartás itt azt jelenti, hogy aktív cselekvőként tekintsenek magukra, ne a rendszer passzív áldozataként.
A váltás mint coaching filozófia
A „kiégés helyett váltás” kifejezés nem pozitív pszichológiai mantra, hanem gyakorlati túlélési stratégia. A váltásnak többféle formája lehetséges, amelyeket facilitálhatunk: a szemléletváltás ugyanarra a helyzetre másként tekint, a szerepváltás a munkaszerep újradefiniálását jelenti, a környezetváltás a toxikus környezetből való kilépést, a karrierváltás pedig akár teljes irányváltást jelenthet. A felelősségben tartás minden váltási folyamatban kulcsszerepet játszik, mert a kliens fel kell vállalja mindenkori döntéseinek következményeit.
A coaching tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a kliensek jutnak a legmesszebb, akik képesek a krízist lehetőségként újraértelmezni. Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy megkerüljük a krízist, hanem ellenkezőleg, pont azt, hogy végigmegyünk rajta, és tanulunk belőle. A felelősségben tartás itt azt jelenti, hogy segítjük őket felismerni: ők felelősek azért, hogy mit tanulnak a krízisből és hogyan használják fel ezt a tudást.
Gyakorlati protokoll és időtartamok
A coaching folyamat strukturálása kritikus fontosságú. Egy kliensnél, akinek az energia auditját elemezzük, ahol megnézzük a határhúzási folyamatait, ahol megismerjük milyen döntési mechanizmusokkal él, majd mindezek után konkrét akciótervet hozunk vele létre, amely döntésekkel, határhúzásokkal, cselekvéssel jár – az több hét, akár több hónap is lehet. A felelősségben tartás minden szakaszban jelen van: a kliensek tudatosítják, hogy ők felelősek a változásért és ők fogják végrehajtani a szükséges lépéseket, mi ebben kísérőként vagyunk jelen, ők dolgoznak a saját erőforrásukkal.
Fontos hangsúlyozni, hogy ne ígérjünk gyors megoldást. A kiégésből való kilábalás sokszor több hónapos folyamat és ezt tudnia kell a klienseknek. A kiégésig vezető út rendszerint több év, meg kell óvni az ügyfeleket azoktól a módszerektől, amelyek egy hétvége alatt eredményeket ígérnek. A felelősségben tartás hosszú távú feladat: segítenünk kell fenntartaniuk az elkötelezettséget a változás iránt a teljes folyamat során.
Szakmai felelősség és etika
Coach kollégákként nem lehetünk részei egy embert emberszámba nem vevő munkaerőpiaci rendszer fenntartásának. Ne „javítsuk meg” azokat, akiket a rendszer tör szét. A mi dolgunk, hogy segítsük a klienseinket felismerni, ha a probléma nem velük van, hanem a rendszerrel. Felvértezzük őket a túléléshez, és ha szükséges felelősséggel a távozáshoz is. A felelősségben tartás itt azt jelenti, hogy segítjük őket felismerni: ők felelősek a saját jólétükért és ők dönthetnek arról, hogy maradnak-e és meddig egy káros környezetben.
Végül szembe kell néznünk azzal az etikai dilemmával, hogy jobb coach-ként segíteni valakit elhagyni egy toxikus helyzetet, mint „megjavítani” őt, hogy elviselőbbé tegyük számára a toxicitást.
A felelősségben tartás végső célja, hogy a kliensek felismerjék: ők az egyetlenek, akik valódi változást hozhatnak a saját életükbe, és ez elsődlegesen mindig az ő felelősségük marad.
Forrás: Gallup (2023). State of the Global Workplace: 2023 Report. Gallup, Inc. Elérhető: https://www.gallup.com/workplace/349484/state-of-the-global-workplace.aspx
Csillag Csatlós Csilla
executive coach, burnout specialista
Idén tíz éve segítek vezetőknek és csapatoknak a kiégés és krízisek megelőzésében és kezelésében. Könyvíróként és TED előadóként több tízezer ember olvassa posztjaimat hetente, amelyekkel célom edukálni az olvasókat azon coaching témákban, amelyekkel a folyamataimban találkozom. Évente több tucat előadást tartok a kiégés és a hozzá kapcsolódó témakörökben, emellett óraadóként egyetemi kurzusokat is tartok. Tizenöt éve vezetem a Bonne Chance Hotelt, ahol rendszeresen tartok csapatépítéseket, vezetői programokat. Örömmel tölt el, hogy idén már szakmabelieknek szóló programokkal is elindulunk és távol a világtól tölthetünk szakemberekkel együtt időt csoportos szupervíziókkal, képzésekkel, vagy egyszerűen csak baráti beszélgetésekkel.
