Az alkotás nálam örökjogot formál a szabadság egy részére. Van, hogy a cipőt koptatom egészen addig, amíg táncban edzett büszke vízhólyagok nem nőnek a sarkamra, máskor jegyzetfüzeteket töltök meg radírozható tollak áldozatos segítségével. Idén nyáron a festés került előtérbe (gestaltosan: emelkedett ki) az Articsóka művésztelepén. A fővárosi rohanás helyét öt nap vadvirág és Duna illatú nyugalom vette át. Az énidő jólesően hosszúra nyújtózkodott, a cikkleadási határidőt „megették a kecskék”. Ezúton köszönöm – no nem a kecskéknek, a türelmes szerkesztőknek – a hosszabbítás lehetőségét. Miközben a művésztelepen színkeverésről, aranymetszésről, művészi látásmódról volt szó, bennem egy másik síkon is megindult a munka. A festésről kapott leckék magamról tanítottak. Egyre több időt szántam arra, hogy egy-egy látszólag egyszerű instrukciónak (pl. Tartsd tisztán az ecsetedet!) megkeressem a mélyebb üzenetét. Azt vettem észre, hogy a festés alapelveinek nagyon gyakran van megfelelője a coaching pszichológiában, s ennek köszönhetően a festésről gondolkodás alkalmas a szakmai önreflexióra is. Jelen írásommal alkotótáborba hívlak Téged. A művésztelepen esténként leírt, majd hazatérve kibővített gondolatmozaikok mellett kérdés-tükröket találsz, melyekbe tekintve szakmai önmagadra nézhetsz rá.
Szükség van a biztonságos térre. Ezen a helyen nem kell bezárni a szobák ajtaját, bármelyik széken otthagyható a táska, pénztárca. Ki vinné el, mérföldekre vagyunk mindentől. A pajtában tapintható az energia, összekapcsol minket a festés szeretete. Biztonságos itt. Ez talán az első, ami feltűnik. Tükör: Mi az a biztos tér, amiben elengeded magad? Jársz esetmegbeszélésre?
Mindennek megvan a maga ritmusa. Bemelegítésnek másfél órát szánunk a színkeverésre. Ecsettel lépkedünk az árnyalatok között, minta csigalépcsőn mennénk fel egy nagyon, nagyon, nagyon magas toronyba. Fokról fokra, árnyalatról árnyalatra célszerű haladni, de szívesen venném legalább kettesével a lépcsőt. A sárgától tizenöt lépés eljutni a pirosig, abból újabb tizenöt a kék. Tükör: Milyen hiedelmeid vannak a változás „ideális” üteméről? Tudsz-e az ügyfél ritmusában haladni? Észreveszed–e az árnyalatnyi elmozdulásokat az ügyfélben, magadban, a kettőtök viszonyában?
Mi hogyan hat rád? Megfigyelem, és persze figyelmeztetnek is rá, a fekete jóval dominánsabb, mint a többi szín, ennek megfelelően óvatosan kell bánni vele. A fehérre éppen az ellenkezője igaz, sok kell belőle, hogy látszódjék. Ami a többi színt illeti, az adagolás a kulcs, ha túl sokat veszek fel, éles a váltás, ha túl keveset, alig venni észre. Ezzel kísérletezek pár órát. Tükör: Végignézve egy napodon, mennyit rágódsz? Mennyi az automatikus negatív, „fekete” gondolat, milyen dózisban adagolod a „fehéret” (például a hálát)? Milyen színt adnál a legutóbbi coaching ülésen felmerülő gondolataidnak? Hogyan színezik ezek át az ügyfélről alkotott képedet?
Tartsd tisztán a munkaeszközöd! Néhány sugárzónak szánt, végül mégis piszkos-szürkésre sikerült szín kikeverése után rögzült a következő lecke. Nincs apelláta, a régi szín alapos kimosása nélkül nem lesznek tiszták az új színek. Csontváry vízhordó asszonyaihoz hasonlóan, időről időre el kell zarándokolni a pajta másik végén lévő csaphoz. Tükör: Hogyan hatnak a múlt tapasztalatai a jelen megéléseidre? Hogyan tartod tisztán legfontosabb eszközödet, szakmai személyiségedet? Milyen gyakran jársz szupervízióba?
Alak és háttér. Csendéletet másolok, méghozzá jó mozgalmasat, ha lehet ezt a kifejezést használni ennél a műfajnál (az almák és barackok ritkán éreznek késztetést a helyzetváltoztatásra). A sötét háttéren világítanak az élénk színű gyümölcsök, a sütőtök égetett okkere, veres sárgája, az asztalon hullámzó drapéria rózsás-fehérsége mind vonzzák a figyelmet. Ha jobban megfigyelem, a háttér legalább ilyen változatos: két szilva bukkan elő, odébb kerekded váza körvonalai sejlenek fel. Tükör: Gestalt alapvetés, hogy ugyanabból a mezőből mást és mást emelünk ki. Az, ahogyan látjuk az élet történéseit, egyedi. Tudatosítod-e, hogy a valóság (az ügyfélé, a tiéd, az enyém, a miénk) ezerféle és változó?
Hibázni, kísérletezni ér! Nehéz kezdőnek lenni. Sokszor rajtakapom magam, hogy El Greco a mérce. Ő amellett, hogy a kedvenc mesterem, színkezelésében és formavilágában is etalon. A hobbi festő legyen csak ambiciózus! Lehet gyakorolni az alázatot és a megengedést. Megpróbálni, hibázni, javítani, tanulni, vagy akár egy időre félretenni a vásznat. Az egyik képet kétszer teljesen átfestem és kétszer meg is forgatom, úgy festek tovább. Izgalmas transzformáción megy keresztül. Tükör: Mersz nem tökéletes lenni? Mit hozott ki belőled legutóbb a kreatív kísérletezés? Mi jó sülne ki abból, ha legközelebb hibáznál, és… (ide egyénileg be lehet helyettesíteni a kisebb, nagyobb vagy haladóknak a gigantikus méretű fiaskókat).
Légy teljesen jelen! Kevés anyag tanít annyit a jelenben létezésről, mint az akvarell festés. A vizes anyag könnyen megfolyik a papíron, az ecsetet vezető kezem kezdetben görcsösen, majd egyre oldottabban terelgeti. A figyelmem egyhegyűvé válik, lélegzetem összehangolódik az ecset mozgásával. Az akvarelles nap a frusztrációtól elvezet a flow-ig. Tükör: Mi segít neked a coaching folyamat során megmaradni a pillanatban?
Újrakezdés. Ha az akvarell a változás, az akril a stabilitás. Testes, leföldel, biztonságot ad, de merev is, ami egyszer a vászonra kerül belőle, az ott is marad. Vagy mégsem? Kellő száradás után ez is átfesthető. Tükör: Mik azok a korlátaid, amiket mozdíthatatlannak vélsz? Milyen területen hajtogatod magadnak: én így működöm.
Játszhatsz! Gondosan kikeverem a színeket, megfestettem a hátteret, híg festékes ecsettel vázlatot készítek: asztal, virággal teli vázával. Ekkor már két órája ülök mozdulatlanul. Nem tetszik a látvány. Mi a gond? Perspektivikus ábrázolás pipa (sort of), íves ecsethúzás pipa, vetett árnyék pipa. Nem és nem és nem megy. Az arcom megfeszül a figyelemtől. Valahonnan halk kérdés érkezik: Nem-e lehetne-e csak úgy festeni (a belső gyermekem lazán kezeli a nyelvtant). Hát – válaszol belső szülő – végül is de. És lőn. Ecset eldob, szemüveg levesz, festékbe könyékig. Mosoly. Tükör: Figyeld meg, melyik énállapot dominált a legutóbbi üléseden! Melyik énállapotot hívta ez meg az ügyfélben? Hogyan hangzott volna a kérdés más énállapotból? Mi a fantáziád, mi történne, ha teljesen szabad kezet kapna a szabad gyermek? Ez szóismétlés, de így hagyom, szabad (!) ízlelgetni…
Lépj egyet hátra! Holnap másképp nézel majd rá – mondja Zoli, az egyik festőtárs. Érdekes, tényleg más színben tűnik fel egy alkotás, ha időlegesen eltávolodunk tőle. Legjobb aludni rá egyet, de már az is segít, ha kimegyek a pajtából sétálni. Itt is igaz a Gestalt elv: a teljes megismeréshez csak akkor juthatunk, ha hátrébb lépünk a folyamattól. Amikor visszatérek, más fogad, mint amitől felkeltem egy órával azelőtt. Tükör: Úgy hiszem, ha időről időre hátra tudunk lépni, a kérdések, a válaszok, a csendek ecsetvonásai egyetlen nagy képpé állnak össze a coaching folyamatban. Mit jelent számodra: „Az egész több, mint a részek összessége”? Rá tudsz-e nézni objektíven a folyamataidra? Mi mozdul, ha egészen távolról (akár évek távlatából) szemléled? Hogyan kapcsolódik az aktuális ülés a teljes coaching folyamathoz? Hogyan az élet nagy egészéhez?
Add tovább! Verőcén, a pajta melletti domb tetején búzaszemet formázó ķápolna áll. A fehér mennyezetről szintén fehér Mária dombormű mosolyog a betérőre, gyermek Jézussal, körülötte virágok. Jó lenne ezt a pár napot hazavinni.
És lőn. Megfestem, leírom, megosztom, olvasod. Tükör: …
Kajtár Edit
jogász, diplomás business coach, art coach
Jogászként, diplomás business és art coachként hiszek a személyre szabott megoldások erejében. Kreatív módszerekkel, gazdag szimbólumtárral, nyitott szívvel és sok humorral dolgozom. Egyéni, csoport és szervezet szinten kísérek változást. Habilitált egyetemi docenseként rendszeresen publikálok, kurzusokat, konferencia előadásokat, tréningeket tartok többek között rezíliencia fejlesztés, generáció menedzsment és coaching szemléletű vezetés témakörökben, magyar és angol nyelven. Több, mint húsz év felnőttképzési gyakorlat, hazai és nemzetközi tapasztalat és egy Rozi nevű tacskó áll mögöttem (utóbbi előszeretettel bukkan fel diákon, valamint egyéni coaching alkalmakon).
