Bán Zsuzsanna diplomás Senior Szupervizor-Coach, a Coachok Háza alapítóedzője. Szerkesztőségünk a Coachok Házának elmúlt tíz évéről, és a coaching pályán eltöltött húsz évről kérdezte.
Magyar Coachszemle: Nemrég ünnepeltétek a Coachok Háza, vagy más néven a Beszélgetés Háza tízéves év fordulóját. Bemutatnád nekünk,hogy mi is a Coachok Háza?
Bán Zsuzsanna: A Coachok Háza egy közösségi tér, egy edzőtábor,amelynek alapkövét azzal a jövőképpel raktam le, hogy legyen egy innovatív, szellemi tere a szupervízió szemléletű coachok és vezetők fejlődésének. A Coachok Háza több száz végzett coach és coach-szemléletű vezető minőségbiztosító háttérre is. 2015-től egyre több programunkra kérünk nemzetközi minősítést,ezáltal is biztosítva a magas szakmai színvonalat. Mára a Coachok Házában közös coaching-szemlélet és-nyelv alakult ki. A szupervíziós szemléletmódra építünk, amely a több nézőpontból való rálátást jelenti, középpontjában pedig az önreflexió,a szakmai személyiség fejlesztése,karbantartása áll. Magyarországon különösen hatékonynak tartjuk a szupervíziós szemléletű coaching munkát, mert integratív megközelítésével lehetővé teszi a személyes és a szakmai, az érzelmi és a kognitív tapasztalatok és működés együttes kezelését.
Alaptéziseink: A saját életünk vezetőivé kell válnunk; A változás lehetőség; Egy jó diskurzus a legjobb, ha elakadunk; Magunkat hitelesen mások tükrében ismerhetjük meg; Az együttműködés alapja a másik meghallgatása; Ahhoz, hogy mások segítői lehessünk, mentálisan is fittnek kell lennünk.
Azt tapasztaljuk, hogy a mindennapi-és a munkaéletben is kiemelkedő szerepe van az emberi kapcsolatok művészetének. Beszélgetés Házunkban olyan világot szeretnénk teremteni, amelyben jövőépítő programjainkkal tovább erősíthetjük a bátor, felelősségvállaló, önmenedzselő szerepre való felkészülést.2013-ban megalapítottuk a Coachok Háza Egyesületünket is, melynek célja, hogy az okleveles,minősített coachok, valamint coach-szemléletű vezetők szakmai szervezete legyen – képviselve a coaching etikai normáit, s ellátva a minőségbiztosítás felügyeletét is. Az Egyesület keretében hazai és nemzetközi szakmai fórumokat,rendezvényeket, hivatásépítő továbbképzéseket tervezünk, kutatási munkákat végzünk, szakkönyveket készítünk.
Fejlesztési műhelyeinkben a tapasztalati tanulás és az edző-szemlélet inspiráló erejét és módszertanát visszük tovább. Folytatódik a coachképzés, a coach-szemléletű vezető képzés, és elkezdődött egy innovatív, új képzési programunk is, a szervezeti coach képzés. Jó hír, hogy a legfrissebb nemzetközi felmérések szerint a szervezetekben nő az igény az iránt, hogy a coaching képes legyen szervezeti szintű problémákat is megoldani. A vezetők világszerte a coachingot tartják az egyik legeredményesebb módszernek a szervezeti hatékonyság kialakításában és hosszú távú fenntarthatóságában egyaránt. Dialogikus módszertanunk bevitelével tesszük lehetővé, hogy a szervezet mélyebb rétegeiben is hitelesen kialakulhasson az elkötelezettség, a felelősségvállalás és az együttműködő bizalom-kultúra. Leaderas Coach képzéseinkben az edző-szemléletű vezetés művészetének tanulása is folytatódik. Szupervíziós Műhelyeinkben pedig kontroll szupervíziós támogatást biztosítunk a Coachok Háza csapatának. 2015-ben újra elindítjuk a Stresszoldó Klubot, amelyben interaktív beszélgetéseket, közös gondolkodást tervezünk a munkahelyi- és a magánéleti stresszről, és annak megelőzéséről. A Generációs Terasz egy új kreatív fórumunk, a generációs diskurzusok színtere. Küldetésünknek tartjuk, hogy részt vállaljunk gyermekeink jövőépítésében is. Az edző-szemlélet, a kérdezés művészete a családvezetésben is kihagyhatatlan eszköz. A Coachok Háza „lakói”tehát az élet minden területén számíthatnak a szakmai-baráti csapat sokrétű támogatására. Kérhetünk egymástól és adhatunk egymásnak!
A Coachok Háza alapító ötlete a megvalósult álmom. Felépítése pedig egy folyamatosan növekvő, elkötelezett, lelkes csapat és kiváló edzők közös építőmunkája. Néhány oktatónk az elmúlt tíz évből: Wiesner Erzsébet, Liselotte Schoch, Drs. Louis van Kessel, Patrick Worms, Siegfried Taschl, Majoros István, Szász Júlia, Kemecsi Ferenc. Bajnoki igyekezetünket végig áthatotta az „együtt-szemlélet”, a partnerség és a korrekt küzdőszellem, s a másféle coaching irányzatok, és az azokat képviselő kollégák tisztelete a komplementer hozzáállással.
MC: Hogyan vezetett ide a szakmai életutad?
BZs: Kultúra- és hatásvizsgálati kutatóként éltem meg a rendszerváltást. Mellette mint publicista és képzett tréner is dolgoztam a 80-as évek közepétől. Egyebek között, mint a kultúrákban is járatos trénert hívtak be a 90-es évek elején a multinacionális cégek szerveződő hazai leányvállalataihoz a vezetők, munkatársak képzéseibe. Komoly kihívás volt. Ma úgy fogalmaznám meg, hogy elszántan, szenvedélyesen végeztem munkámat,ám bizonyos területeken eszköztelennek éreztem magam. Jóllehet az interkulturális kollegális környezetemben ekkorra már módom volt megismerkedni a „klasszikus”coaching módszertannal is. Tehát egyre profibban tudtam segíteni egy vezetőnek az új, izgalmas vagy nehéz helyzetében,de abban kevésbé,hogy az adott helyzet vajon hogy is van a vezetőben. S ez nekem egyre több belső feszültséget okozott, mert éreztem, hogy a vezetőknek is tulajdonképpen erre lenne a legnagyobb szükségük. Aztán 1995-ben meghívást kaptam egy csoportba,ahol a szupervízióval ismerkedhettünk meg. S azonnal felfedeztem, hogy hiányzó módszernél többet kaptam, a főhivatásomat találtam meg.1998-ban aztán a HIETE-n már részese lehettem az első hazai posztgraduális szupervizor képzésnek, amelynek vezetője Wiesner Erzsébet volt. Majd megtisztelő felkérést kaptam, hogy kiképző-oktatóként maradjak a képzésben, amely 2000-től a Károli Gáspár Református Egyetemen folytatódott. Innentől az utam egyenes: szupervizorként, coachként támogatva kísérni a vezetőket, szakembereket a sikereikben, a nehézségeikben. Éjjel-nappal azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnánk ezt minél szélesebb körben mint fejlesztő módszert és lehetőséget segítségül adni,vinni. Sok tapasztalat és kipróbálás alapján aztán összeállt, kicsiszolódott a szupervízió-alapú coaching modellje, amely már igazán hatékonyan megoldja a vezető aktuális kérdéseit, és segít dolgozni a vezető mentális karbantartásán, vezetői önreflexióján, erőtartalékain,stb. 2003-ban ezzel a szemlélettel, módszertannal elindult az első coach képzés majd hamarosan az első coach-szemléletű vezetőképzés is, amikről a fenti beszámoló szólt. Szupervíziós és coaching-üléseket intenzíven vezetek, és párhuzamosan saját fejlesztésű képzéseket is. Egyre több felkérés is érkezett. Például a KPMG Akadémián, a Corvinuson, anno a Külkereskedelmi Főiskolán, a BOI-ban, vagy most a Business Coach Kft. képzésein.
MC: Mit szeretsz jobban? Coachingot vezetni vagy tanítani?
BZs: Mind a kettőre egyformán igaz, hogy azt csinálom,ami a szenvedélyem!Őszintén szólva nem tudom szétválasztani, mert folyamatosan egymást termékenyítik meg, egészítik ki. A coach képzésem tulajdonképpen leképez egy coaching folyamatot. Egy képzési nap pedig egy coaching ülést:kérdések,interakciók,reflexiók. Ha pedig coaching-üléseket tartok, akkor a maga sajátos módján szintén „tanítok”is. Azt viszont élvezem,hogy nagyon másképp, mint a hagyományos oktatás. Ám ami a legfontosabb,hogy személyesen mindkét esetben én is lelkesen tanulok: a partnereimtől,a hallgatóktól, a helyzetekből. A legtöbb nap végén nem fáradt vagyok, hanem úgy fel vagyok dobódva, hogy inkább leállni nehéz.
MC: Mi a küldetésed? Milyen szakmai céljaid vannak, és milyen terveid a jövőre nézve?
BZs: Egy lépéssel a holnap elé… és tovább ezen az úton. Az emberi életért, a gyermekeink jövőéért érzett felelősséggel. Húsz évvel ezelőtt sokan mondták,hogy jaj, egy fecske nem csinál nyarat. Ma már sok száz fecske viszont sokat tesz a társadalmi és mentális klíma egészséges megőrzéséhez. Küldetésem átadni minden szakmai tudást a fiataloknak, és támogatni őket, hogy „felnövekedjenek”,hogy alakítsák ki a saját modelljüket – igényesen, felkészülten, elszántan. S hogy mi, a tapasztalt generáció tudjunk bölcsen, időben hátrébb lépni a támogató szerepbe, főképp a privát környezetünkben.
MC: Köszönjük szépen a válaszokat, és további sikereket kívánunk!
Bán Zsuzsanna
