Május 19–21. között került megrendezésre a SOL (Society for Organisational Learning http://www.solonline.org) globális fóruma Párizsban, amelyen kb. 450 fő vett részt a világ szinte minden országából. A fórum a „Metamorphosis – New players. New games.” címet viselte, és a vállalati/szervezeti megújuláson túl a környezetvédelem, az oktatás és a politikai vezetés reformjával is foglalkozott. A részvevők között vegyesen voltak vállalati- és pártvezetők, tanácsadók, kutatók és a civil szférában dolgozók, így kifejezetten érdekes volt megtapasztalni a beszélgetéseken, workshopokon a különböző szempontokat, és közös nevezőre hozni a víziókat a realitásokkal.
Az egyik leggyakrabban emlegetett téma a fiatalok bevonása, oktatása, pozícióba helyezése volt, úgyhogy a kezdő plenáris beszélgetésen, Peter Senge és Arie de Geus mellett három nagyon tehetséges fiatal számolt be arról, hogyan látják ők a világot, milyen módon kívánnak bármilyen szervezeti struktúrában és hierarchiában részt venni, mi számukra a Metamorphosis tízparancsolata és mennyire fontos nekik a boldogság napi szintű megélése.
Nekem kifejezetten tetszett, hogy képesek bármit megkérdőjelezni, nem akarnak a „járt úton” továbbhaladni, felelősséget éreznek magukon túl a környezetükért, a támogatásra szorulókért is. Lehetséges, hogy az „én, enyém, nekem” mindenhatóságát felváltja végre a „mi, miénk, nekünk” kultúrája? Jó lenne és jót tenne a mikro- és a makro-környezetünk számára is, de nagyon! A beszélgetés legfontosabb üzenetei a profit-optimalizálás, a profit-maximalizás helyett a nagy magán- és állami tulajdonok helyett a közösségi tulajdonlás és döntések voltak. És az ezzel együtt járó bevonás, értelmes részvétel, amelyek maguktól megteremtődnek.
Az előadók közül még kiemelném Adam Kahanet és Lord David Owent is. Adam Kahane a Power and Love c. könyvéről tartott előadást, amely több évtizedes tapasztalatát köti csokorba. Szerinte ugyanis két fő energia mozgatja a világot, az Erő és a Szeretet. Mind a kettő képes jól (generatív/teremtő módon) és túlzóan (degeneratív/romboló módon) megjelenni. Ahhoz, hogy az egyensúlyt fenn lehessen tartani, az Erőnek a Szeretet energiájára, míg a Szeretetnek az Erő energiájára van szükség. Kahane nagy előszeretettel idézi a könyvében és az előadásában Martin Luther Kinget, aki szerint „Power without love is reckless and abusive, and love without power is sentimental and anemic.” (Az erő szeretet nélkül vakmerő és goromba, a szeretet erő nélkül szentimentális és vérszegény – a szerz.) Hogyan tudjuk a szeretetet és az erőt együttesen és a megfelelő módon használni a mindennapokban? Kahane szerint egy dinamikus egyensúlyt kell létrehozni; úgy kell a két energiát használni, ahogy a két lábunkat járás közben, amikor a súlyt szinte észrevétlenül az egyikről a másikra áttesszük és így haladunk. Fontos, hogy folyamatosan meglegyen a belső kapcsolat és az önreflexió, így egy frusztráló helyzetben már akkor is képesek vagyunk visszajelzést adni a környezetünk számára, amikor még kontroll alatt tudjuk tartani a reakciónkat, illetve a környezetünket figyelve könnyebben megérezzük, mikor van szükségük megállásra, vagy bátorításra, bővebb információra.
Ezt a képességet nem is olyan nagyon nehéz elsajátítani, bármilyen érzelmi intelligenciát segítő fejlesztés, vagy meditáció – ebben is kifejezetten a mindfulness „éberség meditációja” segít–, vagy a Gestalt, szomatodráma, illetve aharcművészetek és a tánc tud hatásos lenni.
Lord David Owen a Hübrisz-szindrómáról tartott előadást, amelyet ő is évtizedek óta kutat. Eredetileg a politikusokat vette górcső alá, de – sajnos, vagy nem, ez a napi szintű realitás – a mai globális vállalatok vezetőinél is könnyen kialakul ez a tünet-együttes. A Wikipédia így fogalmaz a Hübrisz eredetéről: „A hübrisz ókori görög fogalom, amelyet leginkább a gőg, elbizakodottság szóval szoktak fordítani. Eredetileg túlkapást, áthágást jelöl, másvalaki szférájába ártva behatolást jelentett.
„A klasszikus Athénben azonban konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért. Erkölcsileg a legnagyobb bűnt jelentette: azt a bűnt, hogy az ember elfeledkezik az istenek elsőségéről, és önmagát hiszi mindenhatónak. A túlvilági lét szempontjából a vallási hagyomány szerint két morális választási lehetőség létezett: a szophroszüné, azaz a jámborság erénye szerint élő ember túlvilági boldogságra számíthatott, ha viszont a hübrisz határozta meg magatartását, része az alvilági szenvedés lett. Istenek közül Nemeszisz, a megtorlás istennője legfőképpen ezt büntette.”
Nem biztos, hogy minden felsővezető érintett ebben a kérdésben, hiszen mindenképpen kell hozzá egy „alap-narcisztikus” attitűd, de a hatalom – és főleg, a mindenható hatalomként megélt pozíció – személyiség-torzító hatása sokkal több mindenkit sújt, mint gondolnánk.
David Owen a visszaúttal kapcsolatban eléggé szkeptikus: szerinte egy igazi gyógymódja van ennek a betegségnek, az pedig a bukás maga, és az is csak akkor, ha az illető felvállalja, hogy tanul a történtekből. Neki biztos elhiszem, hogy így is van. Saját bevallása szerint ő is megjárta ezt az utat, és a javára fordította.
Móricz Emese
25 évet meghaladó vállalati és vezetői tapasztalattal rendelkezem, amelyből az elmúlt 10 évet tanácsadói környezetben töltöttem, nemzetközi projektekben is való részvétellel. Bölcsész diplomával kezdtem el a szakmai karrieremet, majd közgazdászként folytattam, és jó tíz évig voltam ’frontvonalban’, nagy vállalatok marketing vezetőjeként, szolgáltatási területen. 9 éve váltottam a tréneri, tanácsadói hivatásra, közel 6 évet voltam egy nagy nemzetközi cég tréner-tanácsadója, 2011-től szabadúszóként dolgozom.
10 éve jógázom, 5 éve meditálok, rendszeresen járok elvonulásokra is. A munkám során is alkalmazom a meditációs-relaxációs technikákat. Már egy jó ideje kerestem, hogyan lehetne a két szenvedélyemet: a tanítást és a meditációt úgy összekapcsolni, hogy azok is profitáljanak belőle, akik távol állnak a keleti hagyományoktól. Mély átalakuláson mentem keresztül, amióta rendszeresen meditálok, és bár a munkám miatt ‘hivatalból’ oda kell figyelnem a kliensekre, csak én tudom, hogy ez, a mostani figyelem mennyivel más és mélyebb, mint mondjuk az 5 évvel ezelőtti.
Trénerként is kutattam annak a módját, hogy a tudatosan – kognitív szinten – átbeszélt és megélt technikákat milyen feltételek mellett képesek a részvevők tartósan elsajátítani. A tapasztalatom az volt, hogy egy idő után, vagy stressz-helyzetben megtörtént a visszalépés. Nagyon sokféle módon elindulhat egy mély belső átalakulás. Én a szelíd, de kitartó és örömteli gyakorlásban hiszek. A legújabb idegkutatási eredmények pedig megerősítik azt a szándékomat, hogy ez széles körben is biztonsággal, eredménnyel alkalmazható.
Számomra a programok végső célja az, hogy a részt vevők képesek legyenek saját magukat ’önreflektív módon’ fejleszteni, ezáltal saját mesterükké váljanak. Ahogy Buddha is mondta: Legyetek saját magatok lámpásai!
