A sport-coaching a sportolók mentális edzése: mentális állóképességük, adott esetben megküzdő-képességük javítását értjük alatta. A cél egyértelműen a teljesítmény javítása.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a mérkőzés minimum fele fejben dől el, könnyen belátható, hogy nem elég a fizikai paraméterek fejlesztése, a technika gyakorlása, a sportoló mentális erejét is fejleszteni kell. A pekingi olimpia óta kezd „divattá” válni a versenyzőkkel való ilyetén foglalkozás. A sport-coaching még új a mai magyar sportpiacon, pedig a fejlett nyugati országokban már régóta vannak az élversenyzők mellett tanácsadó és coach szakemberek.
A sportban, illetve pontosabban az élsportban a tehetséggondozás 10.000 órát vesz igénybe 12-24 éves korig. 12 éves korig kialakul a készségek, képességek jelentős része. Éves szintre bontva ez az idő körülbelül 800-1000 munkával töltött órát jelent. A mester feladata, olyan pedagógiai folyamatba helyezze el tanítványát és tanítványait, hogy a lehető legmesszebb tudja elvinni őt, őket.
A versenyzőkön kívül ajánlott a coaching, azaz a sport-coaching edzőknek és sportvezetőknek is, mert a folyamat segíthet a paradigmaváltásban és döntési dilemmákban is. Nem feltétlenül kell egykori sportolónak, élsportolónak lenni ahhoz, hogy valaki sport-coach legyen, bár a saját esetemben ezt mindenképpen előnyként tartom számon.
Pozitív szakértelem, tudás, tapasztalat, hitelesség és tekintély viszont feltétlenül szükséges. Rendkívül fontos, hogy a sportolóval foglalkozó szakember ismerje a sportolók sajátos nyelvezetét, fontos, hogy közelről lásson határterhelést, versenyhelyzetet, vagy sérülésből való lábadozást. Ezek azok a paraméterek, amelyek könyvből nem tanulhatók meg.
Személyes élményeim sokfélék: ahány ember, ahány versenyző, edző, annyi eset. A coaching eszköztárát ismerve, adaptálnom kell a legmegfelelőbb megoldást. A támogatás, a konstruktív együttlét a folyamat elengedhetetlen része. Olykor persze óhatatlan, hogy konfrontálódni kell. De ahogy a motivációnak is vannak szintjei, úgy a konfrontációnak is. Fontos, hogy a versenyző érezze, nem rá „haragszom”, hanem érte. A folyamat teljes egészében a bizalomra épül.
A folyamatban cél lehet az egészben rejlő lehetőségek kibontakoztatása, a sportoló teljesítményének javítása által. Nem tanítás, hanem a tanuláshoz való hozzásegítést jelenti. A versenyző tipikus belső akadályai lehetnek:
- a kudarctól való félelem
- az önbizalomhiány
- kétkedés saját képességeiben
A világ változik, s vele változnak a módszerek, eljárások, szinte minden. A magyar sport azonban leragadt a régi poroszos iskolánál (tisztelet a kivételnek). Ebben a rendszerben a versenyző van a hierarchia legalján, a végrehajtó szinten. Partneri viszonyról szó sem lehet. Az edző a jól megmondó, minden titkok tudója és ismerője.
A sport-coachingban ezzel szemben cél lehet egyfajta partneri viszony kialakítása, amikor is a versenyzőnek is lehet véleménye, elgondolása. Természetesen ettől a munkát még el kell végezni. Ez azt jelenti, hogy a versenyzőt a végrehajtó szintről a mellérendelt szintre kell emelni.
Egy esettanulmány:
Ügyfelem, aki választott sportága világbajnokságára készült, erőnléti problémákkal keresett meg. Tíz hét volt még hátra a világbajnokságig. A sportoló erőnléte átlagosnak volt mondható, a nemzetközi mezőnyből nem tűnt ki. Éremesélyesnek mondta magát, mégis a hangjából bizonytalanság áradt, amikor beszélgettünk. Coachingra, külön mentális felkészítésre ott, akkor nem volt lehetőségünk, nem volt rá külön idő. Megoldásnak látszott, hogy az edzésbe csempésszük bele a coachingot, a mentális képzést is. Teljesen evidens módon edzés közben mindig csak a döntőről beszéltem, beszélgettem vele arról a mérkőzésről, aminek a győztesét a későbbiekben világbajnoknak hívják, ami minden sportoló álma, erőfeszítésének célja. Az oda vezető útról, ellenfelekről nem esett szó. Nagyon jól megtervezett program szerint haladtunk, a versenyző erőnléte, erő-állóképessége, fájdalomtűrése rohamosan javult. Extrém terheléseket, olykor határterhelést kapott, szisztematikus rendben. Szinte mindig elhangzott:
– Mit gondolsz, a döntőbéli ellenfeled is elvégzi ezt a munkát?
– Nem.
– Akkor nem is értem, hogy veszi a bátorságot, hogy megpróbálja elvenni, ami téged illet…
Ilyen és ehhez hasonló kommunikáció zajlott. Nehézsúlyú magyar versenyzőről beszélünk, aki a súlycsoportjában kicsinek számított. Gyorserő fejlesztés, erő-állóképesség fejlesztés volt a munkánk fókuszában. Gyakran példálóztam egy 130 kg-os német ellenféllel, aki minden haragját rázúdítja majd a döntőben. Természetesen mindig volt megoldási javaslat is mellérendelve, amit közösen gondoltunk és beszéltünk végig. Ahogy közeledtünk a versenyhez, egyre többet beszélgettünk. Mindig a pozitív megerősítésen volt a hangsúly. Hit a gyorsaságban, az állóképességben, a relatív erőben, az elvégzett munkában. És végül, de nem utolsó sorban hit önmagában.
Valahogy mindig arra jutottunk, hogy ilyen mennyiségű és minőségű munkát biztos nem végzett a döntőbéli ellenfél. Tehát nem jár neki az aranyérem. Ezerszer vizualizáltuk a mérkőzést, fejben felkészültünk szinte minden váratlan eseményre, melynek a megoldásait közösen dolgoztuk ki.
És eljött a verseny, a régen várt nap. A versenyzőm teljesen természetes módon verekedte be magát a döntőbe. Nem állítom, hogy könnyű volt, de sikerült. Evidensnek fogta fel a győzelmeit, majd jött a döntő. Egy 130 kg-os, nála jóval magasabb szőke német versenyző… Aki minden haragját és erejét rázúdította a magyar fiúra. Bizony nagyon fájhatott. A sok bekapott ütéstől, rúgástól meggyengült, elfáradt a magyar versenyző. Alig több mint egy perc volt hátra, mikor a bíró megállította a mérkőzést. Úgy tűnt, mintha a versenyző-ügyfelem feladta volna. Térdén támaszkodva nézte az orrán lecsöppenő izzadtságcseppeket, és szinte várta a mérkőzés végét.
Ekkor azonban “csoda” történt. Eszébe jutott az a rengeteg munka, amit a felkészülésbe beletett. A sok lemondás, szenvedés, a szisztematikus rendben rázúdított fájdalom. Eszébe jutott, hogy az ezerszer elképzelt döntőbeli ellenfele biztos, hogy nem dolgozott ennyit a sikerért. Tehát NEM jár neki az aranyérem. Továbbgondolva mindezt: mit keres ez itt? A magyar versenyzőből előjöttek a tartalékai, éhes oroszlánként vetette bele magát a küzdelembe az utolsó percre. És láss csodát, olyan verést mért német ellenfelére, amit az nem felejt el egykönnyen. A magyar fiú nyerte a mérkőzést. Ettől a naptól fogva választott sportága világbajnoka! Segített a mentális edzés, a sport-coaching!
Mi az az alapvetés, aminek mentén érdemes sportolókkal foglalkozni? A tisztelet és a szeretet.
Tisztelet az elért eredményeknek, az emberfeletti erőfeszítéseknek, az elvégzett munkának. Tisztelet a küzdeni tudásnak, a sok lemondásnak, a sokszor aszkéta életvezetésnek.
És a szeretet: szeretetet nem lehet könyvből tanulni. Véleményem szerint a sportolók szerethetők, sokszor esendők. Jó, ha ismerjük az öltöző szagát, a versenyző nyelvét, gondolkodásmódját, félelmeit. Aki erre az amúgy nagyon szép munkára adja a fejét, javaslom, hogy töltsön el több időt sportolókkal, nézzen meg minél több edzést, versenyt, mérkőzést. Ha ezt megteszi, úgy a tisztelet, a szeretet belülről fakad, ami jótékonyan hat a közös munkára.
Vajon, hogy néz ez ki átültetve az üzleti életbe?
Jelentős tényező a vízió. Jelentősége szinte felbecsülhetetlen! Fontos, hogy mihamarabb legyen a sportolónak víziója, helyezze el magát benne és ehhez kapjon megfelelő külső segítséget.
Az önbizalom, az önértékelés, illetve az önbecsülés is fontos szerephez juthat a fejlesztő folyamat során. Az énkép reális fejlesztésének lehetőségeként bontakozik itt. Fontos megemlíteni, hogy a verseny, illetve téthelyzetben történő fejlesztés nem mindig hoz minőséget, illetve minőségi változást.
A motiváció. Rendkívül fontos elem. Ha egy élversenyző motivált, szinte érezhető, hogy akár a falon is áthatol. Ennek az elemnek is célja a teljesítmény-növekedés, a teljesítőképesség magasabb szintre emelése. A motivációt a fürdéshez, illetve a fogmosáshoz hasonlítanám. Nem elég a hét elején megfürdeni egyszer, mint ahogyan fogaink ápolásának sem ez a legjobb módja. Minden nap kell, naponta többször is, hogy a láng életben maradjon. Persze ehhez ismerni kell a versenyző motívumpontjait, mi az a legfőbb motívumpont, ahol, ha hiányállapotot generálunk, akkor a motivációs és a vele együtt járó magas szintű cselekvés, illetve teljesítmény belülről fakad.
Fontos lehet a cél, a döntés, hogy megfelelő célt állítsunk fel: NEM REÁLIS, DE SZÁMOMRA HIHETŐ! Gondoljunk csak bele, ha nem lehettek volna a hihetetlen célok, még ma is gyertyával világítanánk – hogy csak egy példát említsek. A célt úgy képzelem el, mint végcéltól vezérelt részcélok. Olyan, mint egy edzésterv.
Az élsportoló egyik fő jellemzője a totális felelősségvállalás. Ott, akkor egyedül van. A másodperc törtrésze alatt kell döntést, döntéseket hoznia a siker érdekében. Fontos, hogy a versenyző képes legyen dönteni, és döntéséért vállalja a felelősséget!
A coaching eszköztára nagyon gazdag. Hitem szerint nincs instant megoldás. Személyre szabottan kell alkalmazni a különböző eszközöket, módszereket. Fontos, hogy a szerszámosládánkból a megfelelőt, az éppen odaillőt válasszuk. Szoktam élni a következő kifejezéssel: ami majdnem az, az nem az!
Nagy jelentőséggel bírnak a megoldásközpontú beszélgetések, a segítő, meghallgató és bátorító mondatok. Az előjelek, az erőforrások, a kihasználatlan potenciálok, a pontos cél, illetve a szóba jövő megoldások együttesen a teljesítőképes tudás növekedéséhez vezetnek.
Nem elhanyagolható tényező a közösség, amiben a versenyző nap mint nap készül. A közösség lehet: segítő, támogató vagy verseny közösség. A közösséget, a csapatot szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni, hisz egymással kölcsönhatásban vannak.
Mivel mindenki külön-külön egy-egy individuum, hiba lenne elfelejteni, hogy elsősorban közvetlen környezete határozza meg, illetve befolyásolja a működését. Egy jó sport-coach kérdésekből épít kapaszkodót a versenyzőknek. Az elismerő támogatás sokszor jelent érzelmi tapaszt a „sebekre”. Építkezni mindig a legerősebb tulajdonságra lehet.
A teljesítménynövekedést befolyásolják:
- az akarati tényezők
- az alkalmazkodó képesség
- megküzdőképesség
Mind-mind olyan területek, amelyek coachinggal fejleszthetők. Sokan várják el, hogy a gondok, a problémák varázsütésre megoldódnak egy ülés után. Ez így nem igaz: folyamat csak folyamattal „gyógyítható”.
Rendkívül nagy szerepe van a keretek tisztázásának. Annak, hogy a szabályok tiszták, követhetőek és mindig azonosak legyenek. Például, ha nem tudjuk tartani az ülés előre megbeszélt hosszát, akkor mitől várjuk el az aktuális kliensünktől, hogy megbízzon bennünk. A keretek tisztázása mindjárt az elején kiemelt jelentőséggel bír. Mindkét fél számára biztonságot ad. További lényeges elem az őszinte kíváncsiság. Valóban érdekel az elakadás, a probléma? Szintén fontos tudás a hozzáértő hallgatás: ha időt hagyunk a megfogalmazásra, az elfojtott gondolatok kimondására.
Végezetül néhány gondolat.
A mai élsportolók megbecsülése mind anyagi, mind erkölcsi téren jóval nagyobb, mint a korábbi években. Ez elsősorban az olimpiai sportágak bajnokaira igaz, illetve látványsportokra.
Sajnos mi magyarok, kevés kivétellel csak a bajnokot tartjuk számon. Pedig az olimpiai bronzérmesek, ötödik helyezettek is ugyanannyi munkát tettek bele a felkészülésbe. Vajon hányan tudják megmondani, hogy 2004-ben, 2008-ban hány olimpiai bronzérmet szerzett a magyar csapat? Esetleg név szerint, kik az ezüstérmesek…
Ma már kijutni egy olimpiára is óriási bravúr. Rendkívül sok munka és lemondás van mögötte. Ami minimálisan megilleti a sportolót, az a tisztelet, a megbecsülés és a szeretet. Szeretet önmagáért, nem az elért eredményeiért.
Ma már az élsportolók jelentős százaléka diplomás. Miközben világszínvonalon teljesít, készül a civil életre. Ezért sztereotip gondolatokkal illetni, verbális, vagy akár nonverbális szinten nem szabad. Gondoljunk bele a különbségbe. Ha egy értékesítő a vállalatnál hazai szinten a top 5-be tartozik, túl azon, hogy kiemelkedő jövedelme van, időről időre elismerik, jutalmazzák. Jogosan. Ha egy sportoló jön haza egy aktuális világversenyről ötödikként, az szinte szemlesütve lép ki a repülőtéren a terminálról. Ritka kivételektől eltekintve így van ez.
Az élsportolók sokszor az egészségüket is odaadják a sikerért. Hányan, de hányan vállalják sérülten a harcot… Az élsport nem múlik el nyomtalanul. Szóval szeressük, tiszteljük, támogassuk őket. Nem kényszerből. Azért mert megérdemlik.
Ilyés Gyula
Élete több mint 30 éve a sportról szól, az utóbbi 5 évben már coach nézőpontból, sport-coach-ként is dolgozik. Erőssége a motiváció, a hit és az önbizalom erősítése, hitelesen, saját tapasztalatai felhasználásával segíti az újrakezdést.
Saját sportágában a judoban nagymesteri fokozatot – VI. Dan – elérve dolgozik edző-ként, támogatva mások sportsikereit. Tanítványai Világ-, és Európa bajnokok. Sport-coach működése négy alappillére a pszichológia, a Mérő-Baracskai coach-képzés, a sport-tapasztalatok, és a tapasztalati tanulás professzionális használata. „Testben-fejben rendben” programja lényege a holisztikus megközelítés, amelyben az erő és a hit mellett az egyéni fejlesztés személyre szabottan jelenik meg. Az üzleti világ és a versenysport hasonlósága nyilvánvaló, a vezetőképzésben eredményesen, és bátran használja ezeket az analógiákat.
