Amikor a rendszerváltás után Magyarországon elindultak a posztgraduális MBA képzések, legelőször azok haraptak rá, akik felelős döntéshozó vezetőként vagy ilyenek tanácsadójaként érezték, hogy több tudásra van szükségük. Az első MBA-évfolyamokon még azzal foglalkoztunk, hogy miképpen születik a világban percről percre az új üzleti tudás, ami napról napra megváltoztatja a világot, akár rendszeres válságok árán is. A hallgatók érzelmileg reagáltak a tananyagra, szenvedélyes viták alakultak ki.
Azután a következő évfolyamokban jöttek azok, akik úgy érezték, hogy ha több tudásuk lesz, akkor talán vezetővé válhatnak. Ők azt követelték, hogy azonnal, most rögtön mondjuk el nekik a nagy titkokat, amitől eredményes, élvonalbeli vezetők lesznek. Annyian voltak és olyan erős fizetőképes keresletet jelentettek, hogy muszáj volt alkalmazkodni hozzájuk. Át kellett térni a kész receptek oktatására. Ettől azonban a döntéshozó vezetők pillanatok alatt eltűntek ezekből az iskolákból. Ők pontosan érezték, hogy a legfrissebb kész receptek is automatikusan elavulnak, mire a tananyagba bekerülnek, és ebből köszönték szépen, nem kértek. Így aztán nemcsak a tanítás stílusa, hanem a hallgatóság összetétele is viharos sebességgel megváltozott.
Az új hallgatók rengetegen voltak és igen tudnivágyók. A képzési cél viszont kimondatlanul is más lett: immár nem felelős üzleti döntéshozókat, hanem hatékony végrehajtókat képeztünk. Valóban, az új MBA-iskolák kiválóan kielégítették a frissiben Magyarországra települt nagy nemzetközi cégek középvezető-igényeit. Ma is ezt teszik.
Eközben azonban a felelős üzleti döntéshozóknak nem maradt olyan iskolájuk, ahol hasonszőrűek között lehetnek, és ahol valóban az ő problémáikkal foglalkoznak. Olyan, ahol nem a „nagy titkokat”, a kész megoldásokat tanítják, mert a hallgatók úgyis eleve pontosan tudják: a nagy titok az, hogy nincs titok. Ha lenne, azt már rég tudnák. Vannak viszont új gondolatok, új világszemléletek, vannak okos üzleti guruk, van mindennap frissülő új tudás – és vannak tanárok, akik ezt akarják közvetíteni a hallgatóiknak.
Egy tanárnak katedra kell, és noha az egyetemen a katedra-éhségem rendesen kielégül, mégis régóta vágytam erre a fajta oktatásra is. Elképzeltem, kikkel, melyik kollégákkal tudnánk egy olyan iskolát létrehozni, amely azokat az embereket vonzhatja hallgatóként, akik ilyenfajta tudásra vágynak, és azt lehetőleg egymás társaságában, közösségi úton szeretnék elsajátítani. Ehhez találtam nagyszerű partnert Kürti Sándorban, így jött létre a KÜRT Akadémia, és azon belül az Üzleti Gondolkodó Iskola.
Ezen a képzésen nagyjából ugyanazt az éppen aktuális tananyagot tanítjuk, mint az egyetemen, csak nem húszéves, hanem harmincas-negyvenes vagy még idősebb hallgatóknak, akik érettségük és tapasztaltságuk révén egészen mást vesznek le belőle. Így máshova kerülnek a súlypontok és másfajta kérdéseket tesznek fel. Ettől valóban másmilyenek az órák, mint az egyetemi oktatásban. Az üzleti képzések tapasztalt, sokat látott hallgatói kiprovokálnak olyan válaszokat, amelyeknek a húszéves egyetemi hallgatók számára értelme sem lenne. Sokszor magam is meglepődök, milyen érdekes gondolatokat hoznak ki belőlem az üzleti gondolkodó iskola hallgatói, olyanokat, amik különben aligha jutottak volna az eszembe.
Mérő László
Mérő László a KÜRT Akadémia Üzleti Gondolkodó Iskolájának vezetője, az ELTE Gazdaságpszichológiai
