A coachingban gyakran kísérjük ügyfeleinket olyan helyzetekben, amikor a stressz hatására a megszokott önreflexió háttérbe szorul. A mentalizáció, vagyis az a képesség, hogy saját és mások viselkedését belső állapotokra vezetjük vissza, ilyenkor különösen sérülékeny. A mentalizáció alapú coaching szemlélete abban segít, hogy a reflektív gondolkodás újra aktivizálódjon, és az ügyfél visszataláljon belső világához, ezáltal kapcsolódni tudjon önmagához és másokhoz is.
Mi is az a mentalizáció?
A mentalizáció az a képességünk, hogy saját és mások viselkedését belső állapotokra, gondolatokra, érzésekre, vágyakra, szándékokra vezetjük vissza. A fogalmat Peter Fonagy és munkatársai dolgozták ki (Allen et al., 2011) a reflektív funkció változásainak leírására. Egyszerűbben fogalmazva, annak a működésnek a leírására, amikor azon gondolkodunk, hogy ki mit élhet át, mit gondolhat, mit érezhet egy adott helyzetben. Ez általában automatikus folyamat, a coaching szerepe ennek tudatosítása.
Például egy munkatárs ingerülten reagál egy kérésünkre. Mentalizációval nemcsak a viselkedést látjuk („dühös volt”), hanem elkezdünk azon gondolkodni, mi lehet mögötte: „Lehet, hogy túlterhelt, vagy valami egészen más bántja?”
Ez a fajta belső világok iránti kíváncsiság kulcsszerepet játszik a társas kapcsolatok kialakításában, fenntartásában és a hatékony együttműködésben – a coachingban is.
A stressz és a mentalizáció kapcsolata
Mi történik, amikor az ügyfél túlterheltté válik, és elveszíti a reflektív gondolkodás képességét?
Bár a mentalizáció természetes képességünk, nem mindig férünk hozzá egyformán. Stresszhelyzetekben, például amikor konfliktusba kerülünk valakivel, döntéskényszer alatt állunk, vagy bizonytalan jövő elé nézünk, ez a képesség gyakran „kikapcsol”.
A stresszhez kapcsolódó mentalizációs váltás modellje (Taubner és Kotte, 2022) jól illusztrálja ezt a folyamatot:
Ahogy a stressz nő, a mentalizációs képesség csökken. Egy ponton túl – ez az ún. „Átváltási pont – Switch Point” – bekapcsol a túlélő üzemmód: harc, menekülés vagy lefagyás (Fight-Flight-Freeze). Ekkor az explicit, reflektív gondolkodás leáll, és reaktív, automatikus válaszok lépnek a helyébe.
Ez különösen fontos a coachingban, ahol az ügyfél gyakran épp olyan élethelyzetben kér támogatást, amikor a mentalizációs kapacitása már csökkenőben van. Ilyenkor a coach feladata, hogy olyan kapcsolati környezetet hozzon létre, amelyben az ügyfél újra képes lesz gondolkodni saját és mások belső állapotairól.
Ábra: Taubner mentalization switch model
Hogyan segít a coach? – Mentalizáció a gyakorlatban
A mentalizáció alapú coaching nem technikák gyűjteménye, sokkal inkább egy kapcsolati szemlélet. Bár a coaching folyamat célja az ügyfél mentalizációjának támogatása, ez nem választható el a coach mentalizációjától. A coach nem tanácsot ad, hanem egyfajta gondolkodási partnerként van jelen. Kérdéseivel abban támogatja az ügyfelet, hogy visszataláljon saját belső világához és kapcsolódni tudjon másokéhoz is.
A mentalizációs képesség fejlődése gyermekkorban kezdődik, és a biztonságos kötődési kapcsolatokban tud kialakulni. Amikor a szülő vagy gondozó reflektál a gyermek érzelmi állapotaira, ezzel modellezi számára, hogyan lehet megérteni a belső világot.
Ezt a folyamatot reprodukáljuk a coachingban is:
- A szülő / coach mentalizálja önmagát – reflektál a saját mentális állapotára (pl. Fáradt vagyok, ez türelmetlenné tesz.). Ez a gyakorlatban a coach lelki egészségét jelenti. Akkor tudom kísérni az ügyfelemet, ha én magam rendben vagyok.
- A szülő / coach mentalizálja a gyermekét / ügyfelét – kíváncsi a viselkedés mögötti tartalomra és ezt teszteli is (pl. Ahogy meséled, mintha lenne ebben egy kis szomorúság is… jól érzékelem?). Ez a Rogers-féle személyközpontú megközelítés gyakorlati alkalmazása. A coach empátiája, feltétel nélküli elfogadása és kongruenciája tudja megteremteni azt a közeget, amiben az ügyfél újra képessé válik a mentalizációra.
- A szülő / coach segíti gyermekét / ügyfelét önmaga mentalizálásában – tudatosítja a viselkedése mögötti belső állapotot (pl. Milyen érzés volt ott lenni abban a helyzetben?). Amikor az ügyfél már képes a mentalizációra, megjelenhetnek azok az intervenciók, amik először a saját működésére reflektáltatják. Itt még általában nem áll készen a másik ember működésének megvizsgálására, de a kialakult bizalmi viszony lehetővé teszi, hogy a saját működését meg tudja vizsgálni.
- A szülő / coach segíti gyermekét / ügyfelét mások mentalizálásában – támogatja a mások működése mögötti szándékok rugalmas értelmezését (pl. Szerinted ő hogyan élhette meg ezt a beszélgetést?). Itt érkezik el az ügyfél abba a lelkiállapotba, amikor megjelenik a kíváncsiság a másik ember működésével kapcsolatban, és már képes alternatívákat megfogalmazni és tesztelni.
Ezek a lépések egymásra épülnek, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ügyfél a saját feszültségéből áthangolódjon egy olyan belső állapotra, ahol képes mások belső világának megértésére is. A coach akkor tud igazán segíteni, ha képes biztonságos teret teremteni a nem-tudás, a kétely és a kíváncsiság számára. A mentalizációs szemlélet szerint nem az a cél, hogy megfejtsük a másikat, hanem hogy nyitottak maradjunk az értelmezésre.
Mit ad a mentalizációs szemlélet a coachinghoz?
A coachingban gyakran dolgozunk stresszes, érzelmileg telített helyzetekkel. A mentalizáció alapú megközelítés segíthet abban, hogy az ügyfél újra hozzáférjen reflektív képességeihez, és ezáltal kompetensebben tudjon dönteni, kapcsolódni, cselekedni. Nem szükséges pszichológiai előképzettség, elég a kíváncsiság, a jelenlét és az a szándék, hogy együtt gondolkodjunk.
Ahogy Peter Fonagy, a mentalizációs szemlélet egyik megalkotója írja (Allen et al., 2011): „A mentalizáló hozzáállás nem más, mint nyitottság, érdeklődés és kíváncsiság az iránt, hogy mi zajlik mások és önmagunk elméjében. … A mentalizáció mentalizációt szül, a nem mentalizáció pedig nem mentalizációt szül.”
Felhasznált források:
Allen, J. G., Fonagy, P., & Bateman A. W. (2011). Mentalizáció a klinikai gyakorlatban. Oriold Kiadó, Budapest
Taubner, S. & Kotte, S. (2022). Mentalization in Coaching. In Greif, S., Möller, H., Scholl, W., Passmore, J., & Müller, F. (szerk.). International Handbook of Evidence-Based Coaching – Theory, Research and Practice. Springer, Cham
