A sikeres coaching alapja a coach szakmai sztenderdek egyértelmű iránymutatásának megértése és következetes betartása, a coaching folyamatában való tudatos jelenlét, az ügyfél felé odafordulás. Vannak azonban tényezők, melyek ennek nehezen detektálható akadályai, túlmutatnak a kivitelezés technikai részletein, tulajdonképpen az „emberi tényezőn” múlnak. Ilyenek a saját megéléseink, az alapvető működéseink, „beállításaink”. Hittel vallom, hogy az önismeret élethosszig tartó folyamat, melynek során különböző helyzetekben láthatunk rá működésünkre és fejleszthetjük elsődleges coach munkaeszközünket; a saját személyiségünket.

A coaching feltételei az empátiás reflexió, a feltétel nélküli elfogadás és a kongruencia. Az ügyfél szabad önfeltárásán munkálkodik, valójában önmagával folytat párbeszédet a coach kísérete mellett, a vágyott változás felé mozdítva magát. Ennek során eddig nem ismert vagy elfedett érzelmi tartalmakat fogalmazhat meg. Az ügyfél minél jobb megértésének érdekében a lehető legjobban kell tudni dekódolnunk kommunikációját, a szavakon túl közvetített érzéseket. Ezekre akár heves fiziológiás reakcióink, megérzéseink is lehetnek. Reakcióink, mint hangtalan zajok jelennek meg a coaching során, gyakran rejtve maradnak előttünk. Anélkül, hogy tudatosulnának, kis mértékben felmerülve is hatással lehetnek az eredményre, akár el is lehetetlenítik az ügyféllel végzett közös munkát.

Írásomban arra kerestem a választ, hogy mik lehetnek ezek a bennem megjelenő zajok, honnan erednek, mit üzennek és hogyan tudom őket saját és az ügyfelek megértésének érdekében hasznomra fordítani.

Az érzelmi agy

Már a gyakorló üléseim során megfigyeltem, hogy aktuális fizikai állapotomra hatással van az érzelmi állapotom. Máshogy reagálok, ha például aggodalmat, izgatottságot, kíváncsiságot érzek, más érzetek jelentkeznek testemben, más fiziológiás reakciókat indikálnak. Ezeknek a változásoknak megfigyelése sokat segített, hogy kezelni tudjam őket, de szükségem volt arra is, hogy érthető magyarázatot találjak a folyamatra. A „kályhától indulva” izgalmas felfedezőút vette kezdetét.

Törzsfejlődésünk korai szakaszában a vegetatív funkciók, az életben maradás központja, az agytörzs létezett. Az agy jelenlegi formája (neo cortex) felé vezető evolúciójának első lépésével a szaglólebeny kialakulása, az orr-agy érkezett. Ezt követte, limbikus rendszer. Az amygdala és a hippocampus már igazi érzelmekkel (pl.: düh, harag, félelem) segítette a túlélést. Ezzel a rendszerrel kaptuk meg a tanulás és az emlékezés képességét is, ez lett az élni akarás irányítója. Ez után következett az agykéreg, a gondolkodás helyszíne, mely kiegészíti az érzéseinket a róluk való gondolatainkkal. A hippocampus a tényeket rögzíti, az amygdala a tényekhez kapcsolódó érzelmeket. Bonyolult idegi hálózatával és azzal, hogy gyorsabban reagál az agykéregnél, a limbikus rendszer vészhelyzet esetén képes az irányítása alá vonni a teljes agyat. Ez az állandó, azonnali reakciós készség azonban idővel már nem illeszkedett a társadalmi normarendszerekbe, meg kellett tanulnunk szabályozni őket.

Agyunk felépítéséből következik, hogy nincs ráhatásunk arra, hogy adott helyzetben milyen érzelem tör ránk. Még az előtt jelentkezik ugyanis a tudattalan érzelmi agyban, hogy a racionális agyi rész észlelni, értelmezni tudná. Már akkor hatással vannak ránk, amikor még nem is tudatosult bennünk, hogy valami történt. Az érzelmeinket vezérlő agyi területeink közvetlen hatással vannak a racionális agyunkra, minél erősebb az érzelem, annál kevésbé hatékony a racionális agyunk. Ez a két rész milliárdnyi neuronkapcsolattal összeköttetésben van. A racionális agy kiegészíti, de, képes arra is, hogy felülbírálja az érzelmi agy által kódolt információt.

Erre a pontva eljutva a válaszaim keresésében, rádöbbentem, hogy az intuíciónak nevezett megérzéseim azok az érzelmeim, amelyeket a tudatosítás pillanata előtt észlelek. Hasonlóan a tudattalanunk „tréfája” a változásvakság, amikor bár az agy észreveszi a változást, de a tudattalan úgy értékeli, hogy az nem releváns az adott figyelmi fókuszunk szempontjából, ezért az információt nem adja át a tudatos észlelésünknek. Az adott változó tudattalan, érzelmi szinten mégis megjelenik.

A pszichológiában azt a tudatosítást, mellyel összehangoljuk, egyensúlyba hozzuk az érzelmet az értelemmel, metakogníciónak nevezzük, míg ha kedélyállapotunk tudatában vagyunk, azt metahangulatnak. Minél hatékonyabb tehát a tudatosításunk, annál jobban a hasznunkra fordíthatóak a megjelenő érzelmeink.

Az érzelmi intelligencia

„Az érzelmi intelligencia az érzésekről gondolkodást és a gondolkodáshoz fűződő érzéseket használja viselkedésünk irányításában” (Síklaki I. (2012))

Napjainkig számos kutatással bizonyították, hogy az alapvető erkölcsi állásfoglalásunk az érzelmi képességeinkből, az érzelmek kiismerésében és az érzelmek kezelésében való jártasságunkból ered. A kutatók kétféle elképzelése szerint gondolkodnak róla, az egyik szerint képesség, a másik szerint személyiségjellemző. A neurológia fejlődésével az addig a pszichológiára hagyott érzelmek vizsgálata új fejezetet nyitott feltérképezésükben.

A felsorolt képességek és jellemzők idegrendszeri adottságok, tanulhatóak és fejleszthetőek, életünk minden területére kihatnak, de nem mindenkiben vannak jelen azonos hangsúllyal. Az érzelmi intelligencia lesz az a jellemzőnk, amelynek fejlesztésével közelebb kerülhetünk a saját és az ügyfelek érzelmeinek megértéséhez és kezeléséhez.

Ahogy kapcsolatba kerülünk az intuícióinkkal, testünk jelzéseivel, alakítjuk az énképünket. Ez az önmagunkról kialakított belső kép, mely a magunkról alkotott tapasztalatainkat, érzéseinket és gondolatainkat foglalja magába. Ehhez a képhez az intraperszonális intelligencia teszi hozzá azt, hogy a saját képünk mennyire egyezik azzal, amit mások gondolnak rólunk. Az interperszonális pedig azt, hogy mennyire tudunk „belelátni” másokba.

              Intraperszonális nézőpont:

              Interperszonális nézőpont (Síklaki I. (2012)):

Az érzelmek

De hogyan is csináljuk ezt a tudatosítás-dolgot, hogy működik ez? Az alapvető érzelmek által vezérelve, automatikus cselekvésminták indulnak be, melyekkel értelmezni tudjuk a minket ért hatásokat. Így volt ez az őseinknél is, akik a túlélés lehetőségét szerezték meg azzal, hogy észlelték és reagáltak a veszélyre. Az állatoknál és a gyerekeknél az érzelemre adott cselekvési válasz azonnali; a gyermek sírni kezd, a sün összegömbölyödik, ha megijed, a kutya csóválja a farkát, ha örül, stb. Bár úgy tűnik, teljesen kiszolgáltatottak vagyunk az érzelmeinknek, de emberként képesek vagyunk kapcsolatba kerülni velük, rájuk adott reakcióinkkal, nem követi őket automatikusan cselekvés, késleltetődnek. Ez az első lépés, hogy urai legyünk a helyzetnek, hogy szabályozni tudjuk, a megjelenő érzelmek milyen, és mennyi ideig tartó hatást gyakololnak ránk. Alapos önismerettel megérthetjük a megjelenő érzelmek üzenetét és kezelni tudjuk őket. De mi történik, ha más érzelmével találjuk szemben önmagunkat?

Empátia

Az empátia az egyik legfontosabb eszközünk a coaching kapcsolatban. Tanulmányaim elején az egyik nagy kihívásnak azt találtam, hogy meg tudjam tartani benne a megfelelő mértéket. Az empátia kifejezést Rogers tanítványai a görög „empatheia” (benne-érzés) szóból származtatták. Rogers (és Freud is) terápiás törekvésnek a kliens érzéseinek felfogását, megértését, visszatükrözését tartotta. Megfogalmazásában az empátia olyan folyamat, amely során a másik ember világába helyezkedünk bele, ebben a helyzetben érezve rá azokra az elemekre, amelyekre a másik alig, vagy semennyire nincs tudatában, szem előtt tartva azt, hogy ez a segítő számára egy „mintha” élmény maradjon.

A tükörneuronok szerepének leírásával (Rizzolatti, Fadiga, Gallese, & Fogassi, 1996)  ismertük meg a testszintű alapját a másikra való hangolódásnak. Gyakorlatilag a megfigyelt személyen látott érzelmi és vegetatív állapotot váltja ki a megfigyelőben, a tudattalan pedig a saját térképére helyezi, az arra leginkább hasonlító koordináták szerint. Ezeket a koordinátákat a már megélt, személyes, motoros emlékeink alakítják. A nagyobb fókusz kliensen tartásáért magasfokú tudatossággal ezt a szubjektivitást minimálisra lehet csökkenteni. Ez a belső, semleges figyelem az az öntudat, amely segíti az önreflexiót és a „kívül maradást” az üléseken. Freud után a „figyelő én”-ként nevezzük.

Érdekes megfigyelés; az empátia vizsgálatakor (PNAS, vol.120, 1.szám. Reading the mind in the eyes teszt, 2022.) 57 országra kiterjedő, reprezentatív kutatással igazolták, hogy a nők kb. 17%-kal érzékenyebbek az érzelmek dekódolására, mint a férfiak.

A coach megoldási kényszere

A gyakorló üléseimen megjelenő másik kihívást az jelentette, hogy az ügyfelek magamra vett érzelmei hatására megoldások vetődtek fel bennem. A saját életemmel való tapasztalataim alapján ezek a megoldások alkalmasak lehetnek a kiváltódott érzelmek kezelésére. Az aktuális fizikai, vagy intenzív érzelmi állapot, az adott pillanat szubjektív megélései egy tapasztaltabb coachot is csőbe húzhatnak. Ilyenkor átveszi a beszélgetés irányítását önmaga fókuszába és a saját nézőpontjából kínál megoldást. Kérdései manipulatívvá válhatnak, olyan irányba terelve az ügyfél válaszait, mely a coach vélt megoldása felé vezet, az ügyfél érdekeit figyelmen kívül hagyva, ezzel a coaching sikerességét veszélyeztetve, indirekt a szerencsére bízva, hogy a saját megoldása működik-e az ügyfél élethelyzetében vagy sem. Jó önismerettel, önreflexióval ezek az esetek is minimalizálhatóak.

A körülmények mellett a segítő személye is lehet rizikófaktor. Schidbauer 1977-ben írta le a Helfer-szindrómát. Megfigyelései alapján a kora gyermekkorban átélt szülői elutasítást okolta a gyökereként. A pszichoanalitikus szerint a segítő kerüli a szembenézést saját érzéseivel, érzelmeivel, ezt a belső üresség érzetét igyekszik pótolni. Munkáján kívül gyakran privát kapcsolataiban is segítő szerepben van; a kliensei, barátai, kapcsolatai érzelmeit veszi át. Kezdetben ezt az attitűdöt sikerek igazolják, majd örömtelenséggel, perfekcionizmussal, sikertelenséggel társul, végső soron kiégéshez vezethet. A segítő lényegében objektivitását veszti, saját sérüléseit igyekszik gyógyítani a klienskapcsolat által. Tudattalanul akadályozza az ügyfelet, hiszen a fejlődésével a kapcsolat létjogosultsága kérdőjeleződne meg.

Előítéletek és torzítások

A megoldási kényszernél a biztonság szükségletére bukkantam önmagamban, amit az ügyfél érzelmeinek sajátomként való értelmezése váltott ki. Ugyanez a szükséglet jelenik meg akkor, amikor az ügyfél érzelmeire reagálva saját meggyőződéseinket vesszük védelmünkbe. Alátámasztásukra torzítjuk, figyelmen kívül hagyjuk a tényeket, vagy tudomásul sem vesszük azokat az információkat, melyek cáfolnák a tényekről alkotott meggyőződéseinket. Az ügyfél által elmondottak részben, vagy egészében figyelmen kívül hagyása az önigazolásunk érdekében, kudarcba fordítja a coachingot.

Az előítéleteink az általunk elfogadottól eltérőre adott, kontextustól és tanulástól függő asszociációk. Kulturális, tágabb és szűkebb környezeti normákhoz kötődnek, gazdaságos utak az információkhoz. Az előítéleteket a mi-ők viszonylatában mások viselkedésének megfigyelése, utánzása, tanulás, alkalmazkodás, illetve saját, valóságunk által töltjük meg tartalommal.

A saját viselkedésünkkel kapcsolatban ismerjük az összefüggéseket, azt hisszük, objektívebbek vagyunk, mint a többi ember. Mások viselkedésének megfigyelésekor hiányzik a megélésből adódó kontextus, így könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a szubjektív értelmezésünket fogadjuk el valóságnak. Eljuthatunk addig a következtetésig, hogy aki nem osztja ezt a nézőpontunkat, tudatlan és/vagy megtévesztett. Az összes torzításunk mellett a megerősítési torzítás a legerősebb összetevő a világunkról szóló információink feldolgozásában és a bevált stratégiáink kövesében.

A negativitási torzítás evolúciósan a potenciális veszélyforrások korai felismeréséhez volt fontos, hiszen ezek elkerülésén, elhárításán volt a hangsúly. A mai világunk sok szempontból biztonságosabb, nincs szükség erre a készenlétre, de a negatív ingerek hatnak ránk. Nem is akárhogy! Jellemzően intenzívebben, mint a pozitívak, sőt, kutatások során azt is megfigyelték, hogy átélésük után hosszabb időre van szükség arra, hogy az érzelmi szintünk visszaálljon a megszokott állapotába.

Az előítéleteink gyakran alapvető attribúciós hibához vezetnek, azaz túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a személyiségből fakadó tényezőknek. Figyelmen kívül hagyjuk a szituációból eredő részleteket, a viselkedésből vonunk konzekvenciát a személyiségjegyekre. A gyors következtetés elhamarkodott ítélethez vezet. Innen csak egy lépés a megerősítési torzítással azoknak az információknak a keresése, melyek igazolják az attribúciós hibát.

Az énvédő torzítások olyan funkcióval is bírnak, melyen azt szolgálják, hogy általuk elviselhetőbbé váljon egy adott élményhez kapcsolódó szorongás mértéke. Az említetteken túl ilyen a tagadás, elfojtás, elfelejtés, projekció, racionalizáció, hasítás, reakcióképzés. (Aronson, E.- Aronson, J. (2022))

Kommunikáció

Annak érdekében, hogy azt a mozit nézzük, amit az ügyfél hozott, a kommunikáció az egyik kompetenciánk. A hatékony kommunikáció alapvetése a kongruens viselkedés, azaz a kommunikációs csatornánkon való ellentmondások nélküli közlés.

A kommunikációs stílusunkat az attitűdünk, érzelmi beállítottságunk, „én állapotunk” határozza meg. Attitűdünk gyermekkorunk tapasztalataiból, szocializációból, mintákból, részben ösztönösen tanulva, részben tudatosan fejlesztve alakítjuk, lehet passzív, agresszív és asszertív.

Az Eric Berne által megalkotott tranzakcióanalízis azt állítja, hogy az én-állapotok gyerekkorban megélt minták kommunikációnkban való leképeződései, melyek eredményezhetnek kiegyensúlyozott információcserét, konfliktust vagy játszmát. A játszmák tudattalan folyamatában a valódi érzések kényszerként irányítanak. Funkciójuk az adott helyzetben hiányzó viselkedési alternatíva okán megélt tehetetlenség megszűntetése. Van azonban, aki saját játszmáját azért indítja, hogy megvédje magát a másik játszmáitól. A coachingban ügyfél és coach is kerülhet játszmába. A játszmák többségének veszélye a coaching sikertelensége miatti megoldáskényszer. Ha sikerélmény helyett, azt éli meg a coach, hogy nem ura a helyzetnek, vészprogramként a kísérés helyett vezetni kezdi az ügyfelet a változás felé. Tulajdonképpen jobban akarja a változást, mint az ügyfél maga, ezzel még nagyobb ellenállást váltva ki.

Az ügyfél játszmáiban gyakran találkozom áldozati játszmával. Amikor az ügyfél függetleníti önmagát, élethelyzetéért kizárólag a körülményeket teszi felelőssé, csak elszenvedi a történéseket. Inkább panaszkodni, mint megoldást találni szeretne, szövetségest keres a coachban. Az „igen, de…” játszmába az ügyfél megoldandó problémával érkezik, de fél attól, amit a megoldás magával hozhat. A coach felvetéseire kifogásokkal válaszol.

Coachként tisztában kell lennünk azzal, hogy mely játszmákra vagyunk fogékonyabbak. Saját önismeretünk segít észrevenni, amikor a változásra szánt energia a coachnál van. Ez megvilágíthatja a „vészprogramos” játszmákat elindító helyzeteket.

A játszmák elemzésének és megértésének egyik eszköze a drámaháromszög, melyben az éppen betöltött szerepünk a játszma során többször is cserélődhet:

• az áldozat: valamire alkalmatlan, nem tudja mit várnak el tőle, gyenge és tehetetlen, valaki támadja (nem vagyok oké, de a többiek okék, feltéve, ha megtesznek értem bizonyos dolgokat)
• az üldöző: a támadó szerep, domináns és agresszíven érvényesíti az akaratát (oké vagyok, a többiek nem, és ezt tudtukra is adom.)
• a megmentő: aki beavatkozik, hogy megmentse az áldozatot (én oké vagyok, a többiek nem, ha okék lennének, rám nem is lenne szükség, szóval maradjanak csak nem okék) (Dehner, U.-Dehner R. (2015))

A segítő szakmákban, mentális egészségmegőrzésben, fejlesztésben arra törekszünk, hogy az ügyfelet az aktuális helyzeténél jobb helyzetbe kerüljön. Azzal, hogy aktuális életvezetését támogatjuk, rögzült, gyakran önmagára káros szemléletét, gondolkodását megváltoztatja, új nézőpontokat kap. Partnerségünkkel saját erőforrásai tárulnak fel.

A coaching folyamat a coach számára is tanulás, önmagával szemben is számos „aha”-élményt él át. Találkozhat olyan ügyfélérzelmekkel, melyek rá is hatást gyakorolnak, fájó pontokat nyomhatnak vagy éppen lelkesítenek. Ezekkel együtt a coach nyitottsága, empátiája, a másik megértése, önismerete, személyisége is tovább fejlődik. Annak érdekében, hogy alkalmas legyen a segítő, támogató beszélgetésre, alapvetően rendelkeznie kell az ítélkezésmentesség, az értő-, aktív figyelem, a tudatosság, az empátia, a bizalomépítés attitűdével, egészséges kíváncsisággal, nyitottsággal, „differenciált látásmóddal” (Tringer L. A gyógyító beszélgetés (2022.) ). Valamint rendelkezni kell saját működésének folyamatos felülvizsgálatával, mely megelőzés lesz a rutinszerűvé válás miatti elkenődés ellen. A coaching folyamat közben saját magunk monitorozásával ezeket a helyzeteket felismerni és tudatosítani tudjuk, így lehetőséget teremtünk a hatékony kezelésükre.

Az érzelmeink védelmet nyújtanak számunkra, segítenek a hozzánk eljutó információk feldolgozásában, rendszerezésében, megértésében, befolyással vannak a viselkedésünkre. Segítő szakemberként elemi érdekünk, hogy ismerjük, értsük, megértsük, kezelni tudjuk őket, valamint mielőbb rá tudjunk hangolódni az üzenetükre. Ha a megjelenő érzelmeinket kiváltó gondolatot megállítjuk, kérdőre vonjuk és értékeljük, az érzelmek cselekvésre ösztönzése, a felszabaduló cselekvési reakció-minta rövidre zárható.

Az érzelmeinket befolyásolni nem tudjuk, de a róluk való gondolkodásunkat igen. Ezzel lehetőséget adunk magunknak, kezünkbe vegyük a kontrollt felettük. Gyakorlással mi magunk határozhatjuk meg, hogy mekkora erővel és milyen hosszan gyakorolnak ránk hatást, milyen mértékben veszik át gondolataink és cselekedeteink felett az uralmat.

„Az érzelmek olyanok, mint a hullámok – megállítani nem tudjuk őket, meglovagolni viszont igen.”                                                                                                        Jonathan Martensson, író

A cikkben szereplő ábrák a szerző saját szerkesztésű ábrái.

IRODALOMJEGYZÉK:

Aronson, E.- Aronson, J. (2022): A társas lény. Ford.: Bojár Péter, HVG Könyvkiadó zrt.
Goleman, D. (1995): Érzelmi intelligencia, Ford.: N. Kiss Zsuzsa, Háttér Kiadó Kft., ISBN
Tringer L. (2022): A gyógyító beszélgetés, Medicina Könyvkiadó zrt. 5. ISBN 978-963-
Síklaki I. (2012): Bevezetés a coaching elméletébe és gyakorlatába, KVA tananyag,
Berne. E (1984): Emberi játszmák, Ford.: Hankiss Ágnes, Gondolat Kiadó
Járó K. (2011): A játszmák világa, Háttér Kiadó Kft.
Dehner, U.-Dehner R. (2015): Tranzakcióanalízis a coachingban,, Z-Press Kiadó Kft.
Kelló É. (2014): Coaching alapok és irányzatok, Akadémiai Kiadó,
Komócsin L. (2009): Módszertani kézikönyv coachoknak és vezetőknek II., Manager Könyvkiadó,
Szabó P. -Meier, D. -Hankovszkí K. (2016): Rövid és tartós coaching, Solutionsurfers Magyarország,
Fülöp E.-Devecsery Á.-Csabai M. (2012): Érzelmi bevonódás és kiégés összefüggései pszichiátriai rezidensek körében, Akadémiai Kiadó, kutatás Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 13 (2012) 2, 201—217 DOI: 10.1556/Mental.13.2012.2.6
Örvényesi R. (2021.05.21.):Átlépni saját árnyékunkat, Magyar Coach szemle, https://coachszemle.hu/2021/05/21/atlepni-sajat-arnyekunkat/
Pólya T. (2014): Az érzelmi intelligencia narratív indikátorai, KRE Pszichológiai Intézet 10.12663/PSYHUNG.2.2014.2.2
Dávidné B. Hidvégi J. (2005): A tranzakcióanalízis és alkalmazása a gyász feldolgozásának terápiás támogatásában, Kapocs 2005. 02. 4.évf.1sz., BKÁE diákszervezeteinek ingyenes havilapja.
(PNAS, vol.120, 1.szám. Reading the mind in the eyes teszt, 2022 https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2022385119#sec-2)

Kurucz Veru

Pályafutásom építészként kezdtem, melyet egyszerre hibrid szakmaként művészetnek, műszaki tudománynak és segítő beszélgetésnek láttam. Évtizedek kellettek belső motivációm megértéséhez és elfogadásához. Ez a hozzám fordulók jobb megértése, valamint valódi vágyaik homályos elképzeléseikből való kibontása volt. Versenysportoló fiam téthelyzeti nehézségeit látva erősen motivált a benne zajló folyamat megértése. Kutatni kezdtem, miként lehetek fejlődésében hatékony és gyors segítsége, ekkor találtam rá a sport coachingra, mely egyértelmű eredményt, tartós és pozitív változást hozott nála. Ez az élmény kötelezett el a segítő szakmák gyakorlásának irányába. Diplomám sport coachként a Széchenyi Egyetemen szereztem. A coaching üléseken felül egy lelkisegély és kríziselsősegély-vonal alapítványnál folytatok segítő beszélgetéseket.