Olyan időszakot élünk, amelyben a teljes átalakulást tapasztaljuk annak minden hozadékával. Ezek a változások az ellenpontban való kilengésre kényszerítik az ingát, mindazoknak a teóriáknak, dogmáknak és hitrendszereknek az ellenpontjába, melyeket az emberiség eddig érvényesnek hitt. Ez sokak számára rémisztő és a talajvesztettség érzetét erősíti, míg mások úgy érzik, hogy végre eljött az ő idejük és beleereszkednek a teljes átalakulásba.
Miben különböznek azok, akik az egyik, illetve a másik csoport paraméterei szerint élik az életüket?
A pszichológia a személyiségfejlődés előrehaladottságához társítja annak képességét, hogy ki mennyire rugalmas ahhoz, hogy a lehető legrövidebb idő alatt térjen vissza egy-egy kibillent állapotból. (Hiszen mindenki kibillen az egyensúlyából hosszabb-rövidebb időre.)
A spirituális iskolák szintén a tudatosság minőségén szeretik lemérni azt, hogy ki mennyire ragadt benne a saját káprázatába, azaz, hogy mennyire rugalmasan képes szempontrendszert váltani az egyén, módjában áll-e a teljesebb, nagyobb képet is integrálni a valóságába?
Az átkeretezés technikája például közös metszet mind a coachingban, a pszichológiában, mind pedig a spirituális iskolák tanításait illetően. Láthatóan tehát kezdenek összeolvadni ezek a területek és alkalmasak arra is, hogy egymást erősítsék és kiegészítsék.
Az élet formálódásának teljes elfogadása, nyugalommal való lekövetése azonban a legnagyobb kihívást jelentő feladata a mai embernek.
Hatalom és kontroll
Az első és legalapvetőbb feladat, annak belátása, hogy a kevesebb hatalom és kontroll sokkal magasabb minőségű életvitelt eredményez. Ez az alapvetés minden egyes ember életére levetíthető, legyen ez egy friss anyuka, aki éppen otthon tölti a napjait, egy munkavállaló vagy egy vezetői szerepkört betöltő ember. Mindenkinek a maga valóságában kell tudnia elengedni azt a fajta irányítást, amiről azt gondolja megóvja őt a káosz létrejöttétől, miközben belülről szétrágja e felesleges kontrollnak a súlya.
Amíg az ember elhiszi, hogy mindenre kiterjedő hatalma van, hogy nagyobb befolyással bír, mint a természeti törvények, addig abszolút frusztrációra lesz ítélve.
Amint felismeri viszont, hogy akkor is biztonságban van, amikor megengedi, hogy csupán létezik és elkezdi kihangosítani önmagában a saját belső hangját, esélyt kap arra, hogy a káoszt átalakulásnak, a változásokat új lehetőségnek, a megszűntetett kontrollt pedig könnyedségnek értékelje.
A kiindulás tehát a bizalom kihelyezése az életbe (a létezésbe). Annak konstatálása, hogy a kozmosz, a naprendszer, a földi légkör, a természet és a természetben megjelenő analógiák nem a szél által véletlenül összehordott szisztémák, hanem egy tökéletesen megkomponált környezet egy-egy aspektusai, ahol minden adott ahhoz, hogy az élőlények a potenciáljuk maximumát megjeleníthessék.
Ez a tétel önmagában könyvtárnyi kutatást és tudást ölel fel, nem csoda hát, hogy sokan éveket is eltöltenek azzal, hogy éljék is mindazt, amit ez a pár mondat mélységeiben jelent. Azért is nehézkes egy ennyire kitágított szempontrendszerbe belehelyezkedni, mert a mai ember a szűk látókörben való létezésre és gondolkodásra lett kondícionálva. Szerencsére azonban sokakat nem sikerült teljesen összezsugorítani, így lehetséges, hogy az efféle tudásokat milliók szomjazzák, hiszen mindez végre a valós mivoltjukkal rezonál.
Két lábbal a földön
Attól, hogy újfajta módon tanulunk élni, létezni, problémákat megoldani, magunkra és a környezetünkre tekinteni, azért a számláinkat is be kell fizetnünk majd. Mégsem zárja ki egymást, hogy „a földtől teljesen elrugaszkodott” módon funkcionáljunk, miközben a mindennapokban is teljesítünk.
Sőt! Látható, hogy a kreativitást újrafelfedező üzleti élet is része a teljes átalakulásnak. Az új vezetői kép az autoriter karakterből a szolgálatot felvállaló, bölcs, irányító karakterré változik épp át, felismerve a valódi értékeket, a belső vezettetés fontosságát és a példamutatás alapvető jelenlétét.
A karizmatikus előadók és vezetők, az inspiráló közösségek, a biztonságos és sokszínű munkahelyek mind olyan megváltozott valóságot tükröznek, ahol a régit egyszerűen kiseperte a szél. Nincs helye az ormótlan, lassú, megkövült és előre legyártott elméleteknek, a kirekesztő és hatalmat fitogtató légkörnek. E helyett a munkahelyeken egy alkotói energiákkal teli, nyugodt és békés légkör lett a kívánalom.
Kreatív megoldások márpedig csak akkor sziporkázhatnak házon belül, ha ennek a képességnek teret engedünk. Viszont csakis a középpontjában lévő, nem kontrollmániás, bátor és játékos ember képes folyton kreatív üzemmódban működni. Visszaértünk tehát a fent említett tételhez, mely feltételezi, hogy a kreativitást is lehetséges a csúcsra járatni, ha megismerjük az ember valódi helyét és működését a kozmoszban.
Önmagunk újra felfedezése
Más szóval, teljesen új készségeket kell felszínre hoznunk magunkból ebben az átmeneti időszakban. Mindennek véghezviteléhez márpedig nem használhatjuk a régi szabályokat, hitrendszereket és kereteket. Muszáj más módszerek után néznünk, hiszen az átalakulás be fog teljesedni és egy még inkább megváltozott valóságban találjuk majd magunkat. Ha már most új eszköztárra van szükség, képzeljük csak el mi mindent kell még manifesztálnunk magunkba ahhoz, hogy a jövőben is boldogulhassunk!
Erre az belső átváltozásra reflektálnak azok a tanítások, melyek földrengésként érintik az elménk rugalmatlan részeit, miközben szeretnénk visszakapni azt a jól ismert (és a továbbiakban nem működő) hozzáállást, amiben még (azt hittük) értettük kik vagyunk. Pedig, ha engednénk a hívásnak, sokkal gyorsabban átléphetnénk önmagunk új verziójába.
A régi minták mentén létrejött kritikus helyzeteket egyszerűen és hatékonyan képes kezelni az, aki megtanult az új idők kívánalmai szerint működni, gondolkodni és látni. Nem beszélve arról, hogy az új időszak abszolút mást termel ki kritikusnak, mint amit eddig megszoktunk. Tehát az újfajta problémákat egyszerűen lehetetlenség lesz megoldani egy régi mindsettel.
Ezt a fajta összefeszülést jól láthatjuk a politika és a gazdaság, az üzleti élet, az oktatás, de az egészségügy színterén is. Ahogyan jól megfigyelhetjük a mikrokörnyezetünkben is. Szinte színt váltanak azok az emberek, akik képesek voltak a változásra.
Most még nagy a zaj, most még jelen van a fekete-fehér és a színes is. Jelenleg minden terítéken van, a régi, az új és mindaz, ami a kettő között található. A jól választás időszakába léptünk, ahol tesztelhetjük, hogy mennyire sikerült áthangolódnunk az új időszakra. Agyból, kontrollból, hatalomvágyból, belső szorongásaink mentén hozunk döntéseket vagy szabadon, játszva, az élet változásaival együtt áramolva döntünk a pillanatot szem előtt tartva?
Értjük-e már, hogy létezik egy sokkal nagyobb perspektíva az ember számára, ahol nem kell folyton védekező üzemmódban, megfeszülve kézben tartani mindent?
Ha ezt nem csupán értjük, de éljük is, akkor kezd majd átváltozni a készségeink tárháza is.
És valóban szétválasztatnak az emberek…
