A világítótorony irányjelző, igazodási pont, fény, amely – többek között – szimbolizálhatja az erőt, az orientációt, a biztonságot, a szilárdságot, a változatlanságot, a lenyugvást, a segítségnyújtást, az ellenállást, valamint a biztos pontot és kitartást – minden körülmények között. Mint coaching eszköz számomra ugyanezt jelenti, bár jelen esetben elsősorban nem külső támaszt nyújt, hanem bármilyen kihívás esetén a belső erőt, tartást, a miheztartást. Alapszabály, hogy ahol bent rend, ott kint is rend.
A Világítótorony modellt elsősorban akkor hívjuk segítségül, amikor a kliensünk elveszettnek érzi magát egy adott helyzetben, vagy változás előtt áll, amelyhez támogatásra van szüksége, illetve a külső körülmények adta változásokat nehezen éli meg. Alkalmazhatjuk továbbá akkor is, amikor összetett problémával áll szemben, és lépésről lépésre kell haladnia a céljai elérése érdekében, valamint akkor is, amikor súlyos kihívással vagy kihívásokkal néz szembe.
George Bernard Shaw irodalmi Nobel-díjas drámaíró szavait idézve:
„Nem ismerek más olyan emberi építményt, mely annyira önzetlen lenne, mint a világítótorony. Ezeket kizárólag azért építették, hogy másokat szolgáljanak.”
A coachingban ezek a különleges építmények éppúgy szolgálják a klienst, mint amennyire szüksége van rá. Személyhez, valamint adott helyzethez alkalmazkodnak, változnak, de abban viszont azonosak, hogy kiemelkednek a tájból, távolból is jól láthatók, és valamilyen fényforrással rendelkeznek. Tehát reményt és hitet adnak: fényt a sötétségben – szó szerint és átvitt értelemben is.
A modell segítségével kliensünk erőt gyűjthet bizonyos változásokhoz, képessé válhat nézőpont váltásra, új stratégiai tervek megvalósítására, célok kijelölésére, akcióterv elkészítésére. Erőforrásokat ismerhet fel, összetett feladatokat részeire bontva gondolhat át.
Alkalmazása általános coaching ülésen belül megtörténhet, elakadástól függően körülbelül 30-40 percet vesz igénybe. Segítheti a klienst a modell lerajzolása (kiindulópont, út, világítótorony), vagy – tapasztalatom szerint – ellazult állapotban csukott szemmel, lépésről lépésre haladva még izgalmasabb belső élményvilággal gazdagodhat ügyfelünk.
A modell három részből áll: a kiindulópontból, amely lehet szárazföld vagy víz, a világítótoronyhoz vezető útból, valamint magából a toronyból, az arra való felkapaszkodásból.
- Torony – célkijelölés
Mit szimbolizál a kliensnek maga a torony? Mennyire fontos neki az, hogy oda eljusson? Milyen távolságra van tőle, mennyire van még messze? Mire számít azzal, hogy eljut oda? Mennyire bízik a fényében, az erejében? Mit jelentene az az életében, ha odaérne? Amennyiben elér a világítótoronyhoz, akkor mennyire szeretne felmászni a tetejére? Mi kell ahhoz, hogy felkapaszkodjon? Mire számít, mi várja odafönt?
- Kiindulópont– jelenlegi helyzet
Vízről vagy szárazföldről közelítené meg a tornyot? (Aki szárazföldről, az inkább biztonsági játékos, aki vízről, az inkább kockázat vállaló.) Mennyire van messze a jelenlegi helyzetétől a torony? Milyennek látja innen a tornyot? Mit lát maga körül, ha körbenéz? Egyedül van vagy valaki(k)társaságában? Milyen kihívásokra számít?
- A toronyhoz vezető út (és opcionálisan a torony megmászása) – a cél eléréséig megtett erőfeszítések sorozata, maga a munka.
Mennyire tud gyorsan haladni a torony felé? Mi nehezíti az útját? Milyen a széljárás? Mi könnyítheti a haladást? Mi kell ahhoz, hogy tartani tudja az irányt?
A modell részletes bemutatása
Régen sok esetben lakótoronynak is használták ezeket az épületeket, több kisebb szobát alakítottak ki, amely elsősorban a toronyőr lakhelyéül szolgált, valamint kiszolgálta a tornyot. Ez az őr magányosan élt ott, szolgálta az emberiséget, táplálta a tüzet, hogy az soha ne aludjon ki. A metaforánk értelmében a toronyőr a kliens belső erejének az őrzője. A stabil pont, amire minden körülmények között számíthat, aki arra hivatott, hogy szolgáljon és támogasson. A többi kis helyiségben többféle kincsre lelhet a kliensünk, amelyek mind arra szolgálnak, hogy megerősítsék őt, és ezáltal elérhesse a vágyott célját.
Az egyik szobában találkozhat akár a belső gyermekével, akivel tud kapcsolódni, a másik szobában a transzgenerációs mezőjében lévő személyekkel, akikből erőt tud meríteni, és adott esetben vissza is adhatja számukra azokat a negatív mintázatokat, amelyeket nem szeretne tovább vinni. Ezt a módszert elsősorban akkor hívjuk segítségül, ha ügyfelünk folyamatosan gátolva érzi magát az élete adott vagy számos területén.
Lehet olyan szoba is, ahol valódi kincsekre lel. Minden egyes tárgy a múltjából egy-egy történetre emlékezteti, illetve egy-egy erőforrást szimbolizál a számára, amelyből erőt meríthet, és segítségére lehet a jelenben ahhoz, hogy a jövőjét a vágyainak megfelelően alakíthassa. Ezeket a tárgyakat (erőforrásokat) kliensünk magával viheti, ezzel is növelve önerejét, önbizalmát.
Ennél az állomásnál kiegészítésképpen megemlíteném Joseph Campbell: Az ezerarcú hős című munkáját (1949). A hős útja modell ismertetésével még inkább mélyülhet kliensünk megélése. Campbell alaptézise az alábbi: „Mindannyian hősök vagyunk a magunk életében. Abban válunk szakértővé, amit magunknak is meg kellett tanulnunk”. Mindenkiből lehet hős, ha felismeri és végigjárja az ő saját útját, ezzel beteljesítve a Sorsát.
Végül pedig, vagy az utolsó szobában, vagy a világítótorony teraszára kilépve találkozhat a belső vezetőjével, akire támaszkodhat, aki irányt mutathat a számára, akitől tanácsot kérhet. Ez a személy lehet önmaga is néhány év múlva, aki elérte a vágyott célját, és átadja neki a megszerzett tudását, tapasztalatát.)
A helyiségek meglátogatásának lehetősége függ a kliens által hozott szituációtól, a hajlandóságtól, a kliens beállítottságától. Mindenképpen lehetőség, de semmiképpen nem kényszer.
A torony tetejére való feljutás is opció csupán, hiszen sok esetben a világítótoronyhoz való eljutás már maga a cél, a kliensnek éppen elég kihívás, és nem szükséges felmászni a tetejére. Aki azonban eléri a legtetejét, fentről ráláthat az egész megtett útjára, a kiinduló pontra magára, valamint lehetősége lesz más nézőpontból rálátni mind az elakadásaira, mind az azokra való megoldásokra is. Tapasztalatom szerint hatalmas erő rejlik a perspektíva váltásban.
A modellt az alábbi összegző kérdésekkel zárjuk, valamint buzdítjuk a klienst a cselekvésre:
Mi az jelenleg, amit a leginkább kiemelne az utazásból? Mi lesz az első lépése, amit megtesz, amint lezárjuk a coaching ülést? Mekkora elkötelezettséget érez most a változtatásra? Mit gondol, milyen hatással lehet a jövőjére az út során elért változás? Milyen egyéb támogatásra van szüksége? Mi az, amit adott neki ez a modell? Hogyan zárná le ezt a beszélgetést?
A modell konkrét példán keresztüli bemutatása
(A coach és kliens párbeszédében a coach kérdései dőlt betűkkel szerepelnek.)
- A Világítótorony, mint elérendő cél
- Mit szimbolizál maga a torony?
- Belső középpont megtalálása, az egyensúlyi állapot visszanyerése.
- Milyen távolságra van tőled, mennyire van még messze?
- Nincs túl messze.
- Mit jelentene az az életedben, ha odaérnél?
- Biztonság az, ami ott vár.
- Amennyiben elérsz a világítótoronyhoz, mennyire szeretnél felmászni a tetejére?
- Nagyon. Szeretek magasra mászni.
- Mi kell ahhoz, hogy felkapaszkodj?
- Csak mennem kell felfelé, semmi több.
- Mire számítasz, mi vár odafönt?
- Más nézőpont, friss levegő. Már indulok is, szeretek rálátni felülről a dolgokra
- Kiindulópont
- Vízről vagy szárazföldről közelítenéd meg a tornyot?
- Szárazföldről.
- Milyennek látod innen a tornyot?
- Vonzó, nem félelmetes.
- Egyedül vagy, vagy valaki(k)társaságában?
- Egyedül.
- Milyen kihívásokra számítasz?
- Nem igazán számítok kihívásokra.
- A toronyhoz vezető út
- Mit látsz magad körül, ha körbenézel?
- Ahogy közeledek, egyre szelesebb az idő, környezeti kihívás, amik miatt nehezebb a haladás. Néha kis szellő, néha orkán erejű a szél, de a világítótorony akkor is stabilan ott áll. Biztonság az, ami ott vár, nagyon vonz.
- Mi kell ahhoz, hogy tartani tudd az irányt?
- Csak figyelem. Jelenben kell maradnom, hogy semmi ne terelje el a figyelmem.
- Mi az, ami felgyorsíthatná az utazást?
- Ami felgyorsíthatná az utazást… ha jönne egy jármű, ami elvinne a toronyhoz. Egy autó, vagyis segítség jönne… vagyis végre mernék, tudnék segítséget kérni. Észre sem veszem, hogy nem fogadok el segítséget. Ettől olyan gyengének érzem magam.
- Ha valaki kér tőled segítséget, az szerinted gyenge?
- Nem. Pont hogy nem. Hú, micsoda felismerés… Köszönöm.
Torony
- Ha odaérsz a toronyhoz, fel tudsz-e menni rá?
- Már itt is van előttem a torony! Nagyon szép! Már megyek is felfelé a lépcsőn. Fel is futottam!
- Milyen érzések vannak benned a lépcső tetején?
- Izgalmas.
- Látsz kisebb helyiségeket vagy egyből a kilátó teraszra érkezel?
- Több szobát is látok. Első szobába belépek.
- Rendben. Láss ott egy olyan kislányt, akinek nagy szüksége lenne Rád!
- Már látom is.
- Kit látsz?
- Látom babakori önmagamat.
- Mire lenne ennek a gyereknek szüksége?
- Ölelésre.
- Megteszed?
- Persze!
- Addig öleld, amíg úgy érzed, szükségetek van rá. Akár érezheted azt is, hogy egybeolvadsz a gyermekkel, ahogy jól esik.
- Rendben. Jó érzés, megnyugtató. Készen vagyok.
- A következő szobában a felmenőiddel találkozol. Kérlek add vissza nekik azokat a negatív mintázatokat, programokat, amelyeket tőlük vettél át, de nem visznek előre, sőt hátráltatnak az utadon, és kérd meg őket ebben a szeretettérben, hogy mostantól fogva csak támogató energiával segítsenek téged az utadon. Készen állsz, hogy belépj a következő szobába?
- Igen. Visszaadtam a segítségkérés elutasítását is. Meg az áldozati szerepemet. Meg a türelmetlenségemet és az olykor negatív attitűdömet. Megkönnyebbülés. Köszönöm.
- Jelezd, ha mehetünk tovább, kérlek!
- Mehetünk!
- Most lépj be egy következő szobába, a harmadikba. Ahogy belépsz, kincseket találsz, amelyek egy-egy pozitív emlékhez kapcsolódnak a múltadból. Mit látsz? Van nálad egy batyu, abba tedd bele azokat a kincseket, amiket magaddal szeretnél vinni. Bármit magaddal vihetsz, amit szeretnél. Ezek mind erősíteni fognak téged a jövőben.
- Minden aranyból van. Még a fal is. Van egy labda méretű arany katicabogár is, ez a gyerekkoromat jelenti nekem. Vannak kis méretű angyalkák, illetve egy Eiffel torony. Minden gyerekjáték jellegű. Van egy kis babaház is.
- Mit szeretnél magaddal vinni?
- Mindent viszek magammal ezek közül.
- Ha mindent bepakoltál, mehetünk tovább?
- Igen, készen vagyok.
- Látsz még szobát?
- Nem, csak a teraszt.
- Most lépj ki a körteraszra a világítótorony tetején, és mélyen lélegezd be a jelen pillanatot. Milyen érzés itt lenni?
- Szép, nagyon jó. Nincs negatív érzésem.
- Most nézz körül, nézz le, és lásd meg, hogy innen milyennek látod az utat, amin végigjöttél?
- Innen mesekönyv jellegű, egyszerűen érthetetlen az, hogy miért tűnt olyan nehéznek…
- Mire lenne szükséged, hogy ezt bármikor meg tudd tenni játszva ezt az utat?
- Hitre.
- Mi tudná itt fent megerősíteni a hitedet? Milyen új ötletek jutnak eszedbe? Mi az, amire eddig még nem gondoltál?
- Nem tudom.
- Most lásd, hogy megjelenik a teraszon egy bölcs (Te fennsőbb éned vagy bárki, akiben maradéktalanul megbízol), akinek a tanácsaiban bízol. Ő mit javasolna itt fent most a számodra?
- Sok dolgot mond: Ha rossz érzésem van, akkor mindig jöjjek vissza ide a biztonságot adó torony tetejére, ezt vizualizáljam! Meditáljak napi szinten. Kerüljem el, hogy túl sokat legyek egyedül. Merjek segítséget kérni és elfogadni.
- Szuper, köszönöm. Most ezekkel a tanácsokkal és a batyuddal indulj el lefelé a toronyból, majd vissza az utadon oda, ahonnan elindultál. Ha megérkeztél, nézz vissza. Innen most milyen érzést kelt benned?
- Nagyon jó érzés és most már nem is fúj a szél.
- Hálásan köszönöm a munkát. Mit viszel magaddal a leginkább ebből a modellből?
- Én is nagyon köszönöm. Magát a tornyot. Mintha egy világkörüli utazáson vettem volna részt, nagyon hosszúnak tűnt az út. Fantasztikusan könnyű vagyok most, mintha lebegnék.
A fenti példa is szépen szemlélteti azt, hogy mennyire hasznos a Világítótorony modell.
Természetesen a coaching folyamatokban általánosságban nem dolgozunk belső gyermekkel és transzgenerációs mezővel, de mivel én családállító is vagyok, így bátran nyúltam ezekhez az eszközökhöz is, de kizárólag abból a célból, hogy a kliens még hatékonyabban hozzáférhessen a belső erőforrásaihoz, és ezek által megerősödve induljon el a kiteljesedése útján.
A modell által kliensünk számára lehetővé válik az, hogy megtalálja a fényt az éjszakában, hogy akár kilátástalannak tűnő helyzetekben is meglelje a saját maga legjobb megoldását, de kisebb elakadások, változások esetén is segít tájékozódni, új utakat, lehetőségeket találni.
Mai folyamatosan változó, kihívásokkal teli világunkban mi másra is lenne szükségünk, mint egy biztos pontra, amelyre bármilyen körülmények között számíthatunk? Mi lenne, ha ez a pont bennünk lenne? Igen, ott van legbelül. Mindig ragyog, akkor is, amikor kint sötét van.
