Néhány éve, önismereti utam egy, azóta nagyon fontossá vált részeként olvastam először dr. Edith Eva Eger könyvét, A döntést. Rengeteg felismerést, erőt, tudatosságot, újrakeretezést, inspirációt merítettem belőle, ahogyan dr. Eger saját megélése által alakította döntésterápiáját. Csodálatos és hiteles példája annak, hogy bármilyen nehéz helyzetből – mely az ő esetében a koncentrációs tábor borzalmai és az édesanyja haláláért érzett felelősség – van előrejutás, fejlődés, új élet és ez egy saját döntés kérdése. Sokan számolnak be a legkülönfélébb fórumokon, magánbeszélgetésben, könyves közösségekben, szakmai konferenciákon arról, hogy milyen sokat tanultak a könyv által, a szívükbe költözött és akár megváltoztatta az életüket.
Jelen írásomban azt gondoltam újra, hogy coachként a fentiek mily módon élhetnek bennem és hogyan tudom velük klienseimet támogatni.
A kút és a híd
Dr. Eger tudatosságának első lépéseként új alapokra helyezte viszonyát a saját traumájával. Gyönyörű képpel szemlélteti: „A traumám egy kút volt, amelyből meríthettem; a pácienseimmel, fájdalmukkal és a gyógyulásuk útjával kapcsolatos megértés és intuíció mély forrása.” (Eger, 2017. p. 277.) F. Várkonyi Zsuzsa gondolatát kapcsoltam ide, mely szerint segítő foglalkozást gyakran választanak olyanok, akiknek élettörténetében korán megjelent a ’bajmentés’ szüksége, emellett kaptak annyi gondoskodást, hogy lelkileg felnőtté is válhassanak (F. Várkonyi, 2020. p. 146.) Ebben a helyzetben kap szinte sorsdöntő jelentőséget, hogy ezt hogyan azonosítjuk magunkban és indulunk tovább. Ez az újrakeretezés az, ami coachként saját erőforrásom lehet, magam is felismerhetem és feldolgozhatom a saját „kutam”, felhasználhatom saját értékeim, amelyekből a kliensekkel való munkában meríthetek.
Másrészről használhatom a coaching folyamatban a belső erőforrások feltérképezésére. Melyek azok a nehéz helyzetek, amelyekkel szembesült, mit érzett akkor, hogyan reagált, mit tanult belőle, hogyan kapcsolódik a jelen helyzethez. Azt tapasztaltam, hogy nem feltétlenül kell a legmélyebb, legnehezebb témákat elővenni. Egy kliensemnél például egy autóvezetéshez kapcsolódó élmény vezetett egy döntő felismeréshez és cselekvési tervhez. Hasznos kiegészítője lehet ennek a munkának a CliftonStrengths teszt is, amelynek eredménye a kitöltőre leginkább jellemző öt erősséget mutatja meg. Nagy hatást ért el ügyfelemnél, amikor a folyamat lezárásakor – a megoldásközpontú megközelítés „erőforráscsokor” mintájára (Szabó et al. 2010. p. 81.) – egy szófelhőt adtam át neki azokból az erőforrásokból, amelyeket a teljes coaching folyamat során felismert, kimondott.
A kúthoz, az erőforrásokhoz szorosan kapcsolódik egy másik kép megjelenítése. „…mi vagyunk a híd aközött, ami már elmúlt és mindazon dolgok között, amelyek még csak ezután következnek.” (Eger, 2017. p. 304.) A múltat megváltoztatni nem tudjuk, csak az ahhoz való viszonyunkat, emellett a jövővel már van lehetőségünk „dolgozni”, szabadon dönthetünk, hogy merre indulunk tovább. Most itt állunk a hídon és a jövőbe vezető utat keressük, építjük. Az út megtalálása maga a coaching folyamat. A szabadság azt is jelenti, hogy megvizsgáljuk az általunk meghozható döntéseket, megnézzük, milyen következményekkel jár, ha így vagy úgy cselekszünk. Ahogy dr. Eger írja, „magamat teszem felelőssé a saját boldogságomért.” (Eger, 2017. p. 351.)
Az érzések és az érzetek
Nem csak coaching beszélgetés során, hanem sok más élethelyzetben is tapasztalom, hogy nehezen fejezzük ki az érzéseinket. Biztos sokaknak ismerős, különösen tréning környezetben a „Hogy érezted ma magad?” kérdésre a „Nagyon jól” válasz. Vagy egy problémás helyzet felvázolásakor az „olyan rossz nekem”, „rosszul érint”. Jó és rossz. Nehezen beszélünk az érzéseinkről, sőt akár nehezen is férünk hozzá. Pedig milyen nagy jelentősége van, amikor pontosan felismerjük, amit érzünk és ez alapján megfogalmazzuk, amit szeretnénk, azt a szükségletünket, ami nem elégül ki. Fontos lépés a coaching folyamatban, hogy a kliens tudjon felelősséget vállalni a saját érzéseiért, ne nyomja el és ne kerülje el őket. F. Várkonyi Zsuzsa szerint a nőknek nem vagy kevésbé, míg a férfiaknak kifejezetten gondot okoz, hogy megtalálják a mögöttes érzéseket (F. Várkonyi, 2020. p. 32.). Az érzések kezelésének négy lépése dr. Eger értelmezésében az észlelés, elfogadás, ellenőrzés, elidőzés (Eger, 2017. p. 358.). A kliens elsőként ismerje fel és vegye tudomásul az érzés létezését. Az emberi érzések palettája végtelen, mégis minden árnyalat csupán néhány elsődleges érzésből vezethető le, melyek a szomorúság, harag, öröm, félelem. Első lépésként könnyebb, ha csak ezt a négy elsődleges érzést kell megtanulni azonosítani. Másodszor fontos, hogy az azonosított érzést a kliens fogadja el, tudatosítsa, hogy az a sajátja, melyet a közöttünk lévő kapcsolatban biztonsággal kimondhat. Harmadszor ellenőrizze, hogy az érzés mit okoz a testében. Ezt kérdésekkel is támogatom, „Mi van benned most?”, „Hol érzed ezt a testedben?” vagy külső adat visszajelzésével „Észrevetted, hogy lóbálni kezdted a lábfejed?”, „Mi van ebben a sóhajban?”. Végül figyelje az érzést, hogyan terjed a testében, időzzön el vele addig, míg el nem tűnik vagy meg nem változik. Egy ügyfelem fogalmazta meg, miután egy jó pár percet időztünk a vágyott jövőben: „érzem, hogy megy lejjebb a pulzusom”. Egy másik ügyfél esetében egy helyzetet elemeztünk, hogy a testi érzet pontosan mikor, milyen gondolatra jelent meg és mi történt vele azután. Hasznos otthoni gyakorlás is lehet, hogy legyen figyelme az érzéseire, testi érzeteire és gyakorolja, hogyan tud ezekre tudatosan válaszolni.
A szertartás négy kérdése
Többször találkoztam azzal, hogy a kliens problémaként hozta a munkatársával, főnökével való kapcsolatát. Ehhez kapcsolódóan célként is első körben azt fogalmazta meg, hogy mit akar a másiktól. Sokszor ezt tapasztalta dr. Eger is, ehhez dolgozta ki a saját négy kérdését (amely nem azonos Katie Byron Négy kérdésével) egy zsidó szertartási szöveg, a Haggáda alapján (Eger, 2017. p. 365.).
1. Mit akarsz? Ez a kérdés a maga valójában megtévesztően egyszerű. Mégis milyen nehéz válaszolni rá. Jellemző kérdés-válasz, hogy „Mit szeretnél elérni?” „Azt, hogy ő fogadja el..” vagy „Hogy ő ne…”. Ilyenkor segítenek azok a kérdések, hogy „Mi az, amit magadnak szeretnél?”, „Mi legyen benned?” vagy „Mit szeretnél ehelyett?” Mindig arra keressük a választ, hogy a kliens mit akar magának, és nem arra, hogy mit akar, hogy más megtegyen.
2. Ki akarja ezt? A másik oldalról azt vizsgáljuk, hogy valóban ő akarja-e ezt és nem mások elvárásainak akar-e megfelelni. Fontos, hogy felismerje a valódi szükségletét, hogy megértse, mit várjon el saját magától. Több esetben előfordult, hogy arra lettem figyelmes, hogy a kliensem a mondataiban a „kell” szót gyakran használja. Ilyenkor érdemes ezt egy kicsit körbejárni. Előfordult, hogy pusztán arra a kérdésemre, hogy „Ki mondja azt, hogy kell?” az ügyfél azzal válaszolt, hogy „Én mondom…” majd rögtön folytatta is a gondolatmenetet „mert úgy döntöttem, hogy…”. Maga is azonosította, hogy ez egy korábbi elhatározásából fakadt. Egész más perspektíva. Más ügyfelekkel egy kis kitérőt tettünk Rosenberg gyakorlatával, aki úgy fogalmaz, hogy szabaduljunk ki az önként felépített börtönünkből. (Rosenberg, 2001. p.149.) Ilyenkor arra kértem a klienst, hogy gondolja végig például a következő munkanapját és mondja el. A legtöbb esetben a mondataikat úgy fogalmazzák meg, hogy meg kell valamit csinálniuk. Majd, amikor arra kérem őket, hogy ehelyett fogalmazzanak úgy, hogy azt fogom csinálni, az a tervem vagy azt választom, arról számolnak be, hogy fizikálisan is érzik, hogy mennyire felszabadító ez a hozzáállás és kifejezett tettvágyat éreznek.
3. Mit fogsz érte tenni? Itt az a célunk, hogy pozitív cselekvést fogalmazzon meg, amit gyakorolni is fog. Próbáljon meg csak egy apró dolgot másként tenni, mint eddig. Jól tudtam itt alkalmazni a megoldásközpontú irányzatból „az előrelépés apró jelei” lépést (Szabó et al, 2010. p. 71.).
4. Mikor? A legkézenfekvőbb válasz a most. A klasszikus célmeghatározás modell (SMART) fontos eleme is az időfaktor, hogy az elhatározás ne lebegjen a levegőben. Érdekes tapasztalásom volt egy ülésen, amikor kliensem nehezen fogalmazta meg, hogy pontosan mit is szeretne. Ekkor azt kérdeztem tőle, hogy „Mikorra szeretnéd, hogy ez a helyzet megoldódjon?”. Ez volt az akkori beszélgetés fordulópontja, ehhez könnyen tudott kapcsolódni, erre határozott válasza volt és így már elkezdett a megoldásain gondolkodni.
Felelősséggel szavainkért
Egy másik gondolatmenet ahhoz, amikor a problémát a kliens másnak tulajdonítja és őt hibáztatja. Jó technika lehet erre felelősséget vállalni a szavakért is. Mielőtt valaki megszólal, hogy más fejére olvasson valamit, kérdezze meg önmagától (Eger, 2017. p. 288.):
Fontos ez?
Segít ez? (vagyeredeti angol előadásából: Is it necessary? Szükséges ez?)
Jó ez? (vagy eredeti angol előadásából: Is it kind? Kedvesen szólok?)
Egy tantermi gyakorlaton egy elképzelt párbeszédet játszottunk el az ügyfelem és a kollégája között. A szóhasználatából és hanglejtéséből haragot hallottam ki. Ide jól illett volna ez a három kérdés, hogy ránézzünk erre a helyzetre.
Más összefüggésben is hasznos lehet ez a három kérdés. Amikor belső adatom vagy hipotézisem keletkezik, vagy csak egy külső adatot veszek észre és mérlegelem, megosszam-e a klienssel, magamnak coachként is feltehetem ezt a 3 kérdést. Fontos ez a folyamat szempontjából? Hasznos lesz az ügyfelem számára, ha ezt megosztom vele? Hogyan tudom ezeket az adatokat vele kedvesen, támogatóan, őt megtartva megosztani?
A támogató valódi szerepe
„…aki kielégíti a másik ember minden szükségletét, az ugyanolyan problémás, mintha magunkért nem vállaljuk a felelősséget…amikor a segítségünk azt teszi lehetővé másoknak, hogy ne segítsenek saját magukon, azzal azt nyomorítjuk meg, akin segíteni akarunk” (Eger, 2017. p. 369-370.). Dr. Eger azt javasolja, hogy magunknak támogatóként is tegyük fel időnként a kérdést, mennyire vagyok „rámenős” a támogató kapcsolatban. Biztosan a kliens szükségleteivel foglalkozom vagy árnyaltan a magam szükségletét elégítem ki azzal, hogy magamat a támogató vagy segítő szerepébe pozícionálom? A „Miben lehetek a segítségére?” helyett dr. Eger a „Miben tudok a hasznára lenni?” kérdést kezdte el használni, ami annyit tesz, hogy abban és addig ajánlom fel a támogatásom, ahogy és ameddig ő elkezd felelősséget vállalni saját magáért (Eger, 2017. p. 370.). Egyik kliensem nem érkezett meg egy ülésünkre. Később keresett, hogy nagyon szeretne találkozni, mert valamit szeretne megbeszélni. Nehezen tudtam volna megoldani egy plusz időpontot és megengedtem magamnak azt a gondolatot, hogy nem leszek most a ’Megmentője’, hanem beszéljük meg a következő alkalommal, ő pedig dolgozhat magában addig vele. Érdekes párhuzam, hogy az elkövetkező két ülésen igazán nagy fordulatok történtek nála. Talán ez is támogatta őt.
Összegzés
Dr. Edith Eva Egertől megtanultam felismerni és megszeretni a nehézségeim kútjából fakadó értékeimet, amelyeket az ügyfeleimmel való kapcsolódás, intuíció forrásaként használhatok. Továbbviszem a döntés szabadsága gondolatát, hogy ügyfeleim a teher helyett lehetőségként tekintsenek bármely helyzetre. Hiszek abban, hogy a felismerések által a tudatos és önálló fejlődéshez adok támogatást.
Irodalomjegyzék:
Dr. Edith Eva Eger: A DÖNTÉS. Ford.: Farkas Nóra, Libri Kiadó, 2017
F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam. Kulcslyuk Kiadó, 2020
Peter Szabó, Daniel Meier, Hankovszky Katalin: Rövid és tartós coaching
– Megoldásközpontú beszélgetések. Budapest, Ad Librum Kiadó, 2010
Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak. Ford.: Bojtár Tamás, Rambala Éva, Budapest, Agykontroll Kft, 2001
Bemutatkozás:
Kladiva Eszter – közgazdász, okleveles business coach és mentor
2018. óta dolgozom tréning és szervezetfejlesztési területen. 2022-ben szereztem Business Coach diplomát a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar EMCC EQA Senior Practitioner akkreditált képzésén. 2022-ben az EMCC tagjaként EIA egyéni Practitioner coach és mentor szinten akkreditáltam.
Szívesen dolgozom a Gestalt és megoldásközpontú irányzatokkal, támaszkodom a tranzakcióanalízisre és viselkedéstipológiákra. Mentori tevékenységem business és vezetői eszköztárát multikörnyezeti tapasztalatom bővíti. A tanulás, folyamatos fejlődés, elmélyülő önismeret és önreflexiós munka elengedhetetlen része az életemnek.
