Pályázat frissen végzett coachoknak

Enyém, tied, kié? – A coach érzelmeinek beépítése a coaching kapcsolatba

Gyakran hallani, hogy a coachnak semlegesnek (neutrálisnak) kell lennie. Számomra ez azt jelenti, hogy előítéletek nélkül, elfogulatlanul, nyitottan, kíváncsian vagyunk jelen az ügyféllel. Azt semmiképp sem jelentheti, hogy érzelemmentesek legyünk, vagy hogy zárjuk ki a saját személyiségünket a coaching munkából. Nem is tudunk érzelemmentesek lenni, hiszen a helyzet, vagy amit hallunk az ügyféltől, amit látunk rajta, belőlünk is kivált érzelmeket. Az érzelmek lényünk megkerülhetetlen részét adják, melyek – ahogyan Kehr és Strasser (2012) is alátámasztják – hatással vannak céljaink elérésére is. Fontos coach képesség azonban az érzelmek azonosítása és tudatos kezelése. 

A coach érzelmi intelligenciája kiemelten fontos szerepet tölt be a coaching munka során. Az érzelmi intelligencia az érzelmek felismerésének, megértésének és kezelésének képessége. A magas érzelmi intelligencia azt is jelenti, hogy nem hagyjuk az érzelmeinket uralkodni a cselekedeteink felett (Whitmore 2002; Cox, Bachkirova 2007; Neale et al. 2015).

Az érzelmi intelligencia:

  • befolyásolja szociális kapcsolatainkat (Zimbardo et al. 2018)
  • hatással van tetteinkre és teljesítményünkre, magabiztosságunkra és a saját hibánkból való tanulás képességére (Neale et al. 2015)
  • befolyásolja a kommunikációnk hatékonyságát és a stresszkezelésünket is (Palotai 2011).

Neale, Spencer és Wilson (2015) azt is alátámasztják, hogy a coach érzelmi intelligenciájának hiányosságai nem hatékony coachingot eredményezhetnek. Négy tényezőt azonosítottak, amik meghatározzák a coach érzelmi intelligenciáját:

  1. Önértékelés („én oké vagyok”)
  2. Mások tisztelete („te oké vagy”)
  3. Tudatosság önmagunk iránt (felismerem az érzéseimet, képes vagyok kezelni őket, nem az érzelmeim irányítják a cselekedeteimet)
  4. Tudatosság a másik iránt

Az alacsony én-tudatosság veszélye, hogy a coach érzelmei és előítéletei hatással lesznek a viselkedésére a coaching folyamatban. Ha alacsony a másik iránti tudatosság, akkor gyakran a coach elképzelései szerint halad a folyamat. Ha mindkettő alacsony, akkor „a coach a coaching folyamatát egy racionális folyamatnak tekinti, csak a tényekre és a cselekedetekre koncentrál, ám nem veszi észre az érzelmi jeleket sem önmagában, sem a másikban. A coaching egy ilyen érzelmileg nem tudatos állapotban olyan, mintha térkép vagy iránytű nélkül akarnánk navigálni: valószínűsíthetően nem hatékony, időpazarló, sőt könnyen veszélyessé is válik.” (Neale et al. 2015, 54-68.o.)

A magas minőségű munkára törekvő coachokkal szemben az ICF kompetenciák közt is megjelenik az érzelmek kezelése (2.6. Érzelmei szabályozásának képességét fejleszti és karbantartja., 2.7. Mentálisan és érzelmileg felkészül az ülésekre. 5.3. Jól kezeli érzelmeit, hogy fenntartsa a jelenlétet az ügyféllel, 5.4. Magabiztosan kezeli az ügyfél erős érzelmeit a coaching folyamatban).

Ebben a cikkben azt vizsgálom, hogyan érdemes a coachnak saját érzelmeit kezelni az ülések során és az ülések között.

Mit csináljon a coach az ülésen megjelenő érzelmeivel?

Fontos, hogy ülés közben az ügyfél mellett folyamatosan figyeljünk magunkra is. Azonosítsuk gondolataink mellett a megjelenő testi érzeteket és érzelmeinket is. A megjelenő érzelmeket kezeljük a helyzetnek megfelelően. McLaren szerint ez akkor történhet meg, ha megfejtjük az általuk hordozott üzeneteket és tudatosan cselekszünk (McLaren 2017). A továbbiakban erről írok bővebben.

Az érzelmek kezelését egy skálán érdemes elképzelni, ahol a skála egyik végén a kontrollálatlan érzelemkitörések vannak, a másik végén a túlkontrollált, elnyomott, elfojtott érzelmek. Coachként érzelmeink kezelése az elfojtás és a megfontolt nyílt kifejezés közötti skála bármelyik pontján lehet – a lényeg, hogy bárhogyan is kezeljük a bennünk megjelenő érzelmeket, azt tudatosan tegyük. Így nem az érzelmeink fognak irányítani bennünket a háttérben megbújva, hanem értékes információként használhatjuk őket. Ezzel többet tudhatunk meg az ügyfélről, jobban megérthetjük őt, erősödik a kettőnk közti kapcsolat és mindeközben még az önismeretünket is fejlesztjük. De hogyan is néz ez ki a gyakorlatban? Én az alábbi lépéseket szoktam alkalmazni:

Ez a folyamat sokszor másodpercek alatt fut végig bennem, máskor megakadok picit egy-egy pontjánál. De az is előfordul, hogy csak az első lépéseket (vagy akár szinte azokat sem) tudom megtenni – ilyenkor szupervizor segítségével vizsgálom meg az ülés után. Természetesen nem viszem végig minden egyes érzésemet ezeken a lépéseken. Én akkor szoktam erre figyelni, ha magamban, vagy az ügyféllel való beszélgetésben valami változást észlelek (pl. energiaszint csökkenés, elakadás, feszültnek érzem magam, fókuszt vesztek, a tökéletes kérdést keresem fejben stb.).

Nézzük meg a fenti lépéseket részletesebben is!

0. Aktuális állapot felmérése az ülés előtt

Sokat segít az ülés során, ha tisztában vagyunk az aktuális érzelmi, fizikai és mentális állapotunkkal. Van-e olyan gondolat, ami egész nap cikázott a fejünkben? Vagy olyan, ami kifejezetten az ülés kapcsán jelenik meg? Milyen érzelmeink hangsúlyosak most? Milyen a fizikai állapotunk, milyenek a testi érzeteink? Ezeket az ülésen érkező hatások könnyen felerősíthetik. 

Ha például kialvatlan vagyok, és a harmadik kávé sem ébresztett fel, akkor az ülés során megjelenő unalom, vagy fókuszálási nehézség jó eséllyel emiatt lehet. Egy másik példát említve: az aktuális napi hírek miatt egész nap dühös voltam. Az ülés elején pedig felismerem, hogy dühöt érzek, amikor az ügyfél arról mesél, hogy nem csinálta meg a legutóbb betervezett akcióit. Ha tudatában vagyok érzelmi alapállapotomnak, akkor könnyebben felismerem, hogy ez rólam szól, és nem az ügyfélről – valójában nem is az ügyfélre haragszom. 

1. Érzékelés

Figyeljük meg, ami bennünk zajlik.

A mindfulness (tudatos jelenlét) technikák elsajátítása segít észlelni az érzéseinket is. A mindfulness legfontosabb elemeit Szondy Máté az alábbiakban határozza meg:

  • Figyelmünket tudatosan a jelen pillanat egy elemére irányítjuk.
  • Ítélkezésmentesség: csak észleljük, amit tapasztalunk, de nem értékeljük.
  • Nem reagálunk automatikusan.
  • Kíváncsisággal figyeljük élményeinket.
  • Elfogadjuk a felbukkanó gondolatainkat, érzéseinket (Szondy 2012).

Munkánkat végezve gyakran tapasztalhatjuk, hogy erősen „fejben vagyunk”, a gondolatok túlzottan uralkodnak. Ebből úgy lehet kijönni, ha lelassulunk, tudatosan elkezdünk a testünkre és az érzelmeinkre figyelni. Előfordul, hogy nem tudjuk megnevezni a konkrét érzelmet, csak valami furcsát/jót/nehezet érzünk. Ilyenkor segíthet, ha a testi érzeteinket kezdjük el figyelni – ez rávezethet ugyanis az érzelem tudatosítására. Testi változások lehetnek például: légzés, szívverés változása, hidegség-melegség érzet, tenyérizzadás, gyomor összeszorulása, arcizmok megfeszülése, szájszáradás, testtartásban változás stb.

Ha úgy érzem, hogy nehéz ezzel az érzéssel megbirkóznom, akkor én elsőként a testi tünetet igyekszem „kezelni”. Például száj száradás esetén iszom egy kortyot. Ha gombóc van a torkomban, akkor mély lélegzetet veszek és szájon át fújom ki. Ha keresztbe font karokkal összegömbölyödtem, akkor kihúzom magamat, és mindkét talpamat megtámasztom a talajon. 

2. Tudatosítás: az érzelem megnevezése

Megkeressük az érzékelt testi változás mögötti érzelmet, és nevet adunk neki. Ha ez nem megy rögtön, akkor jellemzően megpróbálok egy kis időt nyerni úgy, hogy kicsit beszéltetem még az ügyfelet előző hangsúlyos gondolatáról. De gyakran erre nincs is szükség, mert hosszabb monológok közben fedezek fel magamban érzéseket – így mire az ügyfél a monológ végére ér, meg is tudom vizsgálni magamban. Gyakran fordul elő, hogy az érzés felmerülésekor csak a folyamat 5. pontjáig megyek el, és csak az ülés későbbi pontján döntök arról, hogy mit is kezdjek ezzel az információval.

Ha nem sikerül eljutni a tudatosításig ülés közben, akkor akár egy testi érzet feljegyzése is hasznos információ lehet az ülés utáni önreflexió során.

3. Elfogadás

Amit találunk, azt nem söpörjük a szőnyeg alá, de megérteni, értékelni, megoldani, vagy megváltoztatni sem akarjuk rögtön. Ehelyett egyszerűen elfogadjuk, hogy ez érkezett most.

Nekem sokat segít az elfogadásban, ha felírom magamnak (jelölve, hogy ez az enyém és nem az ügyfél mondta), és csak utána lépek tovább az ok keresésére.

4. Érzelem okának vizsgálata

Hogyan szól ez rólam? Mi hívhatta elő? Ugyanannak az érzelemnek teljesen más lehet a kezelési módja attól függően, hogy mi a kiváltó ok.

Pl. azért nem szimpatikus az ügyfél, mert zavar, hogy állandóan késik, vagy mert emlékeztet a múltamból egy személyre, akihez rossz emlékek fűznek? Előbbit egy visszajelzéssel érdemes kezelni, utóbbit pedig szupervízióba vinni.

5. Elkülönítés: az ügyfél érzelme vagy az enyém?

A tükörneuronok működésének köszönhetően egy bennünk megjelenő érzés korántsem biztos, hogy a saját érzésünk. Goleman „az idegek wifi-jének” nevezi a tükörneuronokat, segítségükkel ugyanis a másik félben lejátszódó érzelmek, a mozdulatai, érzékelései bennünk is lejátszódnak. A másik arckifejezését észlelve mi magunk is átéljük az érzést, amit ő érez (Goleman 2007). Tehát a bennem megjelenő érzés lehet az enyém, a másiké vagy mindkettőnké. Az érzelem okának vizsgálata emiatt nagyon fontos lépés: ha van egy erős érzésünk, aminek nem találjuk az okát, akkor az könnyen lehet akár az ügyfél érzelmének tükrözése/megélése is. Nehezíti a helyzetet, hogy lehet akár a vakfoltunk takarásában lévő saját érzelmünk is. (A vakfoltok olyan lelki tartalmaink, amelyekre még nem látunk rá, nem tudunk róluk.)

Gyakran előfordul, hogy az ügyfél helyzete (akár tudattalanul) emlékeztet saját hasonló helyzetünkre, és ez a helyzethez kapcsolódó nehéz érzelmeinket is aktiválhatja. Kiderülhet, hogy ugyanezt az érzelmet az ügyfél is érzi. De felmerülhet bennünk erős érzelem az aktuális helyzet kapcsán is, aminek semmi köze sem az ügyfélhez, sem a témájához (pl. megfelelési vágy: az előző három kérdésem nem gondolkodtatta el az ügyfelet, és bekapcsol bennem, hogy most már kellene egy ütős kérdést feltennem).

Ebben az útvesztőben való eligazodáshoz önismeretünk fejlesztése lesz segítségünkre. Minél többet tudunk magunkról, elakadásaink hátteréről, annál több helyzetben felismerjük a ránk jellemző mintákat, és hogy sajátunk-e a megjelent érzelem.

6. Döntés arról, hogy mit csinálok vele

Mit lehet tenni az azonosított érzelemmel ülés közben? Íme néhány példa a saját tapasztalatomra alapozva:

  • Nem foglalkozunk vele. Ezt a megoldást semmiképp sem javaslom, mert egy lappangó erős érzelem negatív hatással lehet a coaching kapcsolatra, de akár a folyamat eredményességét is veszélyeztetheti. Ha felismerjük, hogy egy azonosított érzés kezelését hárítani akarjuk (nem akarunk vele foglalkozni), azt érdemes szupervízióba vinni. Ugyanis a hárításnak könnyen lehet mélyebben húzódó oka.
  • Tudatos ideiglenes elfojtás és ülés utáni önreflexió. Ha az azonosított érzelem a sajátunk, és nincs köze az üléshez, a coaching kapcsolathoz, az ügyfél témájához, akkor nem érdemes teret adni neki az ülésen, ez a coach ügye lesz. Erős érzelmeket viszont utólagos önreflexióval érdemes tovább vizsgálni, mert hatással lehet a coaching kapcsolatra. Ebben egy önálló reflexió is sokat segíthet, de a legbiztosabb megoldás, ha szupervizor segítségét kérjük. Az előző példában említett megfelelési kényszer például egy ilyen téma lehet, ha többször szembesülünk vele munkánk során.
  • Az érzelem megosztása és megbeszélése az ügyféllel. Ha belevisszük az érzelmet az ülésbe, azzal tulajdonképpen coaching eszközzé válik. Azt tapasztalom, hogy ezekből a pillanatokból gyakran fordulópont lesz az ügyfél témájában és/vagy a kettőnk kapcsolatában.
    • Ha nem tudjuk eldönteni, hogy az azonosított érzés a sajátunk vagy az ügyfélé, akkor is meg lehet kérdezni tőle (pl.: Ezt érzem most, ismerős-e ez neked valahonnan?). Ha az ügyfél nem ismeri fel benne a saját érzelmét, akkor érdemes elengedni. Ha újra febukkan akár egy másik ülésen, akkor újra rá lehet kérdezni – lehet, hogy az ügyfélnek is idő kell, hogy rálásson a saját érzelmeire. Ha viszont nem releváns az ügyfélnek, akkor ne erőltessük.
    • Az érzelmek coachee-val történő feltárása óvatosságot igényel, mert áttételt vagy viszontáttételt hozhatnak magukkal (Cox, Bachkirova 2007). Az áttétel és viszontáttétel pszichoterápiában használt fogalmak, de bármilyen segítő kapcsolatban megjelenhetnek – így a coachingban is. 
      • Áttételről beszélünk, amikor a kliens a megjelenő érzelmeit terapeutájának tulajdonítja, pedig valójában élete egyik korábbi fontos szereplőjéhez kapcsolódó érzelmei aktiválódnak újra (azért, mert a terapeuta valamilyen tulajdonsága vagy viselkedése megidézi számára ezt az embert). A viszontáttétel a terapeutában kialakuló érzéseket jelöli, melyet az előbbi okok miatt a kliensnek tulajdonít. Ez utóbbi lehet akár a terapeuta személyes elakadása is, ami gátolhatja a folyamat sikerességét. (Varga, 2022.03.13.) Ezért ha a coachingban áttételt vagy viszontáttételt vélünk felfedezni, mindenképp érdemes szupervizor segítségét kérni.
    • Emellett fontos tisztában lenni a coaching szakma határaival és a saját korlátainkkal is, hogy ne tévedjünk terápiás területre, szükség esetén tapasztaltabb coach-hoz vagy pszichológushoz irányítsuk az ügyfelet. Ha olyan témát találunk, akkor tisztán beszéljük meg az ügyféllel, hogy ez nem a mi kompetenciánk. Én meg szoktam erősíteni, milyen nagy eredmény, hogy erre rátalált, és fantasztikus, hogy szeretne ezzel tovább dolgozni, de én nem tudom ebben segíteni, mert ez már a pszichológusok kompetenciája.
  • Késleltetett cselekvés. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy mit tegyünk a felismert érzelemmel, akkor érdemes felírni és későbbre halasztani a döntést. Vagy ha eldöntöttük, hogy megosztjuk az ügyféllel, de még nem jött el a beszélgetésben a megfelelő pillanat ehhez, akkor ugyanez a helyzet.

7. Cselekvés

Azért különítem el a döntést és a cselekvést, mert gyakran a döntéshez képest érdemes késleltetve cselekedni. A fókuszálást viszont segítheti, ha „kirakjuk a fejünkből” a felmerült érzelem kezelésének befejezetlen folyamatát azzal, hogy döntünk arról, mit fogunk tenni vele (és akár fel is írjuk az ehhez kapcsolódó gondolatot, vagy magát az érzelmet).

Ülés után érdemes önreflexiót végezni, így eggyel távolabbról nézve is meg tudjuk vizsgálni az ülés alatt felmerült érzelmeinket és értékelni alkalmazott beavatkozásaink hatását.

Emellett attól függetlenül, hogy hogyan kezeljük az ülés során megjelenő érzelmeinket, érdemes rendszeresen szupervízióban vizsgálni ezeket. A coach fel nem tárt érzelmei és megoldatlan problémái ugyanis gátolhatják az ügyféllel történő sikeres együttműködést, hatásuk van a coaching kapcsolatra. Ha szupervizor segítségével sem sikerül kezelni egy érzelmet, ami hátráltatja a coaching kapcsolatot (pl. reménytelenség), akkor az etikus megoldás a coaching kapcsolat lezárása, az ügyfél átirányítása egy kollégához.

Az önfejlesztés részeként érzelmi rugalmasságunkat is érdemes fejleszteni, melynek legfontosabb lépéseit Susan David az alábbiakban látja:

  1. Elfogadni az érzelmeinket: elengedni azokat az érzelmeket, amiket éreznünk KELLENE, és helyette azokra figyelni, amiket valójában érzünk.
  2. Pontosság: gyakran nem pontosan címkézzük az érzelmeinket – pl. mindenre azt mondjuk, hogy stresszes vagyok, holott emögött lehet akár düh, csalódottság vagy tényleges stressz is. Minél pontosabban címkézzük az érzelmeinket, annál jobban felismerjük az érzelem okát.
  3. Ha erős érzelmek öntenek el, ne akarjunk gyorsan véget vetni nekik. Ismerjük meg őket minél jobban.
  4. Kerüljük a „dühös vagyok”, „szomorú vagyok” jellegű kifejezéseket, mert a „vagyok” miatt ez olyan, mintha az érzelem mi magunk lennénk. Holott az érzelem nem a személyiségünk szoros része, hanem csak egy adatforrás. Ehelyett egy jobb megfogalmazás: „észrevettem, hogy dühöt érzek” (David, 2022.02.13.).

A coaching ülésen a coachee és a coach érzelmei is jelen vannak, csak az a kérdés, hogy felszínre hozzuk-e őket, vagy sem. Szerintem a jobb coach-csá válás egyik alapeleme, hogy figyeljük az érzelmeinket és dolgozunk velük – ülés alatt és ülésen kívül is. Weöres Sándor számomra tökéletesen megfogalmazza „A vágyak idomítása” című versében, hogyan érdemes bánni az érzelmeinkkel:

„Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének

valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba,

ezentúl a szörny még nyugtalanabb és lassanként repeszti a falat.

Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj-

és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted,

gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.”

A szerző:

Ködöböcz Judit diplomás coach (EMCC Senior Practitioner minősítéssel), szervezetfejlesztési tanácsadó, tréner, agilis coach.

Szakmai portfóliómban szerepel többek közt csapatok felépítése, működésük kialakítása és fejlesztése, vezetők szerepének és hatáskörének tisztázása, agilis transzformációk támogatása, szolgáltatásfejlesztés agilis módszerrel.

Coachként munkám központi eleme az ügyfél és köztem létrejövő kapcsolat. Az ügyfél témája mindig megjelenik valahogyan kettőnk közt, emiatt hihetetlen ereje van az itt és mostban történő munkának. Emellett nagy hangsúlyt fektetek a gondolatok, érzések és cselekvés közti összhang megteremtésére, hiszen ez a harmonikus működés alapja. 

https://www.linkedin.com/in/judit-k%C3%B6d%C3%B6b%C3%B6cz-06960222/

Irodalomjegyzék:

Cox, Elaine – Bachkirova, Tatiana (2007): Coaching with emotion: How coaches deal with difficult emotional situations, in: International Coaching Psychology Review, Vol. 2 No., 178-189.

David, Susan: Az érzelmi bátorság adománya és hatalma. Forrás: https://www.ted.com/talks/susan_david_the_gift_and_power_of_emotional_courage?language=hu  (letöltés időpontja: 2022.02.13.)

Goleman, Daniel (2007): Társas intelligencia, Budapest, Libri Kiadó

Kehr, Hugo M. – Strasser, Matthias (2012): Motivation gezielt fördern, in: Coaching-Magazin, 2012/1, 38–41.

McLaren, Karla (2017): Az érzelmek nyelvén, Budapest, Central Könyvek

Neale, Stephen – Spencer–Arnell, Lisa – Wilson, Liz (2015): Érzelmi intelligencia coaching, második kiadás, Veszprém, Oktker–Nodus Kiadó

Palotai, Gabriella (2011): Stresszkezelés, in Komócsin, Laura (szerk.): Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknek II., h.n., Manager Könyvkiadó

Szondy, Máté (2012): Megélni a pillanatot – Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája, Budapest, Kulcslyuk Kiadó

Varga, Ramóna (2022.03.13.): Te is olyan vagy, mint az apám! Forrás: https://mindsetpszichologia.hu/te-is-olyan-vagy-mint-az-apam (letöltés időpontja: 2022.03.13.)

von Sassen, Hans – Vogelauer, Werner (2008): A coaching átfogó vizsgálata, in: Vogelauer, Werner (szerk.): Coaching a gyakorlatban, Budapest, Beehive Kft.

Whitmore, John (2002): Coaching for performance, London, Nicholas Brealey Publishing

Zimbardo, Philip – Johnson, Robert – McCann, Vivien (2018): Pszichológia mindenkinek 3. – Motiváció – Érzelmek – Személyiség – Közösség, Budapest, Libri Kiadó

Lépj velünk kapcsolatba!