Az utóbbi két évben ránk szakadt újfajta kihívások, helyzetek sokunkat elgondolkodtattak – magánemberként és szakemberként is – az élet nagy kérdésein: honnan jövünk, hová tartunk, mi a legfontosabb vezérfonal az életünkben, és mennyire alakítjuk mi magunk a sorsunkat. Kell is, érdemes is időnként megállni, és újragondolni ezeket a kérdéseket, tudatosabbá válni az életutunk alakításában, felelősséget vállalni. Ehhez kiváló gondolatindító lehet Berne klasszikusnak számító kötete.
A tranzakcióanalízis elmélete
A tranzakcióanalízis (TA) elméletét Eric Berne dolgozta ki az 1950-es években. A tranzakciók az emberek közötti kommunikációra utalnak. A tranzakcióanalízis az a módszer, amelyet a tranzakciók ezen folyamatának elemzésére használhatunk.
Az elmélet fontos felismerése, hogy az emberi személyiség három „én-állapotból” áll, amelyek mindegyike egy-egy gondolat-, érzés- és viselkedésrendszert takar. Ezekből kiindulva lépünk kapcsolatba másokkal. A Szülő, Felnőtt és Gyermeki én-állapotok, valamint a köztük lévő kölcsönhatás képezi a tranzakcióanalízis elméletének alapját. A három én-állapot befolyásolja, hogyan fogadjuk, észleljük a másik féltől származó információkat, kommunikációt, és hogyan reagálunk rá. Az elmélet szerint a felnőtt-felnőtt tranzakciók vezetnek a leghatékonyabb és legegészségesebb kommunikációhoz és kapcsolatokhoz.[1]
A tranzakcióanalízis elmélet részét képező életforgatókönyvünk, vagy sorskönyvünk egy gyermekkorban kialakított tudattalan út, amelyet szüleink erősítenek meg, és az életünk során visszaigazolásokat gyűjtünk a meggyőződéseink alátámasztására. Ennek az sorskönyvnek a működésébe nyerhetünk betekintést a magyarul Sorskönyv címmel megjelent kötetben.
A Sorskönyv
Az 1972-ben megjelent mű eredeti címe What Do You Say After You Say Hello? The Psychology of Human Destiny. Magyar nyelvű változatának alcíme szerint a szerző Emberi játszmák című sikerkönyvének folytatása.
A Sorskönyv című kötet népszerűségét mutatja, hogy 2019-ben már a hatodik magyar nyelvű kiadásánál tart a Háttér Kiadó gondozásában. A könyv bevezetéseként Buda Béla előszavát olvashatjuk, melyben kiemeli, hogy különleges kötetről van szó, hiszen első megjelenése a szerző halála után két évvel történt. A könyv anyaga ugyan már készen állt Berne életében, de mai formájára a szerző tanítványai csiszolták.[2]
A szerző a könyv első részében a tranzakcióanalízis elméleti alapjait ismerteti, amit az Emberi játszmák című könyvében fejtett ki részletesen. Kiemeli, hogy a különböző tranzakciók – rítusok, aktivitások, időtöltések, játszmák – az idő strukturálását szolgálják annak szem előtt tartásával, hogy a résztvevők elkerüljék az unalmat, és a lehető legnagyobb kielégülést nyerjék. Berne ezután rámutat, hogy mindannyian rendelkezünk egy olyan félig-meddig tudattalan élettervvel, amely akár azt is lehetővé teszi, hogy a teljes életünket megtöltsük a fenti tranzakciókkal.[3] Ez a sorskönyvünk. A sorskönyvírás folyamata során következtetéseket vonunk le a minket körülvevő világról, magunkról és másokról. Sorskönyvünk alapváza üzenetekből, hatásokból és a szüleinkkel, vagy a szülőket helyettesítő személyekkel való verbális és nonverbális csatornákon keresztül folyó interakciókból születik.
Az életpozíciók
Alapvetően meghatározó a négyféle életpozíció hatása a sorskönyv kialakulásában és lefolyásában. Az életpozíció „önmagunkra, a másikra és a világra vonatkozó, a korai döntések nyomán kialakuló viszonyulási rendszer, pozitív vagy negatív beállítódás.”[4] Az életpozíciókat Berne az 5. fejezetben mutatja be. A négy alappozíció az „én+, te+”, az „én+, te–„, az „én–, te+”, valamint az „én–, te–„.
Az „én oké vagyok, te oké vagy” az egészséges pozíció, a jó élet alapvető életpozíciója. Az ilyen pozíciójú személy bízik magában és a környezetében, ezért jól kijön másokkal, és magabiztos a munkájában és az élete egyéb területein.
Az „én oké vagyok, te nem vagy oké” a „megszabadulni tőle”, arrogáns, paranoid életpozíció.
Az ilyen pozíciójú személy hajlamos arra, hogy dühös legyen, ellenségként tekintsen másokra, miközben lekicsinyli, alkalmatlannak tartja őket. Sosem magában keresi a hibát, inkább másokat hibáztat a problémákért.
Az „én nem vagyok oké, te oké vagy” depresszív életpozíció. Az ilyen személy boldogtalan, alkalmatlannak és haszontalannak érzi magát. Ez együtt jár az önbizalom hiányával, és saját képességeinek alábecsülésével. Gyakran hajlandó mások kedvében járni, hogy jóváhagyást nyerjen, de nehezen fogadja az elismerést.
Az „én nem vagyok oké, te nem vagy oké” a „minden hiába” érzéssel írható le, és skizoid, vagy skizofrén életpozíció. A zavartság és értelmetlenség érzése az öngyilkosságig, vagy pszichiátriai intézménybe vezetheti az ezzel az életpozícióval élő személyt.
Berne szerint az életpozíciók óriási befolyással rendelkeznek arra, hogy milyen lesz az életünk, hiszen többnyire nehezen változtatunk az alapvető pozíciónkon, és a külső körülmények is kevés hatással vannak erre. Ez alól kivételt képeznek azok az instabil személyiségek, akik váltogatják a fenti pozíciókat.
A négy alappozíció tovább bővíthető és számtalan módon variálható, mindenesetre a pozíciók adják meg a sorskönyv alaphangját.
A szülői programozás és a sorskönyv
Az első, általános kérdésekkel foglalkozó rész után Berne a második részben a szülői programozás kérdését járja körül nyolc fejezeten keresztül, először általánosságban megvilágítva az emberi sors mibenlétét, majd az életszakaszok mentén hat részre bontva vizsgálja a sorskönyv működését a születés előtti hatások, a korai évek, a fogékony életévek, a kisiskoláskor, az ifjúkor, majd az érett felnőttkor és a halál viszonylatában.
A második rész tehát az emberi sors működésének átfogó kérdéseinek vizsgálatával indul. Berne itt rámutat, hogy minden ember sorsát a fejében végbemenő folyamatok határozzák meg. Már kora gyermekkorunkban eldöntjük, hogyan fogunk élni és meghalni, és minden esemény a saját döntésünk eredménye, még akkor is, ha ez nem jó számunkra. A szerző a sorskönyv működését a színdarabokhoz hasonlítja, ahol mindenkinek megvan a saját szerepe, a minket körülvevő emberek a színésztársaink, és a köztünk zajló párbeszédek döntő jelentőségűek abban, hogy a terv szerinti végkifejlet felé haladjon életünk drámája. A terápia célja ebben az értelemben éppen a játékrontás, hiszen egy kevésbé drámai végkifejlet sokkal jobb életet eredményezhet a szereplők számára. Ebben rejlik a „szereplő” szabad akarata: ha meggondolja magát az életterve kapcsán, és én-állapotot vált, akkor a környezetében lévők is másként fognak reagálni.[5]
A sorskönyvi apparátus elemei
A sorskönyv működésének megvilágítására Berne a sorskönyvi apparátus elemeit is bemutatja az életszakaszok szerinti felosztás sorába ékelődő 7. fejezetben. Összesen hét ilyen elemet nevez meg. Ezek a nyereség, vagy átok, a gátló parancs, vagy tiltás, provokáció, vagy belehajszolás (ezek a sorskönyvszabályozók), valamint az ellentétes sorskönyv vagy felszabadító varázsige, az előírások, a szülői viselkedésmintázatok, utasítások, és végül a Démon. Mindezek bonyolult együttes hatására jönnek létre a vesztes, nem nyertes és nyertes sorskönyvek. A sorskönyvi apparátus elemei közül a Démon már életünk kezdetétől jelen van mint a személyiségünk legősibb rétege, a szabályozók és az ellentétes sorskönyv, vagy varázsige hatéves korunkig programozódik be, a többi elem pedig csak ez után kerül előtérbe.
A nyereség vagy átok a szüleinktől vagy a szülői funkciót betöltő alakoktól érkező üzeneteket írja le arról, hogyan fogjuk végezni az életünket. A végkifejlet azért tud beíródni a sorskönyvünkbe, mert azt gyermekként elfogadjuk. Ez sokszor már olyan fiatal korban megtörténik, hogy vissza sem tudunk emlékezni rá, ám a későbbi élettapasztalatainkból visszafejthető.
Berne szerint a gátló parancsok, vagy tiltások a sorskönyvi apparátus legfontosabb részei. Ezek tulajdonképpen a szülő különböző erősségű tiltásai, így tulajdonképpen első- másod- vagy harmadrangú parancsok is lehetnek. Akkor vésődnek be a gyermek sorskönyvébe, ha nagyon sokszor elismétlik őket, és a megszegésükért szigorú büntetés jár. Ezen kívül azért is tudnak erőteljesen beépülni, mert abban a korban kapjuk őket, amikor a szülők még mágikus alakoknak tűnnek számunkra.
A provokáció vagy belehajszolás a szülő Gyermekijéből származik, és szintén megerősíti a vesztes sorskönyvet. A szülő Gyermekijének hangja a gyermek Szülőijébe épül be, és hatására gátlások alakulnak ki a gyermekben, aki ezáltal „begyakorolja” a vesztes sorskönyvet a korai életszakaszban.
Az előírások a szülők Gondoskodó Szülőijéből indulnak ki. Mivel ezek későbbi életszakaszban rögzülnek, mint a fentebb leírt szabályozók, és ilyenkor a szülőket már inkább emberként, mint mágikus lényekként látjuk, ezért ezek inkább csak tanácsadás jellegűek. Emiatt ha összeütközésbe kerülnek a szabályozókkal, akkor nagy valószínűséggel a sokkal mélyebben kódolt szabályozók fognak érvényesülni. A terapeuta abban tud segíteni, hogy megfordítsa az esélyeket ebben az egyenlőtlen versenyben.
A látott és hallott szülői viselkedésmintázatok másolása szintén hozzájárul ahhoz, hogyan valósítjuk meg sorskönyvünket. Az azonos nemű szülő adja a követendő mintázatokat, amelyeket a gyermek utánzás révén megtanul. Ehhez szóbeli instrukciókat is kaphat a szülőtől, aki átadja a mintázatok végrehajtásához szükséges tudnivalókat.
A Démon egy belső, kiszámíthatatlan impulzív hang, amely a Gyermeki énállapotból származik. Ez a hang a legváratlanabb helyzetekben hozhatja működésbe a sorskönyvet, ami által az egyén tulajdonképpen szabotálja saját életének jobbra fordulását, vagy egy helyzet konstruktív megoldását. Berne szerint a terapeutának ez még akkor is nagy kihívást jelent, ha tud a létezéséről.
A megváltó varázsige a sorskönyvtől való megszabadulás lehetősége egy előre meghatározott esemény vagy időpont által, amely lehetővé teszi, hogy az egyén autonóm életet élhessen. A varázsige tehát lehet eseményhez, vagy időhöz kötött, de általában nehéz felfedezni. Ha mégis sikerül, akkor az egyén már saját valós vágyai szerint élheti az életét.
Ez nem azonos az ellenparancsokkal összhangban megvalósuló ellensorskönyvvel, amely az életstílusunkat határozza meg, vagy az ellentétes sorskönyv megélésével, amikor az előírások és elvárások megtagadása mentén szervezzük az életünket, hiszen végső sorsunkat ezekben az esetekben is a sorskönyv irányítja. Ezek akár váltakozva is meghatározhatják az ember életét a különböző életszakaszokban, amíg nem sikerül megtalálnia a valódi kiutat a sorkönyvből.
Kiút a sorskönyvből az autonómia megélése felé
A kiút megtalálásának további lehetőségei az engedélyek és a megengedések. A szülői engedélyek megadják a gyermek számára a lehetőséget, hogy kibontakozzon bizonyos területeken. Berne egyenesen úgy fogalmaz, hogy „a szépség (és a sikeresség) nem anatómia kérdése, hanem szülői engedélyeké.”[6] Az engedélyek pozitív üzenetekként hatnak a sorskönyvi gátló parancsokkal szemben. A megengedés ugyanakkor a sorskönyvi előírások alól ad felmentés az egyén számára. Éppen ezért mindkettő a terápiás folyamat fontos részét képezheti.
A harmadik részben a szerző a sorkönyv működését, a negyedik részben pedig a sorskönyv analízis klinikai gyakorlatban való alkalmazását világítja meg. A 19. fejezetben Berne a sorskönyv-analitikus terápia célkitűzését alapvetően szembeállítja a hagyományos megközelítésekkel. Míg Berne szerint az egyéb terápiák célkitűzése a kis lépésekben történő haladás, azaz a kliens javulgatása, addig a sorskönyv analízis nem éri be ennyivel, hanem a gyógyulást veszi célba, mégpedig olyan határozott lépésekkel, ahogy Nagy Sándor átvágta a gordiuszi csomót. A gyógyulás egyik ismérve az „én oké vagyok, te oké vagy” pozíció elérése, hiszen ez a pozíció teszi lehetővé, hogy megfelelően lássuk, kezeljük és megoldjuk a problémákat. Ezen kívül a terapeutának is ezt a pozíciót kell kialakítania a kliens viszonylatában ahhoz, hogy sikeres legyen a terápia, és elérhetővé váljon a gyógyulás.[7]
Berne a negyedik rész zárásaként három esetet, mégpedig három gyógyulás történetét mutatja be az elmélet működésének gyakorlati megvilágítására.
Módszertani kérdések
A könyv utolsó része már a módszertani kérdéseket tárgyalja. Elsőként megválaszolja a különböző – spirituális, filozófiai, racionális, doktrinális, empirikus, fejlődéstani, és klinikai – irányokból érkező lehetséges kritikákat az elmélettel szemben, majd igyekszik minél több támpontot adni az elmélet gyakorlati alkalmazásához. Ezek közül nagyon hasznosak és jól alkalmazhatóak az egyes életszakaszokhoz kapcsolódó kérdéssorok, amelyek segítik a terapeutát a kliens sorskönyvének feltárásában. Ezen kívül egy fogalmi szótárt is kapunk, amely nagyban megkönnyíti az elmélet pontosabb, mélyebb megértését.
A sorskönyvanalízis egy nagyobb rendszer, a tranzakcióanalízis elméleti és fogalmi kereteibe illeszkedik. Berne az elmélet áttekintése során rengeteg gyakorlati esettel, példával szolgál, rendezetten elemez egyes gyakori sorskönyv-típusokat, amitől a bonyolult és mély tartalmakat hordozó rendszert mégis érthető és emészthető formában világítja meg. A szerző mindvégig javaslatokkal is ellátja a terapeuta olvasót arra nézve, hogyan használhatja a sorskönyvanalízist a gyakorlatban a kliense gyógyulása érdekében.
Az elmélet népszerűségét mutatja, hogy ma is sokféle területen alkalmazzák egyes elemeit, nem csak a pszichoterápiában, hanem akár a szervezetfejlesztésben, kommunikációs tréningeken, coaching folyamatok részeként, vagy akár az önfejlesztésben. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez utóbbi felhasználási területek kellő körültekintést és óvatosságot is igényelnek, hiszen az egyén egész életét meghatározó kérdések feltárása megfelelő kompetenciákat és szaktudást kíván.
Felhasznált irodalom:
Berne, E. (2019): Sorskönyv. Budapest, Háttér Kiadó.
Buda Béla (2019): Előszó. In: Berne, E. (2019): Sorskönyv. Budapest, Háttér Kiadó.
Kiss Miklós és munkatársai (2005): TA fogalmi szótár. In: Juhász Erzsébet (szerk.) (2005): Sors mint döntés Budapest, Helikon Kiadó.
Murray, H. (2021): Transactional Analysis – Eric Berne. In: Simply Psychology. Letöltés: www.simplypsychology.org/transactional-analysis-eric-berne.html (Letöltve: 2021. 12. 10.)
[1] Murray, H. (2021): Transactional Analysis – Eric Berne. In: Simply Psychology. Letöltés: www.simplypsychology.org/transactional-analysis-eric-berne.html (Letöltve: 2021. 12. 10.)
[2] Lásd Buda Béla előszava a 6. kiadásban. In: Berne, E. (2019): Sorskönyv. Budapest, Háttér Kiadó. 13-16. o.
[3] Berne, E. (2019): Sorskönyv. Budapest, Háttér Kiadó. 49. o.
[4] Kiss Miklós és munkatársai (2005): TA fogalmi szótár. In: Juhász Erzsébet (szerk.) (2005): Sors mint döntés Budapest, Helikon Kiadó. 20. o.
[5] Berne, E. (2019): Sorskönyv. Budapest, Háttér Kiadó. 59. o.
[6] Berne, E. (2019): Sorskönyv. Budapest, Háttér Kiadó. 146. o.
[7] Kiss Miklós és munkatársai (2005): TA fogalmi szótár. In: Juhász Erzsébet (szerk.) (2005): Sors mint döntés Budapest, Helikon Kiadó.
Fotó: https://pixabay.com/hu/photos/dob%c3%b3kocka-j%c3%a1tszma-meccs-monokr%c3%b3m-1502706/
