Cikksorozatunkben bemutatjuk azokat a tagjainkat, akik aktívan részt vesznek a Magyar Coachszemle szerkesztésében, a háttérben folyó munkálatokban. Elsőként a Magyar Coachszemle egyik alapító tagjával, Örvényesi Ritával beszélgettünk.
- Milyen volt az első találkozásod a coachinggal?
A coachinggal való első találkozásom nagyon különleges volt. 2008-ban marketing igazgatóként juttatási csomagban kaptam 20 óra coachingot önfejlesztésre.
A coachom Joó Lajos volt, akit mai napig mesteremnek, és most már barátomnak is tekinthetek. Az ő munkájának érdeme, hogy coach lettem.
2. Mikor jött az elhatározás, hogy te is ezt szeretnéd csinálni?
A vezetőfejlesztési folyamat felénél már biztos voltam abban, hogy ezt a módszertant meg akarom tanulni. Ez egybeesett azzal, hogy megfogant a harmadik fiam, ezért a folyamat második része már az utódom bevonásával és az ügyek átadásával telt. A terveket tett is követte, a Metropolitan Egyetem (akkor BKF) Coach-Üzleti edző szakirány második évfolyamában diplomáztam.
- Milyen tapasztalatok azok, amiket a legnagyobb becsben tartasz?
Legnagyobb becsben azt a team-coaching folyamatot tartom, amikor az érettségi előtt álló középső fiam és osztálytársai kértek fel hivatalosan, hogy egy fél éves folyamat keretében készítsem fel őket egy versenyre. Dolgoztunk az együttműködésen, a csapatban jelen levő konfliktusok feloldásán, a felelősségvállaláson. A harminc fős osztály nyitottsága, befogadása, haladása azóta is megmelengeti a szívemet, és egy fotón azóta is őrzőm a táblára, krétával felírt „szerződésünket”.
Ezen kívül nagyon szívet melengető az, hogy dolgozhatom a siket és nagyothalló közösséggel. Részt veszek a jelnyelvi tolmácsok továbbképzésében, a siket jelnyelvi oktatók utánképzésében és képzésében. Vannak csapatépítők és esetmegbeszélő alkalmak is.
- Mi az a 3 dolog, amit a szakmában a legvonzóbbnak találsz?
Hű, ez nehéz kérdés. A kulcsfogalmaim fontossági sorrend nélkül: bizalom, a coaching-partner sikere, értsünk itt bármit siker alatt, ami az ügyfélnek fontos, ezért dolgozik rajta, és a folyamatos önfejlesztés.
- Mi volt az eddigi legnagyobb felismerésed coachként?
Nagy felismerésem nem volt, inkább úgy mondanám, hogy egyfajta folyamatosan növekvő megerősítés és növekvő elköteleződés van bennem. Mindehhez társul a hitem. Az ügyfélben, a folyamatban és a módszertanban való hitem.
- Mit üzennél azoknak, akik épp gondolkodnak azon, hogy coachnak tanuljanak?
Akik azon gondolkoznak, hogy coachnak tanuljanak, azt üzenem, hogy
- oklevelet adó képzést válasszanak,
- sokkal klasszabb az egész, mint amilyennek az elején látszik,
- mindig kövessék a tanulásban is a megérzéseket, hogy mikor és milyen önfejlesztésre van szükség!
