Megjelent a Magyar Coachszemle 2017/3. Egészség című lapszáma

Az egészséges egészség – szerkesztői bevezető

Jelenleg egy eléggé kemény diétát tartok, pont egy hete nagyjából annyit eszem, amennyi a napi életben maradásomhoz elegendő. Lehet, hogy többet, de nekem az előírt mennyiség/tartalom alapján ez az érzésem van. Még egy hét vár rám. A nyár kellős közepén, amitől úgy tűnik nekem, minden sarkon fagylalt, vagy fagyi feliratok kiabálnak, az összes utamba kerülő óriásplakáton ételt reklámoznak, és most érik a gyümölcsök legjava, a tiltólistás dinnyék, és a többiek is mind kiabálnak a sarki zöldségesnél, hogy egyél meg.

A családtagjaim szerint normálisan működő személyek nem tesznek ilyet magukkal. Főleg nem két hétig.

Szerintem pedig a lelki egyensúlyomhoz szükségem van arra, hogy kényelmesen beleférjek a ruháimba, és évente egyszer kitakarítsam magamból mindazt, ami bekerült és itt-ott letornázhatatlanul leülepszik. Szerintük ez már nem egészséges, szerintem pedig nagyon is az. Két hét nem hosszú idő, ha egy kerek esztendőhöz viszonyítjuk.

Nem vagyunk egyformák. Kinek mit jelent az egyensúly, az egészség, a jól lenni állapota.

Vannak természetesen alaptézisek, amelyeket vita nélkül elfogadunk. Példának okáért azt, hogy a lelki jól-létünk nélkül hosszabb távon kialakul a testi nem-jól létünk. Azt is el kell fogadnunk, hogy az agyunk nem marad ki a játszmákból, tartósan negatív gondolatok forgatásával is egyensúlyunkat, egészségünket veszthetjük.

Ma már vita nélküli, de nem volt ez mindig így. Nem kell túl idősnek lennünk ahhoz, hogy visszagondoljunk úgy harminc éves távlatra. Jó esetben a Jane Fonda – féle kötött lábvédős aerobic műsoros vhs-kazetták jártak kézről-kézre, mint a fizikai jól-lét szimbólumai.

Azóta bizony nagy utat tettünk mi, így társadalmilag, az egészünket nézve, általánosságban. Bár ott még nyilvánvalóan nem tartunk, hogy az anyatejjel szívjuk magunkba a teljes egyensúly tudását, de valahol talán tartunk. Pál Feri (Feri atya) programajánlójából véve a hasonlatot, elkezdtünk átülni egy másik székre, és talán keressük a harmadikat, a nekünk való, egészséges, jól-létet adót. 

Mint minden útnak, változásnak, az egészség-keresésnek is megvannak a maga vadhajtásai. A túlzások világa, ahol bizony könnyen lehet máshogyan, de végső soron a földre kerülni. A szélsőségek esete, a túlmisztifikált bio táplálkozással, a minden rossz történésben a gyerekkori traumát, az anyukák hibáját keresésben, vagy a folyton kalóriát számláló, megamaraton futással, és az évekig húzódó terápiás, „mindent ki kell beszélni magunkból” léttel. Talán ebben is az arany középút elve, vagy szimplán a türelmes, értő hozzáállás segíthet?

Mit tehet ezért egy coach? Mit tehet ezért egy határtudomány? 

Sokat, azt hiszem.

Segíthet abban másoknak és így önmagának is, hogy megtalálja az egészséges egészséget. Azt a módszert, utat, és hangsúlyosan azt a mértéket, amivel a jól lenni érzése sokáig, élethosszig fenntartható. Egyénre szabott, belőlünk indul, minket segít. Türelemmel. Segítsen megtalálni azt, hogyan tudunk befogadni, elfogadni és főként megtartani egy-egy módszert, hogyan tudjuk elfogadni azt, hogy ahogyan az útról letérni is tartott egy ideig, az újat elsajátítani is csak idővel lehetséges.

A lapszám erről szól: olyan írásokat kapunk most, amelyek mindegyike arról szól, hogyan lehet jól változni, a változás szükségét jól felismerni, majd jól lenni, nem egy percre, hanem – ha az létezik – örökre. Egészséges mértékben, önmagunk mércéjével mérve, egészségesen.

 Nagy Nóra főmunkatárs

Lépj velünk kapcsolatba!