A női szerepek sokszínűsége és súlyának változatossága önmagában élethosszig tartó kihívást jelent. Hosszas tanulás és folyamatos önvizsgálat jellemzi a kiegyensúlyozott és bölcs nők belső útját. Az anyaság pedig kritikus pont az életút során, hiszen ahány nő, annyi történet és ahány történet, annyi problematika.
Vannak, akik akadály nélkül képesek venni a külső és belső átalakulást, vannak, akiknek a partnerük kielégítő támogató az önmaguk újra értelmezésében és persze vannak olyanok is, akiknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy tisztán legyenek képesek látni az új szerepeket és az életük átrendeződését.
Anyává válni nem egy nap. Ahogyan a férfi sem érik apává egyszerre, a nőnek is ki kell forrnia magából az anyát, a feleséget és mindeközben megtartani a nőt, aki mindennek a metamorfózisnak a magja, a lényege. Ez egy szép és nagyon nehéz folyamat, hiszen nem mindenki látja azt, hogy itt az idő milyen fontos tényező és, hogy nem baj, ha nem egy vagy négy hónap alatt jutunk el a kiegyensúlyozottság állapotában, hanem esetleg egy- két év alatt.
Sok nő és sok nő környezete esik abba a hibába, hogy nem ad időt a révbe érésre és felesleges nyomás alá helyezi magát vagy a másikat. Kevés az a támogató vagy értő férfi partner is, aki – valljuk be sokszor egyébként érthető módon- képes kivárni a változást drámák nélkül.
A megoldás itt abban rejlik, ha ezzel a természetes folyamattal a partnerek tisztában vannak és jól képesek azt kezelni, azaz, ha a nő érkezik el egy mélypontra, a férfi bekapcsolódik a mindennapi teendők ellátásába, így, amikor a férfinek van több figyelemre szüksége, akkor a nő képes lesz a fókuszt a partnere felé fordítani, mert mentálisan és fizikailag nem túlterhelt.
A sort folytatnám még azzal is, amikor a nőnek nem ér el a partnere a középpontjáig, azaz a friss anyuka lezár és bezár, mert túl nő rajta az anyasággal járó feladatok sora és mentálisan nem tudja felvenni a tempót az intenzív változással. Blokkok és bénultság jellemzi a reakcióit, melyeket szakember nélkül nehéz oldani.
A legáltalánosabb verzió azonban, a viszonylag csendes átváltozás, mely kinyúlik az első gyerek 2-3 éves koráig. Amikor a család családdá formálódott, kialakultak a szerepek és azokat jól képesek kommunikálni egymás felé a partnerek, illetve amikor a gyermek fizikailag levált az anyáról, esetleg elkezdett közösségbe járni.
A nőnek újra van énideje, a szexualitásba újra helyet kaphat egy kis spontaneitás és a szülők már rutinból kezelik a szülői szerepeket.
A szülővé válás folyamata mindkét fél számára igen nagy kihívást jelent, mégis főleg az anyák azok, akik nagyobb eséllyel billennek ki, hiszen a baba és az anya közti hihetetlen erős és különleges kötelék sokkal nagyobb intenzitással nyomja a nőt a megfelelési kényszer felé, mert a gondoskodás 80-100%-a biológiailag és spirituálisan is az ő reszortja. Ebben részt vállalni a férfinak nem lehet, akkor sem, ha ő erre nyitott.
A legmegfelelőbb megoldás minderre az lenne, ha már a gyermektervezés előtt tisztában lenne azzal egy-egy pár, hogy ezek a belső folyamatok léteznek, hogy helyük van a kapcsolatban és, hogy lehetséges azokat jól kezelni.
Persze a post-megoldást célzó módszerek is hasznosak lehetnek, akár coaching alapúak, akár nem, a lényeg az-amit egyébként családokat célzó támogató munkám során tolmácsolni is próbálok-hogy tisztába legyünk azzal, hogy kibillenni, megtorpanni, leblokkolni szabad, sőt az teljesen normális. A gőznek valahol ki kell jönnie és ha ez a gőz rendszeresen és megfelelően tud távozni, akkor mindenkinek sokkal egyszerűbb lesz az újabb akadályokat átugrani.
Csurgó Krisztina
