A Nemzetközi Coaching Hét már évek óta coachok tízezreit hívogatja világszerte, hogy változatos rendezvényeken találkozzanak egymással, online és offline, és hogy így ismertessék meg a coaching hatását azokkal, akik még nem találkoztak ezzel a remek fejlesztő módszerrel.
Az ICF Kaland – Kísérlet – Kihívás konferencián is izgalmas és változatos programok vártak minden érdeklődőt.
Szeretem ezeket a programokat, és szeretem közben a beszélgetéseket. Arra számítottam, hogy sok újat tanulok, és arra is, hogy sok mindenkivel találkozom. Arra viszont nem számítottam, hogy megértem, hogy mi köze van a tükörtojásnak a coachinghoz.
Nehéz volt választani a sok workshop közül, úgyhogy részt vettem olyanokon, amelyek közel állnak hozzám, és olyanokon is, amik sokkal távolabb.
Sarkadi Tünde (Gestalt szemléletű executive és life coach) Termékeny Üresség workshopján azzal dolgoztunk, hogy mit tudunk szavak nélkül kifejezni abban a csendben, amit mi magunk hoztunk létre. Gyurmából készítettünk sok színes valamiket, amik kifejezik a saját coachságunkat. Volt a gyurma figurák között nyíl, napocska, virág, kérdőjel, és sok minden más is. Beszéd és párbeszéd nélkül, csendben adtunk formát, és nem hangot érzéseknek, gondolatoknak.
Ezután Márton Mónika (PCC szintű coach, szervezetfejlesztő, tréner) workshopján találkozhattunk azzal, amit ő formázott meg a saját Termékeny Ürességében. Egy tojást és egy tükörtojást. Az ismert szakembernek ezt jelenti a coaching: ahol létrejön a transzformáció, amit már soha többet nem lehet visszacsinálni.
Tanultunk arról, hogy a Tranzakció Analízis térképet ad saját magunk megismerésére, és a transzformáció eredményeképp az ügyfél képes lesz az autonómiára, azaz aktiválni tudja saját tudatosságát, spontaneitását és intimitásra való képességét. Mivel a coachingban egészséges emberekkel dolgozunk, nem a gyógyítás a cél, hanem az, hogy az ügyfelünk képes legyen hozzáférni a saját erőforrásaihoz. Az elakadások ennek hiányához vezethetők vissza minden esetben, illetve ahogy Mónika mondta, nincs meg a kulcs saját kincsesládájukhoz Ennek okai persze többnyire a gyerekkorban gyökereznek, amikor a túlélésünk okán mindent elkövettünk, hogy adott erőforrásaink ne látszódjanak. Elrejtettük a szókimondásunkat, a kreativitásunkat, a sok kérdésünket, a humort, a vezetési hajlamot, majd felnőttként már nem is tudjuk, hogy ezek valaha is megvoltak.
Sőt, elrejtettük azt a képességünket is, hogy kapcsolatot létesítsünk szükségleteinkkel.
A Gestalt és a TA szerint az, ami a coach és a coachee között történik az üléseken, lemodellezi azt, ahogy az ügyfél más kapcsolatokban, más rendszerekben működik.
Mónika szerint egy jól feltett kérdéssel már az első félórában lehet arról sejtésünk, hogy az ügyfélnek mi a legnagyobb elakadása. Ehhez persze elengedhetetlen a minőségi kapcsolat kialakítása az ügyféllel, amihez hozzátartozik az, hogy a coach kapcsolatban van saját szükségleteivel, határaival, és ezeket képes kifejezésre is juttatni. Ezért nélkülözhetetlen az önismeret, a magunkon való munka, hogy olyan mintát tudjunk mutatni az ügyfélnek, amit ő maga lehet, hogy sosem tanult meg.
Persze, mindez nem sokat ér, ha nem tudjuk, hogy milyen visszajelzést adjunk az ügyfélnek ahhoz, hogy az önbecsülése is pozitív irányba induljon el.
Tegyi Enikő (PCC szintű megoldásközpontú coach) workshopján arról tanultunk, hogy mi a különbség a dicséret és az elismerés között. Ügyes vagy kisfiam – mondjuk sokszor a gyerekünknek, és aztán visszakapunk egy grimaszt, vagy egy unott arckifejezést. A workshopon megtudtuk, hogy amíg a dicséret a meglévő képességeket igazolja vissza, felülről jövő és megmondó, addig az elismerés azt fejezi ki, hogy „látlak Téged”, és partneri viszonyként az egyediségre mutat rá. A dicséret egy rögzült szemléletmódot képvisel, és külső visszajelzésre épül, mely további, kívülről jövő elvárásoknak való megfelelést alapozhat meg. Az elismerés már az erőfeszítést, a próbálkozást is észreveszi, rámutat a fejlődésre, és így egy növekedési szemléletet képvisel.
Az elismeréshez sok coaching kérdés is társul: Hogy csináltad? Ezt mindig tudtad? Mit tesz még lehetővé ez az erősséged?
Ha kipróbáljuk magunkon, máris érezhető a különbség. Ha tudatosul, hogy hogy csinálom, akkor máris könnyebben lesz kapcsolatom ezzel a részemmel, és külső visszajelzés nélkül is épül az önbecsülés. Ezzel a módszerrel ösztönözzük a kockázatvállalást, ami hosszú távon a változást generálja.
Kockázatvállalás kell a sikersztorikhoz is, amit megtalálunk a mesékben, és az Hollywood-i kasszasikerekben is. A Coach Akadémia a Csillagok Háborúja történetén keresztül mutatta be a Hős Útja modellt.
Nekem gyerekkoromban az egyik kedvenc mesém a Kisvakond volt, és talán arra emlékszem leginkább hosszú évek elteltével is, hogy ez a vidám figura vállalkozókedvű volt, hatalmas hittel ment előre és a kedvességével sok mindenkit tudott maga mellé állítani. Joseph Campbell szerint a történetmesélés az emberiséggel egyidős, és a történetekben, kedvenc meséinkben azonos a minta, amire felépül a cselekmény.
Az a coaching modell mely Campbell elméletére épül, mindössze 5 lépésben kíséri végig ezt a folyamatot.
A Hívás, ami egyszer csak jön, és amire menni kell, majd a Küszöb Átlépése, ami az út kezdetét, és a komfortzónából való kilépést jelenti. Ez után lépünk be a Barlangba, ahol legdurvább félelmeinkkel küzdünk meg, melynek köszönhetően létrejön a Transzformáció. A Visszatérés az a momentum a folyamatban, ahol már egy másik ember tér vissza, a megszerzett új tudással.
Az Erő Veled (is) van. És a Tükörtojás is.
Jó volt ez a nap. Köszönjük!
