Hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Magyarországi Coaching Konferencia. Munkatársunk, Csetneki Csaba számol be percről percre, illetve előadásról előadásra a szakmai rendezvényről. A 160 résztvevő a plenáris előadások mellett szakmai műhelymunkákon is részt vehet.
A konferencia központi témája a kiégés, illetve annak megelőzése.
9.00 A konferenciát Komócsin Laura, a konferencia szervezője nyitotta meg. Ismertette a Business Coach Kft. által végzett átfogó kutatás eredményeit, melynek teljes tanulmánya áprilisi lapszámunkban lesz olvasható.
Ahogy azt Komócsin Laura kérdésünkre elmondta, a coaching hazánkban egyre ismertebb. Már csak a megkérdezettek 4%-a tekint rá divatos eszközként, a többiek inkább a hasznosságát emelték ki. A coaching, mint fejlesztési eszköz alkalmazása egyre inkább az üzleti életben nyer teret, de emellett minőségében is javul, kiterjed a középvezetők szintjére is. A fejlődés lehetősége mind az üzleti, mind az életvezetési területen adott.
9.30 A megnyitót követően Márton-Koczó Ildikó ismertette a legújabb trendeket a pszichológia világából. Központi mondanivalója a saját megoldások keresése és megtalálása körül mozgott.
9.50 Ezt követően Dr. Palotai Gabriella pszichológus fejtette ki nézeteit az önmagunkkal szembei felelősségvállalás fontosságáról. Külön érdekesnek tartottuk, hogy az előadásában Dr. Palotai Gabriella rámutatott arra, hogy a magyarok 77%-a nem sportol, azaz fizikai szinten nem tesz semmit önmagáért. Aa szakember szerint a test és a lélek gondozása a legfontosabb eszköz a kiégés megelőzésére.
10:30 Pál Feri atya, az ismert pszichológus, segítő, termeket rendszeresen megtöltő előadó és több kötet szerzője a színpadot azonnal átrendezve kezdte előadását, s ezzel olyan pozitív energiákat mozgatott meg, mellyel a hallgatóság teljes figyelmét a témára irányította. Központi kérdése a „Mit tehet önmagáért a segítő?” és a segítők önreflexiója volt.
Saját felfogása szerint három típusba sorolta a segítő szakembereket. Az általa alkotott első kategória a grandiózus segítő, aki mindent megold és mindent tud. A következő típus az egyszerű ember, aki tud és mer ember és emberi leni, és bátran és felvállalva megengedi magának ezt. A harmadik típus a szakértő, aki szakértelemmel, profiként néz a segítésre, támogatásra.
De vajon szabad-e nem segíteni? A jó segítés kulcsa annak felismerése, hogy segítő szakemberként szabad nem segíteni, szabad nem mindent tudni, szabad magunkkal is szimpatizálni és empatizálni. Arra bátorította a hallgatóságot, hogy segítőként és minden szerepünkben álljunk ki saját határainkért.
A kiégés témakörét érintve kiemelte, hogy a testünkre gyakran akadályként tekintünk: fáj a fejünk, fáj a hátunk, s emiatt nem tudunk dolgozni. Rámutatott, hogy ez nem így van: a testünk a legjobb barátunk, és arra biztatta a hallgatóságot, hogy vegyük észre a testünk jelzéseit. A testünk és a lélek ápolásának egyensúlya a fontos. Tegyük fel önmagunknak a kérdést, hogy segítőként megengedjük-e magunknak, hogy nem tudunk mindig mindent megoldani…
11.40. A szünetekben alkalom nyílik a kapcsolatépítésre és az előadások szakmai kérdéseinek megvitatására. A hagyományokhoz híven a konferenciának idén is a Gerbeaud Ház és Cukrászda ad otthont.
A szervezők elmondása szerint ragaszkodnak a központi fekvéshez és a színvonalas, minőségi kiszolgáláshoz.
11.50 Dr. Buda Béla előadása.
Gondolták volna, hogy létezik burnout light es burnout classic? A szakember meglátása szerint nyomasztóan, folyamatosan haladung a burbouthoz, majd amikor odaérünk, megkérdezzük: „Mit keresek itt? Hogy kerültem ide?” Mindeközben önmagunkhoz való viszonyulásunkat, a testünkhöz, a testiséghez, szexhez való viszonyulásunkat egy életesemény határoz meg. S később megnyugtatjuk magunkat: „majd négy év múlva más lesz minden…”
A szakember szerint a dolgok megélése, magunkon, testünkön való átengedése nem más, mint a feldolgozás folyamata. Ha ezt nem engedjük, hanem csak megnevezzük, ráadásul sztorit kapcsolunk hozzá, értelmezzük, magyarázzuk, akkor csak falakat állítunk a feldolgozás útjába: úgy maradunk, konzervaljuk a negatív élményeket, egyenes és szabad utat adunk a burnout irányába…
A plenáris előadásokat műhelymunkák váltották fel. Bán Zsusa beszámolt arról, hogy milyen felismeréseket tett a burnout kérdéskörével való foglalkozás alatt. Vajon a könyv vagy az élet adja-e a legszilárdabb hátteret? – érkezett a kérdés a hallgatóság köréből. „Minden a kommunikáción múlik a burnout esetében is, mint minden az életben.” – hangoztatta Bán Zsuzsa. Ha nem látjuk, hogy a burnout és a kommunikáció összefügg, akkor nem fogunk tudni semmit a problémakörrel segítőként. A lényeg, hogy valódi válaszokat keressünk. Érdekes felismerés, hogy 55 és 60 éves kor között nyoma sincs a burnout jelenségnek. Sok 40-45 éves számol be kiégésről, de a tünetek nem egyeznek meg azzal, amit a szakkönyvekben olvashatunk. A harmincas éveiket számlálók panaszkodnak legtöbbet kiégésre, pedig ennek semmi nyoma sincs… „Vajon valóban kiégés ez? Tudjuk, mi ez? Ez az a jelenség, amit burnoutnak hívunk? No erre kell megkersnünk a válaszokat!”
Ilyés Gyula sportcoach aktav sportolói karrierje után váltott tudatosan. Ma sportolók mentorálásával, edzésével foglalkozik. Az általa vezetett workshpon a burnout-ot, a kiégést a sportolóknál a túledzettséghez hasonlította. Nagyon fontos az edzés (azaz a munka) és a pihenés valamint a táplálkozás egysége, melyek egyensúlya nyújt lehetőséget a kiégés elkerülésére.
Dr. Győrffy Zsuzsa előadásának nyitóképe olyan ismeretlen, vagy nem létező orvosokat ábrázolt, akik mosolyognak: ugyanis léteznek ilyen emberek is. „Az erőnek nem csak sötét oldala van, hanem létezik emberi oldal is…” – emelte ki az előadó.
Később ismertette a kiégés biológiai jellemzőit, majd rámutatott arra, hogy a a digitális világ és a kiégés szoros kapcsolatban állnak. A megelőzéshez pedig a kreativitást, a rezilienciát és a szemléletváltást nevezte meg alkalmazható eszközökként. A kiégést sokkal inkább megelőzni lehet és kell, mint kezelni, s ehhez a pozitív pszichológia nyújt aktív támogatást.
