Egy forgalmas úttesten kelve át, emberek tömege halad melletted (nem veled!), és szemben. Biztos megakadt már a szemed egy-egy feltűnően csinos arcon, elegáns ruhán, kecses lépten, magabiztos kisugárzáson. És megfordult a fejedben, vajon rólad mit gondolnak, mit érzékelnek az emberek…
Ha van egy kis túlsúlyod, a legnépszerűbb fogyókúrát kezded el alkalmazni. Ha zilált a hajad, fodrászhoz mész. Ha teljes megújulásra vágysz, irány a masszőr, kozmetikus, pedikűr, manikűr, műkörmös… Így kívülről minden rendben. A társadalmi normáknak megfelelsz. Elégedett lehetsz magaddal.
De az is vagy?
Lelki történéseid, átélt nehézségeid, konfliktusaid, belső harcaid nyomot hagynak arcodon, mozgásodon, egész lényeden. Rutinos és takaros smink sem rejtheti el belső vívódásaid nyomait. Nemcsak azért, mert éjszakánként felébredsz, és álmatlanul meredsz a plafonra…
Az idő előrehaladtával bőrünk ráncai, és ősz hajszálaink nem az évek múlását, hanem a lelki fronton megvívott küzdelmeinket tükrözik.
Gyerekkorban jó jegyeket hozzál haza az iskolából, tinédzser korban ezek mellett a másik nem képviselőinek figyelmét is hívd fel magadra, felnőtt korban találj megfelelő állást, és ha kapcsolatban élsz, annak harmonikus működését is biztosítsd. Na és persze, ha gyermeket vállaltál, az ő nevelésének minden lépése tökéletes legyen, különben csapnivaló szülő vagy.
Magazinok tömege írja le, és rágja a szánkba, hogy milyen csinosnak és karcsúnak, sikeresnek, egzisztenciálisan megbecsültnek, anyagilag stabil háttérrel rendelkezőnek kell lennünk ahhoz, hogy „normál polgárrá” avanzsáljunk. Ez a normális. Ez a követendő. Ez az elvárt! Ezért tanulunk hosszú évekig, dolgozunk keményen. Aki nem olyan adottságokkal rendelkezik, az korrepetálásra jár, több energiát fordít a tananyag elsajátítására. Aki genetikailag husisabb, erősebb csontozatú, az többet edz, keményebben dolgozik. Mindezt azért, hogy megfeleljen a normának, az elvártnak. Közben pedig lelki sérülések, nehezen gyógyuló sebek millióit szerzi.
Azt már tehát tudjuk, hogy milyennek kell lenni külső tulajdonságainkat tekintve, ahhoz, hogy elfogadjon a környezetünk. És azt tudja valaki, hogy belső tulajdonságainkat miképp kell kialakítanunk ahhoz, hogy társadalmilag elfogadott egyénné váljunk? Le van-e ez írva divatlapok oldalain, magazinok lapjain?
Tegyük szívünkre a kezünk, és őszintén soroljunk fel 10 olyan tulajdonságot, ami ahhoz kell, hogy társadalmilag elfogadottá váljunk! Becsület? Gerincesség? Hitelesség? Őszinteség? A lehető legtöbb megtétele a munkában vagy a magánéletben? Lehetne még sorolni, de nem érdemes, mert mindez a versenyszférában (talán a magánélet is ide került már) nem állja meg a helyét igazán.
Így marad az önző, sikerorientált beállítódás, ami követendővé válik, ha érvényesülni akarunk. Ez pedig olyan lelki csatákat eredményez belsőnkben, elménkben, amik nyomot hagynak. Hiszen gyerekként eredendően jó tulajdonságokkal születtünk, illetve ruháztak fel bennünket. Majd felnőve szembesülünk minden eddig sulykolt, és megtanult „jóság” haszontalanságával a felnőtt létben, a felnőttek dolgos és hasznos világában.
Ki segít ennek az ambivalens létnek az elviselésében, megértésében? Az értékek helyrerakásában? Összezavarodott, különböző drogokhoz, és alkoholhoz menekülő felnőttekké válunk. És még csodálkozik raja, sőt felháborodik a környezetünk. Ahelyett, hogy a külsőségek dominanciáját hangsúlyozva, a belső rendre, harmóniára törekednének a divatlapok, magazinok hasábjain, címlapjain keresztül. Miért nem látunk tényleg átlagos, de mosolygós, derűs, apró sikerélményekről beszámoló címlaplányt? Kellene! Szükség lenne rá!
Felfuvalkodott, öntömjénező, sikerre, elismerésre, dicsőségre éhes lelkünk tisztítókúrára szorulunk. Akkor kevesebb csalódás, kevesebb sérülés elszenvedői leszünk. És tisztábban látjuk majd a tükröt is, ami igaz valónkat mutatja, nem csak a képet, amit tükörképnek nevezünk.
Ehhez segítségként nem edzőterembe kell mennünk, hanem coachingra. Ezen a személyre szabott segítségen keresztül értheted meg magad és a világ viszonyát, tehetsz az ősz hajszálak, a ráncos bőr, és az öregedést meggyorsító gondok ellen. Itt helyére rakják a felbillent egyensúlyt, megvilágítják kérdéseikkel az utat, amit járva már békébe kerülünk magunkkal. A legjobb, amit találhatsz, ha nem akarsz Tibetbe zarándokolni a rendért a bensődben, az elmédben.
És megszépülsz lelkileg is! Ez a legjobb lelki fogyó, – és szépítő kúra, amely kisugároz majd a környezetedre, és te is éppen olyan magabiztos, csinos, magával ragadó személyiség leszel, mint az az ember, akin megakadt a tekinteted a forgalmas úttesten áthaladva…
Gill Rita
