Klára Giertlová andragógus, szociális területen dolgozó szakember, Szlovákia egyik legismertebb coacha és coach-képző intézetének alapítója, tulajdonosa és vezetője. 1994-ben kezdte el A segítés művészete című 5 éves képzést, melyet terapeuták és segítők számára szerveztek. A képzést elvégezve a tanult módszertant – egy megoldásközpontú folyamatot – saját munkatársain belső coachként próbálta ki, majd egyre többen fordultak hozzá segítségért. 2000 óta külső coachként, 2003 óta saját vállalkozásában dolgozik. Tréningeket vezet, coachokat és coaching szemléletű vezetőket képez részben a megoldásközpontú módszertan, részben a rendszerelméletű coaching eszközeivel. Jelenleg egy coaching-központ építésén dolgozik Besztercebánya mellett Közép-Szlovákiában.
MC: Mennyire ismert és elismert szakma a coaching Szlovákiában?
Klára Giertlová: Óriási változás ment végbe azóta, hogy coachként dolgozni kezdtem. 2004-ben menedzsereknek szóló könyvet írtam a coaching szemléletű vezetésről. Akkor a kiadó és a terjesztők is értetlenül néztek: „Kit érdekel ez a téma? Mi ez? Ki ismeri?” Azután 2005-ben megszerveztük az első szlovák coaching konferenciát, ahova 50-60 résztvevő jött el, elsősorban coachok és olyan szervezetek, ahol a coaching iránt érdeklődtek a vezetők.
Ma úgy ítélem meg, hogy a szakma legalább hússzor ismertebb, mint 10 évvel ezelőtt. Akkoriban a coachingot csak a sporthoz kötötték, s azt gondolták, hogy edző vagyok. Állandóan magyarázni kellett: nem tanácsadás, nem képzés, nem terápia. Mára más a helyzet.
MC: Bemutatnád a szlovák coaching piacot? Hány coach működik, önállók-e vagy inkább cégek, külső vagy belső coachok, life vagy business coachok? Vannak-e szakmai szervezetek?
KG: Külső coachként, többnyire coachinggal foglalkozók talán húszan vannak, de sok aktív coach van, aki főállása mellett dolgozik. Business coachból kevesebb, life coachból többen vannak Szlovákiában. Sok pszi-chológus, pszichoterapeuta is coachol a terápiás foglalkozások mellett.
MC: Milyen coaching szervezetek vannak Szlovákiában? Mekkora a tagság? Mekkora az aktivitásuk?
KG: Két szakmai szervezet van, mindkettő alapításakor jelen voltam. 2006-ban alapítottuk a Szlovákiai Coach Egyesületet (Slovenská asociácia kuočov, rövidítve SAKO), ennek elnöke voltam 2009-ig, jelenleg 69 tagja van. Az ICF Szlovák Tagozata 44 tagot számlál. Ez a szervezet hozza az akkreditációt, információt és külföldi tudást a szlovák piacnak. Azt kell mondjam, a szlovák coachok között nagy az összetartás és együttműködés. Sokan mindkét szervezet tagjai vagyunk mind a mai napig.
Az ICF mostanában lendületesebb, többet fordítanak marketingre: elsősorban a professzionalizáción és akkreditáción van a hangsúly. De a SAKO új elnöksége is változásokat tervez: a kezdő coachokat szeretné felkarolni, támogatni. Emellett befejezte a belföldi akkreditáció folyamatát, 2013 májusában pedig az első coach letette a SAKO akkreditációs vizsgát.
MC: Milyen szintű és tartalmú képzések állnak rendelkezésre Szlovákiában? Milyen rendszerű, melyik iskola coachingja elterjedt?
KG: A rendelkezésre álló képzések között vannak az ICF vagy az Oktatási Minisztérium által akkreditáltak, és természetesen vannak egyáltalán nem akkreditált, mégis magas színvonalú képzések. Az ICF akkreditáció igen sok adminisztrációval jár, ezért az utóbbi 3–4 évben, főleg az ICF befolyása alatt, inkább külföldi akkreditált képzések érvényesültek a szlovák piacon.
Három az ICF által, ACTP szinten akkreditált képzés áll rendelkezésre – svájci, kanadai és ausztráliai származásúak. A Svájcból terjedő megoldásközpontú Brief Coaching az egyetlen ICF által akkreditált képzés, amelyet tapasztalt szlovák tréner vezet, és amelynek 9 éves kontinuitása van egy jól bevált eredeti szlovák megoldásközpontú coaching képzéssel.
Persze több rövidebb képzési lehetőség érhető el a piacon, akár CCEU kreditekért is. A coachingot tudomásom szerint jelenleg nem oktatják felsőoktatási szinten, bár a menedzserképzők anyagában szerepel egy-egy rövidebb coaching szeminárium.
MC: Mennyire figyelnek a külföldre a szlovák coachok? Merre tekintenek?
KG: Elsősorban az ICF-által közvetített információkat követik a szlovák coachok. Talán még néhány személyes kapcsolattal Kanadát (Marilyn Atkinson – The Art and Science of Coaching / TASC) és Csehországot említeném.
MC: Te magad Besztercebányán dolgozol. Mennyire fővárosközpontú a coaching szakma Szlovákiában?
KG: A piac érezhetően Pozsony-központú. Próbáltak Kassán és Presovban is képzést indítani, de nem volt piaca. Saját ügyfeleim többsége is pozsonyi. Velük skype-on is coacholunk, de már utánam jönnek Tajovba, vállalják akár a néhány órányi utazást is.
Jelenleg éppen itt, Besztercebánya mellett építkezem, egy coaching központ létrehozásán dolgozom. Egyre több ügyfelem van, akik vállalják Pozsonyból a két órás autóutat és céltudatosan, elvonulás jelleggel érkeznek, s itt nálam lehetőséget látnak, hogy kilépjenek a gyors üzleti életből. Ilyenkor csak magukra képesek koncentrálni. A lelassulás, elcsendesedés egyensúlyt hoz. A hamarosan nyíló coaching központomban 5 darab kétágyas vendégszoba áll majd rendelkezésre. Így saját telkemen nem csak képzést, de többnapi coaching tartózkodást is tudok nyújtani egyes ügyfeleimnek és kis csapatoknak.
MC: Léteznek-e magyar kötődések a coachingban? Ha igen, akkor milyenek?
KG: Bár többnyire én is szlovákul coacholok, ha jól tudom, még két coach van az országban, akik magyarul is dolgoznak. Bolemant Éva vagy Orsolya Véghová például magyar képzésre jártak, s így nekik természetesen vannak magyar kapcsolataik.
MC: Milyen coaching rendezvények állnak rendelkezésre, és mekkora a látogatottságuk?
KG: Időnként az ICF és a SAKO szerveznek workshopokat és konferenciákat, de a stratégia kicsit más. Általában csatlakozunk más rendezvényhez, konferenciához, és ott szervezünk coaching zone-t. Itt általában öt-hat coach dolgozik párhuzamosan. Néhány nap múlva lesz például egy HR konferencia, ahol ingyenesen coacholunk. Ez a promóció egyik fajtája. De amit a coachok a legjobban értékelnek, az a peer camp, ahol coachok coachoknak tartanak előadást, CCEU kreditekért, bár nekem e téren nincs személyes tapasztalatom.
Korábban havonta egy alkalommal a SAKO és az ICF klubot szervezett, de ez elcsendesült az utóbbi időben, bár úgy gondolom, hogy a kezdő coachok részéről néha még lenne is rá igény.
MC: Létezik-e Szlovákiában szaksajtó? Vannak-e ilyen irányú törekvések?
KG: A hírleveleken kívül kifejezett szaksajtó nincs. Pár évvel ezelőtt kísérleteztem vele egy kicsit, de évente maximálisan 4 kiadást voltam képes szerkeszteni. Ezért is nagyon csodálom és becsülöm a ti energiátokat és tudásotokat, amelynek segítségével egy ilyen professzionális színvonalú szaksajtóval tudjátok támogatni a magyar coachokat. A Magyar Coachszemlének és szerkesztőinek sok hálás olvasót kívánok.
MC: Olvasóink nevében is köszönjük a válaszokat!
