Szemlélődésből, a mesterség kereséséből és felvillanó pillanatainak megcsodálásából nőtt ki ez a cikk. Egy beszélgetésben Örvényesi Rita ráismert tapogatózó felismeréseimre, azóta pedig egy masterclass fejlesztette tovább és erősítette meg, ami eddig a coachmesterségről felmerült a gyakorlatomban. A Coachszemle jelenlegi számába azért illik írásom, mert a mesterségről alkotott mostani legjobb tévedéseim szerint nem a puszta gyakorlat, az ügyfelekkel eltöltött sok-sok óra teszi a mestercoachot, hanem az ügyfelekkel eltöltött sok-sok reflektált óra. Amit az olvasónak kínálok: egy közös szemlélődés.
Mesterektől mesterségről
Daniel Meiernek köszönhetem a megértést, miszerint a mesterség inkább az út (l. a Daniel Meierrel készült podcast, mely decemberben jelenik meg a solutionsurfers.hu oldalon). Petra Müller-Demary a szeptemberi masterclass-on boldogan nézett körbe, kíváncsi volt az őt körülvevő sok mesterre. Svea van der Hoorn megmutatta, hogy a mesterek vacakolnak („masters are messy”) – elkezdenek egy kérdést, majd szisztematikusan kijavítják magukat, és inkább máshogy alkotják a következő kérdést az ügyfél szavaiból építkezve.
Mesterektől mesterséget
A gyakorlat növekedésével a legmegrázóbb változás a coachingban talán az ügyfélbe vetett bizalom erősödése. Mintha egyre kevésbé érezne a coach késztetést, hogy „bevigyen” valamit a beszélgetésbe. Hisz ott az ügyfél, aki elegendő szakértelemmel, igen, mesterséggel érkezik. Minden, ami cél, fordulat és megoldás lehet, ott van az ügyfél szavaiban és megmutatkozik, ha kíváncsisággal és tettre készen figyelünk mindketten, coach és ügyfél.
Ezt a „mindketten” benyomást Turai Léda erősítette meg bennem a mai masterclass során, mikor megjegyezte, hogy a mestercoachok gyakran viszik az ügyféllel való kommunikációt a metaszintre: „Mit szólsz ehhez?”, „Ahogy hallgatod magad, mit veszel észre?” – így aztán ígéretes és gyümölcsöző elmozdulások keletkezhetnek az ügyfél észlelésében. Szabó Péter pedig fordulatot hozott szemléletemben, amikor arra bátorított, hogy az ügyfelet tekintsük a coaching beszélgetés mesterének (is). Ha tehát „tapogatózva“ (az angol „tentative language“ saját fordítása) haladunk az ügyféllel a coaching során, tanulhatunk tőle, coachingot (is).
A fejlődés, mint az eszköztelenség útja?
Tanulásom kezdetén szakmai bizakodásom teljességével bíztam rá magam a kérdésekre, melyekkel dolgoztam. A brief coaching a benne rejlő radikális nem-tudással támogatott abban, hogy ne az ügyről szerezhető információkra szorítkozzak biztonságom érdekében, hanem az ügyfél megszólalásaiból felfejthető erőforrások legyenek a sarokkövek. Növekvő gyakorlattal, az újra és újra felfedezett kézművességgel biztonságérzetem egyre inkább a jelen pillanatból táplálkozott: az ügyféllel együtt improvizálni, a coachingot feltalálni – hogy a használt coaching eszköz természetesen simuljon a beszélgetés szövetébe. Jelen megértésem és megfigyelésem szerint később már semmi nem simul bele ebbe a szövetbe. Nincs benne olyan anyag, ami ne lenne benne már a korábbi válaszokban, vagy teljességében nézve: a helyzetben, az ügyfél és a coach együtt-ülésében.
Markáns példa a mai gyakorlásokból: amíg az ügyfél nem hoz egy ígéretes fordulópontot, addig csak méregetjük a már ismert, szerinte nem hasznos gyakorlatot a hozott kérdésben. Ülök vele coachként, és várunk, majd megragadva az ügyfél egy szavát, és működésbe hozva saját ötletét, új valóságot kezdünk építeni, újra és újra kalibrálva a leírás részletességét. Ahogy Steve de Shazer mondta: „A részletben van a remény”.
A biztonságérzet megváltozik: otthonosan éreztem magam abban a bizonytalanságban, ahol csak az ügyfelet megkérdezve lehet sejtésem, hogy jó úton járunk-e. Sem modell, sem eszköz nem nyújt biztonságot egy ilyen helyzetben. Így tanulhatunk együtt mindannyian saját ügyfelünktől. Iskolánkon, megtanult eszköztárunkon túl. Valahogy így.
Zárszó
A Nemzetközi Coachszövetség (ICF) a coachminősítési gyakorlatában több utalást is ad a „mesterségről” a coach munkájában. Több mint háromszor annyi ügyfélóra kell a mesteri fokozat megszerzéséhez (MCC), mint az eggyel alacsonyabb szinthez (PCC), viszont még csak nem is dupla képzési kreditpont: ezt ugyanis ügyfeleinktől, és nem az iskolákban tanuljunk. A mesterséget a megfigyelhető jelek szintjére igyekszik lebontani az ICF: http://www.solutionsurfers.hu/wp-content/uploads/2013/03/ICFkompetenciak_szintek.pdf – minden „művészettel” együtt kivitelezhető, megtanulható a mesteri coacholás.
Hankovszky Katalin
Megoldásközpontú coach (PCC) és tréner. Filológiai és neveléstudományi diplomáit Budapesten és Heidelbergben szerezte, 1995 óta dolgozik felnőttképzőként, 2000 óta coachként. Másfél évtizedes tapasztalattal rendelkezik cégek megoldásközpontú támogatásában, ügyfelei között multinacionális cégek, kis- és középvállalatok egyaránt megtalálhatóak. Megalapítása óta tagja a SolutionSurfers csapatának, amely 4 földrészen 8 nyelven tart coachképzéseket, tréningeket. 2010-ben megjelent „Rövid és tartós coaching. Megoldásközpontú beszélgetések” című könyv társszerzője.
