„Baltimore körül van egy körgyűrű, egy tizenkét sávos út. Lehet körbemenni örökké. Néha sokkal gyorsabb úgy eljutni a város egyik pontjából a másikba, hogy ezen a körgyűrűn teszünk egy kerülőt és visszakanyarodunk a városba. Ha az ember százötven kilométer óránkénti sebességgel siet a körgyűrűn, akkor nem is látja, hogy több helyen is le lehet menni róla. Kétszáz helyen le lehet hajtani róla. Amikor szokásaink fogva tartanak minket, az pontosan olyan, mintha az egész életünket egy ilyen körgyűrűn töltenénk. Tehát az első dolog: le kell lassulni. Százötven kilométer óránkénti sebesség helyett menjünk negyvennel egy darabig. Még úgy is nehéz, mert akkor meg azt vesszük észre, hogy egy adott helyen mehetnék jobbra, de mindig balra megyek. És először minden sejt a testemben balra akar menni. Ilyenkor kell az akarat. Ha egy szokástól meg akarok szabadulni, akkor azért is a jobbat választom. Először életemben jobbra fogok menni. Hogy ez miért veszélyes? Ha mindig balra megyek, akkor már ismerem az utat. Akkor tudom, hogy mi történhet. Mindent ismerek, amihez hozzászoktam. Abban a pillanatban, amikor egy új utat választok, az ismeretlenbe lépek. És az ismeretlen számunkra félelmetes.” (Feldmár, 2008)
Ez a Feldmár Andrástól vett idézet elhangzott Dobos Elvira és Örvényesi Rita előadásában, melyet a HVG állásbörzén tartottak 2013. szeptember 27-én Budapesten a Syma Rendezvényközpontban. Kölcsönkérem most ezt a pár mondatot, mert úgy gondolom, jól ki tudom fejezni vele viszonyulásomat az egész rendezvényhez, és azt, amiről ez a két nap szólt: megtalálni helyünket a munka világában. Először is nem árt tudnunk, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek örömet jelentenek számunkra a hétköznapokban, és amelyek a teljesség érzését adják nekünk. Ha ráadásul az ezekhez szükséges kompetenciákkal is rendelkezünk, akkor már csak meg kell találnunk a módját, hogy mindebből pénzt csináljunk. Ugye milyen egyszerűen hangzik? Sajnos meghozni a megfelelő döntést, választani az unalmas de biztonságos, és az izgalmas de kockázatos között, ragaszkodni a megszokotthoz vagy beleugrani az ismeretlenbe, nos, mindehhez jól jöhet egy kis segítség.
A Magyar Coachszemle nélkül egész biztos nem mentem volna el a HVG állásbörzére, de más állásbörzére sem. Azt gondoltam, ez nekem túl nagy és zajos, bár bőséges a választék, de az én képzettségemnek megfelelő úgy sincs, ráadásul nincs kedvem kosztümöt húzni, aki szeret, az elfogad így is. Mindezek ellenére a karriervásár mint műfaj számos felismerést tartogatott számomra: a tanulságokat igyekszem szakmai szemmel összefoglalni.
Az állásbörzéket korábban egyetemek szervezték abból a célból, hogy a frissen végzett diplomások megismerkedjenek lehetőségeikkel. A HVG állásbörze – mely az ország legnagyobb karriervásárává nőtte ki magát – intézménytől független rendezvény, ahol pályakezdők és tapasztalt munkavállalók egyaránt megtalálhatják számításaikat. A karriervásárok tájékoztatnak a legfrissebb álláskeresési trendekről, a munkaerőpiac helyzetéről, munka- és képzési lehetőségekről. Reménykeltő a résztvevők magas száma, hiszen ez azt jelenti, hogy sokan aktívan tesznek azért, hogy olyan munkát találjanak, amely képzettségüknek, igényeiknek megfelel, amelyben fejlődni lehet, és ahol a legtöbbet hozhatják ki magukból.
Az állásbörze nem az álláskeresők egyoldalú kereséséről szól: a munkaadók is azért jönnek el, hogy megtalálják az elképzelésüknek megfelelő munkaerőt. Továbbá nagy hangsúlyt fektetnek azokra a személyes kompetenciákra, melyek egy önéletrajzból és egy motivációs levélből nem derülnek ki: a személyes találkozások és beszélgetések alkalmával a potenciális munkavállalót egy kvázi hétköznapi helyzetben ismerhetik meg. Az állásbörze közvetlen légköre és az egyelőre tét nélküli találkozások mindkét félről leveszik a feszültségekkel és elvárásokkal teli kiválasztás terhét.
A Syma-csarnokban óriási volt a forgatag: a hatalmas térben számos kiállító számtalan lehetőséggel képviseltette magát. Színes reklámok, friss gyümölcsökkel csábító pavilonok, jól öltözött, mosolygós vállalat-képviselők. Hogy a bőség zavarán úrrá legyünk, hasznosnak bizonyult az előzetes regisztráció. A szervezők online mérték fel a résztvevők érdeklődését, ahol olyan területeket lehetett megjelölni mint mérnöki/műszaki, informatikai, gazdasági/pénzügyi ill. elsősorban nyelvtudást igénylő állások – így a helyszínen már célirányosan válogathattunk a kiállítók és előadók között. A humán területen végzettek sajnos az idei évben is hátrányban érezhették magukat, hiszen a legnagyobb igény továbbra is a mérnök/informatikai és pénzügyi területen végzett szakemberekre van. Emellett a külföldi állások kínálata volt a legszélesebb, ami az egyre növekvő külföldi munkavállalók számát tekintve nem is meglepő.
A kiállítók között megtalálhatók voltak egyrészt a munkaadók és munkaerő-közvetítők konkrét állásajánlatokkal. Napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak a személyzeti tanácsadók és munkaerő-közvetítők, akik a munkakeresés folyamatában nyújthatnak támogatást. Kapcsolatot teremtenek a munkakereső és a potenciális munkaadó között, felkészítve a keresőt a megfelelő önéletrajz elkészítésére, kompetenciáinak felmérésére és az állásinterjún való részvételre.
Nagy számmal voltak jelen képző cégek és intézmények – egyetemek, nyelviskolák, felnőttképző vállalkozások. A nyelviskolák jelenléte szükségszerű, hiszen az elérhető állások nagy része nyelvtudáshoz kötött. A résztvevők tesztelhették is nyelvtudásukat, lehetőség volt ugyanis próbanyelvvizsgák kitöltésére. Végül pedig a felsőoktatási intézmények keretein belül működő diákszervezetek is képviseltették magukat: ösztöndíjakról, külföldi tanulmányi és szakmai lehetőségekről adtak felvilágosítást. A még képzésben lévő hallgatók diákmunka és szakmai gyakorlat révén tehetnek szert a megfelelő munkatapasztalatra, hogy friss diplomásként már a megfelelő állások között válogathassanak.
A statikus kiállító részleg mellett a rendezvényen interaktív programok várták az érdeklődőket. A fórumokon a karrierépítés, az állásinterjúk, önéletrajzok voltak terítéken. Számtalan hasznos szakmai workshop és tréning segítette a leendő munkavállalókat tudásuk felmérésében és az álláskereséssel kapcsolatos legfontosabb gyakorlatok megismerésében. Az ÁllásTéren, a Képzések Utcájában, a Karrier Fórumon, a Karrier Építési Területen és a Női Karriersarokban az álláskeresés egy-egy szeletével ismertették meg a nézelődőket.
A Karrier Fórum előadásai elsősorban a kiválasztás, az önéletrajzok és állásinterjúk ill. a külföldi munkavállalás tematikája köré épültek.
Főszerkesztőink a legnagyobb hazai oktatási portál, az Eduline meghívására érkeztek az állásbörzére. Dobos Elvira és Örvényesi Rita 5 lépés a felelősségteljes karrierépítés irányába címmel tartottak lendületes, kreatív és gondolatébresztő előadást. A közönséget egy rövid filmrészlettel szólították meg, melynek fő üzenete az volt, hogy mindannyian egyéniségek vagyunk. Elvira és Rita olyan coaching eszközökkel ismertették meg az érdeklődőket, melyekkel felmérhető a munkakereső aktuális munkaerőpiaci helyzete, felismerhetők igényei és céljai, és ezek ismeretében lépésről lépésre alakíthatók a karrierépítés egyes lépcsőfokai. A két coach szerint az első lépés a jelen helyzet tisztán látása: hol tartunk most? mire készít fel a felsőoktatás, és mire jó a diplománk? Ha nem is feltétlenül a képzettségünknek megfelelő területen képzeljük el magunkat, a megszerzett tudás akkor sem vész kárba, hiszen minél képzettebbek vagyunk, annál több nézőpontból tudunk megközelíteni egy adott problémát. Rendszerezzük eddig megszerzett tudásunkat! A hatékony karrierépítés elengedhetetlen eleme az elmélet és gyakorlat megfelelő integrálása. Harmadik lépésként Elvira és Rita az egyéni felelősségre hívta fel a figyelmet. A változtatás lehetősége bennünk van, soha sem késő kezünkbe venni az irányítást és tenni azért, hogy álmaink megvalósuljanak. A külső körülmények sokszor beleszólhatnak céljaink elérésébe, de érdemes inkább azokkal tényezőkkel foglalkoznunk, melyekre van ráhatásunk. Fontos, hogy saját képességeinkben bízzunk, hogy azt érezzük, a mi kezünkben van az irányítás. Ráadásul az idő nem nekünk dolgozik – hangsúlyozták az előadók, így célszerű minél előbb lépést tenni a megvalósulás felé, hiszen a tétlenségben töltött idő során lehetőségeink egyre fogynak. Jelöljünk ki magunknak konkrét határidőket! A „majd” vagy az „egyszer” nem szerepel a naptárban, így soha nem is jön el. Utolsó lépcsőfokként a testi szellemi jóllét fontosságára hívta fel a figyelmet Elvira és Rita. Bár az egészséges életmód és a rendszeres testmozgás látszólag nem állnak közvetlen kapcsolatban a karrierépítés sikerességével, kutatások mégis azt bizonyítják, hogy például a nőket magabiztosabbá és aktívabbá teszi a sport, ami így jelentősen hozzájárul önérvényesítésükhöz.
Az öt lépcsőfok nem épül szükségszerűen egymásra, hiszen a tisztánlátás, a tudás megfelelő alkalmazása, a felelősség, a tudatos időgazdálkodás vagy a testi-szellemi frissesség a karrierépítés minden pontján fontos tényezők. Úgy gondolom, Elvira és Rita határozott fellépése és szakma iránti elkötelezettsége valóban hitet adott minden egyéniségnek a változtatás képességére és álmai elérésére.
A HVG állásbörzén tett látogatásunk alkalmával rövid időre sikerült megtapasztalnunk az álláskeresés izgalmát, a bőséges választék adta szabadságot, a rengeteg lehetőség keltette energiatöbbletet. Manapság, amikor a pályakezdő fiatalok többsége tanácstalan és úgy érzi, nincs lehetősége elhelyezkedni azon a területen, ahol hosszú évekig folytatta tanulmányait, fontos iránymutatást adnak a hasonló karriervásárok. Itt mindenki megtapasztalhatja, hogy igenis szükség van a fáradságos munkával megszerzett diplomára és nyelvvizsgákra és a személyes kompetenciákra. Véleményem szerint már a munkaerőpiacra kerülés előtt fontos, hogy a fiatalok tájékozódjanak a kereslet és kínálat aktuális viszonyairól ahhoz, hogy reális elvárásokkal lépjenek be a munka világába és felelős karrierépítőkké váljanak.
Kovács Petra
Kovács Petra vagyok, pszichológus. 2011-ben végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, felnőtt klinikai és egészségpszichológia szakirány. Angliában a mindfulness meditáció elméletét és gyakorlatát tanultam. Jelenleg kutatóként és oktatóként dolgozom a Pszichológia Doktori Iskola Elméleti Pszichoanalízis programján belül. A pszichológia számomra egy hatalmas, korlátok nélküli tér. Legkedvesebb területeim az álmok, az emlékezet és az önismeret. Utóbbit nemcsak szakmai szempontból tartom izgalmasnak, hanem a személyes élmények lehetősége miatt is. Az elmúlt években önmagam megismerésének lépcsőit jártam, saját határaimat feszegettem, kipróbáltam egyéni és csoportos módszereket is. Célom megosztani az olvasókkal az önismeret mindenki számára járható útjait szakmai ismereteim és saját tapasztalataim segítségével.
