Sonja Lyubormirsky: Hogyan lehetünk boldogok? Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben. Budapest, Ursus Libris, 2008.
Bevalljuk, vagy nem, életünk célja a boldogság. Boldogságunk mértéke nem a körülményektől, hanem jórészt tőlünk függ, de kitartóan dolgoznunk kell azon, hogy megteremtsük és tartóssá tegyük. A szerző, Sonja Lyubomirsky, a pozitív pszichológia irányzatának képviselője, és a könyvben leírtakat tudományos kutatásokra alapozza. Közérthető nyelven, élvezetes stílusban ismerteti velünk a boldogság összetevőit, lélektani összefüggéseit. Nem csodát ígér, de többfajta módszert ajánl jóllétünk, az élettel való elégedettségünk fokozására és fenntartására. A boldogság nem önzés, hanem energia, amivel nem csak önmagunk, de a környezetünkben élők élete is jobbá tehető.
Remélem, minden kedves olvasómmal megtörtént már, hogy egy pillanatban – maga sem tudja, miért – rácsodálkozott az életre: hirtelen élesen látta környezetét, benne magát, és elégedett volt azzal, amit lát. Nem történt semmi különös, csak éppen észrevette a lehullott őszi levelek színeit, beszívta az illatukat, vagy mosolyra fakasztotta a parkban két kutya játéka. És hirtelen úgy érezte, minden úgy jó, ahogy van, és hogy jó élni, itt és most. Az az érzés, ami ilyenkor elönti a szívünket: a hála.
Én szerencsére sokszor érzem ezt az érzést. Például minden reggel, amikor kilépek az ajtón. Bármennyire is idegesen a késés miatt, kapkodva, különféle tárgyakat cipelve rohanok le a lépcsőn, amikor kilépek a kertbe, megállok egy kicsit. Körülnézek, és veszek egy nagy levegőt: hálát érzek. Először azért, hogy itt élhetek, aztán azért, mert van dolgom, van hová mennem, terveim vannak, és mennyi mindent fogok ma csinálni! Elindul ez a lavina, és már nem tudja elrontani a kedvemet semmi.
A könyv, amit ajánlani szeretnék a kedves olvasónak, a boldogságról szól. Pontosabban arról, hogyan tudunk mi magunk tenni azért, hogy tartósan boldogok legyünk. Amikor erről beszélgetek valakivel, általában megkérdezik: miért, a boldogság az élet célja? Nem önző dolog ez? Hogy ÉN legyek boldog?
A szerző szerint, aki a pozitív pszichológia irányzatának képviselője a Kaliforniai Egyetem Riverside-i Tagozatán, igen, ez a cél. Mélyen egyetértek vele. Mindannyian erre vágyunk, ha nem is valljuk be. Nem valljuk be, mert önzésnek gondoljuk, pedig…
A boldog ember nem tartja meg magának boldogságát, hanem kisugározza. Kreativitása szárnyakat kap, erősödik az immunrendszere, ezért egészségesebb, emberi kapcsolatai jobbak, mélyebbek, törődik másokkal, termékenyebb a munkában. A boldog ember elégedett azzal, amije van, nem igyekszik mások rovására még többhöz jutni. A boldogság gyengíti a rossz érzéseket: irigységet, féltékenységet, mindazt, amivel mások életét keserítjük. Önzés ez?
A könyvet tulajdonképpen teljesen irracionális okokból vettem meg: a címe nagyon nem tetszett, de a címlapon mosolygó szerző annyira elbűvölt, hogy haza akartam vinni. Neki elhiszem, hogy tud valamit, gondoltam. Hogy racionálisabb olvasóimat is megnyugtassam: a könyvet egy tudós írta, és minden, ami benne van, teljesen szabályos tudományos kutatások eredménye. A szerző összefoglalja és rendszerezi e ködös és megfoghatatlan tárgyban végzett kutatások eredményeit – 470 szakirodalmi hivatkozás van benne! Nem lenne azonban hiteles, ha munkája boldogságát nem osztaná meg velünk: könnyű és öröm olvasni a könyvet nekünk, laikusoknak is. Végülis rólunk van szó!
A boldogságról szóló bevezető után tizenkét olyan stratégiát, viselkedést találhatunk, amivel boldogságunkat növelhetjük. Ezt lehet? Igen, lehet. A kutatások szerint az, hogy milyen szintet érhet el szubjektív jóllétünk, vagyis boldogságunk, 50%-ban örökölt adottságainktól, 10%-ban (!) külső körülményeinktől, és 40%-ban saját viselkedésünktől függ.
Az első ilyen praktika a hála gyakorlása. Érthető, hogy ez az alap: arra építkezünk, amink már megvan. Ha számbavesszük, mi mindenünk van, milyen jó események történnek velünk, milyen eredményeket értünk el életünk során, micsoda fantasztikus emberekkel vagyunk körülvéve, vagy milyen értékeket kaptunk régen ismert emberektől, máris jobban érezzük magunkat. Ha képesek vagyunk erre, máris jobban élvezzük a jelent, önértékelésünk javul, újra tudjuk értékelni negatív élményeinket, észrevesszük, amit értünk tettek, és örömmel viszonozzuk, segítünk másoknak. Nem hasonlítgatjuk magunkat negatívan másokhoz, megszűnik haragunk, keserűségünk.
Miért fontos ezt gyakorolni? Nos, a jóllétnek van egy kedvezőtlen tulajdonsága: hozzászokunk, és a kezdeti öröm, elégedettség elhalványul. A hála rendszeres gyakorlása ezt megakadályozza. A szerző módszereket is ajánl – elárulom: egyik élvezetesebb, mint a másik –, de ezt már a könyvből kell kiolvasnod, kedves olvasó.
Egyébként is, a könyv egyik fő mondanivalója, hogy bár mindannyiunkban ott van a lehetőség a boldogságra, a tartós boldogságért meg kell dolgozni! Első, örömteli és izgalmas lépés lehet a könyv elolvasása.
Dr. Bozsár Gabriella
Bozsár Gabriella vagyok, tréner és coach. Több mint 15 éves vezetői és projektmenedzseri tapasztalattal a hátam mögött váltottam, tanultam meg új szakmáimat. Ma coachként személyközpontú odafordulással, megoldásközpontú szemlélettel, élettapasztalataimmal támogatom ügyfeleimet abban, hogy munkájukban örömüket leljék, vezetőként kiegyensúlyozott életet éljenek, és emellett kiváló teljesítményt nyújtsanak. Specialitásom a projekt-coaching, a projektvezetők és csapataik támogatása.
