A tranzakcióanalízis (TA) strukturált, pszichológiai megközelítés, melynek segítségével könnyebb feltárni és megérteni az ember kommunikációs mintáit, viselkedését és az ezek mögötti rejtett mechanizmusokat, mindez pedig lehetővé teszi a változást, a fejlődést, a legjobb énünkhöz való hozzáférést, az erőforrásaink szabad mozgósítását.
Alapok: okéság, egyenrangú és tiszta kommunikáció, autonómia
A TA irányzat alapjait Eric Berne dolgozta ki. Az alapvető elvek, melyek a TA filozófiáját alkotják:
- Az emberek eredendően rendben vannak, OKÉnak születtek.
- Az emberek képesek gondolkodni, megérteni problémáikat, átlátni a helyzetüket.
- Az emberek maguk alakítják saját sorsukat, a döntéseik révén képesek a változásra.
A TA tehát az elfogadásra, az önálló döntésre és a fejlődési képességbe vetett hitre épít.
A TA gyakorlati alkalmazásának két fontos alapelve (1) a szerződéses módszer, mely szerint a kliens és a segítő egyenrangú partnerek, akik közösen vállalnak felelősséget a változásért, és (2) a nyílt, tiszta kommunikáció, azaz az átlátható folyamat során minden információ elérhető a felek számára, és ez erősíti a bizalmat és az elkötelezett részvételt a fejlődési folyamatban.
A fejlődési cél a TA szemléletében a személyes autonómia növelése. Ez a minőség három képesség: a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség felszabadulásával vagy felfedezésével jellemezhető, ebbe a fogalomkörbe tartozik minden olyan viselkedés, gondolat vagy érzés, amely a sorskönyvben szereplő hiedelmek helyett az itt-és-most valóságra irányul.
A fentieket azért emeltem ki bevezetésként, hogy szemléltessem, mennyire összhangban áll a TA irányzat az ICF értékrendjével és elveivel. Számomra természetes volt a coach pályám kezdetétől fogva, hogy a TA eszköztárát használjam a coachingban: egyrészt az ügyfeleimmel való közös munkában, másrészt az önreflexióban, saját önismeretem fejlesztésében.
Énállapotmodell: Szülői, Felnőtt, Gyermeki
Az alábbiakban egy olyan eszköz alkalmazásának tapasztalatait mutatom be, amelyekre gyakran támaszkodom coaching munkám során.
Az énállapotmodell talán a legismertebb eszköz a TA módszertanából.
Berne szerint minden ember háromféle énállapotban működik, lép kapcsolatba a világgal:
- A Szülői énállapot azokat a gondolkodás-, érzés- és viselkedésmintákat tartalmazza, amelyeket szülőktől vagy más tekintélyszemélyektől vettünk át gyermekkorban, vagy a saját tapasztalataink alapján magunk alakítottunk ki életünk során.
A szándék alapján a Szülői énállapot lehet Gondoskodó Szülői vagy Normatív, Kritikus Szülői (szabályokat, elvárásokat közvetít). - A Felnőtt énállapot realisztikus, tárgyilagos, a jelenre és tényekre építő működésmód, fő tevékenysége a gondolkodás. A döntéseket racionális információk és logika alapján hozza meg. Problémákat old meg, praktikus, alkalmazkodik a helyzethez – ez az énállapotunk kapcsolódik leginkább az „itt és most” valóságához.
- A Gyermeki énállapot a gyermekkorban megélt élmények, érzések, reakciók lenyomatát tartalmazza, ez egy érzelemvezérelt működésmód.
Háromféle Gyermeki énállapotot élhetünk meg: az Alkalmazkodó Gyermek igyekszik igazodni a mások elvárásaihoz, megfelelésre törekszik, alárendelődik, a Lázadó Gyermek szembemegy az elvárásokkal, áthágja a szabályokat, nem törődik mások szempontjaival, a Szabad Gyermeket pedig kreatív, játékos működésmód jellemzi, ez az önkifejezés és az alkotás táptalaja.
Az aktuális énállapotunk meghatározza a kommunikációnkat, reakcióinkat társas helyzetekben, sőt, az önreflexiónkat is.
Ez a modell annyira egyszerű, hogy rövid magyarázattal könnyen megértik az ügyfelek, és hamar elkezdik felidézni a saját példáikat, átveszik a szóhasználatot, megjegyzik a „hóember”-ábrát (a TA legjelentősebb hazai szakembere, F. Várkonyi Zsuzsa nevezte el így). A coaching folyamat során az ügyfél megtanulja felismerni jellemző viselkedési mintázatait. A tudatosítással coachként abban tudjuk támogatni, hogy az automatikus (TA-nyelven: sorskönyvi) reakciók helyett az adott helyzetre adekvát módon reagáljon, felismerje saját lehetőségeit a tudatos váltásra. Végeredményként más, kedvezőbb kimenetre számíthat a visszatérő konfliktushelyzetekben.
Óvodában vagyunk?!…
Szervezeti helyzetekben sokszor okoz problémát az a jelenség, hogy a vezetői szerep könnyen „meghívja” a Szülői énállapotot, az így adott kommunikációra pedig a beosztottak gyakran Gyermeki énállapotból reagálnak. Ha ez a dinamika több körben felerősödik, abból sok nehézség adódik minden érintett fél számára. A Szülői énállapotra a túlzott felelősségvállalás jellemző, a Gyermeki énállapotban nincs felelősség. A coachingba pedig már azzal érkezik a vezető, hogy szerinte a csapata „nem elég önálló”, néha azt éli meg, mintha óvodások vennék körbe.
Coachként abban támogathatjuk őt, hogy
- rálásson: a saját kommunikációja, viselkedése melyik énállapotban zajlik (jellemzően Szülői), azaz hogyan tartja magánál a felelősséget – ezt képes legyen tisztán, pontosan, torzításoktól mentesen megállapítani. A saját hozott programunk rendesen tudja torzítani a mondatainkat: például a vezető szándéka szerint Felnőttből hangozhat el az a kérdés, amit a munkatársai már Kritikus Szülői „noszogatásnak” hallanak meg,
- észrevegye, hogy ez hogyan váltja ki a munkatársakból a számára bosszantó reakciót (Gyermeki),
- majd ki tudjon dolgozni más, önazonos mondatokat, viselkedési formákat, reakciókat a Felnőtt énállapotból,
- szempontokat találjon a megfigyeléshez: hogyan változik (vagy nem változik) a munkatársak viselkedése,
- és gyakorolhassa a coachingban, hogyan tud kitartóan a Felnőtt énállapotból kommunikálni abban az esetben is, amikor nagyon ki akarják őt billenteni („triggerelik” vagy „magas labdákat kap”).
A coaching fő célja az énállapotmodell alkalmazása során, hogy az ügyfél képes legyen stresszhelyzetekben vagy konfliktushelyzetekben is tudatosan énállapotot választani, a helyzetnek megfelelően reagálni, túllépve az automatizmusokon alapuló viselkedésen. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy kizárólag a Felnőtt énállapot fenntartására törekedjünk, hiszen az hihetetlenül unalmas, robotszerű működést eredményezne. A munkahelyeken tere van minden énállapotnak, ettől lesznek sokszínűek, tartalmasak a kapcsolódásaink.
A suszter és az ő cipője
A coachok önreflexióra is használhatják az énállapotmodellt. Ha egy coachingülést vagy ügyfélfolyamatot nehéznek élünk meg, ott biztosan fogunk találni valamilyen elakadást az énállapot-váltásainkban. Akár szupervízióban, akár önállóan átgondolhatjuk a számunkra problémát okozó helyzetet (akár a tipikus párbeszédet is leírhatjuk), és ránézhetünk, milyen énállapotba „keveredtünk” vagy „ragadtunk” (szándékunkon kívül). Ezután próbáljunk felidézni korábbi hasonló helyzeteket, jellemző mintázatot. Saját torzításainkat úgy küszöbölhetjük ki, ha külső nézőpontból visszajelzést, megerősítést kérünk a megállapításainkról: az énállapotok néha nem egyértelműek. Végül pedig kidolgozhatunk más, konstruktív mondatokat, reakciókat, melyeket a következő hasonló helyzetre bekészíthetünk magunknak.
Az énállapotok tudatosítása nagy mértékben gazdagíthatja az önismeretünket, mivel ez a modell könnyen megjegyezhető és felismerhető kategóriákban gondolkodik.
Szabados Andrea
coach, team coach, tréner, szervezetfejlesztő
Másfél évtizede dolgozik coachként vezetőkkel, csapatokkal, szervezetekkel hazai és nemzetközi projektekben. Okleveles közgazdász és Mensa tag, öt idegen nyelven beszél. Elvégezte a tranzakcióanalízis haladó szakemberképzést (TA 303).
A TEDxLibertyBridgeWomen társalapítója, előadói felkészítő coach.
