Az oktatási rendszerek világszerte keresik azokat a megoldásokat, amelyekkel
lépést tudnak tartani a gyorsan változó társadalmi, érzelmi és pszichológiai
igényekkel. Egyre többen ismerik fel, hogy a tanulmányi előmenetel önmagában
nem elegendő: a tanulók mentális jólléte, önismerete és kapcsolati biztonsága
legalább ilyen fontos tényező a hosszú távú sikeresség szempontjából. Mindez
különösen igaz az iskolákban, ahol a gyerekek napjaik jelentős részét töltik –
gyakran feszített tempóban, sokféle elvárásnak megfelelve.
Ebben a közegben válik különösen értékessé a coaching, mint olyan módszer,
amely képes érzékenyen reagálni a tanulók lelki szükségleteire, miközben támogatja
a pedagógusokat is abban, hogy ne égjenek ki, hanem kapcsolódni tudjanak
önmagukhoz és a rájuk bízott diákokhoz. Ez a szemlélet lehetőséget ad arra, hogy a
tanulás emberi oldalára is legalább akkora figyelem irányuljon, mint a teljesítményre.
Coachként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy általános iskolában
hosszabb távon dolgozhatok együtt több diákkal. A folyamat során elsődleges célunk
a biztonságos légkör megteremtése, valamint a közösségen belüli bizalom és
kohézió erősítése. Ez különösen fontos a szorongó, visszahúzódó gyerekek
esetében, akiknek szükségük van egy olyan térre, ahol meg merik mutatni valódi
érzéseiket, gondolataikat.
A foglalkozások egyéni és csoportos formában is zajlanak, ahol a diákokkal
rendszeresen alkalmazunk kreatív, játékos eszközöket, amelyek segítik az érzelmek
kifejezését és a reflexiót. A közös munka egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a
gyerekek megtanulják meghallgatni egymást, és közösen keresnek megoldásokat az
őket érintő problémákra. Tapasztalatom szerint rendkívül nyitottak, kíváncsiak, és
bőven van saját ötletük a nehéz helyzetek javítására – ha teret adunk nekik.
Egy alkalommal egy kisfiú osztotta meg velem, hogy szeretne változtatni a
magatartásán, mert őt is zavarta, hogy gyakran megakasztotta az óra menetét. Még
akkor is, amikor épp nem ő volt a hangoskodó, a tanárok automatikusan rá
gondoltak. A foglalkozások során lehetősége nyílt elmondani, hogyan éli meg ezt a
helyzetet, és néhány beszélgetés után saját maga dolgozta ki, mi segítené őt a
változásban. Először ő maga észlelte, a pozitív változást, majd a tanárok, végül
pedig az osztálytársai is megerősítették ebben. Pozitív visszajelzést kapott, egyre
szívesebben kapcsolódott a közösséghez, és az osztály is nyitottabbá vált vele
szemben. A tanár számára is könnyebbé vált a tanítás, hiszen oldódott a feszültség,
és az egész csoport együttműködőbbé vált. Ez a példa is megerősíti, hogy a
változás lehetséges – és közös érdek.
A mai iskolai közeg azonban újabb és újabb kihívásokat hoz magával. Egyre
hangsúlyosabb jelenség az iskolai bántalmazás, a kirekesztés és a bullying
különböző formái. Az olyan sorozatok, mint a Kamaszok (Adolesence) a Netflixen, jól
mutatják, hogy ez a téma már nem csupán pedagógiai, hanem társadalmi ügy is.
Emellett a neurodiverzitás – vagyis az idegrendszeri fejlődési sajátosságokkal élő
gyerekek jelenléte – szintén markánsan megjelenik az osztálytermi kihívások között.
Fontos, hogy ezekre ne eltérésként, hanem értékként tekintsünk, és lehetőséget
teremtsünk az integrációjukra.
A foglalkozások során ezért olyan elfogadó, biztonságos közeget teremtünk,
amelyben ezek a különbségek nem okoznak elszigetelődést, hanem a közösségi
tanulás részévé válhatnak. A coaching egyik legnagyobb értéke éppen abban rejlik,
hogy képes ezeket a sokféleségeket integrálni – nemcsak tolerálni, hanem
erőforrásként kezelni.
A coach szerepe ebben a folyamatban különleges. Egyszerre van kívül és belül a
közösségben: kívülállóként friss szemmel tud ránézni a helyzetekre, belülről pedig
bizalmat épít, kapcsolódik, és pontos visszajelzéseket ad. Ez a kettős jelenlét teszi
lehetővé, hogy a problémák új megvilágításba kerüljenek, és a megoldási irányok is
tisztábban rajzolódjanak ki.
Mindeközben az erősségvadász szemlélet – vagyis az, hogy nem a hiányokra,
hanem a meglévő értékekre és lehetőségekre fókuszálunk – segít abban, hogy a
közösség önmagát is jobban lássa és értékelje. A foglalkozásokon így nemcsak a
nehézségek kerülnek felszínre, hanem a közösségben rejlő pozitív erők is.
A gyerekek oldaláról rendkívül pozitív visszajelzéseket kapunk: örömmel vesznek
részt a foglalkozásokon, motiváltak, kíváncsiak, és energiát merítenek a közös
munkából. Tapasztalatom szerint gyakran több megoldásuk is van egy-egy helyzet
javítására – csak meg kell hallgatnunk őket.
Természetesen a folyamat nem mentes a nehézségektől. A szülők részéről időnként
szkepticizmus tapasztalható – különösen akkor, amikor a coaching célja nem mindig
látható azonnali eredményben. Ezért tartom fontosnak a szülők pszichoedukációval
való bevonását: ha megértik a folyamat lényegét és célját, partnerként tudnak
kapcsolódni. A rendszeres, de diszkrét visszajelzések hozzájárulnak a bizalom
kialakulásához.
Az önismeret fejlesztése nemcsak a tanulók, hanem a pedagógusok számára is
kulcskérdés. Mégis ritkán jut rá idő vagy tér az iskolai mindennapokban. A
pedagógusok leterheltsége miatt gyakran nincs lehetőségük ilyen jellegű
folyamatokba mélyebben bevonódni – itt tud a coach segíteni: támogatni a diákokat,
segíteni a közösség fejlődését, és akár a pedagógusok kiégésének megelőzésében
is szerepet vállalni.
Mindezekre tekintettel a coaching nem helyettesíti a pedagógusi vagy pszichológusi
munkát, de kiváló kiegészítője lehet, különösen, ha rendszerszinten gondolkodunk
az iskoláról, mint támogató közösségről. A megoldásfókuszú szemlélet hatékonyan
képes előmozdítani az iskolai légkör javulását, a közösségi kapcsolatok fejlődését és
a tanulók mentális egészségének támogatását.
Vajon mikor leszünk képesek meglátni, hogy a tanulók mentális jóllétét ugyanannyira
fontos, mint a tanulmányi előmenetelt? Talán most van itt az idő, hogy társadalmi
szinten is felismerjük: a hosszú távú fejlődés záloga az érzelmi biztonságban, az
elfogadásban és az önismeretben gyökerezik.
Bízom benne, hogy a coaching az oktatási intézményekben egyre inkább
nélkülözhetetlen eszközzé válik. Segít abban, hogy a tanulók pszichés jóllétét és
önismeretét tudatosan támogassuk, a pedagógusokat pedig abban, hogy
kapcsolódni tudjanak a közösséghez és önmagukhoz egyaránt. Mindehhez
szemléletváltásra és közös gondolkodásra van szükség – egy olyan iskolai kultúra
felé, amelyben a befogadás, a bizalom és a személyes fejlődés természetes
alapérték. Hiszek abban, hogy a jövő iskolája ebbe az irányba tart, és ebben
mindannyiunknak szerepe lehet.
Források:
Elena Aguilar: The Art of Coaching: Effective Strategies for School Transformation
https://archive.org/details/artofcoachingeff0000agui
Berg, I. K., & Szabó, P. (2005). Brief Coaching for Lasting Solutions. Norton.
Insoo Kim Berg – Lee Shilts: WOWW – megközelítés – Solutionsurfers
Sue Young – Megoldásfókuszú Iskolák – A bántalmazáskezelésen túl –
SolutionSurfers
