Két hónapig firkáltam, agyagoztam, festettem, kollázsokat ragasztgattam, táncoltam, zenéltem, majd pedig dühöngtem és örömködtem a különböző minőségű alkotások felett annak reményében, hogy új színekkel gazdagítom coaching-eszköztáramat: a művészetterápia lenyűgöző, mélyreható és legtöbbször igen szórakoztató gyakorlataival. Ha kíváncsi vagy, mire jutottam és mit szóltak mindehhez az ügyfelek, megismernéd a művészetterápia tudományos hátterét, vagy szeretnél azonnal használható gyakorlati példákat is bezsebelni, akkor feltétlenül olvass tovább!
Kommunikációs és segítő szakemberként magam is tapasztalom, hogy az álmok, fantáziák, érzelmek és érzékelések illékony világa egyre távolabb kerül a „modern, nagyvárosi, racionális gondolkodású emberektől” (Malchiodi, 2012), pedig minderre igen nagy szükség van az önismeret fejlesztéséhez és a fejlődéshez, így nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a terület tanulmányozásába.
A művészetterápiát eredetileg mentális betegségek, pszichés traumák és egyéb lelki eredetű problémák kezelésére fejlesztették ki (Ikeda, 2014), azóta viszont számos egyéb határterületen, így például a coachingban is megjelent, és pozitív hatásai miatt az egészséges, „csupán” személyes fejlődésre törekvő egyének körében is népszerűnek és hasznosnak bizonyult (Lee és mtsai, 2014).
Ha a módszertan egysorosát keresnénk, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a művészetterápia mindenkié –bárki képes arra, hogy ilyen feladatokban részt vegyen, hiszen ez az alkotói folyamat a spontán önkifejezésen alapszik, és minden esztétikai kritériumot figyelmen kívül hagy – a végeredmény „művészi értéke”, valamint az egyén tehetsége, szaktudása és kézügyessége a legkevésbé sem számít, mert a fókusz az alkotóban zajló folyamatokon, nem pedig az elkészült alkotáson van (Fotima, 2020). A módszer további előnye, hogy kortól, nemtől és iskolázottságtól teljesen függetlenül számos célcsoportban, egyénileg és csoportosan is alkalmazható.
A művészetterápiás eszközök és az ICF-kompetenciák kapcsolata
Mindig segít megérteni egy új módszertant, ha a már meglévő, ismert rendszereinkkel vetjük össze a részleteit – coachok között pedig a leggyakrabban az ICF-kompetenciák számítanak origónak. A művészetterápiás eszközök használata szerencsére remekül összeegyeztethető ezekkel az irányelvekkel, hiszen az alkotási folyamat és az azt követő jelentés-tulajdonító beszélgetés többek között:
- „támogatja, hogy az ügyfél kifejezze érzéseit és észleléseit, hiedelmeit és javaslatait” – A nonverbális kommunikációs eszköztár és az elmélyült alkotófolyamat elősegíti a mélyebb tartalmak és újszerű meglátások felszínre hozását.
- „teret teremt a csendnek, a megpihenésnek és a reflexiónak” – Ezek a gyakorlatok általában hosszabb időt vesznek igénybe, amelynek legalább a felében teljes csendben alkot az ügyfél. Ez egyrészt elősegíti a befelé fókuszálást, másrészt pedig igazán pihentetően hat, hiszen a legtöbb felnőtt napi rutinjának nem része a csendben festegetés, rajzolás vagy agyagozás. A művészetterápiás feladatok az alkotás befejezése után minden esetben feltáró beszélgetéssel és önreflexióval zárulnak.
- „szelíden provokálja ügyfelét” – Bár a figyelem nem az elkészült alkotáson, hanem a kreatív folyamat és az azt követő beszélgetés során felszínre kerülő meglátásokon és élményeken van, azért a tapasztalatok szerint a legtöbb ügyfél kicsit megriad, amikor ténylegesen alkotásra kerül a sor. Ezek a gyakorlatok természetüknél fogva kimozdítják az embert a komfortzónájukból, és sok esetben kiválóan megfigyelhetővé tesznek különböző működési mintákat, például a teljesítménnyel, önértékeléssel, önbizalommal vagy perfekcionizmussal kapcsolatban. Rendszerint jónéhány önkorlátozó hiedelem is elhangzik – az ezeken való közös túljutás és a kitartó biztatás azonban erősíti a coach és coachee közötti kapcsolatot. Fontos cél, hogy az alkotás után az ügyfél ne csak új impulzusokkal és egy jó beszélgetéssel a háta mögött távozzon, hanem az alkotói folyamatára is büszke lehessen a végeredmény esztétikai jellemzőitől függetlenül.
- „előmozdítja az ügyfél tanulását, valamint, hogy az ügyfél új felismerésekre jusson” – Mivel a művészetterápiás gyakorlatok során az agy jobb féltekéje is aktívan bevonódik (Malchiodi, 2012), és van egy hosszabb, befelé figyelésre fordított, kitartott csend, általában ez a kitétel magától is megvalósul. Ráadásul ahhoz, hogy gondolatait/érzéseit/élményeit az ügyfél ábrázolni tudja, eleve egy lépést hátrálnia kell fejben, ez a távolság pedig jótékonyan hat az új felismerések születésére.
- „meghívja az ügyfelet, hogy mondjon többet az itt és mostban megtapasztaltakról” – Azáltal, hogy minden gyakorlatot egy komolyabb feltáró beszélgetés követ, ahol a mélyebb összefüggések előtt magára az alkotás élményére is kitérünk, az „itt és most” könnyedén középpontba kerül.
- tehát mindezek fényében állíthatjuk, hogy a művészetterápiás gyakorlatok használata összességében „elősegíti az ügyfél fejlődését” (ICF coaching kompetenciák, 2019).
A művészetterápia mindezeken túl képes fejleszteni az önértékelést, a kontroll érzetét adja meg az egyénnek, csökkenti a stresszt és szorongást, fokozza a kognitív működést, és általánosságban javítja az egyén életminőségét azáltal, hogy a kreatív alkotófolyamat hatására kifejezőbbé válik, és mélyebben megérti saját pszichés és érzelmi működését (Lee és mtsai, 2014). Úgy gondolom, sem az ügyfeleim, sem pedig saját magam számára nem kívánhatok ennél többet!
A művészetterápia típusai
Rengeteg eltérő fajtát megkülönböztethetünk, úgymint vizuális művészetterápia, zeneterápia, játékterápia, drámaterápia, fotóterápia, színterápia, táncterápia, biblioterápia, bábterápia vagy origami-terápia (Malchiodi, 2012). Ezek közül a leggyakrabban használt a rajzos vagy vizuális fókuszú terápiás megközelítés, hiszen nagyon könnyen megvalósítható és rendkívül variábilis módszer, és a legegyszerűbb rajzos feladatok is képesek kifejezni olyan tartalmakat, amiket az alkotás előtt az egyén csak nagyon nehezen és pontatlanul lett volna képes szavakba önteni (Malchiodi, 2012).
A módszer további előnyei között megemlíthető (Malchiodi, 2012 nyomán), hogy:
- Lehetőséget ad arra, hogy nehéz érzelmeket, mint például dühöt vagy agressziót szociálisan elfogadható módon fejezzünk ki.
- Alkotni (pl. festeni vagy szobrászkodni) megnyugtató élmény, így biztonságos módja a stressz-szint csökkentésének.
- Felgyorsítja a fejlődési folyamatot, mert a belső élmények és a tudatalattiban rejlő ellentmondások szabadabban kifejezhetőek képekben és szimbólumokban, mint szavak által. A nonverbális kommunikációt kevésbé cenzúrázzuk, így könnyebben felszínre jönnek a fontos tartalmak.
- Módot kínál arra, hogy olyan érzelmekkel és gondolatokkal foglalkozzunk, amik általában túlterhelnek és elsodornak bennünket (mint például a gyász, félelem, negatív gyerekkori emlékek, erőszak vagy egyéb traumák).
- A közös alkotás szociális tevékenység, fokozza az empátiát és erősíti a pozitív érzelmeket, így a terapeuta/coach és a kliens között is gazdagodik a kapcsolat.
- Fejleszti az érzelmekre és belső történésekre való figyelem képességét.
- Kontrollérzetet biztosít, döntésekre és kreatív problémamegoldásra sarkall.
- Fejleszti az önbizalmat és az önértékelést, ráadásul a kliens valamilyen „fizikai” tárgyba belekapaszkodva, azt emlékeztetőként használva tud tovább dolgozni a témájával.
Izgalmas kutatási eredmények
Bár a művészetterápia egy erősen humán területnek tűnhet, sok természettudományos vizsgálatban is igazolták már az előnyeit. Perry (2008) például az agyi tevékenység vizsgálata során azonosította, hogy a művészetek, a játék és az aktív képzelet pozitívan szabályozzák az agy olyan alapvető funkcióit, amelyek hatással vannak a szívritmusra, a vérnyomásra és a testhőmérsékletre (idézi Chilton & Wilkinson, 2009).
Az is bizonyításra került, hogy a művészeti alkotások növelik a pozitív élményeket és érzelmeket, valamint képesek javítani az emberek hangulatán (Wilkinson & Chilton, 2013). Amikor az alkotás úgynevezett pozitív fókusszal készül (például a résztvevőket arra kérik, hogy valamilyen örömteli élményre gondoljanak, amikor alkotnak), ez a „lélekemelő”, hangulatjavító hatás még erősebbé válik, aktív segítséget jelentve a nehéz érzelmek utóhatásán való túllendülésben (Wilkinson & Chilton, 2013).
Egy 2008-as kutatásban, ahol a csoport egyik felének pozitív, a másiknak pedig negatív fókuszt adtak, az előbbiek nagyobb stresszredukciót észleltek, mint a negatív fókuszú csapat tagjai, egy mandalarajzoló kísérletnél pedig szintén több pozitív érzelemről számoltak be azok, akik a szeretet és az öröm érzésére koncentrálva alkottak, mint azok, akik nem kaptak ilyen instrukciót. Úgy tűnik, hogy a pozitív érzelmek megjelenítése (akár direkt annál is pozitívabb módon, mint ahogyan éppen érezzük magunkat) egy hatásos megküzdési stratégia a stresszel és a negatív érzelmek utóhatásaival szemben (Hicks, 2020).
Most pedig lássuk, mit sikerült az elméletből a gyakorlatba átültetni!
A legfontosabb tanulságok a sajátélményű, valamint az egyéni és csoportos coachingok/workshopok során
Tér és idő
Bár az egyszeri coach bizonyára lelkesen veti bele magát a kísérletezésbe, be kell látnunk, hogy ezekhez a dolgokhoz tér kell: fizikailag is, például egy asztal, ahová a rengeteg eszköz kipakolható, ahol békében száradhatnak az ezt igénylő alkotások, illetve ahová az ember elvonulhat és befelé figyelhet. Másrészt tér kell az életünkben, a pszichénkben is, hiszen aktívan időt kellett szakítanunk arra (akár minden nap), hogy tegyünk magunkért valamit.
Ugyanakkor coaching-helyzetben rendkívül könnyű alábecsülni az időt, amit ezek a feladatok igényelnek. Eleinte tartottam attól, hogy nem kötik majd le az ügyfeleket ezek a gyakorlatok, de a tapasztalataim alapján általában annyira megfogta őket a feladat, hogy akár kétszer-háromszor ennyi időt is elbírt volna külön az alkotási és a megosztási rész is.
Önbizalomnövelés és a belső kritikus elcsendesítése
Alkotó emberként engem is gyakran meglátogat a „kreatív blokk”, amikor a belső kritikus olyan hangosan ócsárolja a még el sem készült alkotást (kíméletlenül felhánytorgatva a nem tökéletes múltbeli próbálkozásokat), hogy létre sem tud jönni a kreatív produktum. Érdekes módon míg minden más hobbimnál előjön a kiválóság igénye, ebben az esetben sikerült a magamévá tennem a gondolatot, hogy ez nem erről szól, sőt, itt szinte öröm, ha csúnyácska, tökéletlen a végeredmény. Legtöbbször könnyedén tudtam a folyamatra figyelni, és minden alkalommal jobb hangulatban álltam fel, mint ahogy leültem alkotni.
A legtöbb ügyfélnek hozzám hasonlóan szintén biztatásra volt szüksége az elején, és nagyon gyorsan elhangzottak az önkorlátozó hiedelmek, miszerint ők nem kreatívak, nincsen kézügyességük, nem tudnak festeni és hasonlók. Meglepően rövid noszogatás után azonban belevetették magukat, és hamar átszellemültek. Az elemzésnél már egyikük sem említett negatív jelzőket az elkészült alkotásokról, maximum magyarázó részleteket tettek még hozzá, ha valamit nem sikerült egyértelműen megjeleníteni. Azt is nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy milyen büszkén távoztak az alkotásukkal, és mindannyian kiemelték, hogy ki fogják tenni otthon.
Mélység és nézőpontváltás
A gyakorlatban igazolódott, hogy ezek a feladatok egészen más minőségű beszélgetéseket eredményeznek, ahol az ügyfelek jóval könnyebben osztanak meg mély tartalmakat, mintha pusztán kérdésekre kellene válaszolniuk. A metaforák, szimbólumok, képek és színek világa ad egy jótékony távolságot a témától, és a fejükben a csendes alkotás során összeállt koncepció egészen új megvilágítást kölcsönöz a már sokszor átgondolt és megosztott történeteknek is. Érződik, hogy ezekkel a gyakorlatokkal az önkifejezés egy másik szintjére érünk, ahol a kreativitás, a komfortzónából való kilépés lehetőséget ad egy komolyabb feltárulkozásra és közös elemzésre.
Pihentető énidő vagy önismereti gyakorlat
Ez a mélység azonban csak akkor jelenik meg, ha az alkotó beleteszi az energiát, és megteremti ennek a megfelelő lehetőséget, magától nem jelentkezik szükségszerűen. Ez egy coaching-ülésen a megfelelő segítséggel (és önreflexiót bátorító kérdéstechnikával) természetesen könnyebben létrejön, de az egyéni alkotásnál mindenképpen érdemes rá külön is odafigyelni. A saját tapasztalatom szerint, ha például egy sorozat mellett vagy zenét hallgatva festettem, akkor egy kellemes, pihentető, feltöltő tevékenység szintjén maradt a feladat – ha viszont valóban elcsendesedtem, és hajlandó voltam magamba nézni, szinte mindig jött valamilyen fontos felismerés, kérdés vagy gondolat, amit továbbvihettem. Persze a nem képernyőt-bámuló, kreatív időtöltés önmagában is szuper dolog, de a művészetterápiás minőséget a valódi odafordulás hozza el.
A pozitív fókusz ereje
Részben az előző ponthoz kapcsolódik, de külön említést érdemel az a témakör, hogy mire gondolunk alkotás közben. Nagyon érdekes volt számomra a gyakorlatban kipróbálni, amit a szakirodalomban olvastam – nevezetesen, hogy ha pozitív dolgokra és érzelmekre fókuszálunk alkotás közben, akkor a fent említett előnyök és kellemes érzetek még erőteljesebben jelennek meg. Ezt a trükköt érdemes bevetni, ha például önbizalomnövelés, stresszkezelés vagy az ügyfél általános megerősítése a célunk egy-egy gyakorlattal.
Különböző technikák különböző hangulatokhoz
Az sem mindegy, hogy milyen médiumhoz és milyen technikákhoz nyúlunk: van, ami határozottan jobban fekszik bizonyos érzelmi állapotok esetén. Vízfestékkel például (hasonlóan az agyagozáshoz) általában akkor esik jól dolgozni, ha van rá bőven idő, és valamilyen mélyebb, „lassabb” téma vagy érzés van porondon, míg a filcekkel való tempós firkák egy gyors becsekkolásra, dinamikus érzelmek kifejezésére vagy bizonyos szimbólumok megragadására adnak lehetőséget. A színes ceruzák vagy zsírkréták kiválóan alkalmasak az elmélyülés és a mindfulness gyakorlatok támogatására.
A színek és formák szerepe
A színek komoly hatással bírnak az érzelmi és pszichés állapotunkra (Pascall, 2023), és univerzális asszociációkat váltanak ki a legtöbb emberből: mint például, hogy a piros árnyalatai szenvedélyt, erőt, dühöt fejeznek ki, a sárga boldogságot, vidámságot és energiát, a kék nyugalmat, stabilitást, a zöld egyensúlyt, harmóniát, megújulást és így tovább. Ezeket természetesen a marketingben és számos egyéb területen is használják, de a művészetterápiában figyelhetünk arra is, hogy „meghívjuk” a kívánt érzelmi vagy pszichés állapotot egy-egy szín hangsúlyozásával, ha szükséges, illetve mindig érdemes kellő mennyiségű opciót adni az ügyfélnek, valamint utólag kikérdezni a választásairól.
Hosszú távú hatás
Mivel a coaching közben itt elkészül egy művészeti alkotás, az alkalmon elvégzett munka, a feltárt érzések, gondolatok és a kitűzött akciók hosszabb távon az ügyféllel maradnak, hiszen sokan olyan helyen tartják otthon ezt a „műtárgyat”, ahol gyakran láthatják, így kiváló emlékeztetőként is szolgálnak. Utólag többen említették, hogy másoknak is megmutatták, amit készítettek, és elmesélték nekik a mögöttes történetét, így még inkább hangsúlyossá és fontossá vált számukra ez a téma.
Mit tehet a coach, hogy jól menjenek ezek a gyakorlatok?
Először is szépen, gusztusosan pakolja elő és tálalja az eszközöket, hogy az ügyfélnek kedve legyen foglalkozni velük. Másrészt, ha kevés az ideje, akkor tudatosan adjon kisebb papírt, mert sok ügyfél az egész rendelkezésre álló teret ki szeretné tölteni, ez pedig a papírmérettel feltűnés nélkül kontrollálható. Harmadrészt mialatt a coachee alkot, ő maga is csináljon valami kreatívat – én például legtöbbször a saját füzetembe rajzoltam. Azért éreztem ennek szükségét, hogy a coachee belefeledkezhessen a folyamatba, ne érezze magát némán megfigyelve negyedórán-húsz percen keresztül, illetve, mert egy nagyon kellemes kapcsolódási lehetőséget nyújt a csendben egymás mellett alkotás. Több ügyfél is visszajelezte, hogy milyen jó érzés volt, hogy nem olvastam/telefonoztam, vagy csak bámultam őket, hanem „egy hajóban eveztünk”, így teljesen el tudták engedni magukat. A beszélgetés végén (ha kérte az ügyfél) megmutattam, amit csináltam, és 2-3 mondatban elmondtam, számomra mit jelentett az a kép, így úgy éreztem, én is tettem a közös bizalom serpenyőjébe a megosztásommal.
Ügyfélvisszajelzések
Miután ezek az alkalmak/folyamatok lezáródtak, több ügyfelemet is megkértem, hogy írja le, számára milyen élmény volt a művészetterápiás eszközök kipróbálása. Ebből álljon itt egy válogatás:
„Nagyon elégedett vagyok a képekkel, amiket festettem, úgy érzem, hogy nemcsak fontosak, de meglepő módon még szépek is lettek! A konyhában fogom őket kirakni, mert ott vagyok a legtöbbet, hogy emlékeztessenek, mit akarok elérni.”
„Nagyon kellemes meglepetés volt a festés, mint a coachingunk lezárása. Szerintem évek óta nem volt ecset a kezemben és így egyszerre sikerült valami nagyon régi, mély igényem kielégíteni az önkifejezésre a megfestett képpel, illetve ez a módszer úgy érzem segített közelebb kerülnöm a problémás területek gyökeréhez. Lehet, ha hagyjuk, hogy megszülessen általunk egy kép, az könnyebben elvezet a saját megoldásunkhoz, mint a megszokott, fejben lefutott körök.”
„Pannával a coachingalkalmaink során gyakran művészetterápiás eszközökhöz folyamodtunk, hogy könnyebben körbe tudjam járni azokat a területeket, ahol fejlődni szerettem volna. Ezek a módszerek számomra teljesen ismeretlenek voltak, és távol is álltak tőlem, így elsőre mindenképpen komfort zónán kívüli élménynek éreztem. Azonban Panna segítségével ez soha nem volt kellemetlen kilépés a kényelmes körömből, az összes technika, amit alkalmaztunk, rengeteget segített az önmegismerő folyamatomban. A számomra legfontosabb jellemzője minden ilyen eszköznek az volt, hogy a segítségükkel végtelenül egyszerűen metaforákba tudtam helyezni a problémáimat, így sokkal rövidebb úton meg tudtam fogalmazni ezeket, valamint a megoldási lehetőségeket is.”
A művészetterápia margójára
Az egyéni coachingok és a két csoportos alkalom is visszaigazolta számomra a szakirodalomban olvasott pozitív hatások meglétét: lenyűgöző volt például élesben megfigyelni, milyen mélyen hatnak és mennyire másféle működést indítanak el ezek a feladatok. Mindenki azt jelezte vissza, hogy milyen megnyugtató és kellemes élmény volt meghatározott időn át csak befelé figyelni és kreatívan alkotni, és még akkor is tapasztaltak stresszcsökkentő-hatást, amikor nemcsak a vágyaikat vagy erősségeiket, hanem a nehézségeiket is megfogalmazták vizuálisan.
Ahogy a művészetterápiás eszközök előnyei között Malchiodi gyűjtésében olvashattuk, a nonverbális kommunikációt kevésbé cenzúrázzuk, így könnyebben a felszínre hozhatók a fontos tartalmak (Malchiodi, 2012). Szívmelengető élmény volt továbbá megtapasztalni a művészeti-önismereti csoportos workshopokon, amiket tartottam, hogy a közös alkotás milyen könnyedén hoz össze ismeretlen embereket, mennyire megerősíti a kapcsolatokat, és hogyan fokozza az empátiát és a pozitív érzelmeket (Malchiodi, 2012). A művészetterápiás eszközök (ezekben az esetekben konkrétan festés és agyagozás), valamint a hozzájuk kapcsolódó őszinte megosztások nagyon különleges összetartozás-érzést okoztak egymásnak szinte teljesen idegen kollégák között, akik nem az anyanyelvükön megszólalva, saját munkahelyi környezetükből és ott megszokott szerepeikből teljesen kilépve beszéltek nyíltan örömeikről, fájdalmaikról, reményeikről és vágyaikról.
A művészetterápiás eszközök használata a coachingban rengeteg előnnyel jár, amik közül véleményem szerint az egyik legfontosabb a hosszú távú hatása: az ügyfél ugyanis magával visz nemcsak egy fontos/hasznos/kellemes élményt, hanem egy olyan, fizikai alkotást is, amiért „megküzdött”, ami fontossá vált a számára, ami reprezentálja az útját, a kihívásait, az értékeit vagy a céljait, és ami természetes emlékeztetőként/iránytűként szolgál majd számára a mindennapokban.
Művészetterápiás gyakorlatok, amiket azonnal kipróbálhatsz
Ha eddig eljutottál, remélhetőleg már alig várod, hogy magad is kipróbálhass néhány gyakorlatot akár egyéni vagy csoportos üléseken, akár csak a magad örömére. Álljon hát itt 5+1 művészetterápiás feladatötlet (az egyszerűség kedvéért a vizuális művészetterápia, illetve a kreatív írás gyakorlataiból), amit akár már ma elvégezhetsz, ha szeretnél megismerkedni egy kicsit ezzel a módszertannal!
- Az önértékelés triptichona
Oszd a papírod három részre, majd írd az első fölé, hogy „Valami, amire büszke vagyok”, középre, hogy „Dolgok, amiket kedvelek magamban”, a jobb oldalihoz pedig „Amiben/ahogyan fejlődtem mostanában”. Ezután fess, rajzolj, írj, és töltsd meg a különböző mezőket mindazzal, ami csak az eszedbe jut. Kiváló gyakorlat kollázsok készítésére is (Keating, 2014)!
- Állati éneink
Válassz ki három állatot: az első, ami fizikailag reprezentál téged (egy hangsúlyos külső jellemződ, a testfelépítésed vagy a mozgásod alapján), a második, ami érzelmileg mutat be, a harmadik pedig, ami kognitívan reprezentál téged, vagyis azt mutatja be, ahogyan gondolkodsz. Vesd papírra a három állatod (de ne stresszelj azon, hogy tökéletesen sikerüljenek). Nyugodtan készíts nekik életkörnyezetet is. A feldolgozásnál az alábbi kérdéseken gondolkodj el: mik az egyes állatok erősségei, és ezek hogyan kapcsolódnak hozzád? Hogyan használhatod ezeket az erősségeket, hogy megküzdj egy nehezebb helyzettel? Hogyan tudnak együtt élni ezek az állatok, akiket választottál? (Guzman, 2020)
- Három fotó rólad
Készíts magadról három portrét: az első mutassa be azt, ahogy te látod magad, a második azt, ahogyan szerinted mások látnak, a harmadik pedig azt, ahogyan szeretnéd, ha látnának. Melyiket volt a legkönnyebb elkészíteni? Melyik volt a legnehezebb? Vannak közös elemek a képeken? Mik a legfontosabb különbségek? (Guzman, 2020)
- Hídrajz
A híd a stabilitás és a kapcsolódás szimbóluma – bemutatja, honnan hová tartasz, és milyen akadályokon kell túljutnod az utadon. A híd megalkotásánál figyelj a különböző anyagokra (képzeld csak el, mennyire más élmény az első lépés egy betonból-, fából- vagy kötelekből készült hídon)! A híd egyik oldalán mutasd be, hol tartasz most, a másik oldalán pedig azt, ahová el szeretnél jutni. A híd alá rajzold oda az akadályokat, amiken át kell jutnod. Magadat is helyezd el a képen, és reflektálj arra, amit megalkottál (Guzman, 2020).
- A következő lépés
Amikor „üss vagy fuss” üzemmódban vagy egy probléma kapcsán, és magasra csapnak az érzelmek, nem feltétlenül látod, mi lenne a megfelelő következő lépés a megoldáshoz. Ez a gyakorlat segít egy kicsit távolabbról ránézni a kihívásodra, és akár új megoldásokat is szülhet. Válassz ki egy jelenleg is aktív problémát, és írj rá három megoldást – de nyugodtan engedd el a fantáziádat! Ha megszülettek a megoldások, mindegyikhez írd oda a lehetséges előnyöket és hátrányokat, illetve a lehetséges következményeket. Gondold át, hogyan éreznéd magad az egyes szcenáriókban. Vizsgáld meg mindhármat, és válaszd ki a számodra legideálisabbat, majd pedig tervezd meg az első lépést, akármilyen apró is legyen! Ezt a gyakorlatot írás helyett rajzolva is elvégezheted. (Guzman, 2020)
+1 Töltődj fel
Rajzolj egy nagy akkumulátort vagy elemet, és írd vagy rajzold bele mindazokat a dolgokat, amik feltöltenek téged! Fókuszálhatsz külső, fizikai dolgokra is (mint például egy kellemes, forró fürdő, vagy arckrémezés), de gondolj olyan aktivitásokra is, amik a pszichédet nyugtatják meg (pl. meditáció, rajzolás stb). Külön fókuszálj az olyan apró elemekre, amiket a nap folyamán tehetsz magadért (például egy finom tea délután, vagy napi 5 perc nyújtás reggelente, esetleg kétnaponta felhívni egy kedves barátot). Mi lesz az első, amit megteszel mindebből?
A szerzőről
Ferentzi Panna – Coach, tréner, kommunikációs szakember
„Amiről tudok, azt képes vagyok kontrollálni, de amiről nem tudok, az engem kontrollál.”
Egy pszichológia BA és egy tanári mesterszak elvégzése után, közel egy évtizedet eltöltve a kommunikációs- és reklámszakmában találtam rá a coachingra, ahol egyfajta gyorsítópályaként állítom ügyfeleim fejlődésének szolgálatába eddigi tapasztalataimat.
Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy a megértő, elfogadó közeg gyors és hatékony fejlődést tesz lehetővé, így az üléseim is ilyen hangulatban telnek. A közös munka során a kreatív, dramatikus eszközöktől indulva a művészetterápiás gyakorlatokon át a klasszikusan analitikus megoldásokig változatos módszertannal dolgozom, minden esetben személyre és célra szabva a gyakorlatokat.
Önbizalomnagykövetként kifejezett misszióm az introvertált, érzékenyebb vagy nehezebben megnyíló ügyfelek támogatása és erősítése. Tapasztalatból tudom, hogy az önbizalom és a személyiség fejleszthető, ez pedig olyan „cheat code”-ot nyújt az életben, amire mindannyiunknak szüksége van. Örömmel támogatom ügyfeleimet abban, hogy megszelídítsék kemény hangú belső kritikusaikat, ledobják magukról a people pleaserség fojtogató terheit, és szabadon megélhessék saját belső erejük a mindennapokban!
Szakirodalom
Chilton, Gioia & Wilkinson, Rebecca A. (2009): Positive art therapy: Envisioning the intersection of art therapy and positive psychology. Australia and New Zealand Journal of Art Therapy, 4(1), 27–35.
Fredrickson, B. L. (2004): The broaden-and-build theory of positive emotions. Philosophical Transactions of the Royal Society. B: Biological Sciences, 359 (1449), 1367–1377.
Csikszentmihalyi, M. & Seligman, M. (2000): Positive psychology: An introduction. American Psychologist. 55(1), 5-14.
Fotima, Azimova (2020): The influence of art and art therapy on people. International Journal on Integrated Education. 3, 6, 56-60.
Guzman, Leah (2020) Essential Art Therapy Exercises: Effective Techniques to Manage Anxiety, Depression, and PTSD. Rockridge Press.
ICF coaching kompetenciák (2020). Az ICF kompetenciák jelen szakdolgozatban használt fordítását az ICF Magyar Tagozata készítette és 2020. március 13-án publikálta. A hivatalos fordítások megtalálhatók az ICF Global honlapján is a www.coachingfederation.org címen. https://www.coachingfederation.hu/icf-coach-kompetenciak/
Letöltés időpontja: 2024.03.16.
ICF Etikai kódex (2020). Az ICF Etikai kódexének jelen fordítását az ICF Magyar Tagozata készítette és 2020. május 10-én publikálta. A hivatalos fordítások megtalálhatók az ICF Global honlapján is a www.coachingfederation.org címen.
https://www.coachingfederation.hu/etikai-kodex
Letöltés időpontja: 2024.03.24.
Ikeda, C. (2014): Study on Color Art Therapy Techniques: An Examination of Techniques which Allow Elderly Patients with Severe Dementia and Motor Impairment of the Hands to Express Themselves to the Same Extent as Healthy People.
Kolcz, Yvonne (2021): Art Therapy. Art of happiness to brighten up your life. E-könyv, elérhető: https://www.everand.com/read/496524554/Art-Therapy?_gl=1*1a5g81c*_gcl_au*OTAwMDc3MjAzLjE3MDg3NjQ5NzY A letöltés ideje: 2024.04.02.
Lee, Tsorny-Yeh & Mitchell, Gail & Liaw, Jen-Jiuan & Ho, Grace & Cheng, Terry & Ki, Patricia & Wong, Winnie (2014): Art Therapy for Chinese Canadian Breast Cancer Survivors in Toronto. Journal of Scientific Research & Reports. 10.9734/JSRR/2015/13946.
Malchiodi, C. A. (szerk), (2012): Handbook of art therapy (Második kiadás). The Guilford Press.
Rebecca A. Wilkinson & Gioia Chilton (2013): Positive Art Therapy: Linking Positive Psychology to ArtTherapy Theory, Practice, and Research, Art Therapy: Journal of the American Art Therapy Association, 30:1, 4-11.
Pascall, Wayne (2023): Creative Therapy: Using Art to Improve Your Mental and Emotional Health. Self-published, az Everand applikációból letöltve 2023. 03.17-én.
