A szupervízió az egyik leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer, idehaza mégis kevesen ismerik és használják. Három szupervízióval dolgozó szakember úgy döntött, ideje változtatni ezen, és kifejlesztett egy olyan eszközt, amivel érthetővé és megtapasztalhatóvá válik a szupervízió folyamata.
Néha a kényszer szüli a legkreatívabb megoldásokat. Három szupervizor – Dedics Andrea, Erdős-Tagányi Barbara és Fülöp Éva – néhány hónapja közösen készült a Lelki Egészség Éjszakája című rendezvényre. Az volt a céljuk, hogy az eseményen népszerűsítsék a szupervíziót mint speciális szakmai személyiségfejlesztő módszert. Ennek kapcsán kezdtek el gondolkodni, hogyan lehetne gyakorlati, tapasztalaton alapuló élményt adni 60 percben olyanoknak, akik korábban nem találkoztak ezzel a módszerrel, és különböző szakterületeket képviselnek. Közös brainstormingjukból született meg a szupervíziós kártya ötlete.
Eszköz, amitől beindul valami
A kártya ötletgazdái közül egyikük, Erdős-Tagányi Barbara úgy emlékszik vissza, hogy a kártyaalkotásnál a legnagyobb kihívás az volt, hogy olyan eszközt fejlesszenek ki, ami rögtön elindít egy gondolatot az ügyfél fejében. „Szupervizorként azt figyeltük meg, a szupervíziót meg kell tapasztalni ahhoz, hogy kiderüljön, miként is működik, miért hasznos olyanoknak, akiknek minden nap meg kell küzdeni a szakmai élet kihívásaival. De mit tehetünk akkor, ha valaki először találkozik ezzel a segítő műfajjal egy workshopon, vagy egy ismerkedős találkozón, ahol még nem köteleződött el a folyamatnak? És hogyan tudunk jól érvelni a szupervízió mellett egy HR-vezetőnek, vagy más döntéshozóknak? Több olyan megkeresésünk is adódhat, ahol kiemelt szerepe van ezeknek a szakmánkat bemutató, nulladik találkozásoknak, és ahol jól jöhet egy egyszerűen használható, ám gyorsan élményt adó eszköz.”
A SZUTON kártyákat a szupervízió négy nagy összefoglaló területe szerint csoportosították: szakma, főnök/beosztott, kolléga, kliens. Minden csoport öt kártyát kapott, minden kártyára egy olyan befejezetlen mondat került, ami olyan általános gondolatindító szöveg, amihez bárki tud kapcsolódni, mert nem túl személyeskedő, mégis egyedi módon megválaszolható. A kártya kifejlesztésénél a fő szempont az volt, hogy minél szélesebb réteg tudja megtapasztalni a szupervízió hatását.
Működik? Működik!
A kártyákat én is kipróbálom, érdekes élmény, hogy rögtön tudok kapcsolódni az általam kihúzott laphoz, és ezzel azonnal beindul egy beszélgetés. Amikor Barbarát az eddigi tapasztalatokról faggatom, azt mondja, hogy mindenki pozitívan állt a kártyákhoz. „A Lelki Egészség Éjszakáján a workshopot úgy építettük fel, hogy kezdésként mindenki bemutatkozhatott, majd az ismerkedés után rátértünk a kártyás feladatokra. A résztvevők mindegyike nyitottan állt hozzá a szupervíziós kártyához. Laza kereteket szabtunk: több lapot is húzhattak, passzolhattak, új lapot kérhettek. Lehetőséget adtunk a mondatok befejezése után a kérdezésre – válaszolásra, így gyakorlatban ismerhették meg az emberek a szupervíziós munkamódot, témákat. Érdekes volt megfigyelni, hogy a résztvevők válaszaiban benne volt a folytatás lehetősége, megteremtődött a szupervíziós tér, a lecsendesülés, fókuszálás, egymásra figyelés. Ha ez egy valódi csoport első alkalma lett volna, folytatódhatott volna az ülés esethozással. A kártya jól vizsgázott: a célt, hogy bemutassuk a szupervíziót, teljesítette. A workshop végén a visszajelzésekből kiderült, hogy a csoport pozitívan élte meg az egész alkalmat.Többen elmondták, hogy nem is gondolták volna, mennyi minden van a kihúzott kártyából kiinduló válaszaik mögött, és hogy a kapott kérdések közül többet is visznek magukkal haza.”
A SZUTON kártya sikerén felbuzdulva a kitalálóik újabb csomagokat terveznek: szakmaspecifikusabb, bizonyos problémakörökre még jobban fókuszáló tartalmakkal.
Mikor érdemes?
Ma már rengeteg fejlesztő eszköz áll rendelkezésünkre. A SZUTON kártya egy közülük, nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik: praktikus segítség prezentációkhoz, illetve a szupervíziót népszerűsítő workshopokhoz. Bármilyen olyan helyzetben is működhet ez az eszköz, ahol a másik félnek ismeretlen még a szupervízió, és nem csak beszélni szeretnénk róla, hanem adni számára valami kézzel foghatót. Több olyan humán területű pályázati kiírás van, amiben már kötelező elemként szerepel a szupervízió, de a pályázatban résztvevők számára sokszor még mindig nem egyértelmű, miről is van szó. A kártya segíthet a kezdeti bizalmatlanság eloszlatásában, és az informálásban. De jó mankó lehet azoknak a szupervíziót tanulóknak, akik első csoportjaiknál könnyíteni szeretnék az esethozást. A szupervízióra jellemző gondolkodásmódot is hitelesen közvetíti a kártya, ítélkezéstől, tanácsadástól mentesen ad lehetőséget az önreflexióra.
