Hetek óta elmélkedem az egyensúly fogalmáról és a mögötte levő gazdag jelentéshalmazról: mi az üzenete számomra a szónak és a köré fonódó asszociációknak? Hogyan lehet tetten érni az egyensúly törékeny pillanatait, és hogyan tapasztaljuk meg a harmonikus létezés sérülését? Időközben Afrikába utaztam, ahol az új hely varázsa, az emberek érdekessége, a miénktől lényegesen eltérő kultúra az egyensúlyról alkotott definíciómnak is új értelmet adott. Hiszen olyan idegen helyzetbe kerültem, amit joggal jellemezhetünk az egyensúly felbomlásával. Elfogadás, alkalmazkodás és nyitottság – ez az a három szó, mely jelenlegi helyzetemről eszembe jut, tágabb értelemben pedig az egyensúlyhoz való viszonyomnak is irányt ad.
Az „Egyensúly” című szakmai számot ide kattintva töltheti le.
Megismerni, és feltételek nélkül elfogadni aktuális helyzetünk sajátosságait, és ha szükséges, a korábbi megoldási módjainkat rugalmasan alakítani, formálni, a jelen szituációhoz illeszteni. Egy idegen környezetben a nyitottság és odafigyelés szintén az egyensúly felépítésének feltétele lehet: a határokat átmenetileg fel kell oldani, hogy új határokat alakíthassunk ki. Hagynunk kell, hogy az új helyzet átfolyjon rajtunk, hatással legyen ránk, miközben mi magunk is aktívan befolyásoljuk a helyzetet jelenlétünkkel, személyiségünkkel.
Hiszek abban, hogy a segítő, személyes fejlődést inspiráló szakember feladata az egyensúly megteremtésében való közreműködés. Életünk során gyakran tapasztaljuk a külső vagy belső egyensúly megbomlását – a coach mint mediátor segíthet felismerni ezt a kihívást jelentő állapotot, megtalálni az okát, és kijelölni a célját. Az összhang megléte fontos az interperszonális kapcsolatok tekintetében is: az egymásra hangolódás képessége vagy képtelensége szintén az egyensúly kategóriái, így jelen kérdést például a coach és az ügyfél kapcsolatára is vonatkoztathatjuk.
Az egyensúlyi állapot komfortos és biztonságos. Rövid vagy hosszú távú elvesztése mindennapos folyamat, formáit a legalapvetőbb szükségletektől a magasabb szintű lelki és mentális folyamatok felé haladva írhatjuk le, és az intra- és interperszonalitás dimenziók mentén árnyalhatjuk. Az egyszerű fizikai szükségletek is ide sorolhatók: az éhségérzet a szervezet egyensúlyi állapotának megbomlását jelzi, melyet táplálék bevitelével semlegesítünk. A legtöbb megváltozott állapot azonban sokkal absztraktabb, kevésbé megfogható, és nem is oldható meg ilyen közvetlen módon. Csak a példa kedvéért néhány terület, ahol kiemelten fontos lehet az egyensúly értelmezése: az arany középút megtalálása a család és a karrier között, a kollégákkal való egyet nem értés, a házastárssal való konfliktus, új munkahely, betegség, halál. Vannak általános, az emberi élet ciklusaihoz köthető, rítus-szerű események, de vannak egyéni történetek, mintázatok is.
Az élet újra és újra olyan helyzetek elé állít bennünket, melyek korábbi megoldási módjainkkal nem kezelhetők. Teszteli kreativitásunkat, leleményességünket. Mindez természetesen stresszt jelent a szervezet számára, azonban az optimális mértékű stressz növeli a teljesítményt, hatékonyságot. A pszichológia számos olyan példát ismer, amikor extrém méretű stressz a személyiség fejlődését, integrációját, a magasabb fokú koherencia megteremtését eredményezi. A szakirodalom poszttraumás növekedésnek nevezi azt a folyamatot, amikor a fizikai és lelki integritást fenyegető esemény olyan reakciót eredményez az egyénben, mely pozitív és előremutató. Mindezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy az egyensúly megbomlásának számos kimenete lehet, melyet meghatároznak külső, kontrollálhatatlan tényezők, és olyan belső faktorok, mint attitűd, motiváció, rugalmasság. Minél több ismeretlen helyzetet oldunk meg sikeresen, annál nagyobb belső erőforrásra és magabiztosságra teszünk szert. Ki mit tud tenni azért, hogy komfortzónájából kibillenve új egyensúlyi állapotot létesítsen?
Mint pszichológus, jógaoktató és mindfulness-tréner, fontos fogalomnak tartom a tudatosságot. Ha tudatosan éljük a hétköznapokat, haladunk kijelölt céljaink felé, kevesebb csalódással találkozunk. A tudatosság nehéz dolog. Ezer meg ezer olyan inger ér minket a mindennapokban, mely eltereli figyelmünket magáról a célról. Figyeljük meg az egyes események és a rájuk adott reakciók közti kapcsolatot, tanuljunk belőle! A jóga erre kiváló módszer: amit a test megtanult, az az elme számára is befogadhatóbbá válik. Lépésről lépésre lehet csak „tudatosulni”, kizárni az elmét zavaró ingereket, jelen lenni a pillanatban, ítéletek és érzelmek nélkül dönteni, megfigyelni. Az egyensúly elvesztését előbb tudatosítani kell, elfogadni, és megélni. A helyzetet erőszakkal és türelmetlenséggel megváltoztatni nem lehet. A világ azt várja tőlünk, hogy mindenben gyorsak és hatékonyak legyünk. Így lehet az egyensúlyvesztéssel is: az az elvárás nehezedik ránk, hogy a problémákat azonnal orvosolni kell, a fájdalmat, kellemetlenséget pedig lehetőleg elkerülni, „megspórolni”. Ez azonban nem feltétlenül célravezető. Úgy gondolom, maga a folyamat az igazán fontos: hogyan sikerült új egyensúlyi állapotot létrehoznunk, hogyan küzdöttünk meg a korábbi rendszer megszűnésével, és közben milyen új erőforrásokra tettünk szert. Ahogy a kibillenés sem egyik pillanatról a másikra történt, hanem hosszú folyamat, téves döntések, viselkedésminták eredménye, úgy a megoldás is egy folyamat, a múltbeli tapasztalatok és a jelenbeli képességek összessége.
Egyensúlyban lenni nagyon is nehéz! Ez mindennapos aktív küzdelmet kíván, bármilyen fronton is vívjuk a harcot. De talán az önmagunkkal vívott csata a legnehezebb: önmagunkat elfogadni, tisztelni. Ha sikerül a belső egyensúlyt megteremteni, minden más állapot megoldása egyszerűbbé válik. Bíznunk kell abban, hogy nálunk van a kontroll, és bármi is okozta kényelmi állapotunk felborulását, mi magunk sokat tehetünk azért, hogy ez megváltozzon.
Az egyensúly mint fogalom általában pozitív konnotációjú. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egyensúlyi állapot megőrzése érdekében sokszor káros, maladaptív folyamatokat, torz megküzdéseket működtetünk. Ezek a nem megfelelő megoldási módok időlegesen valóban a harmónia illúzióját adják, hosszú távon azonban a problémák elmélyülnek, egymásra rakódnak, és ezeket a falakat egyre nehezebb lesz lebontani. Az egyensúlyhoz lehet olyan mértékben és kétségbeesetten ragaszkodni, ami abnormális viselkedési módokat szül. Családterápiában erre számos példát találhatunk, amikor valamelyik családtag bűnbak szerepbe kerül, ezáltal fenntartva a rendszer torz működését.
Sokszor észre sem vesszük, mennyi hamis gondolattal vigasztaljuk magunkat, hogy a valódi nehézségekkel ne kelljen szembenézni. Úgy gondolom, a coach, pszichológus, jógaoktató feladata ennek a folyamatnak a moderálása lehet. Jelen számban arra törekszünk, hogy minél több nézőpontból megvizsgáljuk az egyensúly kérdését. Szerzőink – akik különböző elméleti és gyakorlati területről érkeztek – esetek, személyes élmények, tapasztalatok megosztásával ösztönöznek bennünket arra, hogy foglalkozzunk az egyensúly kérdésével szakmai tevékenységünk során épp úgy, mint magánéletünkben. Biztos vagyok benne, hogy a nyár rengeteg olyan helyzetet tartogat számunkra, melyben egyensúlyozó képességünket tesztelhetjük.
Kovács Petra
szerkesztő
Az „Egyensúly” című szakmai számot ide kattintva töltheti le.
